Skylar Logan....He's DONE!

Hogy miként jöttem a világra? Erre vagy kíváncsi? Elmém egy rejtett zugában őriztem mindeddig e titkot, de most, hogy a sötétség szolgája vagyok, ím…megosztom veled történetem. Hallgasd hát mesémet!
Szokták mondani, hogy az éremnek két oldala van, igaz? Nos az én életemnek is kettő van. A múlt és a jelen.
Sosem fogantam meg anyám méhében, ha jól tudom a dolgot, nem is igazán volt anyám. Hisz miért is lenne szüksége egy magamfajtának nevelői kézre. Létrejöttem roppant egyszerű. Én nem születtem, hanem teremtettem. A Pokol legmélyebb bugyraiból keltem életre. Lucifer alkotott meg, saját kezűleg választott ki egykoron, hogy szolgálhassam. Fiaként kezelt, de vérrokonság, mint olyan, sosem kötött össze minket, így a történetünk további menete nem is lesz meglepő.
Sok száz évet töltöttem el a Pokolban, lépésről lépesre meneteltem felfelé a ranglétrán. Eleinte csak egy inasfiúnak való gyerek voltam, majd idővel Urunk jobb kezévé váltam. Lestem minden kívánságát, Ő pedig segített, tanított. Ám életem, vagy halálom, 180 fokos fordulatot vett. Ugyanis elvakított a hatalom, egyre jobban vágytam a trónra, csábított a tudat, hogy én uralhatnék egy egész világot. Lucifer tisztában volt a helyzet valódi okával, de a háborút elkerülendő, inkább titkolta az igazságot. De azt jobb, ha tudod…előttem semmi sem marad titokban, mindig kiderítem, amit érdekel.  Ekkor derült ki a színtiszta igazság létrejöttömet illetően. Volt egy asszony, ki gyakorta sürgölődött Lucifer körül. No mit ad Isten, hát nem ő az anyám. Majd’ 400 évig éltem abban a tudatban, hogy csak egy tárgy vagyok, akit megalkottak, erre tessék. Lett egy anyám, aki Lucifer ágyasa és egy apám, aki maga Lucifer…hát élet ez? Nagy felbolydulást is okozott volna eme hír a világunkban. A többi megalkotott korombeli ezt rossz szemmel nézte volna, ha egy közülük kijjebb emelkedik. És bár sejteni sejtették, hisz viselkedésem merőben hasonlított apáméhoz, mégsem mertek megvádolni effélével. Teltek a hetek, hónapok, kilétemet titkolnom kellet, ami nagy nehézséggel járt, hisz ekkor már akkor hatalomvágy volt bennem, amitől szinte felrobbantam. Lucifer távol tett magától, ekkor váltam angyallá…sötét angyallá. Szárnyaimat megkapva némi hatalom került ugyan a kezembe, de ez kevés volt. Leszállni a Földre és az emberekkel szórakozni? Ugyan, mi abban a jó? Ideig, óráig szórakoztató, hogy bosszankodnak, fájdalmuk van, végső esetben egyszerűen meghalnak, de nekem több kellett. Az, hogy ily módon hallgattattak el, nem volt épp a legjobb húzás. Lázadni kezdtem, fenyegetőzni, hogy mindenki megtudja az igazságot. A szüleim, akik végtére is idegenek voltak a számomra, tudtomon kívül döntöttek sorsomról. azt hiszem valahol magamat okolhatom a történtekért. Többet képzeltem bele az erőmbe és a szavamba, mint amennyi bennem volt. Átkozott lettem. Lelkemet és lényemet a Földre száműzték, méghozzá egy másik testbe, mely sosem lehetett valóban az enyém. Apám újabb ivadékának darabja lettem. Minden gonoszság, könyörtelenség és szívtelenség, mi engem uralt egykor…megjelent idővel a Fiúban. Utolsó mondta apámnak ennyi volt: „Íme a fivéred! Vér a véredből! Eztán Őt szolgálod!” És hosszú évekig így is volt. Egy idő után nem is tudtam magamról, elmúltak az emlékek, nem maradt más, csak a sötétség, mellyel átitattam fivéremet. Fogalmam sincs, ezek után mik történtek vele, ugyanis az ítélőképességem, a gondolataim és minden ami emberivé tett volna elveszett belőlem. Egy átkozott parazita, egy élősködő lettem. Egy dolog viszont belevésődött a tudatomba…a szabadulás boldog pillanatai. Nem is rémlik tisztán, hogyan történt, de zt tudom, hogy mágikus volt…egy villámcsapás és kész. Ki hitte volna, hogy  nagy Lucifer átka egy egyszerű villámcsapással törhető meg! Ugyanis Christiant, ha jól tudom ez a neve, szörnyű baleset érte. Villám csapott bele, így kiszakítva engem. Hogy hova és milyen formában értem újra földet? Egy Detroit nevű helyre kerültem, ahol a szimbiózis kezdődött. Emlékeim továbbra is homályosak maradtak, sőt szinte semmi emlékem nem volt, csupán egy arckép…Egy fiatal srácról, akihez valami közöm van, de fogalmam sincs, hogy micsoda. És, hogy mi maradt meg még? A sötétség…a gyilkolás öröme…a fájdalmas sikítástól való kellemes borzongás. Ismét Sötét Angyallá váltam, ami ekkor természetesen új dolog volt, mégis éreztem, hogy ez az én sorsom. sorra gyilkoltam, egy láthatatlan parancs által. Képességeim tárháza a Tűz irányításával bővültek, így nem csupán kézzel gyilkolhatok, hanem a lángok forró és melengető nyelveivel is! A szárnyaim oda vittek, ahova akartak, sosem tudtam merre tartok, csak azt tudtam, hogy pár pillanat kell ahhoz, hogy újra a vér édes illatát szívhassam be, hogy újabb életet ragadhassak el. És a srác képe lebegett előttem, akit meg kell találnom. Most is ural valami vagy Valaki, érzem, de arcát sosem mutatta, de Ő irányít engem! Ez biztos! És egyszer eljő az idő, hogy megmutatkozzon számomra. Ő vezetésével szárnyaim ezúttal ide vezettek erre a szigetre. Kellek neki, segítenem kell…ölni…csak tudnom kinek segítek és kit kell megölnöm! Ez egy mágikus hely, mintha ismerném, de mégsem. Tudom, hogy vár rám itt valami rejtélyes, valami váratlan.