Nicolas Chavez

1981 novemberében láttam meg a napvilágot a verőfényes spanyol fővárosban Madridban. Édesanyám a spanyol nagykövet lányaként szült meg engem. Apám egy ide tévedt amerikai leszerelt katona volt . Mindig is imádtam hallani, ahogy egymáshoz beszélnek. Szeretet, szenvedély és odaadás. Nos igen. Az én családom ilyen szempontból kicsit teátrális. Mindent nagy dobra vertek, legyen az bármilyen apróság!  És a művészetek iránti vonzalom is tőlük ered. A spanyolokról köztudott, hogy szenvedélyesek. Nos az én szenvedélyem 3 dologban gyökerezik. A football, a zene és a filmek. Mikor kisebb voltam a szüleim beírattak az iskolában külön tartott fociedzésekre és mint kiderült, volt is hozzá tehetségem. Kitűntem a többiek közül, de szerencsémre ezt a társaim nem vették zokon, sőt…tanácsot kértek tőlem, hogy mit hogy csináljanak. A foci mellett nagy figyelmet fordítottam a zenére. Megtanultam gitározni és zongorázni, valamint az énekléssel is megpróbálkoztam, teszem hozzá sikerrel. Néhány gyerekeknek  való mondjuk úgy, tehetségkutatóban fel is tűntem és nyertem. Sosem szálltam el magamtól, hisz tudtam, hogy a fejlődés létrájának még csak az alsó léceit taposom, hosszú az út a csúcsig. A gimnáziumi éveim alatt lettem figyelmes a 3. pontra. Akármikor néztem egy filmet, valahogy mindig más szemszögből láttam, mint a többiek. Elmerültem benne, kutattam az adott film alkotóiról, létrejöttéről, a rendezők munkásságáról és hamar kiderült, hogy ez az, ami eddig hiányzott a repertoárból. A filmek világa magával ragadt. Rendezni akartam. 17 évesen tagja lettem az iskolai film klubnak is. Jó alapokat adott, hogy ezzel is tovább mehessek az életben. Érettségi előtt eldöntöttem, hogy a művészetekkel akarok foglalkozni. Bejelentettem, hogy ősztől a Julliard-on akarom tovább képezni magam. Édesanyám csak sírva fakadt, apám meg megveregette a vállam azzal a mondattal: „ Érd el az álmaidat fiam!” Vagyis szabad kezet kaptam a sorsomat illetően. A nyár folyamán át is költöztem Európából Amerikába. Szerencsém, hogy apám révén folyékonyan beszéltem az angolt, így nem volt probléma az átállással. Apám testvére fogadott be egy időre, jó egy évig nála laktam, aztán eljött az idő, hogy maximálisan a saját lábamra álljak. Másodévesként sikerült állást találnom, így lett pénzem arra, hogy lakást béreljek. Az 5 éves képzésem meghozta gyümölcsét. A legjobbaktól tanultam, majd sikerült néhány filmben rendezőasszisztensként helyt állnom. 2 évig jártam az egyesült államokat, illetően az egész világot, hisz a forgatási helyszínek sokrétűek. London, Párizs, Budapest. olykor, olykor Spanyolországban is jártunk, így volt időm a szüleimet is meglátogatni. 25 évesen egy 3 éves képzésre iratkoztam be. Ének-zene tanári szakra, amit sikeres vizsgákkal végeztem el, így tehát tanár lett belőlem. A focit természetesen nem hagytam abba, abban is jeleskedni akartam. azt hiszem kicsit maximalista vagyok, de elfér!  Teltek, múltak a napok, hetek , hónapok és évek, amikor is megláttam egy hirdetést az egyik újságban. Igazgatóváltás egy művészeti iskolában. Gondoltam, miért ne?4 Megpályáztam…bejutottam. Szóval, ha az érdekelt, hogy miért érkeztem ide, hát ezért. Az Art Center új igazgatójával van dolgod. Természetesen időbe telik, míg belerázódom a dologba, hisz nem lehet egyszerű egy egész iskolát igazgatni, de bízom benne, hogy a tanári kar és a diákok egyránt segítenek nekem ebben. Segíteni akarok a diákjaimnak, hogy elérhessék azt, amire a legjobban ágynak és talán még tanulhatnak is tőlem.