Aiden Carver

1990-ben születtem Olaszországban. Ikertestvéremmell együtt érkeztünk meg szerető szülők közé. Testvéremmel, Charlie-val éltünk-haltunk egymásért. Elválaszthatatlan barátok voltunk, akár tűzbe is mentünk volna a másikért. Mindig is vezető egyéniség voltam, valahogy jobban kitűntem a többeik közül, többen követtek, pedig semmi extra nem volt velem. Én legalábbis ezt hittem! A gimnáziumi évek alatt a foci csapat kapitánya voltam, bomlottak utánam a lányok, de engem senki sem érdekelt! Csupán egyetlen egy lány: Alexia Crawford….a testvérem barátnője. Mi 3-an valahogy mindig jól elvoltunk. Lex-ék a mi utcánkban laktak, már kisgyerekként sokat játszottunk együtt, de ahogy felcseperedtünk egyre jobban vonzódtam hozzá. Ő meg a bátyámhoz. Folyton csak azt láttam, hogy Lex átjön és Charlie-t keresi, az iskolában karöltve sétálgattak a folyosón, míg engem körbeálltak az emberek. Úgy éreztem elzárnak tőlük, mintha azt akarnák, hogy ne kerüljek közel Lex-hez. 15 éves voltam, amikor a testvéremmel együtt kiszöktünk otthonról és elmentünk a temetőbe! Hogy miért ide? Ugyan, hiszen mindenki látott már filmeket…a temetőbe mászkálás éjszaka mindenkit érdekelt a mi korosztályunkban. Csak az volt a baj, hogy arra nem számítottam, hogy Lex-szel a temetőnél találkozunk. Charlie elhívta őt is. Kezdtem azt érezni, hogy elveszítem a testvéremet egy lány miatt. Egyikünk sem tudta, hogy mit fogunk tapasztalni a temetőben…Eleinte csak szépen lazán sétálgattunk, majd miután ismerős hangokat hallottunk lapulni kezdtünk…Az idősebbik Mr. Crawford-dal találtuk szinte szembe magunkat! Egy nagyobb sírkő mögül hallgattuk ki a beszélgetésüket, amit…amit Rólunk folytattak. Nehezen értettük a szavakat…volt ott vérfarkas, vadász és minden ilyesmi. El kellett tűnnünk onnan, mielőtt észrevettek volna, így ahogy a lábunk bírta rohantunk, keresztül a temetőn…De észrevettek és üldözőbe vettek…Egy idő után Lex levált tőlünk, nem akartuk, hogy bántódása essen, mi pedig szinte beestünk a házunkba, magyarázatot követelve, hogy miért is vadásznak ránk. apánk ekkor elmondta, miféle teremtmények vagyunk és némi árammal elérte, hogy mi átváltozzunk. Vérfarkasok vagyunk! Apa, Charlie és én is! Napokig kuksoltunk a házban, nem mertünk előmerészkedni, nehogy a vadászok esetleg könnyen elkapjanak. De minek után nem tudtuk mivel állunk szembe, hirtelen ért minket a támadás..betörtek az otthonunkba és meggyilkolták Charlie-t. Nekem sikerült elrejtőznöm, hiszen a ház minden zugát ismerem, de az, hogy végig kellett néznem, hogy megölik a testvéremet…borzalmas volt. Apáméknak sikerült elmenekülniük, otthagyva engem a vadászokkal egy házban. +-an voltak LEx nagyapja, a nagybátyja és egy harmadik. Dühös voltam! Mérhetetlenül dühös, így hát nem tétováztam…nekik rontottam és megöltem őket. Mindhármukat. Fogalmam sem volt róla, hogy ekkora erő birtokában vagyok. A szemem vörösen izzot és hatalmas fogaim nőttek. Több tonnákat is fel tudtam volna emelni, ha akarok. Miután végeztem egyenesen Lex-hez akartam menni  és elmondani mindent….Alexia apja épp egy boszorkánnyal kötött alkut, miszerint a Carver testvéreket örökre száműzni kell Alexia emlékéből. Ezt a pillanatot kénytelen voltam végignézni.. Kifinomult hallásomnak köszönhetően mindent hallottam. Ahogy elfeledtetnek vele minket és mindent ami azon az éjszakán történt. Alexia-t elküldték otthonról egy iskolába…messze innen. Én bosszút esküdtem…a vadászok ellen és…és apám ellen. Tudtom, hogyha hamarabb értesülünk a dologról, akkor Charlie most is élne…Minden Crawfordot sorra gyilkoltam le az évek alatt. Grandview szigetére a bosszú visz, ám nem is gondoltam rá, hogy újra érzések nyílnak bennem. Hiszen újra találkozok Alexiával, aki a kemény páncél mögé jut, így előhozva emberségemet. Mindent elmesélek Lex-nek  vadász mi voltjáról, hosszadalmas küzdelmek és sértések során megyünk keresztül, végül Lex szembeszegül sorsával…értem.. Két gyermekével és térünk vissza Olaszországba, ahol jó ideig éldegélünk. De kapcsolatunk alig pár hónapig tartott. Túlzottan kapaszkodtunk a múltba, a régi érzésekbe, amit éreztünk, de így összerakva minket...hát nem úgy alakultak a dolgaink, ahogy reméltük. Békességben váltunk el és barátok maradtunk. Most visszatérek grandview szigetére? Hogy miért? Egy álom miatt...és hogy mi volt az álomban? Majd megtudod, ha figyelmesen követsz!