Bár/Klub ♥

A JÁTÉKTÉR SZABAD!!!   

Becsukom a szemem. Na ezt nem kellett volna.
- Nyugi csak próbáltam valami témát felhozni!- mondom. Az órára nézek ami a falon fityeg. Na most érkezett el idő a távozásra.
- Na Camy megyek. Köszi a koktélt. Puszi!- puszilom meg. Majd felpattanok. Olyan bolond vagyok. Nem akartam új vitát csak nem tudtam mást mondani. Hát összeveszni újra vele megint nem akarok. Szóval inkább lelécelek. Így lesz a legjobb. Azt hiszem. Ahogy kilépek az esőbe felteszem a kapucnim és utoljára vissza nézek. Jajj de bolond vagyok. Tényleg nem változtam semmit.

- És kértél tőlük dedikálást?-nevetek- régebben én vigyáztam csiguszra szóval jóba vagyok velük- kacsintok. Elveszem a koktélom- nagyon guszta Camy. Kérsz belőle?- nyújtom felé. Majd megrázom a fejem- nem köszi. Ha nem baj ezt inkább meginnám- mondom és belekortyolok. Nem tudom mit mondjak. Csak ülünk csendben- azóta találkoztál Jasonnal?- kérdezem. Ez jutott először eszembe. Remélem nem haragudik meg a kérdésért. Mostanába kétszer is meg kell gondolnom mit mondok neki. Nem akarok még egy balhét. Közben megiszom a koktélt és unottan elkezdem rágcsálni a szívószálat.

Érdeklődve nézem ahogy vissza ül az asztalhozz. Ez furcsa volt..
- Nem. Ő egy 261 éves pasas és tök emberi. Akár Jason vagy Dex vagy bárki. Mondjuk mielőtt kinevezték volna halálnak állítólag kalóz volt. De ezt sejtettem amúgy mert úgy is néz ki- kavaargatom az italom. Majd felnevetek- És nem vagyok a listáján. Jó,mi?- kacagok. Örülök hogy végre felszabadultan tudunk beszélgetni. És végre nem érzem azt a feszültséget amit régen. Körül nézek- Fura. Alig vannak itt-jegyzem meg halkan. Ez felesleges volt,hisz biztos ő is látja. Gyorsan visszafordulok de a nagy lendületbe feldöntöm az italom
- Jaj basszus!- pattanok fel mielőtt rám ömlene a kék lé. Gyorsan elkezdem törölgetni- Hát ez rám vall. Én nem változok mint te- mosolygok és remélem nem veszi sértésnek.

Előre megyek.
- Èn azt hiszem egy koktélt megiszok- mosolygok rá- Igen a halállal. Ő volt. Tudom először én se hittem el. De ő volt- magyarázok miközben leülök egy asztalhoz- Én is szeretlek Camy- mosolygok rá- hiba volt összeveszni- mondom őszintén. Belekortyolok a koktélomba- és veled mizus?- kérdezem kíváncsian. Körbe nézek. Kicsit kételkedek benne hogy Dexel találkozik. Hiszen ő egy ideje nincs sehol. Mondjuk lehet igazat mond. Semmi okom nincs kètelkedni benne. Majd meglátjuk. Hátradőlök a széken és várom hogy meséljen

JÁTÉKTÉR SZABAD!

Kezdek forró lenni,és túlfűtött,már alig várom!
-Abban,de ha szeretnéd hozzád is mehetünk! Amúgy nyugi,egy emelettel lenebb van a szobám az övénél!-nevetek,közben pedig felhúzom a kabátom,és nagyot mosolygok felállva a székről.
-Persze,hogy tudom!-csókolom meg-És te tudod,hogy engem sosem felejtessz el majd a mai éjszaka után? Engem fogsz majd kívánni Jason!-mondom neki csábítgatva aztán az asztalnál ülő csaj szemébe nézek,aki sárga az irigységtől. Nagyot vigyorgok,aztán kézen fogva kisétálunk,becsapva magunk után az ajtót. Fel ül a motorjára,én pedig mögéje ülök átkarolva a derekát. Most úgy érzem,hogy bár nem szeretem,írtó jól zárom a mai napot.
Ezt utoljára akkor éreztem,amikor még prostituált voltam,de már nem vagyok az.
A szexuális életem utolsó embere Sean volt,azóta senki sem bújt velem ágyba.

Miközben csókolgat én a pénztárcámat próbálom elő venni és sikerül is , fizetek majd ránézek megcsókolom újra majd a derekát át karoltam. Menjünk akkor hozzád én hotelbe lakom de jó lesz nálad is nekem. Te nem abba az iskolában laksz ahol Hope? Csak Hope ne tudja meg ezt kérlek mert nem szeretném ha ebből baj lenne.- veszem fel a kabátomat.
Te így jössz? Vagy van még valami cuccod itt? - állok fel majd megfogom a kezét indulásra készen.
Nem jó amit tenni fogunk de hát nincs senkim neki sincsen legalább is remélem ha meg van megölöm ilyen egyszerű mosolygok rá. Remélem tudod hogy ez lesz életed legjobb éjszakára.

Hallgatom amit mond,közben pedig lassan lehúzom az italom,aztán megcsókol,és én visszacsókolok neki újra és újra.
-Persze,hogy biztos! Egy éjszaka vagy több,nulla érzelemmel! Nyugi Jason! Nem vagyok az a lány,aki egy éjszaka után szerelmes. Jó igaz,hamar szerelembe esek,de te nem leszel soha az az ember!-mondom neki vigyorogva,aztán csókjaink közepette nagyot nyögök. Mindenki ránk néz,nekem pedig dagad a bögyöm,hogy ilyen álompasit fogtam a mai éjszakára.
-Most nem érdekel,az a lány,akivel voltál! Sttt!!-teszem az ujjam a szájára aztán megcsókolom.
-És kihez megyünk? Nálam azt hiszem jobb lesz,mert nincs szobatársam. Vagyis van,de ő nincs a suliba,elutazott!-mondom már teljesen felizgulva-Akkor ott jó lesz?Előbb fizess aztán mehetünk. -mondom neki,közben pedig a kezét a derekamra teszem,csábítva.
Iszonyú csinos próbálok maradni,remélve,hogy ebből több éjszaka is kialakulhat érzelmek nélkül. Jelenleg úgy gondolom,nem tudnék beleszeretni,ő nem Sean típusa!

Látom hogy engem akar minden porcikája azt mondja hogy tegyem magamévá, de megéri nekem? Igaz szeretem az egy éjszakás kalandokat mert akkor nincs kötödés se semmi más és ez ami nekem kell , nem kell nekem szerelem se más olyan ami gyengévé tehetne engem erősnek kell maradnom.
Oh nem mutatkoztam volna be neki?! Micsoda úriember lehetek nevetem el magamat. Jason, Jasonnek hívnak de ahogy akarsz úgy hívsz úgy is csak egy éjszaka lesz nem?! Csókolom meg őt hevesen a kezét a combomra teszi majd közbe azon gondolkodom hogy hová menjünk.
Biztos vagy ebben?-nézek rá-
Vajon miért érdekelheti hogy egy lánnyal voltam?! Mindegy nem is számít.
Igen egy lánnyal voltam most ismertem meg és nagyon szép és vonzó lány.- mosolygok rá majd megcsókolom újra de most csak gyengéden közben a hajába túrva.

Egyre inkább jobb véleménnyel vagyok a fiúról,bár nem kizárt,hogy a belém ömlött alkohol befolyásol a véleményemmel kapcsolatosan. Nem tudom tegyek-e valamit ezért a viszonyért,vagy inkább tartsam magam tök feleslegesen,mert látom,hogy talán egy kaland összehozható lenne belőle. Nem kell erről senkinek tudnia,sem Isaacnak,sem Hope-nak,sem senki másnak. A nevét viszont még mindig nem árulta el,de ez nem tántoríthat el ettől a kísértéstől. Belekortyolok a limonádémba,és mivel eltolta a kezem,kissé elbizonytalanodom. Nem tudom,hogyan tovább,de azért még egy utolsó próbát megér.
-Nem szeretnéd elárulni a neved kedves?-kérdezem tőle aztán lazán megharapom a szám szélét jelezve,hogy megcsókolhat. Nem is tudom,hogyan jelezhetnék még,hogy nyílt vagyok erre a dologra,csak úgy szerelem nélkül,nulla érzelemmel. Csak egy kis kaland lenne,egy eltitkolt viszony.
-Idáig egy csajjal voltál?-lepődök meg,bár a sármja miatt nem tudok rá haragudni.
Fogalmam sincs mi tévő legyek,de minden esetre szívesen odaadnám magam neki egy éjszaka erejéig. Vagy akár tovább is? Bármi szövődhet,bár őszintén remélem,hog benne is az alakul majd,ami bennem..

A kérésére rendelek neki egy limonádét majd elé csúsztatom és a kezét inkább leveszem a lábamról mert még elkapna a kísértés. Felsóhajtok mert nem értem miért akar meghalni de nem is akarom inkább megtudni jobb néha kevesebb információ tudatában lenni és ez tapasztalat.
Camilla tudom tudom .- nevetek még mindig majd lehúzom az italomat közben.
Nem mondtam hogy részeges vagy csak hogy biztos már nem vagy szomjas .-simogatom meg a haját de tartom magamat és nem csinálok semmit sem.
Egy lánnyal voltam de haza vittem mert elaludt a nagy kaland közepette és ide jöttem a hotelbe itt van nem messze letettem a motoromat és valahogyan ide tévedtem és örülök is mert találkozhattam ilyen szép lánnyal- bókolok neki újra és úkra

Nincs kedvem gondolkodni,csak tenni ami jön,legyen az bármi.
-Komolyan gondoltam,hogy jó lenne meghali,de nem mész te sehova!-teszem a kezem a combjára és felcsúsztatom,aztán szót fogadok az ösztöneimnek.
-Tök jó,hogy találkoztunk! Láttalak már valahol,de a neved még mindig titok számomra?-kérdezem tőle aztán vele nevetek. Elhalkulunk,már nem nevetünk. Jó lenne most megcsókolni,de nem tehetem,kell legyen egy kis tartásom.
-Nem vagyok szomjas,de egy alkoholmentes limonádét elfogadok,hogy ne mond azt,hogy részeges ez a Camille! -említem fel a hibáját,bár nem zavar a tévedése.
Isaac után a második legjobb pasi a szigeten,itt valaminek történnie kell.
-És hol jártál?
Merre motorozgattál? -kérdezem tőle kélyesen,közben pedig látom,hogy ő is nehezen áll ellen a kísértésnek.

Tényleg bárhová megyek kaland ér ez tetszik közben elmosolyodom és rendelek magamnak még egy whyskit miközben figyelem mit csinál . Bocsáss meg Camilla mindenki tévedhet nem?- mosolygom rá- Látom bánatos vagy de ne igyál nem lesz jobb hidd el ilyenkor olyan dolgokat csinál az ember amit nem szabadna és de nagyin csinos vagy. És meg hívnálak egy italra is de látom te már nem vagy szomjas. - kezdek nevetni és a szemébe nézek és teljesen komolyan gondolom amit mondok neki . De vajon mi bánthatja? De nem kérdezek rá nem akarok belegázolni a lelki világába. Meghalni? Ugye nem gondoltad komolyan vagy felállok és itt hagylak. Válik a hangom komollyá de közben elmosolyodom mert az egomnak jót tesz ha jóképűnek tartanak . Köszönöm a bókot és természetesen motorozok mint ahogy a kabátomon is látni.

Ahogy ott bambán magam elé nézek és leül mellém. Nagyon bejön,bár lehet,hogy csak az ital teszi. Tényleg emlékszem rá.
-Nem vedd már el! -veszem vissza és tovább iszok-Nem Camille szépfiú! Camilla! -mondom neki,közben remélem,nem haragudott meg rám.
-De mindegy,szólíts ahogy akarsz! Nekem aztán teljesen mindegy,hogy mi történik velem,meghalok vagy sem! Csinos? -kérdezem megdöbbenve,pedig tudom,hogy csak bókol,és nincs igaza.
-Nem vagyok én csinos,se szép,se semilyen!-mondom neki mosolyogva-de te annál inkább! -csúsztatom végig a kezem a vállán és közben leveszem róla a bőrkabátot.
-Motorozol?-kérdezem tőle,közben pedig kezd elhagyni az alkohol a látványtól.
Azért szédülök még,de erről nem kell tudnia!

Miután haza vittem Paiget mert már a kezemben elaludt így motoromra ültem és mentem a szigeten több helyen megálltam gondolkodni jártam a parkban egy hotelben szobát vettem ki és ott le is tettem a motoromat és természetesen át is ölöztem majd útnak indultam hogy felfedezem mi van ebben az utcában . Rengeteg ékszer bolt és más milyen bolt volt ott . Ha itt is eltévedek én nem tudom mit csinálok . Hallom hogy nem messze szól a zene oda sétálok a és meglátom hogy ott egy bár van sokáig gondolkodom hogy bemenjek –e vagy ne de 10 perc tanakodás után kinyitottam az ajtót és mindenki engem bámult több percig majd megköszörültem a torkomat és beljebb léptem mikor észre vettem hogy egy lány nagyon de lehet hogy csak azért mert részeg és még az óráig sem lát el. Szépen lassan oda sétálok a pulthoz majd kérek egy whyskit közben azon gondolkodom hogy én már láttam valahol ezt a lányt többször csak nem jut eszembe a neve … gondolkodom el még jobban talán igen a kórházba ő volt a leukémiás lány én meg a kamu doktor majd utána Hope-al volt csak eltűnt . Nagyon frusztrált ez a lány és bánatos talán még kétségbe is van esve fel állok majd mellé ülök . Hello Camille – mosolygom rá - Jason vagyok gondolom nem emlékszek rám de én emlékszem rád . – még mindig mosolygok rá – Még mindig iszik de én kiviszem a kezéből és arrébb teszem . Szerintem fejezd be az ivást nem tesz ez jót egy ilyen csinos lánynak – simogatom meg az arcát

Bejövök a bárba teljesen elkeseredve. Nincs életkedvem sem,és semmi másra sem vágyom,mint egy jó adag tequilára. Látom,hogy rajtam kívül csak két csávó és két csaj van bent,szóval nincs szégyenérzetem,és rendelek magamnak. Leülök a pult mellé,és iszom. Iszom,csak nyelem a piát,és különös esetként,nem vagyok részeg. Pedig engem a tequila mindig kiüt,ha három pohárral iszom belőle. Gondolkodni sem akarok,csak folyik belém a sok ital. Rendelek még,és azt is elnyelem. Egyre többet veszek,és ész nélkül fogyasztok. Aztán akaratom ellenére is bekapcsolódik az agyam,és gondolkodom.
Kattog az agyam ezerrel,és mint aki eszét vesztette úgy érzem,megbolondulok. Megbolondulok a kíntól,a fájdalomtól,hogy Hope tiszta seb,és nem tudtam segíteni. Azt hittem,túl tettem magam már ezen,és nem rág tovább a fájdalom,de úgy tűnik nincs így. Egy romhalmaz az életem,kész csőd! Hope tiszta sérülés,Isaac a második találkozásunkon nyugtatgatott,de még mindig nem volt snki sem hajlandó arra,hogy elvegye az életem. Talán már nem mutatom neki,de egyre inkább akarom ezt az egészet. Egyre inkább gyülemlik fel bennem, a harag és fájdalom kettőse. Lassan elemészt a kín,ezen már csak a tequila segíthet! Ahogy megiszom megint rendelek,és megint,és újra. Nyelem a piát,mintha még sosem ittam volna. A bárban mindenki engem néz,hogy,hogy torkolom a piát,én pedig mivel kezdek alkohol hatása alatt lenni óda szólok,beolvasva az ott levőknek.
-Mit néztek úgy? Nem láttatok,még elkeseredett embert?-kiabálok nekik,és már nem igazán tudom uralni a tetteim. Ahogy ott tök részegen kiabálok megnyílik az ajtó,és egy csávó lép be. Valahonnan ismerős,de mivel részeg vagyok,nem jut eszembe hol találkoztunk már.
Nagyon bejön,és lehet,hogy rossz döntés ez,mert Isaacot kedvelem,úgy döntök ráhajtok a pasira.