Lovarda ♥

Hallom a telefont,amit felvesz. Igazán nem akartam hallgatózni,de hallottam,hogy egy férfi hívja. Mindegy,nem akarok érdeklődni,inkább tartom magam a közös témánkhoz.
-Egy lovardának hogy ne lenne legelője? Ott van a lovarda mögött,nem nagy terület,de Aquának éppen elég ahhoz,hogy kirohanja magát.-mondom mosolyogva,aztán még is csak dacolnom kell Dea ellen. -Ugyan már! Nem tartozol semmivel,inkább én tartozom neked...az az ebéd meg nem volt nagy erőfeszítés. Gondolj csak bele,az apám a világhírű húsüzem tulajdonosa,nem volt nagy dolog kifizetni azt a pár dollárt.-mondom lazán,aztán ahogyan kitérünk a lovarda kapuinál,valami nagyot csattan az ég. Deana szemmel láthatóan megrezzen,aztán elég szorosan megfogja a kezem. -Nyugalom! Csak villámlik!-mondom bátorítva,közben pedig a szemébe nézek elmosolyodva. -Sosem gondoltam volna,hogy ennyire félsz! Nincs semmi baj!-engedem el,aztán visszatérek a ló boxa felé. -Egy pillanat,van még egy kis elintéznivalóm. Mindössze kettő percet várj itt,ha félsz,akkor menj oda Aquához,ő majd társaságot nyújt neked. Hidd el a ló társasága mindig megnyugtat mindenkit!-mondom leejtett hangon,aztán szaladni kezdek hátrafelé,az esőernyős szekrényig. Ez a szekrény tele van esőernyővel. Van itt színes,és egyszínű,kicsi,és családi,női és férfi. Bármilyen amilyenre csak szükség lenne. Megállok a szekrény előtt,kinyitom aztán kiveszek egy átlátszó családi esőernyőt. Visszacsukom a szekrényt,megfordulok,aztán rohanni kezdek visszefele,mert nem akarom,hogy egyedül ácsorogjon. Ahogy visszaérek rámosolygok,és megemelem az ernyőt. -Csak zért mentem vissza!-mondom kedvesen,aztán felhúzom,átkarolom a lányt,és a bár felé  tartunk. Közben egészen kellemesen elbeszélgettünk,igen nehéz volt ellenállni a kísértésnek,miközben többször a szemébe néztem.

Elhívott ebédelni,de akkor is nekem kell fizetnem,hiszen nem ülhetek karba tett kézzel,hogy az ölembe pottyanjon.
-Igen valóban kedves ló,a minap volt a legelőn,akkor még nem zuhogott.-mondom neki magyarázva-rendben,akkor menjünk ebédelni-kacsintok,aztán felsegítem a lóra,és jelzek Aqua-nak,hogy mehetünk. A ló galoppolni kezd,aztán rászólok,hogy siessen,hiszen elázunk.-Rendben,de lőször leteszem Aquát,nem viszem ki a városba! Aztán,megyünk ebédelni,majd táncolni. Így oke?-kérdezem mosolyogva.
Nem is tudom,mire gondoljak,de az biztos,hogy ez a részéről pusztán baráti közeledés. Az azért mégis csak megnyugtató,hogy képes még szóba állni velem. Ahogyan megyünk a lovarda felé,újra esni kezd,én pedig a lovam oldalába rúgok. Az vágtatni kezd,de mihelyt megérkezünk Dea leszáll,és én is. A boxomba vezetem a lovat,közben kérdezősködöm:
-Te nem szeretnél egy lovat? A z arab félvérek,vagy telivérek mind szelídek.-mondom mosolyogva,aztán leveszem a nyerget,és enni adok az állatnak. Majd megfogom a derekát és elindulunk az étkező felé. Boldog vagyok,hogy ennyit is össze tudok hozni ebből az egészből.

Ahogy ott lovagolunk,nagyokat villámlik,az ég meg nagyokat csattan. Ahogyan átölelem,érzem,hogy minden dörgésnél megrezzen a hideg,vacogó teste,szerintem nem csak Aqua-tól fél.-Ugyan már,van elég időm. Akkor a papírokat visszük előbb,vagy mész táncolni? Szívesen elkísérlek,mert a táncórád után nekem van hattól órám,csak úgy szólóban,egyedül. Tudod a fellépés,amit a múltkor veled próbáltam nagyon jól sikerült,ezért valószínüleg,még e jövő héten újra megszervezik. A szabad időm meg van az órámig elég!-mondom neki nyugtató hangon,aztán megsarkalom a lovam derekát,mire ő újra vágtatni kezd. Nem is tudom megéri-e,hogy itt kacagtassam magam egy sziget előtt,és ha meglát minket valaki..akkor..
Vagyis hát,nem igazán érdekel! Nincs nekem itt senkim,szóval tojok a világra! Most Deana szíve a cél,hiszen én tényleg szeretem,és még mindig. Nagyon fontos számomra,és azt hiszem nélkülözhetetlen!
Ahogyan ott lovagolunk,néha néha meging a nyeregben,én pedig hol a jobb,hol pedig a bal karommal tartom,mentve a leesés előtt.
-Te komolyan féltél a lovaktól?-kérdezem nevetve,bár nem gúnyosan,hanem inkább elviccelődve.-Aqua más ló! Valahogyan más,mint a többi,olyan emberi..Néha azt gondolom,hogy ő érti minden szavam,nagyon szeretem..-mondom,és amikor elhallgatok a ló felnyerít,mintha helyeselne-látod,erről beszéltem! -mondom,és úgy érzem tényleg igazam van. Amíg ott beszélgettem vele a főbejárat elé érkezünk,leszállok a lóról,aztán segítek neki is leszállni. Ki veszem az iratokat a kabátomból,teljesen szárazan.-Megérkeztünk! Add le ezt az iratcsomót,aztán mehetünk a táncórádra!-mondom kacsintva,közben pedig megbízhatóan vigyorgok. Bemegy az épületbe,én pedig a zsebemből egy répát húzok ki,amit Aquának adom,hozzá beszélve:
-Ugye milyen csodálatos? Ő Deana,akiről beszéltem..-mondom a lónak,aztán simogatom várakozva

Egyszerűen nem tudok ellenállni,ezért elmosolyodom,leszállok a lóról,majd elveszem az iratokat.
-Ha nem bánod ezek elteszem a kabátom mögé ott majd nem áznak el. -hátulról árölelem,megofogom a kezét aztán lassan a ló nyakához érintem.-Nyugalom Aqua!-suttogom a lónak,aztán Dea szemébe nézek-ne félj tőle! Nem agresszív,és egyik ló sem az..Nyugalom! Aqua nem fog bántani,mert érzi,hogy azzal engem is bántana!-mondom aztán amikor már nagyjából megnyugodtak mindketten a lányt a nyeregbe ültetem,s mögé ülök,ahonnan aztán suttogok neki.
-Nincs semmi baj.. Itt mindenki szeret mindenkit Dea! Próbálj te is azonosulni a hű társammal,meglásd minden rendben lesz.-mondom,aztán átölelem,hogy ne essen le. Finoman intek a lónak,hogy indulhatunk aztán a ló sétálni kezd.-Most már jobb? Felőlem mehetünk gyorsabban is..-mondom kedvesen,remélve,hogy mielőtt teljesen eláznánk,megmentem az iratokat. -Merre tartassz,hova vigyelek?-kérdezem,közben Aqua gyorsítani kezd,aztán galoppban tovább beszélgetünk. Azt hiszem,még egyszer,utoljára megpróbálom visszanyerni őt..bár tudom: van valakije..

Már órák óta itt vagyok,és Aqua-t csutakolom. Nincs rajta már egyetlen sárfolt sem,de valahogyan megnyugtató hozzá beszélni,s kiadni a felesleges gőzt. Amióta Deana szakított velem,mintha nem léteznék. Nagy hiány ez nekem,csak lézengek itt,akár egy zombi. Nem tudok gondolkodni,csak ezen,és étvágyam sincs. Azért remélem,ez a lovaglás,ami majd a több órás csutakolást követ meghozza minden étvágyam,és visszatér az igazi énem is. Kint újra zuhog az eső,és villámlik,de engem semmi sem tántoríthat el,azért befogom a lovam,Aqua-t,és ahogy ráülök,odaszólok neki.
-Menj szépen kedvesem! -súgom a fülébe,közben pedig az oldalát bököm a csizmám sarkával-vágtass! mondom hangosabbana,hogy kiegyenesedem a nyeregben,aztán rohanni kezdünk. Ahogy vágtat lassan előre dőlök,ő pedig hiába nyerítezik,mert bokáig ér a sár. Nagyon szeretem ezt a lovat,és már hét éve vagyok a gazdája. Most először nem érdekel,hogy nehéz neki,csak száguldani akarok,hogy kiszellőztessem a fejem. Nem könnyű most,hiszen nem volt Dea a legőszintébb. Fogalmam sincs,hogy hogyan unhatott ennyire rám,és nem is fogom soha megérteni. Talán túl kellene lépnem rajta?! Azt hiszem el kell,hogy felejtsem őt,bár nagyon nehéz. Egész Berni utazásom alatt csak rajta kattogtam. Ahogyan a sárba baktatok Aqua-val,egy lányt veszek észre,aki a főépület felé rohan. Háttal van felém,és látom,hogy elázik. Fogalmam sincs ki az,de emberségből utolérem,aztán megkérdezem,bár nem ismerős.
-Elvihetlek?-nyújtom oda a kezem,hiszen Aqua nagyon sebes, s hamar elviszem a bejáratig. Aztán ahogy megfordul a hangra,megismerem. -Deana? -kérdezem meglepetten-te vagy az?-meglepettségemben majd lefordulok a nyeregből,de mégis a kezem feléje nyújtom,bár nem tehetek róla.