Medence ♥

Vendég

- Persze, naná, hogy benne vagyok! - vágom rá szinte azonnal, nem csak, mert szükségem lesz egy segítő kézre, hanem mert szimpatikus is nekem, kedves és barátságos, vannak olyan dolgok, amelyekben egészen hasonlítunk is. - Nem kell kétszer mondanod és a táncolni is nagyon szívesen megnézlek, lehet, hogy még be is állok melléd, hátha elleshetek egy - két mozdulatot. - vetem fel az ötletet, hiszen táncban annyira nem vagyok díjnyertes, bár a szerepeim alatt már jó párszor sikerült összehoznom valami egészen tűrhető dolgot. Szerencsére soha senkinek nem léptem a lábára, szóval végül is nagy baj nem történt. - Igen amikor jöttem a taxival erre, futólag láttam a másik sulit is, hát mintha ne mondjak, elég horrorisztikus, mint valami rémtörténetben. - mosolyodom el, majd megfogom én is a másik bőröndöm és egymás mellett haladva indulunk el, közben mutatja nekem az utat, én pedig próbálom megjegyezni, merre is megyünk, hogy legközelebb ne tévedjek el.

Vendég

-Hát egyszer én is megnèzném ahogy te szerepelsz. De amúgy haholnap ráérsz gyere be a tánc terembe ott megtalálsz-kacsintok- ne aggódj én is eléggé kíváncsiskodó vagyok. Mondjuk ebből lett is már problémám. A túlbuzgóság az mondjuk nem jellemző rám. Csak ha kell akkor leszek energia bomba. Viszont annak ellenére hogy nem vagyok színész azért én is tudok ám beszélni. Ahogy az előbb kiderült-mosolygok. Azt hiszem hogy most egy új barátra találtam.. Nagyon aranyos lány és sok mindenben hasonlít rám ha úgy vesszük. Az órámra pillantok ésásítok egy óriásit.
- Gyere meg mutatom a szobádat!-fogom meg újra a bőröndöt. Elkezdem húzni a kapu irányába. Közbe eszembe jut egy jó ötlet
- Ha akarod holnap körbe vezetlek. Nehogy úgy járj mint én. Nagyon muris ez a sziget. A másik felén van egy másik suli de oda mi nem megyünk. Tök jó helyek vannak itt és a suli is nagyon szuper. Benne vagy?- nézek rá álmosan mosolyogva

Vendég

- Szóval ha a parkolóban találok egy motort az az övé lesz. Jegyeztem. - gondolkodok hangosan, ahogy elmosolyodom, mert eszembe jutnak a régi emlékeim, hiszen nagyon szeretek vezetni és az autósportokat is nagyon csípem, autóversenyzőnek lenni nem mindennapi dolog kezdve a Forma1-től az IndyCar-on át egészen a Nascar-ig. - Igazából csak azért vagyok ilyen jó emberismerő, mert sokat tanulmányoztam a pszichológiát, szerettem volna felhasználni a színészi játékaimhoz és bár nagyon sok és néha tömör, száraz szövegeket kellett éjszakákon át olvasgatnom, de azt gondolom, hogy igazán megérte, mert nagyon hasznos, szerintem egy - egy karaktert így sokkal könnyebb eljátszani. Mármint nem tudom, legalábbis a színházban biztosan így van. Tudod én nem akarok nagy filmsztár lenni vagy ilyenek, nem akarok sorozatokban szerepelni sem, én csak színházban akarok játszani. - mesélem neki a vágyaimat, mert sokan azt gondolják, ha valaki színészetet tanul az bizonyára egy kellemes filmbe vágyik Brad Pitt mellé. Nos én nem vágyom se filmbe, Brad Pitt mellé meg aztán végképp nem. - De ahogy a rajzolásban nem segít az indulatosság, azt hiszem, hogy a színészetben igen. Vagy legalábbis felhasználható, de a táncban minden bizonnyal sokkal inkább. Egyszer láttam egy táncost valami Miami-ban tartott táncfesztiválon, elképesztő volt, ahogy mozgott. Egyszer szívesen megnézném, hogy te hogy táncolsz, persze csak ha nem bánod, tudod én nagyon kíváncsi természet vagyok és sok minden érdekel is. - mesélek egy kicsit magamról, hiszen ha már ő is ilyen nyitott volt velem, akkor én miért ne lennék az, egyébként is nagyon közvetlen személy vagyok. - Kicsit talán túlbuzgónak is tűnhetek emiatt, meg olyannak, mint akinek be nem áll a szája és bevallom néha tényleg elszalad velem a ló és csak beszélek és beszélek és beszélek. De tudod ez a színházban nagyon jól jön. - nevetek fel ismét, a karakteres hangom újra visszhangzik a tájban.

Vendég

- Az a kedvenc színem-mosolygok- jó ember ismerő vagy. Egyébként motorja van,igen. Miami is jó hely lehet csak sok ott a bűnöző. Kanadában is van egy pár. Mondjuk én nem annyira értesültem ilyenekről. De ott hideg van eléggé. Ezért én már megszoktam. Ami itt van az eléggè elfogadható idő szerintem. Monte Carloról még alig hallottam. De látszatra elég szép hely. Pont az olyan fajta lányoknak való mint te-veszek egy nagy levegőt- álljunk meg egy kicsit szerintem. Ráérünk még bemenni. Elég règóta táncolok,igen. Ez szinte az életem része. Letudom vezetni vele a dühömet. A rajz az inkább olyan kis nyugtató. Nem jó rajzolni ha ideges vagy mert akkor a ceruza és a papír bánja-nevetek- tapasztalat. De ha ideges vagyok lemegyek a próba terembe és kitáncolom magamból. Màshogy nem megy. Az életem 51 százaléka a tánc és a rajz-mondom kedvesen mosolyogva. Ezeket a dolgokat azért mondtam el neki mert szeretném ha jobban megismernénk egymást. És ha én is nyitott vagyok remélem ő is az lesz.

Vendég

Örülök, hogy tetszik neki a ruhám, és még illedelmesen meg is hajolok, mintha csak valami színdarabban lennék, ezzel is jelezve, hogy mennyire jól esik nekem a dicsérete. - Nos szerintem neked egyébként a kék áll jól. - mosolygok rá, ahogy szemrevételezem a hosszú szőke haját és a kék szemét. - Nem félsz? Úristen, akkor te nagyon bátor csajszi vagy, minden elismerésem, én remegve jöttem végig az úton erre befelé, komolyan az volt az első gondolatom, ha most nem ugrik elő senki és vonszol be egy bokorba, akkor soha. - nevetem el magam az elmélkedéseimtől, ami csak úgy visszhangzik a térben, remélem, hogy senkit nem keltettem fel az éjszakai legédesebb álmából. - Szóval a drámatanár sörözik. - gondolkodom el. - Akkor bizonyára még fiatal lehet, várj kitalálom, magas, bőrkabátos és van egy motorja vagy egy menő sportkocsija. Ugye így van? - érdeklődöm, amikor elkezdtem színházba járni sokat foglalkoztam a pszichológiával is, annak is inkább az embertípusok, személyiségek és viselkedéskultúrák részeivel, hogy egy - egy szerepemnél fel tudjam majd használni őket és be kell vallanom innen elég sok minden ragadt rám. - Egyébként pedig Miami-ból jöttem, tudod ott minden olyan fényes és meleg. Itt kicsit hideg van. - húzódzkodom össze, ahogy a lágy szellő fújdogálni kezd. - Kanadában is hideg van ugye? Te akkor már jól hozzászoktál ehhez azt hiszem. - pillantok rá széles mosollyal, persze nem akarok személyeskedni vele, vagy megbántani. - Párizs, ó az nagyon jó hely, egyszer szeretnék elmenni oda, nagyon szerencsés vagy hogy eljutottál. Kedvenc városom? Talán... voltam egy - két Európa-i városban még kisebb koromban a szüleimmel, talán Monte Carlo-t mondanám, lenyűgöző az a hely, ott minden olyan más, igazából olyan mintha belépnél a paradicsomba. Igen, igen, azt hiszem Monte Carlo. És te régóta tanulsz táncolni amúgy? - kíváncsiskodom remélem nem veszi tolakodásnak és nem haragszik meg érte.

Vendég

Figyelmesen hallgatom amit mond.
- Nagyon szép ruha. Én annyira nem szeretem a pirosat de rajtad jól áll. Amúgy a dráma tanár akár sörözni is elvisz ha kell. Engem is elvitt pedig még a diákja se vagyok- mosolygok. Körül nézek a sötétben- nem félek. Megszoktam a sötétet. Ha nem tudok aludni mindig kijövök sétálgatni- sóhajtok. Csak most veszem észre hogy milyen nyomasztó ez a sötétség. Mintha az emberre több terhet akarna rányomni. Eddig fel se tűnt. De most is próbálom figyelmen kívül hagyni. Sokszor sétáltam már egyedül. Nem kell félnem.
- De mesélj magadról. Azon kívül hogy ilyen tehetséges vagy- mutatok a ruhájára- honnan jöttél? Én Kanadából. Az nagyon szép hey. Csak kár hogy soha sem láthattam jobban. Mondjuk nekem az álom városom az Párizs. Nagyon szép hely és olyan...kis egzotikus. Ha érted mire gondolok- ezeket nem tudom mèrt mondom el neki... De ha már elkezdtem illik befejezni- neked van kedvenc városod?- kíváncsiskodok. Remélem azért nem ijesztettem meg a szó áradatommal. Nem tudom mi ütött belém mostanába. Túlbuzgó lettem

Vendég

Örülök, hogy a lány ilyen kedves és jó fej velem, még az egyik bőröndömet is elveszi, hogy segítsen ami bevallom, hogy nagy könnyebbség számomra, mert már igazán elegem van ezekből a gurulós kis izékből. Valójában ezek szerintem majdnem, hogy csak hátráltatnak, tény hogy lehet velük haladni, de csak tükörsima terepem és akkor is olyan hangosan, mintha egy egész hadosztag lőgyakorlatot tartana. Elmosolyodom, ahogy meséli az élményeit az első napjairól, bizonyára vicces lehetett a helyzet, szívesen megnéztem volna a szituációt, na nem azért, hogy nevessek vagy ilyesmi, hanem egyszerűen kíváncsiságból.
- Szóval a drámatanár jó fej? Ennek kifejezetten örülök, ugyanis színészetet fogok majd tanulni és nagyon nem szeretném, ha valami mogorva fazonnal kellene gyakorolnom a Rómeó és Júliát vagy éppen az Othello-t. - nézek rá mosolyogva, ahogy válaszok neki. - Majd azt hiszem, hogy holnap megkeresem, szeretnék minél többet tanulni, állítólag itt nagyon jó az oktatás. De mindezt csak az után, hogy kipakoltam ezekből a rémségekből! - mutatok széles vigyorral a bőröndjeimre. - És nem, nem tartok bennük téglát, azokban a cipőim és táskáim vannak, illetve az egyéb kiegészítőim és ebben pedig a ruháim. - fogom meg a másik bőröndömet. - És azt hiszem akkor van egy közös szenvedélyünk, ez pedig a rajzolás, mármint én csak ruhákat szoktam, a színészet mellett, a jelmeztervezésre szakosodtam, de más ruhákat is szívesen megcsinálok, mint ezt. - mutatok végig büszkén a rajtam lévő piros ruhán. - Szóval ha szeretnél egyet, csak szólj bátran! - ajánlom fel neki, valóban kedves lány, ha többet tudunk beszélgetni talán barátnők is lehetünk. - Megengedsz nekem egy kérdést? Nem félsz itt kint egyedül sétálgatni ilyen későn? - pillantok rá a válaszára várva.

Vendég

Elnevetem magam. Persze nem azért, mert olyan vicces látványt nyújt. Hanem mert én is kábé így nézhettem ki. Hogy segítségére legyek elveszem tőle az egyik bőröndöt.
-Deana vagyok. Ne érezd cikinek. Én is ilyen voltam az első napokban. Majd megszokod. Egyszer én a tánc terem helyett a színház terembe rontottam be...- próbálom oldani a feszültséget. Elgondolkodva a szavaimon rájövök, ez nem valami nyugtató- hát ezzzel nem győztelek meg. De igazából pár nap és belejösz. És kedvesek itt az emberek. Mindenbe segítőkészek. Még a tanárok is aranyosak. Nekem a tánc tanárom jófej nagyon. Külön órákat ad- magyarázom. Miközben egyre hadonászok a kezemmel- A másik jófej tanár az a színészetet tanítja. Ma találkoztam vele de nagyon aranyos. Szóval ha ebből a kettőből valamelyik a tehetséged akkor jól jártál. Èn rajzot meg táncot tanulok itt. És te mit fogsz?- hadarok. Nem tudom miért de kicsi izgatottsággal tölt el hogy új diák jött. Nagyon szinpatikusnak tűnik. Bár még nem ismerem annyira. De próbálom ezt javítani. Hátha lesz még egy barátom itt. Nehézkesen húzom a bőröndjét. Ez a lány mit hozott el? Az egész házát?
-Mi van ebbe? Tégla?-kérdezem tőle nevetve

Vendég

Szerencsére a lány meghallotta, hogy már méterekről kiabálok neki és széles mosoly ül ki az arcára. Bizonyára vicces látványt nyújthatok, ahogy a a bőröndömet próbálom vonszolni magam után miközben egy magassarkúban tipegek. Rögtön látja rajtam, hogy új vagyok, bár ez azt hiszem a mellettem megtámasztott tárgyból nyilvánvaló is.
- Igen, még új vagyok, valójában csak most érkeztem. - mosolygok rá vissza, kedves lánynak tűnik, nem is értem miért mászkál itt egyedül a sötétben, mikor totál félelmetes ez a hely így. Legalábbis én kicsit félek. - A nevem Paige, Paige De Lauro. - mutatkozom be, majd nyújtok neki illedelmesen kezet. - És azt hiszem, bár rém ciki, de eltévedtem, olyan hatalmas ez az egész udvar és épület, hogy nem is tudom, hogy merre induljak. A legjobb tudomásom szerint már minden el van intézve a számomra, szóval csak a szobámat kellene megtalálnom, persze ahhoz nem ártana bejutnom az épületbe, ugye. - nevetem el magam, ahogy itt bénázok, de hát szóljon mellettem az, hogy valóban még új vagyok errefelé.

Vendég

Nem tudtam aludni ismét. De most nem csak a félelem miatt. Hanem a csalódottság miatt is. Azt hittem hogy miután Arthur elmeg legalább ír. De nem. Már régóta találkoztam Betoval is. A gondolataimba merülve sétálgatok és minden eszembe jut. Elkezdem tervezgetni a jövőmet is. Miközben épp a lakásomat képzelem el hallom hogy valaki megszólít. Megfordulok és egy szimpatikus lány mosolyog rám.
- Persze, tudok- mosolygk rá vissza. Ránézek a kezében tartott bőröndökre. Biztos új- Új vagy, igaz?-próbàlok rá jó benyomást tenni. Eszembe jut milyen volt az első pár napom itt. Még nagyobb mosoly ül az arcomra. Vicces élményeim vannak arról a napról

Vendég

Alig pár órája érkeztem meg Miami-ból, hogy végre felfedezzem az új iskolát, amit Paul, a hőn szeretett színházigazgatóm ajánlott. Nagyon kedves dolog volt tőle, hogy előre elintézett mindent és nekem már csak be kellett költözöm. Egy félórás taxiút után léptem át az iskola kapuját, de mivel semmit sem ismertem, így a sötétben kezdtem bóklászni a bőröndömmel, amikor egy medencénél lyukadtam ki, de hiába néztem körül, sehol egy árva lélek. Megálltam a medence mellett és nézni kezdtem a benne tükröződő Hold fényét, nagyon szép látványt nyújtott és eszembe jutott egy régi színdarabunk, amit szabadtéren adtunk elő. Elmosolyodom, ahogy eszembe jut néhány emlékkép, majd amikor megfordulok, meglátok egy lányt sétálgatni a sötétben. Azonnal magamhoz kapom a bőröndömet és elindulok feléje rohamos léptekkel.
- Ne haragudj, egy pillanat, tudnál nekem segíteni? - nézek rá mosolyogva remélve, hogy nem zavartam meg semmiben sem.

Tárgy: Medence ♥ Szomb. Jan. 04, 2014 8:58 pm

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥