Labirintus ♥

Lucifer & Chris

És ezt még is miből szűrted le!? - forgatom meg a szemem, mint ha nem tudná, hogy így van.. - Nem kell kedvelned, elég ha nem engeded, hogy elvegyék tőlem! Csak ennyit kérek! - nézek rá határozottan - Köszönöm Lucifer! - biccentek neki ahogy rá nézek - Legalább beismerted! Együtt fogok veled működni természetesen és a segítségedre is leszek, ha megfelel ez így! - nézek egyenesen a szemébe - Persze, felmegyek érte és elhozom! Milyen por is ez!? - nézek a körülöttem lévő tűzkörre és kissé idegesen de mosolyogva nyugtázom, hogy teljesen felesleges.. de hadd élvezze, hogy Ő az Úr! - Na szóval!? - állok be karba tett kézzel további utasításait hallgatva. -

Eric Christian Bomer & Lucifer

"Benne vagyok legyen, de aztán ne panaszkodj.."

Az élet olyan rejtélyes, hisz mindig megkavarja a történéseket, de most nem fog tudni közbe avatkozni a tervembe, mert el kell vesznie a fent ülő Istennek. Meg fog halni, és ha ez nem lenne elég, akkor előtte megmutatom neki, hogy milyen a szenvedés árnyalata, csak előbb győzzem meg ezt az angyalt, aki némileg már az idegeimen táncol, és egy pillanat alatt végezhetnék vele, de kell a léte.. és én adhatok neki valamit; megadhatom neki a nőjét, a szerelmet, és az egyenjogúságot amennyiben észreveszi, hogy a szavaim mögött mi lapul, de úgy látszik ezt nem bírja meglátni.. Egészen eddig legalább is nem, mert folyton olyanokat mond, hogy az már sértő, de azt játszom, hogy az egyik fülemen be, és a másikon meg ki. Élvezetes én mondom, és főleg, akkor amikor épp a sértegetés megy.. Oh, hogy hányan hordtak már el! Megmosolyogtat a gondolat, de eddig nem érdekelt egyik sem, és persze Chris szava sem ér azokénál többet.. ezért is ideje stílust váltani, vagy inkább úgy beszélni, hogy értse..
-Jól tudom, hogy Mia nincs veled.-Jegyzem meg kicsit sem kedvesen.-De fogd fel, hogy azt a nőt én sohasem fogom kedvelni! Megmentem az életét, de részemről ennyit kap ő.. aztán élhettek felőlem boldogan az idők végezetéig is.. nem érdekel.-Cinikusan beszélek, és most már nem fogom magam vissza, jobb ha megtanulja, hogy hol a helye.. legalább is jelen helyzetben nem kéne nekem ugrania, csak ennyi a bajom. Nem a szolgámnak kell, hanem a segítségére van szükségem, és ha annyira akarja azt a fránya együtt működést; legyen! Megkapja az egyenjogúsága teljes zászlaját.-Volt olyan időszakom elismerem, amikor nem cselekedtem helyesen.. mondjuk, amikor Miát elakartam tüntetni, de csak azért volt, mert ő a leghatalmasabb boszorkány, de rájöttem, hogy engem senki sem ölhet meg, de ezáltal téged sem, és őt sem, ha fogod magad, és velem együtt működsz.. megkapod az életét, őt magát, de ne várd, hogy egyedül csináljak mindent.. nekem ehhez emberek kellenek.-Mosolyodom el, és úgy nézem őt a továbbiakban, majd elgondolkozom utóbbi szavain még nézem, ahogy elindul.. Hirtelen teremtek körülötte egy kör alakú tűzet, amelyből nem tud kiszabadulni, amíg én azt nem akarom.
-Hiszek neked.-Állok meg úgy vele szemben, hogy a szemeibe nézhessek.-Az alku áll.. egyenjogú fél vagy, de az első lépés kicsit sem egyszerű.. kell egy szer, amelynek a kikeverése nem olyan egyszerű.. fel kéne ehhez menni a mennybe, az Istenhez, de mivel én nem tudok ezért ezen jog a te feladatot lenne.. kellene onnan por..-Részletezem az egyik hozzávalót.-Megtudod csinálni?-Vonom fel a szemöldökömet, és úgy figyelem a továbbiakban, míg azon gondolkozom, hogy a további dolgokat merről szedjem össze hozzá.

Lucifer & Chris

Amikor megtorpanva hallgat és nem vág közbe, még reménykedni is kezdenék.. de ahogy háttal áll, nos az rosszat sejtet.. felém fordul mondandóm befejezte után és elindul felém.. már akkor tudom, hogy nem tetszik neki az ötlet és a végére ki is derül, amikor felteszi mit akarok és miért kellene megvédenie Miát.. - Most az érzéseinket fogjuk megtárgyalni, vagy elfogadod, hogy átadom magam neked!? - nézek rá gúnnyal - Kissé untat érzelmi kitörése.. nem ilyennek ismertem és még én lennék ellágyulva.. na hagyjuk már..! - forgatom meg a szemem ahogy ránézek - Mondtam már, nem kell rohadt hatalom sem trón! Felfogtad?! - vágom rá - Remek, irtsuk ki! Egy oldalon állunk, végre rátérnél a tárgyra, vagy ugyan úgy ismételni kezdjük a múltat újra, és újra és újra!? - forgatom körbe a fejem mint az óra a mutatóját.. - Jó látom felesleges veled beszélnem, nem jutott el hozzád, hogy Mia NINCS VELEM! - emelem ki mert a felfogása még mindig azon szinten maradt, hogy Ő meg az ÚRISTEN.. - Teljes! - bólintok rá, hiszen tudom máshogy már jobban nem is fog végződni.. csak is rosszabbul.. - Nem kell, elintézem! - kacsintok rá gúnyosan - Jobb lesz ha mindenki eztán magával törődik és nem kell a másikat pesztrálgatni, meg a segítségéért könyörögni.. hasztalan! - rándul össze kissé arcom - Bizalmat akarsz!? - nézek fel rá amikor visszatérek a merengésből - Bizonyítsd, hogy van miért bíznom benned! Régen az életére törtél annak akit szerettem, s most is Szeretek! Ha tényleg visszajön és egy haja szála sem görbül a tiéd vagyok lelkestül, testestül! - nézek rá komolyan - Kinek áruljalak el Lucifer?! Nekem nem kell más, sem hatalom sem semmi! Ha kell ott leszek, de nem foglak szolgálni! Ezt értsd meg! Van saját életem! Vagy is szeretnék! Már ha lehet! - nézek rá kissé gúnyosan, de elhatározottan és szilárd állásponton, s követelőzően, de értsék már meg, hogy ÉN NEM VAGYOK BÁBU AKIT DRÓTOKON RÁNCIGÁLHATNAK, SENKI KEDVÉÉRT SEM!!!!! - Nem szegem meg a szavam! Remélem ez világos és nem kell ragoznom, ha még is, Isten veled! - pillantok még rá majd utam felé veszem az irányt.. -

Eric Christian Bomer & Lucifer

"Mit vársz, hogy menten hanyatt dobom magam az ajánlatodtól majd..?"

Semmi értelme már a vele való társalgásomnak, hisz annyira naiv.. de ez persze általános hiba minden emberben. Egyszóval sem mondtam ki, hogy hatalomra akarok törni, és erre már én vagyok a hataloméhes! Változtam, vagy ez egyáltalán nem látszik rajtam? Senki sem képes meglátni, hogy az a Lucifer, aki voltam nem csak új külsőt öltött, hanem más értékeket is vett fel? Ugyan régi bűnöm, hogy az Úr halálát akarom még mindig megszállottan, de hát nem tehettek róla, hisz ezt érdemli, és ezzel nem csak én értek egyet egyedül, hanem bárki más is, akinek csak szörnyűségben telik az élete.. oh vagy úgy.. jut eszembe mindenkinek fájdalmat, kínt, és szenvedést okoz. S még ezek után is én vagyok a rossz, a kegyetlen, és a szívtelen alak? Én nem szenvedést hoztam a földre, hanem egyeseket átcsábítottam a sötét oldalra; így lettek gyilkosok, bűnözők, és még hosszasan sorolhatnám, de nem bír érdekelni.. Csupán arra figyelek fel, hogy Chris beszélni kezd, és én megtorpanva hallgatni kezdem őt. Érdekesen hangzanak fel szavai, és nem vágok közbe, csak végig hallgatom őt háttal állva, és amikor már pár percnyi beszéd után befejezte, amit akart, csak akkor fordulok felé komoly ábrázattal, miközben eléggé közel megyek hozzá.
-Mégis mit akarsz..?-Kérdezem, bár hallottam szavait, de nehezen bírom felfogni, főleg a Mia részest.-Azt a nőt védjem meg, aki megakart ölni, és egyben elakart pusztítani? Annak nyújtsak védelmet, aki engem ellened hangolt? S ugye nem ismertek eléggé, nem igaz? Honnan tudod te, vagy bárki más ezen a nyamvadt földön, hogy én mit akarok? Megértettél valaha is?-Megrázom a fejem.-Nem, de hogy! Csak az volt, hogy mennyire hatalomra vágyom, de nem.. nem ezért akarom megölni fent a Mindenhatótokat, aki nem mellesleg csak pokollá teszi az életet, de ha annyira akarod, akkor menj ülj mellé, és boldogan élj vele amíg meg nem haltok...-Szavaim gúnnyal teltek, hisz nem tűröm, ha aljasul bánnak velem, ő megtette az előbb most pediglen hízeleg..-Tudod, hogy ő mit tesz? S akkor ki a rosszabb, ő vagy én? Én hát persze, hisz száműzve lettem az igaz szólásom miatt, aztán annyi a bűnöm, hogy létrehoztam a poklot, és nem mellesleg pár embert bűnbe csábítottam, de a szenvedéseket kiadta? Ki volt az, akihez imádkoztak annyian, de nem teljesítette a kérést? Ki teszi rommá az életet? Én még mindig, ugye?-Hirtelen felindulásból kissé megemelem a hangom, de végül lecsillapodom.
-Szóval tehát.. tekintselek egyenlő félnek, ami annyit eredményez, hogy legyek veled őszinte, és a többi.. aztán majdan rohansz a szerelmedhez, hogy elújságold neki, hogy mit akarok, és mire készülök?-Nézek rá kérdően.-Ne nézz már hülyének! Elpusztítom az Istent, ezt ígérhettem, és ezáltal megmenekül a drága barbie babád, de ne kérd, hogy vegyem a védelmem alá.. ugyan megígérhettem, hogy nem ölöm meg, de képtelen vagyok megbocsátani neki, amiért megakart ölni anno! Szóval így teljes az ajánlat? Oh, vagy.. tényleg volt még egy kérésed.. az miről szól? És akkor felírom a számlámra, hogy megölni a Mindenhatót, megmenti a szerelmed, és még valamit elintézni.. ja meg majd adok hatalmat is!-Szavaim gúny hatása nem tűnik el, szinte már cinikussá válik.-Te meg megadod nekem a segítségedet, és ezzel letudtunk mindent?!-Oldalra döntöm a fejem.-Nekem nem a segítséged kell, hanem Te magad.. úgy ahogy vagy. Nem a hűséged a lényeg, hanem a bizalmad, és az elkötelezettséged, miszerint nem árulsz el, és nem fordulsz majdan senki kedvéért sem ellenem! Így rendben a részemről.-Vonok vállat, és egyúttal komolyan nézek szemeibe keresve a választ.

Akkor kinek szeretnéd átadni az uralmat Lucifer?! Beszéljünk tisztán! - nézek rá - Ha ennyire kellettem neked, még is volt közöm az egészhez nem!? Most már látom, hogy lemondtál a terved azon részéről, hogy segítkezni fogok benne, de egy valamire talán még is hajlandó leszek! Nem fő a fogad hozzá, de közös az ügyünk az égiekkel Lucifer! Ami nekem kell az az ő pusztulásuk! És Mia! Visszaakarom kapni! És volna még valaki akiről szót kéne említenem, persze már mindegy is, ahogy megaláztalak gondolom nem fogsz segíteni...! De ha akkora volt a hatalmad felettem ahogy állítod, ha ilyen fontos az a bélyeg amit rám tettél, akkor talán igazad van! Neked köszönhetek sok mindent és ezt nem tagadhatom! Miattad lettem aki és ezen gyökerestül nem változtathatok, nem nyomhatom el! De megpróbálhatok önmagam lenni! Néha egy kicsit normálisnak, átlagosnak lenni! Egy kissé változni, a magam útját járni! Ezért aztán szolgálni többé, senkit se fogok! Tekints rám egyenlő félként! Megkapod amire vágysz, elbukik a nagy Tanács! - sóhajtok fel ahogy utána fordulok - Kössünk alkut! Visszatérek és segítek neked, ahogy egykor tettem! Cserébe én azt kérem, hogy Miát hozd vissza nekem, segíts megvédenem! Ő az életem, és nélküle semmi sem vagyok! Ha Ő nincs abba belepusztulok! A hűségem sosem veszett el! Ha akarod megkapod! Rajtad áll! - mondom komoly határozottsággal, ahogy mögötte állok. -

Eric Christian Bomer & Lucifer

"Eddig azt hittem kellesz nekem, de úgy látszik tévedtem..!"

A sötétség hozzám képest világos, hisz lelkemet már régóta a sötétség árnya uralja. Nem csak szárnyaim feketék, és a ruházatom, hanem maga a szívem is, mely jelző értékkel közli, hogy bennem már egy szemernyi jó sincsen. Egykoron jót cselekedtem, és tudtam mit helyes megtennem, és mit nem, míg mára semmi sem akadályozhatja ezen cselekedettem. Immár nem szolgálok mást, hanem engem szolgálnak azok, akiket erre én megfelelőnek vélek. A szél hirtelen feltámadva sodorja a hideget a közelünkbe, és így csap le ránk. Hajamba belekap ugyan, de nem törődöm az esettel, inkább figyelem ezt az angyalt; Chriset. Régen mellettem állt, de amikor megjelent a nyálas korszaka, akkor ellenem szegülve állt a lány pártjára ki megölni kívánt őrült gondolataim miatt, mármint a gond az volt, hogy hatalomra akartam törni, s ekkor vétettem hibát, hisz kegyetlenségem uralta tetteimet, míg ennek következtében cselekedtem, de mára megváltoztam, így értékeim is mások lettek, persze ezt ő nem értheti, hisz sohase ismerte lelkivilágomat, érzéseimet, és a múltamat, mely annyi mindent meghatározott. Ha ismerne, akkor nem ezen szavait vágná a fejemhez, amelyeket most hallok tőle. Inkább átgondolná mit mond, de nem érdekel. Semleges érzelem kifejezéssel figyelem ahogy beszél hozzám; kegyetlenül, lenézően, gúnyolódóan, és durván. Tehetném, hogy közbe vágok szavaiba, de hagyom, hogy hagy érezze magát fölényben velem szemben. Nem cáfolok, nem magyarázok, hanem csak csendben hallgatom azon szavakat, amelyeket a fejemhez vágva vél jogosnak. Mégis kinevezte mondjuk a hülye nőjét ribancnak? Számon eme szó meg sem lett említve! S fenyegetése ellenem.. hát nevetséges! Az meg, hogy árnyaltan elmondtam neki egy-két dolgot nem jelenti azt, hogy hatalomra is én akarok kerülni majd. Megrázom enyhén a fejem alig láthatóan, hogy az elmémet ezáltal tisztítsam, majd tekintetemet leemelve róla végül mást kezdek el figyelni. Nem akar mellém állni, nem kér tőlem semmit, akkor oké remek, hisz legalább nem kell tartóznom neki semmivel sem. Értelmetlenek a szavai, sőt érződik az egész mögött, hogy amiket mond azok nem őt eredményezik; tagadhatja nyíltan, hogy nem vagyok már rá hatással, de ez hazugság, hisz kegyetlenségét tőlem kapta kiváltság kép, s tőlem tanult az évek alatt. Váratlan módon hátrébb lépek tőle, és ezzel nem zárom el az útját, hisz vagyok oly kegyes, hogy elengedjem őt, hisz már semmi dolgom nincs vele. Azt hittem szükségem van rá, hogy kell a tervemhez, de tévedtem... csak a szája nagy, amelyet jobb lenne, ha befogna. Én nekem nem csak a szám szokott járni, hanem véghez is viszem, amit mondok, és ez most sem lesz másképp. Végig fut tekintettem az iskolai tájon, s egy halk sóhaj hagyja el megelégüléssel ajkaim. Immár rájöttem, hogy nincs szükségem senkire, hisz csak magamra számíthatok amúgy is én akartam végezni az Úrral; ahhoz meg csak Én kellek. Szavai befejeztével egy mosolyt engedek meg magamnak, és vállat vonva fejezem ki számára, hogy nem érdekel. Már nem köt a tudat, hogy magam mellett tudjam őt, s már semmi értelme annak, hogy küzdjek eme angyalért! Vannak jobb segédeim is; az eszem, s ezáltal a tudásom, az ötleteim, és maga az Úr, aki majd a saját halálát készíti elő. A terv tökéletes, minden készen áll, semmi sem hiányzik, csak még le kell tudnom ezt az... ifjút. Aztán már végeztem is mindennel, mert érdemtelen az itt maradásom teljes lényege.. Miért is akarnék maradni, amikor jobb dolgaim is vannak?
-Igazad van mindenben.-Bólintok szavaimat ezzel megerősítve.-Sohasem akartam jobb lenni másnál, mert az vagyok, aki de azt egy szóval sem mondtam, hogy a hatalmat magamnak szeretném, csak azt akarom, hogy az, aki most uralkodik.. haljon meg.-Vonok vállat könnyedén.-Ez oly nagy kérés lenne tán? Vagy nem teljesülhet? Mindegy is.. nem rád tartózik ez az ügy, mint ahogy megfogalmaztad körbe írva semmi közünk egymáshoz. Én nem tudok neked semmit adni, mert nincs olyanom, mint említetted.. a hatalom meg nem érdekel téged, akkor ennyi is lenne a mára rendelt szent szóbeszéd.-Ezzel kikerülve őt kerülök mellé egy hirtelen mozdulattal, majd kihívóan tekintek rá még egy pár perc elejéig.-Illetve csak, hogy megjegyezem tagadhatod simán, hogy semmi közöd hozzám, de ez nem igaz.. pecsétet nyomtam az életedre.. Nem emlékszel? Mi mindent is tanítottam, mutattam, illetve mondtam meg neked? Én adtam a saját énedet, szóval ezzel viszlát.-Hangomban gúny egyvelege hangzik fel, és nevetve indulok meg tovább, hogy távozhassak tőle.

Már a gondolat is sértő.. - dörmögök magamban - A sóhajod ellenére, tudtam ki vagy! - nézek a magam előtt elterülő gyér növényzetre - Mellesleg csak mondom, hogy Én igen is jól ismerlek, szóval az alakításod még sem volt olyan jó! - mosolyodom el ahogy lassan megfordulok - Akinek volt már veled dolga az felismer, hidd el! - kacsintok rá - Ja boccs, elfelejtettem, Te a halhatatlan vagy.. - forgatom a szemem - Azt már rég elvesztetted! - utalok a létéhez fűzött gondolatához - Nem vagyok hőmérő, hogy ingázzak a fokok közt.. ha arra gondoltál, hogy itt most befagyasztod a levegőt.. kicsit sem fog hatni rám! - vigyorgok rá gúnyosan - Sajnos.. - hangleejtésem szarkasztikus - Ugyan milyen vetélytárs, mond!?! - nézek rá semmit mondóan - A ribanc szóért pedig most kitéphetném a szíved, remélem érted az iróniát! - kacsintok rá vigyorogva még is gyűlölet és harag sejlik fel mögötte - Túl nagyra akarsz törni, vigyázz nehogy előbb a Te szarvadat törjék le érte! - pillantok körbe majd rá komolyan, suttogva - Tartozott! Múlt idő, és mivel látni lehet, változnak az idők!! - sugallom, hogy minden egyes kis gondolata a fejemben visszhangzott - Vigyázz a minőségükre Lucifer, nem kedvelem a rossz modort! - lépek el tőle, a kezét határozottan leszedve a vállamról - És vigyázz mit teszel, ha akarsz engem a közelébe sem vetemedsz! - fekete szemeim felcsillannak az éjben - Hagyjuk az ős régi dumát, eleve tudtam ki vagy, nem kell a rizsád! - forgatom a szemem karba tett kézzel állva - Tudod TE SEM vagy jobb! Téged is dicsőítettek, de hiába! Még ő jót is adott a rossz mellett, te csak szenvedéssel sújtottad ezt az átok verte földet.. Nézz magadba mielőtt ítélkezel haver, a te reszortodnak már rég lőttek! Múltbéli sérelmek miatt akarsz hatalmat, és trónra kerülni.. de ha nincs aki kövessen mit kezdesz majd ha!? Én vagyok akit akarsz.. még is minek!? - nézek rá érdeklődve és egyben lenézve -  Nem kell nekem a dicshimnusz meg a zengő harang toronyóra láncával, nem érdekel a fönt zajló irányítás! - vágom rá - Azt hiszed azáltal, hogy bejárásom van oda, majd segítek is feljutni.. pont Neked?! Hogy a megadatott hozzád képest "szemernyi" hatalmammal majd újra posztot akarok szerezni?! Azt hiszed nekem szükségem van arra, hogy ott tiszteljenek!? Vagy, hogy a vezérük legyek!? Még is kinek amikor mindet legyilkoltam!? - nézek rá gúnyos mosoly kíséretében - Ugyan már, áltatod magad ha ezt hiszed.. kin akarsz Te igazán uralkodni, Lucifer!? - vetem fel kérdéseimet sorba - Reméltük, hogy Te is, mint a TE elgondolásod szerint a Mindenható is megszűnik.. de látod nem így lett, minő kár érte! - szavaim tiporlóan, megvető, sajnálkozást tettetően hangzanak fel, ahogy körbe járom - A múltban ragadtál haver.. - húzom fel a szemöldököm aztán meg le engedem - Hagyjuk már! - nevetek fel mint ha csak egy zakkanttal beszélgetnék.. való igaz, hogy ez így van, Lucifer sosem volt tökéletes, a humora még elment, na de a nagyzási hóbortjai már az egeket verdesik ilyen téren.. sokkolóan fa vicc.. - Nincs olyan amit megtudnál adni! Te mindig elvettél.. hagyjuk, hogy most adakozó kedvedben vagy, jó?! - tapsolok színészi alakítására, ami egyre szarabbul megy neki - Nem élek senki korlátai közt, ezt most jól vésd az eszedbe! - mutogatok neki halálosan komoly és határozott képpel - Megvagyok nélküled is, kár a gőzért! - cöccögök rá - Te tényleg azt hiszed, hogy nélküled semmi vagyok?! Mond már el nekem hol élsz te?! Mert, hogy ezen a világon biztos nem, az is tuti! - nézek rá hitetlenkedő, lenéző, haragos ábrázattal - Akinek igazán szüksége van rád, az a Halál, vár rád, már ott szerepelsz a listáján! - kacsintok rá, hangom élesen, ridegen csap le - Elérek mindent amit akarok, nélküled is, ebben biztos lehetsz! Óvatosan, kicsit sem ismersz! - vágom rá az utolsó gondolatára is.. -

Eric Christian Bomer & Lucifer

"Hozzám tartózol ezt te is tudod, szóval hiába is ellenkezel, akkor is mellettem fogsz végül kikötni.."

Sorsom pecsétként hordozza az egykori büntetést, amellyel engem illetek, mint árulót. Nem volt elég, hogy száműztek a mennyből a pokolba, amelyet magamnak kellett felépítenem, de még az életemet is szüntelen bukásra ítélték, hogy harcaimat ne nyerjem meg, és ezáltal ne legyen sikerem egy pillanatra sem. A kudarcok ellenére én mégis küzdtem, s bár tudtam nem nyerhettek az akarat ellen, mely elrendeltetett, de engem ez nem érdekelt. Most viszont az idő lejárt, az alkotás múló szép emlék lesz csupán, az Úr pedig halálával elhozza a megváltást! Eljött az idő, s ím a végéhez ért, mellyel kudarcom felbomolva dicsőséggé válik immár. Egykori fényem új értelmet nyer, mert azzá leszek, akinek lennem kell. Senki sem állíthat meg; sem erő, sem személy, se semmilyen hatalom, mert halnia kell a hazug Mindenhatónak! Nem védheti őt tőlem egy nyomorult lélek se már, hisz sorsa a Halál, és minden alattvalója vele együtt megy a pokol tűzének mélyére, míg hűséges csicskáira egy végtelen valóságnyi szenvedés vár, addig az Úrra az örök megsemmisülés, de előtte a szemébe mondom minden gondolatomat, sőt bevallom neki az oly régóta bennem keringő érzelmet; azt, hogy mennyire gyűlölöm! Élete legfájdalmasabb pontja lesz, és egyben vége szakad az értelmetlen életének léte. Elhozom neki a megváltást, a halált, és egy világot szabadítok fel, hogy végre új vezetővel többet érjenek.. De várjunk csak előtte ketrecbe vetve, láncokra verve, és fájdalmat keltve omlasztom össze a világát, s ki eddig jó volt immáron gonosz lesz. Szerelem, szeretet, boldogság? Egy pillanat alatt foszlik semmivé, míg helyét a gonoszság, fájdalom, és kín uralja majd.. Akik megvetettek most fognak szenvedni általam, akik pedig mellettem álltak oly sokáig, most jutalmat kapnak. Sok mindent tudok fel kínálni, mely hasznára is válhat azon egyénnek ki él eme lehetőséggel. Viszont előbb nézzük azt a tényt, hogy a dolgokat el kell intézni. Minden az én szabályaim szerint megy majd, és ezáltal a hatalom nálam van, amíg az Úr meg nem halt. Felsóhajtok, hisz ennyire Chris sem lehet hülye.. Egy ideig mellettem állt annak idején, s emiatt fel kéne ismernie, bár kinézetre nem, de a szavaimat igen, melyek elárulhatnák valóm, ha tényleg ismerne, nos igen tökéletes színjáték ez, amelyet űzök, hisz senki sem jöhet rá ki vagyok.. Hallgatom becsmérlő szavait, melyet az alakításomnak mond, viszont a tudat, hogy már nem szolgálja az Úrt épp kapóra jövő! Nem nézve rá hallgatom csendben, miszerint mindenkivel végez majd, de velem nem tud, én még a halálból is visszatérek; Senki Sem Pusztíthat El! Érezheti, hogy lényem nem akárkit takar, de nem mozdulok csupán figyelem kirohanását, és azt ahogy végül hátat fordítva nekem hagyna itt, de túl könnyed lenne őt csak így elengedni. Tehát lépek még mielőtt a saját élvezhetősége miatt eltűnhetne a színem elől. Térdelésem megszüntetve állok fel egy vigyorral az arcomon, míg tapsolni kezdek két kezemmel elég hangosan, hogy ennek következtében megállásra késztessem az ifjút. Majd nevetésbe kitörve díjazom iménti beszédét, de egyből komoly leszek ezután, és kimért léptekkel indulok meg felé. Teljes létem sugallja felsőbbrendűségem, amelyet tiszteletbe kell tartania. Egy szót sem ejtek ki a számon csak figyelem őt, és közel érve hozzá bólintok; "igent" jelezve, mintha egy kérdésére felelnék ezzel. Üres, semmit mondó, rideg, és érzéstelenné válik tekintettem. Arcomon egy cseppnyi érzelem sem tündököl, és a hideg körülöttem még hidegebbé válik ezzel megfagyasztva a levegőt, és ha nem bírja Christian, akkor ő most fázni kezd ennek következtében. Elgondolkoztató, hogy mi minden történik egy röpke pillanatnak tűnő élet alatt. Sok minden megváltozott itt; egyesek ismeretségi kapcsolatai, szerelmi szálak, szövetségek, barátságok, és maga egy-egy személy tulajdonsága. Szinte még maga Chris is más, de benne élnek egykori hajlamai a gonoszságra, amely a világban sok helyen megtalálható. Nem akarom elrontani a harmóniáját - , miszerint én már nem élek - , de sajnos tudnia kell, hogy létezem.. Én nem halok meg csak úgy; ezt most megtanulhatják majd, hisz felfogom magamat fedni egy bizonyos alkalommal. Levegőt veszek, mintha ember lennék, és komolyan nézek szemeibe ezután. Még nem mondok semmit, inkább csak húzom az időt, hogy érezze kényelmetlenül a helyzetet.. Íme a szép fiúnak - Christian-nak - vetélytársa akadt a személyemben. Mit hisz, hogy azaz átkozott ribanc majd elpusztít újra, de most már végleg? Ekkor téved majd! Magam mellé fogom állítani ezt az angyalt, és ha kell akkor erőszakkal, de elérem a célomat. Ami nekem kell; az ő maga! Hozzám tartózik azóta, hogy találkoztunk, és mellettem állt, de azaz átkozott nő elrontott mindent! Esküszöm, hogy megfizet a tettei miatt.. lefogok számolni vele!
-Utolsó szavaiddal nem értek egyet, Christian.-Hangom sokat sejtetően hangzik fel.-Tudod az addig oké, hogy megakarsz mindenkit ölni.. de engem hogy? Egy vagyok a bukott angyalok közül igen, hisz én voltam a legelső kit elítéltek a szavai miatt, pedig igazat szóltam, nem? Nézz körbe a világban, és tekints fel a "Mindenhatóságra".. Megadja azt amire vágysz? Egyáltalán meghallgatja az imáit? Vagy csak azért ül ott fent, hogy hallgassa imádását, miszerint mindenki mennyire szereti őt, és csodálja? Ez a hatalomra való nem születés..-Rázom meg a fejem mosolyogva.-De te, akinek megadatik, hogy odafent legyen elvetnéd? Vagy ha új vezető kerülne fel, akkor te is szívesebben foglalnád el a helyed, nem de bár?-Teszem vállára immár az egyik kezemet.-Kit halottnak hitettek él..-Gúnyosan jegyzem meg ezen szavaimat.-Ugye jó volt engem eltemetni, és azt hinni, hogy létem örökre megszűnt? Ugyan már.. minek hitettek? Több millió éves angyal vagyok.. egy a régi főangyalok közül, és a drága szívszerelmed pedig velem akart végezni? Ez nevetséges, de ne aggódj nem becsmérlésért kell a jelenléted.. sokkal inkább másért.-Komolyabbra váltom a témát.
-Szeretném, ha csatlakozva hozzám segítenél nekem a tervemben, miszerint leváltjuk az Urat odafentről.. tudom, hogy most rendkívül mérges vagy rájuk.. hát itt az idő bosszút állni! Én mellettem álltál mindig is, és mióta találkoztunk elválaszthatatlan ez a szál.. Ne tagadd, hogy hiányoztam, hisz tudom, hogy igen! Ketten többet érünk, és ígérem cserébe bármit kérhetsz.. Hatalmad lehet, jobb életed... nem ez az elnyomás, amely az Úr miatt van most.-Próbálok érvekkel hatni Chrisre, és ha minden jól megy, akkor ez sikerül is, hisz ki tudna ellenállni a csábító ajánlatnak? Tudja jól Chris, hogy az ő élete nélkülem mit sem ér.. több évig egymás társaságát élveztük, és szinte mindent tőlem tanult, és ezt mégis hogy tagadhatná meg? Nem tudja! Szüksége van rám, hisz csak úgy kaphatja meg azt, amit szeretne, ha hallgat szavaimra, viszont ha elutasít az tudja, hogy milyen következményekkel jár.. hisz ha akarja annak az átkozott nőnek az életét, akkor rábólint erre, viszont ha halálát kívánja, akkor tessék!

... Amikor valami különleges érzés járja át a földet, megfordulok tengelyem körül, hallom a szárnycsapásokat, látom a fényt.. Valahol megvallva Gabriel-re számítottam, de úgy tűnik nem vele van most dolgom.. a szárnyak sötét színe még is utal arra, hogy a lény nem a Királyságból származik, tehát valami mást akar.. Tőlem! Tőlem, hisz az angyalok csak úgy nem jelennek meg a Földön, főleg nem olyan helyen, amelyet egy iskola szegélyez.. a hideg levegő arcon csap, amikor szembe kerülök vele - És ezt miből találtad ki a megérzésen kívül!? - mosolyodom el gúnyosan rápillantva, amikor megjegyzi mivoltom.
Látszik, hogy meggyötört teremtés, de koránt sem érdekel, én már kiléptem ezekből a szektákból, ebből a nagy Égi körből, amibe a fogantatásom miatt, a születésem körülményei sodortak, kevertek bele!
Jól érzed, hogy nem érdekel miért vagy itt! - továbbra sem veszem le róla a pillantásomat, rideg és érzéketlen vagyok vele szemben - Nocsak, egy magasabb rendű alávalóval van dolgom! - lépek egyet felé, ahogy a földre pillantok, oda fordítom fejem, mérhetetlen bűz csap meg, amikor pedig rápillantok megdöntve fejemet, figyelem, karba tett kézzel állok előtte - Tudod, ha meggondolom még is érdekel miért vagy itt! De nem mondanám, hogy azért, hogy eljátszd a talpnyaló figurát! Lehet, hogy idősebb vagy, de okosabb nem! Ravasznak meg még inkább nem neveznélek! - kacsintok rá - Rossz ajtón kopogtatsz haver! Másfelől nem érdekel mit várnak! Elcseszték, én meg szeretek gyilkolni! - húzom gonoszabbnál gonoszabb vigyorra a szám, hiszen kicsit sem érdekelt a létük, ellenben a tettük igenis, amit meg kellett torolnom, szóval készségesen nyírtam ki az álszent formájukat!
Elsötétült szemekkel nézek rá - Tudod vicces, hogy pont egy bukott angyal akarja, hogy egy másik, szinte vele egyenrangú vegye át felette a hatalmat, amit maga is megszerezhet, kivéve ha a tervei még nem időbeliek! Majd ha kész vagy magadat adni, szólj! Jó tanács pedig a jövőre nézve! Kerülj el! Azok akik megmaradtak sem fognak sokáig élni, elhiheted! - kacsintok rá újra jelezve, hogy ez a végszóm, majd visszafordulva utam felé otthagyom a fenébe. -

Eric Christian Bomer & Lucifer

"Nem létezik számomra lehetetlen, hisz nekem minden lehetséges.. mindennek felett állok.."

Utamat magam alkottam, hisz rendeltetéshez híven léptem fel az Úrral szemben, amelyet nem kellett volna megtennem, de nem tehettek róla, hogy az általa hozott döntések nem tökéletesek. Nem szolgálhattam őt tovább annak rendje módján, ahogy kellett volna, hisz olyan egyed lett belőle, aki önmagát imádtatja. Létrehozta a földet, amelyre meg annyi csapást mért; Hát ez lenne az Úr? Megteremti a művét, s csodáltatja magát, majd ezt cserben hagyva fordul el a saját alkotásától? Mi ez, ha nem hatalommal való visszaélés, és egyben öndicsőítés? Mi ez az egész minden, amelyet megalkotott saját maga felemelésére, s eközben mindenkitől hódolatot vár? Ámítás az egész világa, és földje melyen emberek vérre foly, míg maga a táj sír könyörögve, hogy ennek itt, és most legyen vége. Mit ad a nagyságosság, amivel kiérdemli ezt? Ezt a harmóniát, és eme hatalmat? Engem azon vádakkal ítéltek el egykori angyal társaim, sőt maga az Úr, hogy szavaim alaptalan vádak, amelyekkel magát a Mindenhatót sértem meg, de ez nem igaz! Méltóan állíthatom, hogy szavaim igenis jelentősek, hisz egyrészt nyíltan kiálltam a véleményem mellett, másrészt pedig rá mutattam a valóságra; "Nem létezik tökéletes alkotás." Egyedül én voltam az, aki bátran felvállalva szembe szállt ő méltóságával, míg mások magukba fordulva, vagy nem látva meg az összképet; csendben maradtak. Csupán annyi bűnöm volt, hogy nem hajoltam a lábai elé, hogy nem zengtem neki imádatom, és hogy nyíltan megcáfoltam azt, amit alkotott.. Ennyiért lettem bukott angyal, ördög, kárhozatra ítélt lélek, az alvilág ura, és egyben maga a sátán.. míg egykoron én voltam Isten jobb oldalán a legjelentősebb angyal, a legméltóbb, és úgy szolgáltam őt, mint senki más, de látva hatalom vágyát, az ezzel járó önhódoltatását; fogtam magam, és ellene léptem fel, hisz nem engedhettem meg, hogy mindenki áldását adja egy ilyen Úrra! Megfogadtam, hogy bár buknom kell szüntelen, de kiállok igazamért, és mindig felállva harcolok.. harcolok ő vele szemben! Célom sikert ért, mert sokan elfordultak Istentől, így harcomat megkezdhettem, amely már lassan véget fog érni.. Véget kell érnie, s ő, mint hatalmasság le lesz váltva, míg világa porig lesz rombolva.. Esküszöm, hogy elérem a célom, és olyan veszi át a trónt, aki megérdemli, s még ha nem is én, de legalább azt tudom majd, hogy nem Ő ül a trónon ki csak szenvedést ad a népének eme földön.. El fogom, el kell pusztulni a létének hát, és én egy bukott angyal fogom számára a végzetet elhozni, hisz így kell lennie.. - így kell történnie..
Hatalom volt a kezemben az Úr mellett, és olyan életmód, amelyről álmodhattam volna, mint halandó lélek, de én nem vagyok ember, hisz származásom felsőbbrendű. Nem eme világi lény vagyok, hanem természetfeletti; angyal, aki elbukott, egy mindent megtestesítő ördög.. és immáron Isteni erőmhöz társult plusz két másik.. Testem nem emberi lett, hanem egy átkozott lényé, de nem gond, hisz ez is megteszi egynek. Életem, lelkem, testem, lényem, és hatalmam adja nekem biztosítva az erőt ahhoz a rengeteg küzdéshez, amelyet Istennel folytatok. Az úr, a fia, és minden őt szolgáló halált kap.. a föld abban az esetben nem pusztul el, ha az Urat megtudom ölni anélkül, hogy a próbálkozásom sikertelen lenne. Ha sikerül elérnem a célom, akkor új kezdet veszi érvényességét. Új élet indul meg, s a régi felbomolva lesz majd semmis. Gondoskodom arról, hogy céljaim sikert érjenek, hisz most.. pont most nem bukhattok el! Nem vallhatok kudarcot, s tisztelni fog mindenki amiért végezni tudtam azzal az emberrel, aki eddig csak szenvedést adott. Új uralkodóval más lesz majd az élet, a világ, és minden jobb lesz az eddigieknél. Egykoron elbuktam milliószor, és mégis ezen okok ellenére újból, s újból felállva küzdtem a céljaimért; Most ez egyszer nem bukhattok el.. nem vallhatok sikertelenséget, hisz célomnak teljesülnie kell. Muszáj, hogy új világ bontakozhasson ki, hogy új mindent felváltó élet kezdődjön, hisz csak ezáltal lehet vége az önkény uralomnak, amit Isten folytat.. Az élet kiszámíthatatlan, de én tudom sorsomat; a kudarcot, a reménytelenséget, de mégis küzdöm.. Muszáj, szükséges, ennek kell lennie! Meg kell váltanom ezt az életet - ezt a földet..
Szárny csapásaim hangot adva jelzik jöttöm, s a levegő körülöttem jég hideggé válik.. fekete szárnyaim igazodnak a fekete ruházatomhoz.. Fentről tekintek le a földre.. Isten teremtményére! Elborzaszt egy-egy látvány, de nem hat rám érzelemmel.. a föld ilyen, hisz végzete a pusztulás. Előre látó voltam, és szóltam, hogy nem tökéletes e mű, de nem hittek nekem, szóval majd szembesülve vele csak elhiszik, akkor lemerem fogadni azt mondják, hogy igen Lucifer egykoron igazad volt, de mi mégsem hittünk neked. Angyalok.. angyalok százai pusztultak el, vagy lettek bukottak miattam. Nem bánom, sőt nem is sajnálom, ezt az egészet. Volt aki a pártomra állva vesztette el angyali mivoltát, volt aki általam szenvedte el a halált, és volt olyan is, aki csupán az én bele húzásom által lett az, ami. Többek közt Christian, akivel tervem volt.. és amely létre is jött, de múló évfolyamok már nem érdekelnek; a múltat nem tudom megváltoztatni, azt nem lehet! Olyan érdekes, ahogy egy-egy személy mit fel nem képes áldozni azért, hogy véget vessen az őrült eszménynek.. Azt hiszik halott vagyok, hogy nem élek, hogy nincs már jogom, hatalmam, és erőm, sőt úgy gondolják teljes puszta lényem megszűnt, de nem.. Egykoron én voltam az alvilág ura, a gonosz, maga az ördögi sátán, de mára ez már nincs így. Tudtommal az a "földirész" elpusztult, de azóta újjáépülve más vette át a helyemet. Viszont erőm, amelyet megszereztem, vagy pediglen megkaptam csak az enyém! Csak hozzám tartózik, és ezt elvenni senki sem tudja; a gonosz hatalom nálam marad, és bár sokan ezt annak tudják be, hogy az alvilágból szedtem, de nem.. ezt eleve megkaptam. Mint főangyal Isteni joggal bírtam, hisz a legkedvesebb angyali lénye voltam az Úrnak, de ez megszűnt, amikor árulással vádoltak, és erőmet gonosszá változtattam, és így lettem az mára, aki vagyok, akinek lennem kell..
Végül megérkezem az adott helyre, és az égből úgy szállok az adott füves területre, mint egy csoda, amely fényt áraszt.. Nevem fényhozót jelképez, de én nem hozok fényt, én egy bukott angyal vagyok, és az is maradok, annak kell maradnom.. Szárnyaim sötét-feketén izzanak, és ruházatom is ugyanezen színbe tündököl. Térddel érkezem a földre, míg szárnyaim épp eltakarnak.. Érzem Christian jelenlétét, és épp ezért jöttem ide.. előadom majd az ártatlan bukott angyalt, aki egykoron Lucifer gyarlóságainak esett áldozatául, de ez lehetetlen, hisz én vagyok Lucifer. Lassan emelkedem fel, míg a levegő körülöttem rideggé válik, arcom érzéstelenséget sugall, és egész lényem által bejárja az adott területet egy különleges féle hatás.. Szárnyaim egy csettintésemre eltűnnek, és közelebb lépve az ifjú angyal elé sétálok lassú, sőt kimért léptekkel, míg nem messze tőle megállok.
-Te is egy vagy az angyalok közül.. érzem.-Szavaim ártatlanul hangzanak fel, míg szemeimben fájdalom játszik, de nem érzek kínt, avagy szenvedést, csupán csak megjátszom magam, hisz a tökéletes álca csak így jöhet létre, így férkőzhettek az itteniek közelébe.-Jelenléted egészen idáig invitált, és lehet hogy nem vagyok szimpatikus, mert elbuktam, de egykoron virágzó angyali mivoltom volt.. csak az a személy tönkre tett engem az Isten színe előtt, és bukott angyalok egyike lettem, de te is az vagy.. miatta. Halál hírérre felkaptam a fejem, és annyi év láncra verés után szétszaggattam a láncokat, amelyeket egykor ő helyezett rám..-Lehajtom a fejem.-Bár miért is érdekelne ez téged, hisz semmi közünk egymáshoz, de úgy érzem veled beszélhettek.. az angyal nemzedék kihalásban van, és akik megmaradtak azok tőled várnak csodát! Mond hát mikor veszed át a jogos helyed? Mikor szolgálhatlak téged immár?-Nem szokásom térdelni más előtt, de a színjáték megköveteli így megteszem, egyik lábam a földet érinti míg a másikat a talpammal tartom meg.. Fejem lehajtva van előtte, és csak várok.. hagyj érezze a hatalmat, amely nála lehet.. Hagyj higgye, hogy egy angyal csak az ő szolgálatára vár, de hogy ez nem igaz.. nem gond, hisz színjátszásom tökéletes.. évmilliók tapasztalatával rendelkezem..

.. Amikor már végképp azt hisszük, hogy vége, amikor már kezdjük feladni, látjuk kihunyni a gyertya lángját, jön valami ami közbe szól, értelmet ad, drasztikus változtatást mutat és megállít, STOP táblát emel az arcunk elé, hogy még egy újabb lépést se tegyünk, hogy még alkalmunk se legyen távozni, hiszen azáltal, hogy ezt megtesszük csak mélyebbre süllyedünk az "életnek nevezett" mocsár sűrűjében, az ingoványos láp területen, ami kietlen és üres.. élet nélküli! Ha viszont megállunk, és hátranézünk, van lehetőségünk változtatni, jobb útra lépni, más felé kanyarodni! Meg kell állnunk néhány percre ebben a rohanó világban, s el kell gondolkodnunk, hogy vajon érdemes mindjárt az első adandó alkalommal lelépni, cserben hagyni önmagunkat, a körülöttünk lévőkkel egyaránt!? Vagy van még valami, amit meg kell figyelnünk, újra kell értelmeznünk, számba vennünk ahhoz, hogy az a tábla eltűnjön és szabad utat adjon!? Mindig lesz valami, ami sorsbéli, aminek meg kellett történnie ahhoz, hogy most azok legyünk akik vagyunk! Látnunk kell az eredményt, hogy következtetni tudjunk visszafelé, mi miért történt! Minden egyes történés a kirakós egy fontos része, amit nem szabad elveszítenünk, hisz nélküle már nem teljes a kép! Szóval át kell gondolnunk, vissza kell vezetnünk a kezdetekig, ezt úgy mondják "Vájkálás a múltban, vagy (vissza)Ásás a gyökerekig.." én csak emlékezésnek hívom, tudatos élet élésnek, gondolkozásnak, tetteknek! Amikor pedig visszatérek ide.. erre a helyre amit egykor felgyújtottam, leégettem.. megtorpanok, s eszembe jutnak ezek a gondolatok.. kavarognak bennem mint a lét, erő hullámmal csapzzanak fel bennem, lángoló nyelvet öltő, háborgó tengernek hullámai, amelyek ezen a helyen érnek.. sosem voltam nyugodt amikor itt jártam, vagy ide tértem be! Ez a hely számomra azóta is különös.. fura! Hogy miért, azt magam sem tudom!? De minden amit itt éltem át, egy meghatározó pillanat volt az életemben, egy újabb mérföldkő amihez visszahúzott a szívem.. hallgatom a szellő lágy susogását, ahogy a bokrok tetejét éri, és érzem a kisebb állatok érzéseit, rezzenéseit is, akik most megbújtak a sűrű növény ágacskái, vesszei közt féltükben, ahogy meglátták, hogy vad közeleg.. De még milyen vad, s milyen pusztító! Apokalipszist hozó......! - visszhangzik a labirintus közepétől a peremekig nyúlóan, hangom rideg, határozott, nem e világi hullámhosszon való rezgése.. -

JÁTÉKTÉR SZABAD

- Hát örülök neki hogy ennyire átalakultál. Tök jó-mosolygok. Óriási kő esik le a szívemről amiért nem faggatózik. Nyugodtan indulunk el a kijárat fele- El se hiszed mi történt velem múltkor-jut eszembe egy iigalmas történet- gondolkoztál már azon hogy találkozol a halállal? Mert én összefutottam vele a pincébe. Killian a neve- mesélek hevesen-Majd elmondom- kacsintok. Kisétálunk a labirintusból és a bár fele vesszük az irányt.

Nevetve bólintok. Hálás vagyok neki amiért ilyen gyorsan megbocsátott.
- Persze van- mondom elindulva. Ahoz képest hogy labirintus én kiigazodok rajta.. Ahogy kezdek az életemen is- hát igen volt egy szép medencés kalandom- mosolygok. Aztán észhez térek. Ezt nem kellett volna. Most biztos faggatózni kezd. Lehet hogy nem lesz szép de lódítanom kell neki. Most az egyszer és utoljára- Csak ne igyunk piát- mondom minden gúny nélkül. Azt hiszem egy darabig ő se akar alkoholt látni. Még utoljára az égre nézek. Megköszönöm nekik hogy segítettek ebben a barátságban. Most tényleg jó vágányra siklottam. Ezt nem szabad elcsesznem... Mondjuk szerintem lesz még egy két bökkenő az életemben. De hát jól mondta Dex... Stressz nélkül unatkoznánk.

Nevetve bólintok. Majd megölelem. Dd gyorsan elengedem mert eszembe jut hogy vizes vagyok.
- Bocsánat. Nekem megfelel. Örülök hogy van célod. Nekem még mindig nincs. De nem is vagyok az a fajta szerintem- mosolygok és zsebre teszem a kezem- Sietsz akkor? Mert akkor nem tartalak fel. Ennyit akartam- mondom megállva. Egy gond kipipálva. Nem szeretek senkivel annyira rosszba lenni. Főleg azzal akivel jóba lehetnék. De ez így nekem jó lesz. Tényleg díjjazom hogy van célja. Nekem lesz valaha? Nem hiszem. Nem vagyok az a fajta. Inkább olyan vagyok aki úszik az árral. Ha kell úgyis egyszer meghalok. És akkor majd boldogan emlékszek majd vissza a dolgokra. Viszont ha lenne célom akkor csak azt hajszolnám. És akkor kimaradnék a jó dolgokból. Mondjuk ez csak az én felfogásom. Ő teljesen más. És ez így jó

-Annak örülök. Figyelj szerintem a múltkorit meg kéne beszélnünk. Nem? Mármint én nem szeretném ha rosszba lennénk. - kezdek el magyarázkodni. Nem tudom elhinni hogy ennyire béna vagyok. Nagyot sóhajtok és próbálom összeszendi a gondolataimat
-Azaz igazság hogy mostanába túl stresszes időink voltak. És szerintem múltkor tört ki. Én amiket mondtam nem gondoltam komolyan. És remélem te se. De ha igen akkor csak szólj és nem tartalak fel. De én szeretném ha nem haragudnál.- magyarázok neki miközben egyre jobban vacogok. Persze, ez is én vagyok. Nem szárítottam meg a hajam a medencés sztori után.

Összeráncolom a szemöldököm. Azért nem erre számítottam. Persze haragszik én is haragudnék magamra. De én próbálok kedves lenni. MEgmakacsolom magam
-Semmit. Csak megkérdeztem hogy vagy- mosolygok továbbra is.Lehet hogy idegesítőnek tarthat. De próbálkozni ér. Maximum ha nagyon ellenkezik itt hagyom. Viszont akkor én többet nem fogom. Ez javarészt a büszkeségemnek köszönhető. Amit csak egyszer teszek félre mindenkinél. Ez nálam egy örök szabály. És az is marad.- Hova sietsz?- érdeklődök. Talán lehet jobb lenne hagyni, vetődik fel bennem. Hiszen olyanokat mondott rám. De mégis valami átbillenti a mérleget. Az hogy ő a legjobb barátnőm... És most fog eldőlni hogy tényleg az lesz e...

Felpillantok. Na, most vagy soha, gondolom és felállok
-Szia! Mi a helyzet?- mosolygok kedvesen. Nem lehetek olyan balfácán hogy megint elszúrom. Tudom meg van a véleménye rólam de valahogy csak meg tud ez a vélemény változni. Valahogy... Utána sétálok lassan. - Minden oké?- nem igazán akar szótváltani velem ez látszik is. Megpróbálni meg fogom kibékíteni. De könyörögni nem fogok neki. Idegesen tördelem a kezem és nézem az arcát. Nem tudom hogy kezdjem el.

Magányosan baktatok a labirintusba és próbálok megbékélni a gondolataimmal. Minden olyan hülyén jött ki mostanába. Az egész életem olyan mint egy labirintus. És az egyetlen aki eltévedt benne az én vagyok. Irónikus hogy ez pont egy labirintusba jut eszembe. Leülök mert úgy érzem már eleget sétáltam ma. Soha az életbe nem akartam gondolkodó ember lenni. Én épp az ellenkezője vagyok. Hát erre mondják hogy soha ne mond hogy soha.
- Ez kész- csapok a combomra. Camyval se akartam összeveszni. Csak néha ő is olyan... De mért én milyen vagyok? Szánalmas amit csináltam. Mind ketten tehetünk erről. De én mégis csak őt hibáztattam. Meg ott van Jason is. Dexter is eltűnt... Az ember azt hinné hogy amikor már minden jobb lesz akkor megint beleesik ugyanabba a hibába. Sose fogok megváltozni. Be kell látnom.