-Jaj Grace.. Gondolhattam volna amúgy. Igen van egy vőlegénye Beto. Szomorú ami velük történt. Én is megrémülnék. De biztos jó báttya leszel. Biztos büszke rád már most. Én is az lennék. Én már az vagyok- javítom ki magam. Majd lassan megcsókolom- Boldogabb már nem is lehetnék-simogatom meg az arcát. Ebben a pár napban rájöttem arra hogy nem szabad törődni a jövővel. Majd aminek kell az megtörténik. De most a legfontosabb hogy itt legyek. Vele- Remélem tudod hogy bármi baj van én is itt vagyok. Bármi!- fogom meg az arcát és a szemèbe nézek.
Elmosolyodom és megsimogatom a haját -Azt mondta, hogy futólag ismeritek egymást! Grace a neve. Azt hiszem a vőlegénye mutatott be titeket. Akit még nem ismerek, de egy mázlista, hogy ilyen lányt fogott magának. Grace olyan kedves és aranyos. Nem régen tudtam meg, hogy balesete volt. Lélekszakadva rohantam a kórházba és muszáj volt neki elmondanom, hogy ki vagyok. Nem titkolhattam tovább, csak...csak olyan nehéz volt erről beszélni. Hiszen a szüleim eldobtak maguktól. És az hogy van egy húgom...megrémített a gondolat, hogy valaki talán felnézhet rám, akire számíthatok ha gondban vagyok. De azt hiszem helyesen tettem, hogy elmondtam! - mosolygok és bólintok, majd a fejére hajtom a fejem -ez így most olyan jó...Én...én most boldog vagyok! - hunyom be a szemem és tényleg annak érzem magam. Boldognak és teljesnek.
-Nem bántott. A sarkamra csukta rá "véletlen" az ajtót de semmi komoly azt hiszem-mosolygok. Legalább tudom hogy bízhatok benne. És hogy megvéd- Ki a húgod?-lepődök meg- diák? Ismerem. Ez olyan izgalmas. Bepótolhatjátok az elvesztegetett éveket. Mint egy filmben-mondom vidáman. Rádőlök a széles vállára- kezd minden egyenesbe jönni.. Olyan jó itt,nem?-mosolygok. Ha tehetném megállítanám az időt és mellette maradnék végleg
IDegesen hallgatom amiket a volt barátjáról mond - De ugye nem bántott? Mert ha egy ujjal is hozzádér, akkor kitekerem a nyakát. Mégis mit képzel ez magáról? Ki a fene ez a gyerek, hogy vádaskodik? Ne aggódj Deana, majd én elintézem! - mondom ingerülten Nem engedem, hogy bajod essen! Nem töröd össze magad és engem sem oké?- mosolygok rá és egy puszit nyomok a homlokár és magamhoz ölelem - Minden rendben lesz! Gondoskodom róla! - aztán eszembe jut, hogy nem meséltem még el a dolgomat Grace-ről -Én meg képzeld el...megtaláltam a húgomat! Mármint miatta jöttem ide. Tudod örökbe fogadtak és fiatalon tudtam meg azzal együtt, hogy van egy húgom. Nyomozgattam és megtaláltam. Itt él a szigeten és végre elmondtam neki. Olyan jó érzés az egész! Persze ilyesztő is, hogy egy idegen a családtagommá válik két perc alatt, de felemelő, hogy nem vagyok egyedül! - mesélem teljesen beleélve magam. Boldog vagyok..azt hiszem most igazán boldog vagyok.
Nagyot sóhajtok. Túl kiismerhető vagyok. Ezen még javítanom kell -Vissza jött Arthur. Beszéltem vele. És most egy büdös ribancnak tart. Elkezdett vádaskodni meg hogy már azelőtt tartott a viszonyunk mielőtt elmentem-ráncolom a szemöldököm- nem mondtam neki ki vagy. Ès nehogy azt hidd hogy megbántam amit tettem. Csak még nem utált ennyire ember. Ès idegesít hogy vádaskodik. De hagyjuk is az lesz a legjobb- mondom. Ezzel inkább magamat bíztatva mint őt-Képzeld ma olyan szerencsétlen napom volt. Összetörtem egy tükröt. Meg egy antik vázát. És elhagytam a festék készletem-rázom a fejem nevetve. Ez olyan tipikus "Deanas dolog"- Holnap meg már magamat töröm össze. Vagy mást küldök a balesetire. Szóval én a helyedben vigyàznék magamra-kacsintok rá. Simàn kinézem magamból , hogy az ügyetlenségemmel felborítok rá egy festőálványt.
Megcsókolom újra, majd átkarolom a vállát -Igen elég jó napom volt, de erről később! Mi aggaszt? - kérdezem aggódva. Látom rajta, hogy valami nincs rendben. Titkolna valamit? Fél elmondani valamit?-Történt valami? Mi a baj? Én vagyok az, Derek! Bármit elmondhatsz! Kérlek mondd el mi bánt! - mosolygok bíztatóan. Jó lenne, ha ez működne, de titkokkal nem fog menni. Mindent meg kell osztanunk egymással. Én ilyennek képzelek egy ideális kapcsolatot. Kapcsolat ez egyáltalán? Hiszen ez még csak most kezdődött...lehet hogy csak egy futó kaland lesz mindkettőnk számára? Várakozóan nézek rá.
Boldogan elmosolyodok és hagyom hogy mellém üljön. -Heló!-fogom meg a kezét és magamhoz húzom még egy csókért. Így már minden tökéletes. -Mi a helyzet?-mosolygok rá vidáman-Jó napod volt? Elgondolkodok azon hogy elmondjam e neki az Arthurral való beszélgetésem. Majd meglàtom. Továbbra is mosolygok és figyelem az a arcát.
Úgy érzem rám fér egy kis mozgás, így lejövök az iskola uszodájába. Az öltözőben átveszem a fürdőgatyámat és elindulok az uszoda irányába. Mikor belépek, csak elámulok, hogy mekkora ez a hely. Nézelődés közben kiszúrom, hogy a jacuzziban valaki ücsörög...próbálok úgy állni, hogy lássam ki az...Deana az. Elmosolyodom és halkan odasétálok mögé. Zenét hallgat, relaxál, biztos nem hall. Fölé hajolok és csak simán megcsókolom -Hello szépségem! Csatlakozhatok? - villantok rá egy 100 wattos mosolyt és bemászom hozzá a vízbe
A stresszes nap után úgy döntök hogy lelazulok egy kicsit. Bemegyek az öltözőbe és gyorsan átöltözök. Mikor kimegyek nincs ot senki. Jobb is mert egyedül akartam lenni. Beugrok a jakuzziba és a fejemet a peremre hatva gondolkodok. Nem tudom igazából min is kéne gondolkodnom csak jönnek a gondolataimaat. Már majdnem elalszok. Beteszek zenét a telefonomon és ütemre dobolok az ujjaimmal miközben a testem átjàrja a nyugodtság
Admin Admin
Hozzászólások száma : 118 Regisztráció ideje : 2014. Jan. 01. Tartózkodási hely : ^^ Grandview
Üdvözöllek itt Grandview-ban, a szigeten ahol semmi sem az aminek látszik. Természetfeletti lények járják be a mi kis világunkat, kevesen törőde az ártatlanok életével. Gyilkosságok, szerelmek, fájdalmak és minden ami egy élettel jár. Kezdetben a természetfelettiek meghúzodtak egy igen régi iskolában, de mára már annyian vannak, hogy ez lehetetlen. Persze itt nem csak természetfelettiek léteznek. Van itt egy másik iskola is, az Art Center művészeti iskola, ahol sok diák megcsillogtathatja a tehetségét. Természetesen nekik is megvan a maga problémájuk. Gyere csatlakozz hozzánk és érezd nagyon jól magad!