Halas tó ♥

Vendég

- Hogy együtt? Mint egy pár? - lepődök meg teljesen, azt hiszem most már végképp megértettem miért mondják azt a szerelemre, hogy vak. Hiszen itt van Deana, fiatal, életvidám, kedves és szép lány és ha megnézzük ezzel szemben Arthurt, nos azt hiszem mindenkinek feltűnik a különbség. Az a srác egy fellengzős, nagyképű, modortalan, rosszindulatú alak, aki nem törődik semmi mással csak magával. - Szerintem ne törődj vele! Nem volt szép, hogy meg sem próbálta megkérdezni, hogy mi a baj, hogy merre voltál, ebből is látszik, hogy nem érdekled. Persze nem akarok ellene beszélni, de tudod, amikor Grace például elment Párizsba, én mindig minden részletet tudni akartam, hogy mi történt vele, hogy merre járt. Persze, lehet, hogy én vagyok a túl kíváncsi, de valahol mégis csak azt érzem, hogy ez a természetes. A problémáiddal pedig én nagyon szívesen segítek már mondtam, de csak akkor ha ő nincs ott, pontosan az előbb említett okok miatt. Ne gondold, hogy félek tőle vagy ilyesmi, mert képes vagyok belemenni egy esetleges vitába, de nem szeretnék neked még én is fejfájást okozni. - nézek rá, ahogy meglegyint azt esti hűvös szél. - Azt hiszem kezdek fázni, gyere menjünk be, nem szeretném ha te is beteg lennél. - állok fel, majd belelépek a papucsomba, közben a kezemet nyújtom felé, hogy segítsek neki is felállni, majd bekísérem az iskolába, remélve, hogy minden rendbe jön vele. Úgy éreztem, hogy minden rendben, addig amíg egy órával később nem kaptam egy telefonhívást.

Vendég

Pojáca? Paprika Jancsi? És még Arthur beszél arról hogy milyen szemét ez a srác. Betonak teljesen igaza van. Lehet hogy nem a legjobb ötlet vele lakni. Habár most elment, visszajön. És a vitánk után... Nem tudom elmondjam e Betonak hogy mi volt köztünk Arthurral... Lehet megutálna. De mért lennék vele őszíntétlen? Nem lenne fer. Egyrészt mert a barátom. Másrészt ami Arthurral volt, az már a múlt. Egy nagy levegőt veszek.
- Mi Arthurral... Együtt voltunk igazából. De nem kellett volna. Egyrészt az oka amiért feszült vagyok ő. Nem mond el semmit. Féltékenykedik. És fenn akadt azon hogy megvédtelek amikor említette mi volt. Mikor vissza jöttem nem is örült nekem. Sokkal inkább meglepődött. Nem kérdezett semmit arról mi volt. Nem kérdezte hogy miért sírok. Kijelentette hogy elmegy Bernbe és haraggal váltunk el. Lehet túl sok elvárásom volt... Nem tudom. De mi történt, min kaptatok össze? Mert azt sem mondta el. Valamit eltitkolt-húzom el a szám. Ezeket azért mondtam el mert kíváncsi vagyok a véleményére. Biztos hogy valami komoly dolgon vesztek össze. Hiszen úgy látszik hogy már az Arthur név hallatára kiakad
- Ne fáraszd magad a bajaimmal. Majd elalszok valahogy magamtól is... Lehet keresek új szobát- mosolygok.

Vendég

- Hogy Arthur? - nézek rá elképedten, ahogy meghallom a srác nevét felmegy bennem a pumpa, egyszerűen még a neve is idegesít annak az alaknak. Nem lett volna semmi bajom vele, hiszen nem is ismertem ez idáig, pont úgy, ahogy ő sem ismert engem. Én még sem állítottam ostobaságokat róla, nem ítéltem el és illettem " kedves " jelzőkkel sem, bár így utólag visszagondolva, azt hiszem megérdemelte volna. Ez lett volna a minimum azok után, hogy szerinte én vagyok a helyi pojáca. Még a hideg is kiráz, ahogy megforgatom a szemem. - Hogy tudsz azzal az alakkal együtt lakni? Már ne haragudj meg, hogy ilyet mondok, de részvétem hozzá. Én nem tudom őszintén szólva, hogy mit ártottam neki, de ha valóban ő a szobatársad, akkor inkább kerülöm. Nem azért, veled szívesen találkozom bármikor, de nincs kedvem az ő ostoba megjegyzéseihez, hogy nem kellene elvennem Grace-t, meg hogy életem legnagyobb hibája, valamint hogy nem is ismerem a menyasszonyom. És igazából megkímélném magam attól is, hogy paprikajancsinak vagy pojácának nevezzen, mert sok minden van, amit eltűrök és elnézek, de az, hogy valaki sértegessen engem vagy éppen Grace-t, ráadásul mind ezt ok nélkül, nos amellett nem tudok szó nélkül elmenni. És neked meg amúgy sem szeretnék kellemetlenséget. Inkább majd kitalálunk valami mást. - nézek rá biztatóan, ahogy elgondolkodom, vajon helyes döntés volt-e egyáltalán ezt megosztanom vele, hiszen mégis csak a szobatársa és úgy tűnik nekem, hogy kedveli.

Vendég

Nézek rá és elnevetem magam végre. Úgy érzem kezd oldódni a feszültségem. Abba hagyom a fű tépkedését.
- Ha kell még a gyűrűkre is vigyázok. Reggela nagy kapkodásba elkeveredjen-kacsintok miközben elképzelem a jelenetet. Szegények,nagyon kétségbe lennének esve. Jó nagy sóhajtás tör fel belőlem
- Iszonyatos lehetett neked. Ráadásul akkor egyedül voltál. Legalább én most elmondhatom hogy vannak akik segítenek. Például te- elkezdtem tördelni az ujjam- Már próbálkoztam. Még bárányokat is számoltam- mosolygok halványan- A szoba társam Arthur...-húzom el a számat. Eszembe jut a veszekedésem vele- szerintem nem lenne jó a légtér ha ő is ott van... Szívesen hívnálak. Úgy ezer százalék nyugodtabb lennék. De biztos rendezne jelenetet Arthur. És nem akarok plussz stresszt neked. Majd megoldom valahogy. Azért köszönöm

Vendég

- Számomra nem is volt kérdéses, hogy ott leszel-e vagy sem, ugyanis a barátaim mind ott lesznek, szóval neked is ott a helyed. - pillantok rá egy félmosollyal, talán azt hiszem ezzel egy kicsit ki tudom szakítani majd abból a világból, amiből nem tud szabadulni egyenlőre, talán elterelhetem a figyelmét, leköthetem valami jóval és akkor nem gyötrődik ennyit. Látom, hogy teljesen el van keseredve, hogy valóban fél, sőt retteg attól, hogy aludjon, ami nem jó, hiszen mindenkinek szüksége van a pihenésre, kivéve a zombivá avanzsált vőlegényeknek, azaz jelen esetben nekem. - Szeretném, ha ott lennél és szeretném, ha nálad lenne a pót menyasszonyi ruha, ha véletlenül tényleg így adódna, ahogy te is mondtad. - próbálok viccelődni, ahogy elképzelem a helyzetet. Nem lenne túl szerencsés tekintve, ha az én félelmeim is megvalósulnának, azaz a vőlegénynek se cipője, se nyakkendője, se esküvői beszéde nem lenne. - Egyébként pedig szombaton tartjuk, szóval ha még nem vettél volna ruhát, akkor még most szaladj el gyorsan, illetve ne most azonnal, hanem majd csak holnap. - folytatom a viccelődést, szeretném, ha elengedné azokat a rossz gondolatokat, ha csak egy percre is, de másra gondolna. Mert, aki képes egy pillanatra kilépni a kínjai közül, az előbb utóbb maga mögött hagyja majd őket. Ha valakinek sikerül egy percre elengedi a gyötrődéseit, az később egy órára, egy napra, végül örökre el tudja majd őket felejteni és tovább tudni lépni rajtuk. - Ez szörnyen hangzik, amiket álmodsz, de azt hiszem, egy kicsit tudom milyen érzés. Nézd Deana, amikor volt a balesetem és felébredtem a kómából, nos sokáig álmodtam még vele, újra és újra, éreztem, ahogy elszáll belőlem az élet. Nem mondom, hogy rettegve aludtam el, de azt sem, hogy kellemesen, főleg mivel egy kedves kis fejfájás is párosult hozzá. De tudok egy jó trükköt, ami nekem bevált és talán neked is be fog válni. Elalvás előtt ne gondolj ezekre, sőt soha ne gondolj ezekre, csukd be a szemed és idézz magad elé valami szép képet, valamit, ami megnyugtat, ami békével költözik a szívedbe, amitől nem félsz. Ez majd segíteni fog, lehet, hogy nem azonnal, de idővel biztosan. Vagy képzelj magad elé egy olyan személyt, akit szeretsz és azt, hogy folyton ő beszél hozzád, hogy segít túljutni a problémákon. - pillantok rá, ahogy próbálom elmesélni mi volt az, ami nekem segített, mi volt az amitől jobb lett ez az egész. - Ki a szobatársad? Kérd meg, hogy beszélgessetek vagy hogy beszéljen hozzád, terelje el a figyelmed, vagy hívd át egy barátodat esténként, ha kell én is szívesen segítek, na persze csak ha nem bánod. Még akár énekelhetek is, az nagyon jól megy. - mondom büszkén, ahogy egy - két javaslattal próbálok javítani a hangulatán.

Vendég

-A szemeden látszik hogy nagyon izgulsz. És csak tippelni tudtam mi miatt. Egyébként... Kik lesznek ott? Mert ha lehetne...-elkezdem tépkedni a füvet-Vagyis szeretnék elmenni. De csak ha lehet-mosolygok elpirulva- Ilyenkor normális hogy izgulsz. Mert mindenbe baki csúszhat. A filmekbe általában ilyenkor a lányok amiatt idegesek- nevetek fel- hogy elszakad a ruhájuk az oltárhoz menetel közben...- elhallgatok. Az hogy azt mondja szeretne segíteni, iszonyat jól esik. Azért is mert mostanába ilyet nemigen hallottam senkitől. Pedig nagy szükségem lett volna rá azt hiszem.
- Félek elaludni, az az igazság. Eddig ha elaludtam húsz percenként felkeltem. Az álmaim... Olyan szörnyűek... Nem merek elaludni mert nem akarok arra felébredni hogy kést döfek a hasamba. Vagy hogy állok egy terem közepén egy késsel a kezemben- elkezdek remegni félelmembe- és mindenkit megöltem. Már ébren is szörnyű dolgok forudlnak meg a fejembe. Attól félek hogy a végén megbolondulok. Hogy a végén már nem tudom megkülömböztetni az álmaimat. Ezt pedig nagyon nem akarom. Inkább kiszoktam jönni sétálni- kicsit elmerengek.
- Jó hogy beléd botlottam- kacagok- És nagyon sokat jelent hogy meghallgatsz.

Vendég

- Ennyire látszik, hogy az esküvő miatt van? Kiül az arcomra, mi? - nevetek fel ahogy ránézek. - Borzalmasan izgulok, pedig valójában azt hiszem, hogy nincs is miért félnem. De ekkor is, az ember nem mindennap áll oltár elé vagy mi. Köszönöm, hogy ezt mondod és nagyon remélem, hogy majd egyszer te is találsz valakit, akivel megoszthatod a csodás napjaidat és elvesz feleségül. Na akkor majd megtudod, hogy most mit is érzek. De áruld el nekem, hogy miért mászkálsz itt egyedül, te miért nem tudsz aludni? - kérdezek rá óvatosan a dologra, hiszen látom, hogy valami nincs rendben vele és a múltkori eset óta azt hiszem, hogy szüksége van egy barátra. Én pedig ha tudok hát segítek neki, tudom, milyen az amikor nem fordulhatsz senkihez, mert teljesen elveszel. Nem akarom, hogy vele is ez történjen, hiszen egy fiatal, életvidám lánynak nem így kell élnie, nagyon nem. - Szóval elárulod? Persze csak ha szeretnél róla beszélni, úgy értem nem kötelező, nem akarok rád erőltetni semmit. Csak a múltkori eset után sokat gondolkoztam rajtad, szeretnék olyan barátod lenni, aki tényleg tud segíteni, ha más nem azzal, hogy meghallgat. De ha csak ülni akarsz itt a vízparton és nézni a Hold fényét, abban is benne vagyok, mivel úgy sem tudok aludni. - mosolygok rá majd én is víz felé tekintek.

Vendég

Elnevetem magamat és megrázom a fejem
-Jól vagyok nyugi. Csak én is elgondolkodtam. Miért nem tudsz aludni? Izgulsz az esküvő miatt?-mosolygok rá bizalmasan. Olyan jól esik hogy van valaki akivel beszélhetek nyugisan és eltudom mondani hogy tényleg a barátom. Eddig nem sok.ilyem volt. Annyira boldog vagyok amiatt hogy esküvője lesz. Szinte úgy várom mint a sajátomat. Halvány mosoly fut át az arcomon. Én nem bírnék ekkora szervezést. A ruhák a díszek stb... Ránézek. Látom hogy ő is eléggé fáradt és gyűrött. De a szemében ott van az az izgatottság. Látszik hogy neki csak az számít hogy Gracenek jó legyen.
- Iszonyatosan megérdemlitek egymást Grace-el. Összeilletek- mosolygok most már nyugodtan. Jobb érzés valakivel beszélgetni mint egyedül ülni a szobádban sötétben. És várni hogy álom jöjjön a szemedre. Ez így sokkal nyugisabb. Ránézek a tóra. Olyan szépen tükröződik a kristálytiszta vizén a hold fénye. Megható és mesébe illő pillanat.

Vendég

Miután kiénekeltem magam elhalkulok és elégedetten szippantom be a tiszta levegőt, amely szép lassan kitölti a tüdőmet. Ábrándozni kezdek az elkövetkezendő időszakról, arról, hogy milyen is lesz a közös életem majd Grace mellett. Úgy festek, mint egy 5 éves kisfiú, aki élete ajándékára vár és már csak napok választják el tőle, a meglett izgalom pedig, csak még inkább fokozza benne a várakozás gyönyörűségét. Ha véletlenül elaludnék itt kint a fűben, még ezt is megbocsájtanám magamnak, mert az a kép, ami most a szemem előtt van, az minden továbbit megér. Teljesen elmerülök a gondolataimban, amikor egyszer csak egy rúgást érzek a bal bordáimnál, majd valaki átesik rajtam és hatalmasat puffan mellettem a fűben.
- Dios mío! - pattanok fel azonnal, hogy lássam kinek lettem az útonállója és hogy megnézzem, nem esett-e baja az esés következtében. Döbbenten veszem észre, hogy Deana az, majd mikor leül mellém szemrevételezem, hogy valóban nem lett-e baja, bár így a sötétben nem sok mindent látok. - Nem, dehogyis, te ne haragudj, nem láthattál, hogy itt fekszem. Nem ütötted meg magad? Nem fáj semmid? - kérdezem, ahogy továbbra is kitüntetem a figyelmemmel. - Éjszakázó? Mostanság talán, nem tudtam aludni, gondoltam kijövök egy kicsit levegőzni, meg heverészni, de úgy tűnik nem a legjobban sült el. - fejezem be a mondandómat. - Még egyszer ne haragudj.

Vendég

Zaklatottan sétálok a parton. Már megint azok a szörnyű rémálmok kísértenek amik két éve. Már megint rettegve alszok el és halálfélelemmel kelek fel. Az agyamban sok múltbéli emlék jelenik meg. De ezek össze keverednek a jelenemmel. Megdörzsölöm a szemem mielőtt még halucinálni kezdek. Miért pont nekem szánt ilyen sorsot az élet? Mivel szolgàltam rá erre. Nem akartam volna mást mint egy normális gyerekkort. Persze az árvaház kedves volt velem de hiányzott a régi családom. Rengeteg dolog fordul meg a fejembe mikor hirtelen hasra esek.
-Aú-kiáltok fel ijedten. Megfordulva felpattanok és észre veszem.Betot amint a fűben fekszik. Bizonyára annyira elkalandoztam hogy nem vettem őt észre
- Bocsi! Nem figyeltem... Elgondolkodtam!- ülök le mellé a földre. Mégjobban összehúzom a pulcsim- te is ilyen éjszakázó típus vagy? Vagy miért vagy fent most is?- kíváncsian nézek rá.

Vendég

A mai este folyamán nem igazán tudok elaludni, ha ez is az idegességem miatt van és hosszú távon ki fog tartani, akkor az esküvőmön úgy fogok kinézni, mint egy jól kimaszkírozott sorozatszínész, aki most lépett elő a zombis jelenteiből. Ma amikor Grace elmondta, hogy az anyukája telefonált, miszerint a hétvégén hazajön és megtarthatjuk az esküvőnket, nos az annyira felvillanyozott, hogy most már aludni sem bírok. Legszívesebben előretekerném az időt, ahhoz a perchez, amikor egymás szemébe nézünk és kimondhatjuk végre azt, hogy " igen ". Már annyira várom a pillanatot, hogy a szemébe nézve elmosolyodjak és felhúzzam az ujjára a szerelmünket jelképező gyűrűt. Vajon milyen lesz a pillanat, amikor a tekintetünk találkozik? Tényleg olyan lesz, mint ahogy a filmekben szokott lenni? Az idő megáll, elhalkulnak a zajok és nem létezik más csak ő és én? Minden várakozásomat felülmúlja ez az egész. Vajon milyen lesz Gracie ruhája? Bár biztos vagyok benne, hogy gyönyörű lesz. Én meg, csak egy egyszerű öltönyt választottam, lehet, hogy másikat kellene vennem, de se cipőm, se nyakkendőm. Ezen elmélkedéseim közepette sétálok ki halkan a suliból egészen hátra a halas tóig, majd leülök mellé és lehúzom a papucsomat, aztán belelógatom a lábam. Remélem, hogy a halak már vacsoráztak és nem most fogják letépni az egyik lábam, mert akkor aztán gyönyörű vőlegény lennék mondhatom, bár a cipő problémát ez minden bizonnyal rögtön megoldaná. Felnevetek a saját magam elképzelésein, az utóbbi időben akár bohócnak is elmehettem volna, annyi hülyeséget hordtam össze. A Hold fénye megcsillan a tó tetején, ahogy a szél óvatosan fújdogálja, olyan mintha táncot járnának a víz felszínén a kis csillámló fénysugarak. Óvatosan dőlök hátra a fűben, beszívva a friss illatát, majd a csillagokat bámulom, aztán behunyom a szemem és ösztönösen kezdek énekelni.
- Ahora, que me he quedado solo,veo que te debo tanto y lo siento tanto...

Tárgy: Halas tó ♥ Szomb. Jan. 04, 2014 9:00 pm

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥