† Skylar & Christian - Templom a sziget szívében

Vendég

Skylar & Chris

"Felszín az egész világ, megcsalja a szemet, az igazság az ismeretlen és a megismerhetetlen mélységekben bujkál."

Hallom, ahogy szárnycsapások rebbennek fel, mosolyra kúszik az ajkam, így hát felé fordulok, a hang irányába és akkor látom meg, kivel is van dolgom. Angyal ő is nem vitás, bár fogalmam sincs, hogy lehet hiszen sokakkal végeztünk, de úgy látszik Ő kivételt jelentett.. Elgondolkodom vajon ki is lehet, miközben szemlélem.. A termet apró szélfuvallat járja át, mit a tőlem pár méterre levő angyal csapott, szárnyai el is tűntek miután alászállt.. honnan is?! Talán végig odafent volt, talán csak a templom magaslataiban bújt meg, de ez most mind nem érdekes. A lényeg, hogy nem fél, ez már tetszik, bátran elém jön. Mellesleg mi félni valója lenne?! Nem bántom, vagy még is!? Nem hiszem.. Közelebb lépek felé, viszonozom mosolyát, majd az egyik padba beülve hallgatom a mondandóját - Ugyan semmiség! Ez a templom nem az enyém, ne kérj elnézést! Bár tetszik a megszólítás, de még, ha akarnám sem lehetne ez az enyém.. - mutatok körbe - Nem mintha akarnám, kifejezetten undorodom tőle, le is lépek nemsokára, csak búcsúzni jöttem! - mosolygok rá - Szóval üdv Skylar, Skylar Logan! Christian vagyok, Christian Bomer! Szólíts csak Chrisnek. - biccentettem felé - Ez dicséretes! Mármint, hogy nem egy fehér angyalka vagy cérnaszálon.. a hozzánk hasonlóak már rég meghaltak, a földben rohadnak.. Nem szerencsés közéjük tartozni! Mond csak, honnan jössz!? A sötét angyalok legtöbbje Lucifer oldalán állt.. Te is közéjük tartoznál!? - vontam fel kérdőn a szemöldököm, ahogy figyeltem - Persze, rettentő fontos mit szeretnél elérni, de sosem feledheted igazán honnan jöttél! - kacsintok rá, fejemet felé fordítom amíg járkál a teremben - Elég sokat barátom! - nevetek fel keserűen és merő gúnnyal - Tudod, szeretnek közbeszólni, behatározni, saját érdekeiket nézni! - vigyorogtam megvetően - Meggyűlt velük a bajod!? És, hogy lehet, hogy életben vagy!? A legtöbbeket elpusztítják, vagy megpróbálják átváltoztatni, tudod a szlogenjük az: "Sosem késő megváltozni..!" Hát igen, nem sok esélyt hagynak, de ha elég erős vagy a pusztításra kalapot emelek előtted, nem minden angyal képes szembe szállni velük, egyedül meg főleg! Lucifernek sincs már akkora ereje, s úgy gondolom egyedül szereti csinálni a dolgait, mondván akkor többre megy és sikeresebb lehet, mint ha egy rakat idióta, talpnyalót fogadna fel.. - forgatom a szemem - Ismét csak dicséretes a kiállásod, kösz az ajánlatot, még megfontolom! - bólintok elismerően - Tudod a kíváncsiságnak is van buktatója! Még hozzá az, hogy megnő az orrod! - nevetek - Viccet félretéve, ismerjük mi egymást!? Bár látszólag, úgy gondolnám nem, de kitudja, csalhat a látszat.. - mosolyogtam, majd kérdőn felvontam a szemöldököm - Átutazóban vagy, vagy szeretnél itt maradni!? Esetleg csak kíváncsi természet vagy!? Mellesleg ajánlom neked a könyvtárt, ha valamit szeretnél tudni.. De rólam, még is mi volna olyan érdekes?! A szárnyaink nem kötnek össze, a hírnevem pedig nem előzött volna meg!? Ez furcsa.. - gondolkodom el - De mindegy is, meglehet azért, mert nincs is kinek mesélni, mindenkivel végeztem! - nevetek fel mint, ha valami viccet mondtam volna - Először kikérem a Te véleményed! Szerinted én ki vagyok?! - tettem fel a lábam az előttem lévő pad tetejére, a kezemet pedig összekulcsoltam a hasamon úgy szemléltem, kényelembe helyezkedve - Mik a nézeteid!? Még mielőtt nagy mesélésbe kezdenék, kíváncsi vagyok, hogy látnak mások! Aztán meg, Te sem mondtál túl sokat, Mr. Rejtélyes! - mosolyogtam rá, amíg várakoztam a válaszára. -

Vendég

Chris & Sky

A pusztítás a dolgom...teszem hát én!

Mondatai végeztével előlépek a sötétből..vagyis alászállok. Szárnyaim enyhe szélt kavarnak a kihalt templomban, majd pár méterre tőle földet érve a hátam mögé húzódnak és eltűnnek. Ez a jó abban, ha angyal vagy: bármikor elrejtheted a világ elöl, hogy ki vagy valójában. Mosolyogva nézek rá, hisz a képek a fiúról a fejemben me életre keltek. Nyomban felismerem, de ezen érzést titkolom. Hisz foglma sem lehet arról, hogy a fivére vagyok és ez egyenlőre így is van rendjén. Kihúzva magamat végül megszólalok: -Elnézésedet kérem, hogy csak így rád törtem. Skylar vagyok. Skaylar Logan. - mondom illedelmesen. Végigmérve a srácot szemernyi hasonlóságot sem vélek felfedezni. Talán a belső dolgok határznak meg minket. Gondolatmenetemből kiugorva reagálok neki.-A sötétség gyermeke? Igen, így is fogalmazhatunk barátom. Hogy honnan érkeztem nem számít. A fontos, hogy merre tart utunk, nem igaz? - mosolygok majd a templomot pásztázva kezdek járkálni. -Na és Te? Mit vétettek ellened az égi hatalmak, hogy ily bosszúra esküdsz ellenük? Bár hozzáteszem megértelek. nekem is meggyűlt már velük a bajom, szóval egy lázadásban vagy háborúban, ha katonára van szükséged, csak szólj. Na de most válaszolj! Ki vagy Te? Mesélj kicsit! Had ismerhessem meg eme sziget lakóit.

Vendég

Skylar & Chris

Gondolataimból hirtelen szakít ki egy hang, nem is értem, eddig, hogy nem vehettem észre az alak, árny vagy ismeretlen jelenlétét! Körbenézek, de nem látom talajon, így a plafonra vetődik tekintetem, amikor ott sem látok mozgást, elkönyvelem, hogy vagy megbolondultam, vagy a belsőm szólalt meg, onnan is kitudja melyik fél.. vagy még is van itt valaki, csak rejtőzködik.. felnevetek első kérdésén, miszerint Istennek tettem fogadalmat.. vagy legalább is előtte.. - Nem barátom, nem neki szólt, ellene! - vigyorogtam ahogy felálltam és hátrább léptem, hogy jobban belássam a teret - Nem olyan bátor, mint előlem rejtőzködni! - nevettem fel - Sok van a rovásukon! - vetettem kezem a falak felé ahol szentek képei függtek, majd a szoborra mely előttem ékeskedett, csak megvető köpéssel válaszoltam, kezem egyszerre kezdett el bizseregni hátammal egyetemben, amikor felemeltem őket és kiegyenesedtem, a falakon lángcsóva kúszott felfelé, alattam pedig a sötétség árnya kúszott el, a templom ajtaja rövidesen bezáródott, a terem elsötétült, a belőlem áradt fény világította csak be - Én csak igyekszem megtorolni! - zengtem - Ki fia, borja, árnya vagy fényessége vagy!? Nem mersz előmerészkedni!? - szavaim hideg sugallattal szálttak tovább a térben - Mindenki ellen, nincs kegyelem, minek is volna!? Belefáradtam! - nézek ismét körbe, de már angyali formámban teszem, szemem legalábbis nem emberi tekintetet tükröznek - Megfizetnek, minden átkozott egytől egyig! - vigyorogtam gonoszan - Sokáig játszod a bújócskát, vagy előbújsz haver?! - fontam össze karjaim - Nem szeretek a semmibe beszélni, bár látom eddig sem tettem, akadt nézőközönségem és hallgatóságom! Gyere közelebb, nem harapok! - mutogattam mutatóujjammal, a terem szeles lett, vihar készülődött a falakon belül - Mindegy ki ellen tettem, ez fog történni! - intettem körbe mire megjelentek azok az aszott, vérbefagyott, rémülettel teli bomló angyalok, akiket a tettük miatt küldtünk a túlvilágra és a teljes megsemmisülésbe, vér tócsa állt körülöttük, arcukat homály fedte, már már arctalanok voltak, a rémület viszont megcsillogott a kis szívükben, ami ma már nem dobban, de még fénylik, egészen addig ameddig el nem rohadnak és testük porrá nem morzsolódik, ők mélyen szúnyókálnak, örök kárhozatra ítélve, szenvedésre, feledésbe, elnyelő lyukba, a semmibe merülve... - És te vándor!? Eltévedtél netalán, vagy a sötétség gyermeke vagy!? Mert hasztalan volna hinnem, hogy a magasból szálltál alá! Vagy tán tévedek?! - kiáltom, az angyali testek szépen lassan eltünedeznek, csak tollpihe marad utánuk és a vér, amelyet lángok emésztenek fel - Jerj közelebb, hadd lássam kivel sodort össze a végzet! - mosolyodtam el miközben elgondolkodtam, nem csak-e fejemben hallom a gondolatokat, hanem a fülemmel térben is érzékelem-e, ha van itt valaki jelenjen meg, nincs kedvem játszadozni, mellesleg van dolgom, az, hogy ide is betértem merő véletlen volt, amolyan régi szokás, egy hagyomány, de az idő múltával ez is meg fog szűnni és akkor én uralkodhatok mindenek felett, nem lesz templom többé, sem jóság, a rossz énem előrébb kúszik, behálózza, átszövi lelkemet és szívem egészét, új ember leszek, új szemlélettel, felfogással, erővel! Egy teljesen más élet, más sors vár rám, egy kifordított angyal leszek nem más! Egy olyan, akitől rettegni fognak, már a neve hallatán, akitől megnyílik a pokol és igába hajlik minden alávaló szörnyeteg, akinek a lába előtt hever majd a világ, a pokol és a mennyország! -

Vendég

Chris & Sky

A pusztítás a dolgom...teszem hát én!

Az éj leple alatt érkezem, borongós hűvös időben. ez az általános, a megszokott. a fény már régóta nem a barátom, sőt...mondhatni az ellenségem. Mi végre is jöttem ide? Tulajdonképpen magam sem tudom. Egy lánc köt valamihez, melynek kilétét még nem ismerem. Ő ural engem, Ő irányít és mégsem tudom ki vagy miféle. Valahol megőrjít ez a tudatlanság, de nem tántorít el céljaimtól. Hisz arra késztet, amiben a legjobb vagyok. Gyilkolhatok. Édes sikolyok hanghullámain szárnyalhatok, a félelem melankolikus harmóniája vesz körbe, bárhol is jelenek meg. Sokáig kerestem a helyem ebben a világban. Nem tudtam merre menjek, kihez forduljak, hisz egymagam áltam eme ismeretlen közegben, hisz én nem innen származom. Ez nem a megszokott közegem. És akkor, mikor már minden kötél szakadt újra megjelentek szárnyaim. Oly rég vágytam rá, hogy a régi lehessek és végtére is sikerült. Sokáig csak élveztem, hogy újra hatalmam van, hogy a halandó emberk fölött állok, és bár magam sem vagyok halhatatlan, mégis erősebb, gyorsabb és hatalmasabb vagyok a gyarló embereknél. Hogy miként lettem Sötét angyal? Bevallom, hogy nem tudom. Varázslat? Mágia? Nem tudom. egyet viszont megtanultam: Minden varázslatnak ára van. És ezúttal én fizetek, de örömmel. A lánc, mely odaköt valamihez, ez az én fizetségem. És ki fogom deríteni, hogy ki az , aki felé törlesztenem kell. Jó pár napja bolyongok ezen a helyen és ezúttal a titkos erő ide küldött...a templomba. Nem irónikus? Egy angyal örömmel venné ezt a helyszínt, de én magam borzadok ettől a szentséggel és imával teli fészekben. Az ilyen helyeken úgy érzem magam, mint egy puskaporos hordó, mely bármikor felrobbanhat. Erőm sem ugyanaz, mint bárhol máshol. Az Úr ereje mindenütt ott van és a sötétség ezt megsínyli. Leírják az Úr erejét odalent. Senkinek hiszik, ostobának és álszentnek, de aki csak egy pillanatra is megismeri a hatalmát, rögvest megfontolja mondandóját vele szemben. ez természetesen nem azt jelenti, hogy bármikor is hajbókolnék neki, hisz távol áll tőlem az efféle képmutatás. Éjfekete szárnyaim és ruháim méltán tükrözik a bennem rejlő elszánt sötétséget. Ezt sem az úr, se semmi féle érzelem nem torzíthatja el. Apám iránt érzett mélységes haragom pedig csak táplálja a bennem rejlő tüzet. Kitagadott, elhajított...a Pokol Nagy Ura. De már mit sem érdekel engem. Csak várom, hogy mikor bukik végre el, mikor állítja meg őt valaki. ellentmondás lenne, amit elbeszélek? Talán. Árnyalatok és eszmék, ezen két dolog határoz meg. sötétség és világosság, pusztítás és kegyelem. Nos a kegyelem fogalmát ismerem, csak épp nem knyerem.A Fényben élők eszméit nem vallom, de valahol igazat adok nekik. Jár a könyörület és az irgalom az embereknek, csak azt ne nekem kelljen osztogatnom. Ahogy most sem fogom tenni. Íme itt vagyok..a pusztítás a dolgom, teszem hát én. Keresgélve a férfit, kit emlékembe vésett az a titokzatos erő, repülöm körbe a templomot, majd az egyik oszlop tetején lelek biztos megállási pontra, onnan szemlélve a templomba lépőket. Néhány idősebb hölgy hagyja el a templomot, amikor is átsiklik a szemem egy fiún. Hallgatom szavait, de arcát nem láthatom, hisz háttal van nekem. a templom kiürül, ketten vagyok a térben, így halkan a semmiből szólal meg hangom, az oszlop tetején elnyelnek az árnyak: - Esküt tenni Isten színe előtt? Bátor tett barátom! És ugyan mi végett küzdenél? És ki ellen? Ki iránt éled benned ekkora harag, hogy esküt teszel? - visszhangoznak a szavaim, bár alakom továbbra is a semmibe vész. Csupán hangom csengése ütheti meg fülét, arra figyelhet csak fel, jelenlétemre aligha. Figyelem reakcióját és várakozom, vajon miként cselekszik.

Vendég

Skylar & Chris

Életem kezdetén, még nem tudtam ki vagyok vagy, hogy miért is születtem erre a világra, mi a nekem kiszabott út, s ki lesz az, aki végigvezet az ösvényen, elhárítja az akadályokat vagy csak figyelmeztet rájuk és tanácsokat ad.. aztán belecsöppentem ebbe a koránt sem hétköznapi életbe, angyali sorssal, a pokol úrával, egy elveszett nővel, és az Istennel az oldalamon.. sajnos az elszenvedő felek mi voltunk, anyám és én, Lucifer és Isten, pedig a párbajozó fél! A fogantatásom pikk-pakk megtörtént, a világrahozatal azonban nehezebb volt, s amikor eljött a perc, hogy felszenteljenek megállt az idő, hiba csúszott a számításba, újra kellett fontolni és tervezni, így esett meg az is, hogy keresztelésemkor a vízbe mártás után nem állt meg rögtön a szívem, hogy majd odafent a magasságban dobbanjon tovább, hanem utasítást kapva csináltuk végig, a pokol ura ellen is lázadva, hogy megkeserítsem majdan életét, engem küldtek a fiát, hogy mint legközelebb álló személy vigye végbe a sorsát és tegye tönkre az apját örökre.. így is lett, anyámat megfertőzte kettejük harca és álszentsége, párharcuk kimenetele a mélybe taszította, majdan halálra ítélte.. engem pedig kettejük közé szorítottak, vetekedtem hol az egyik oldalon, hol pedig a másikon.. A fejemben meg volt a hang a rosszra, szívem viszont nem hagyta, diktálta az Úr parancsát, le kell verni a hataloméhes angyal szarvát! Kiállhatatlan kettős én keletkezett akkor bennem, amit azóta sem tudok legyűrni, de már mindegy is, hiszen megváltozott az életem, s ezt csak Ő neki köszönhetem.. pedig épp végeznem kellett volna köztük vele is, de közbe léptek, holott mást terveztek, az sem jött össze! Habár mindkét fél elbukott, a küzdelem pedig döntetlen, az én létem már-már értéktelen, elvettek mindent, tönkretették az életem! Addig sínylődtem, ameddig rám nem talált a Messiás egy kiskapun át és meg nem mentett a világtól, Tőle és a hatalomra vágyó álszentektől.. Akkor új értelmet nyert létem, most pedig itt állok készen! A világ ellen, harci fegyverzetben..- Küzdeni fogok magamért és az elesettekért, minden kiontott életért, megkeserülik, hogy tőrbe csaltak és átkozottá tettek, erre itt esküt is teszek, amíg meg nem halok, addig bizony harcolni fogok, igazságot teszek amit suttba vágtak azzal, hogy hatalomra lettek éhesek! - néztem fel, szemeimben megcsillantak az ablakon át beszűrődő napesti fénysugarak.. - A templom csendes volt és üres, olyan rideg mint amilyenre tisztán emlékszem.. kivételesen nem volt vérbeborulva, és nem is volt fehér tollakkal lepedt, nem volt nyoma, hogy itt angyalok vesztették volna el szánalmas életüket! - Hiába akartak vezetőnek, rosszul döntöttek, megtoroltam cselekedetüket, pokolra juttattam a hitszegőket! Már nincs akit vezessek, de nem is kell, egyedül vágok neki, magam fogok győzelmet aratni! -

» Templom ♥
» Skylar Logan....He's DONE!
» Park a sziget közepén ♥
» Christian Bomer ♥
» Clary és Chris szobája