Étterem ♥

Az idegesség,ami körül veszi szemmel látható. Izzad,és teljesen elpirult.  Kapkodja a levegőt,mintha az akkorát nyomna,s sértené a légcsövét. Én is zavarban vagyok egy picit,de egyáltalán nem a kristálypoharak,vagy az előkelő zene miatt,hanem azért,hogy egy hercegnő ül velem szemben,akinek a szőke tincsein,mintha gyémántok csüngenének,s szeme pillája,mintha arany lenne. Valami csodálatos,és elképesztő,hogy ekkora szerencsém van! Egy élő csodával ebédelek együtt. Deana a világ nyolcadik csodája! Minden mozdulata olyan határozott,de egyben olyan törékeny is. -Menj csak!-mondom határozott mosollyal,aztán minden falatot leengedek,ami a villámra kerül. Azt hiszem,nem csak én ülök tűkön,hanem ő is. Sokáig bosszút forraltam ellene,de rájöttem: sosem volnék képes arra,hogy bántsam. Nem tudnék ártani neki! Valami káprázatos,és hát nem bánthatom a világ nyolcadik csodáját. Ahogyan visszaér,már sokkal inkább nyugottabbnak tűnik,ez által én is megnyugszom kicsit,hiszen nem kéne túldramatizálnom.  -Baj van? Nyugtalannak tűnsz...-mondom,pedig ezt most nem akartam. Csak kicsúszott a számon,de már bánom. Erre,nem kellett volna felvonnom a figyelmem,de már mindegy. Most már fokozottan ideges leszek,ezért belekortyolok a pezsgőbe,majd egy eperdarabot is befalok mellé. Kár volt mondanom,amit mondtam,de végül is csak aggodalomból futott ki minden hang a számon. Őszintén remélem,hogy ezzel nem mondtam semmi sértőt a számára. Ahogyan ott hallgatagon ül mellettem,a levegő elnehezedik,és minden csendes lesz. Látszik,hogy nélküle nincs élet..

Szemmel látható,hogy úgy érzi,hogy ez nem az ő világa,és mint hallom legszívesebben távozna innen.-Már mondtam,hogy én fizetek. Ez a hely egy hete nyílt. Még én sem jártam itt,ezért gondoltam,akkor most megnézzük közösen. -mondom aztán megsimogatom a hátát majd intek a pincérnőnek -Én is sós vízben sült garnéliát kérek,de nekem saláta kell köretnek. Kell még egy üveg pezsgő a legjobból,két pohárral jegelve. -mondom,s én magam is úgy érzem,hogy a viselkedésem egy államemberhez hasonló. A derekánál lökdösve tolom a lányt,egy ablak melletti asztalhoz. Segítek levenni a kabátját,majd kihúzom neki a széket,ő helyet foglal,aztán én is a helyemre ülök. -Elegáns hely,ami azt illeti!-mondom,aztán a tekintetem a gyémántcsillárra emelem. Ez valami káprázatos. Látom,hogy ő is ámul-bámul,közben pedig kihozzák a pezsgőt és az ebédet. Kitöltik az italt,és tálalják a rendelt ételt. -Egészségedre!-mondom neki a szemébe nézve,aztán elmosolyogva az evéshez kezdek. Az az igazság,hogy otthon,mindig ilyent ettem,és ilyen helyen.. De most,nyelni is alig tudok az idegességtől. Most nem szúrhatom el,ez annál fontosabb.