Étkező ♥

Egyetértünk, hogy a családod nem ért semmit sem! - vigyorgok rá - Tudod szép dolog amit csinálsz, de kicsit sem foglalkoztat! Jól mondod, engem és az Erőmet! Nem érdekel, hogy mit mondasz neki, hiszen tisztában van azzal, hogy "kivel fekszik össze", ahogy Te mondtad! Ellenben benned mélységesen csalódott mert a nagy és hős, nemesi vérű Isaac elbukott mellette! Megtudtad védeni valaha is!? Tudtad úgy szeretni, hogy az ne járjon fájdalommal!? - nézek a szemébe - Gondolkozz el ezen, amikor elgondolkozol minden egyes lányon is, magán a gyerekeiden is, tudtad őket úgy szeretni, hogy annak ne halál legyen a vége?! Kétlem! - mosolygok rá megdöntve a fejem - A másik pedig, ha belegondolsz a kis görcsök teher voltak a nyakadon, apukának sem vagy jó, nem hogy királynak! - forgatom a szemem - Valóban, de tudod aki hiányzik belőle, az Te vagy! - ragadom meg a fejénél és a közeli húsdarálóba nyomom - Természetesen nem ismerheted már fel őket, hisz évek óta haza sem néztél, otthon sem jártál és kicsit sem érdekelt amikor hónapokig nem kaptak kaját! Azóta lettek ilyen nagyok, mióta a Gonosz a világon van! Nálad is Hatalmasabb Barátom! És ez ellen még Te SEM küzdhetsz! Ez ellen még te sem tehetsz SEMMIT SEM! - mosolygok rá ahogy elindítom a gépet - A pincében talált véres rabláncok amit apád egykoron rád aggatott nem erről meséltek! - kacsintok rá, amikor már hallom csattogni az éleket - Téged nem száműzött eléggé a királyság, a család, maga Mia!? - nézek rá érdeklődve - Azért én erre nem vennék mérget, de majd úgy is meglátod hamarosan, nem kell már sokat várnod rá! - teszem a feje mellé az apja fejét - Tudod olyan jó téged így látni! Érzéstelennek, aki belülről emészti fel magát! Másfelől igen, annyira érdekelt csak, hogy örömmel nézzem végig ezen; "számodra valaha fontos" emberek kínszenvedéseit! Örömmel láttam kihunyni szemükből a fényt és örömmel láttam a rémületet is az arcukon, amikor egyesével vadásztam le mindet! - nézek rá amikor elkezdi a gép az apja fejét darálni - A szórakozásom meg egyszerűen fenomenális volt, talán a többi megmaradt kis átokfajzat rokonodat, családtagodat és ismerőseidet is megölöm, hogy teljes legyen a kép! - kacsintok rá - Hogy még véletlenül se egyedül menj a halálba barátom! - mosolygok ahogy a kutyák újra megjelennek a teremben, de mint ahogy azt mondta, most már az Ő "nemzetségéből" - Tessék, még az állataid sem szeretnek! - vigyorgok, amikor a kutyák a vértócsa körül kezdenek szaglászni - Ó és még közel sem láttál semmit sem, még közel sincs vége! - pillantok rá, majd egy rántással a pengéktől kirántva a mellkasába nyomom kezem, olyan hirtelenséggel és olyan erősen, hogy egy percre elfelejt levegőt is venni - Most pedig, mert hát minek ez neked nem de?! Már úgy sem számít! - rántom ki a szívét mosolyogva, jól megszorongatva amiből fröcsög a vér össze vissza, majd egyszerűen a darálóba dobom pont a pengék közé - Ó kimondta, hogy a kis pletykafészkes társaságodat nem fogom megölni!? - nézek rá hitetlenkedve, majd a szíve után és ahogy egyre beljebb és beljebb nyúlok, egy rántással, erős ütéssel és az erőmmel roncsolom össze a tüdejét, amitől kissé nem kap levegőt - Igen észrevettem, hogy egy hatalomra törő bolond vagy, aki nem látja bukása végét, de ELÁRULOM NEKED, hogy a HALÁL LISTÁJÁN a TE NEVED áll az ELSŐ HELYEN! - nevetek fel, hogy belevisszhangzik a terem - Majd meglátjuk haver, nekem van időm! Tömérdek, hogy a kínodat nézhessem! - mosolygok rá megbiccentve a fejem - Másfelől meg, ha ismernéd a történelmet.. - suttogom a füléhez majd újra a darálóba nyomom a fejét jó erősen - Tudnád, hogy a Te fajtád hal meg előbb! Tehát nem is értem miről papolsz itt nekem! Még jó, hogy Számodra nincs Örökké! A te alávaló népségednek nincs, nem is volt és sosem lesz! - nézek rá a szememet forgatva - Hiszen amúgy is meg halsz, minek az neked!? Ha meg azt nézzük szórakozni, játszani!? - nevetek fel újra - ELTAPOSNI! Barátom! - köpök oda - Élvezzem ki!? - kacagok - Élvezetem addig fog tartani, amíg a Te kis lelked a pokolban nem fog rohadni! Sőt még az után is! Vagy várj.. - gondolkodom el - Amíg teljesen meg nem szándékozik szűnni, hisz már pokol sincs, a Te lelked meg eleve kárhozott! Mert Isten az ilyen lelkeket mint a Tiéd, egy suhintással eltünteti! Megsemmisíti, mint ha nem is léteztek volna! És való igaz jól is teszi! - mosolygok - Nincs szükség már amúgy is HALOTT lelkekre! A tiéd pedig még annyit sem ér! - csettintek mire azok az ollók már a fejei körül vagdosnak és szépen a lenyalt haját veszik célba, amit át is alakítanak - Ami pedig Téged illet, hidd el előbb utóbb Elér a VÉG! - nevetek fel újra amikor látom a vért a gép körül folyni majd, hogy a penge az arcához ér és mély sebet vág rajta.. hozzáérintem a géphez a kezem, így a vágás mellé szikrák pattannak fel lassan tüzet csiholva és egy erős, fojtó szagú, maró anyag társul hozzá csordogálni, elégedetten nézek majd egy csettintés által a semmibe veszek. -

A játéktér szabad!

Ahogy megfordulok körbevesz egy fajta vértenger. Érzem, hogy mélyen legbelül mardossa a belsőmet minden szava, de túl mélyen van ez az érzés, hogy foglalkozzak vele. Unottan nézem, ahogy a fejeket fogja és a kutyák ugrándoznak a szüleim maradványai után. -Apám egy undorító strici volt semmi több. Anyám meg...várható volt, hogy eléri ez a helyzet. Úgyis a kutyái voltak a mindene. Azt hiszem az angol királynőnek képzelte magát. - vonom meg a vállam. Mikor a gyerekeimre tér rá megcsillan a szememben valami, amit ismételten elnyomok. Fáj...hogy az istenbe ne fájna, hogy legyilkolta a gyerekeimet, de mégsem borulok ki rajta. Egyszer mindenkit elér a halál, őket sajnos előbb, mint kellett volna. - Remélem ezt a csodás történetet, hogy hogyan pusztítottál el mindent, ami valaha fontos volt nekem, majd Miának is elmeséled. Nyilván úgy gondoltad, hogy majd én fogok sírva rohanni, hozzá, ő meg majd nem hiszi el, amit mondok, mert ez a szerelem köztetek olyan hatalmas, hogy mindent legyőz. Talán így is lenne, de én nem fogok panaszkodni, sopánkodni vagy hisztirohamot kapni. Megölted őket? Gratulálok ez is csak Téged minősít. - biccentek "elismerően". Leguggolok a hatalmas vértócsa fölé és végighúzom rajta az ujjamat, majd lenyalom a vért a kezemről - Azt hiszem a lotyóim egyike hiányzik belőle. Az imádott húgocskádat és a szerelmedet nem keverted bele. - vigyorgok rá, majd felállok és odasétálok hozzá. -Ami pedig a kutyuskáidat illeti. Igazán gyönyörű korcs példányok. Nem tudom honnan szerezted őket, de az biztos, hogy nem a kastélyból. Tudod nálunk mindig első volt a nemesi vér. Ezek a kutyák illenek hozzád, hiszen te is csak egy korcs vagy, akit mindenhonnan száműznek, aki mindenben elbukik. Csak Miát tudhatod magad mellett. Senki mást. - húzom össze gúnyosan a szemem, majd csettintek egyet és a két kutya nyüszítve futnak ki az étkezőből. -Téged nem érdekel az életem? Akkor ez micsoda? - veszem ki apám fejét a kezéből -Ha nem érdekelne, akkor nem ezt tetted volna. Akkor nem az lenne a célod, hogy engem bosszants, vagy dührohamot akarj kivááltani belőlem. Lemészároltad a családomat és elpusztítottad a királyságot. Gratulálok! Túlszárnyaltad önmagadat! - nyomom a mellkasához a fejet és elsétálok mellőle, de fél szemmel látom, hogy azért kicsit meglepetten ácsorog a fejjel a kezében. -Szép dolog a szerelem apukám, ez tény. De meddig tarthatnak a mézes hetek, ha az állítólagos tiszta és ártatlan kislány megtudja, hogy egy kéjvágyó, alattomos gyilkossal fekszik össze? Tőlem nem tudja meg, ne félj! De itt...ezen a szigeten semmi sem marad titokban. - mondom nyugodt hangnemben és a pulthoz sétálok, ahol előveszek egy kést és visszasétálok elé. - Hiányzott egy királyi összetevő? Tessék! Megadom! - azzal egy egyszerű vágással tőből levágom a csuklómat, ami beleloccsan a tócsába. Rezzenéstelen arccal nézek farkasszemet Chris-szel, oda sem nézve, hogy a kezem szépen lassan...visszanő a helyére. - Ne akarj velem szórakozni vagy játszani angyalfiú. Már nem az vagyok aki voltam, ezt jegyezd meg. A herceg, aki szerette azt a lányt eltűnt. És ne fenyegetésnek vedd, hanem inkább jótanácsnak. - hajolok a füléhez és suttogom- Te sem élhetsz örökké. Mert nem létezik olyan, hogy örökké! - vigyorgok és ellépek tőle -Boldog vagy? Használd ki, mert minden csoda csak pár napig tart! - lépek az ajtóhoz, hogy végre lezárjam ezt az értelmetlen és ostoba beszélgetést.

Először is, nagyon szívesen, máskor is! - mosolygok rá - Másodszor mit akarnék én még tőled?! Már mindent megkaptam! - nevetek kiöntve a lába elé a paprika lének mondott hordós vért - Milyen családról is beszélünk most?! - nézek rá a hajszálakat mint virágokat a vér fölé szórom, a többit meg szélnek eresztve elfújom - A gyerekkorodtól kezdve hűséges dajkáidra gondolsz?! - öntöm ki a szolgálók végtagjainak felhasított maradványait, szemeket, orrokat, füleket és egyéb finomságokat az orra elé - Biztosíthatom, hogy önkéntesen ""vállalták"a halált érted, amikor tudomást szereztek arról a még meg nem történt, de hamarosan bekövetkező szörnyű traumáról és csúnya kis sérülésről ami téged ért! - mosolygok rá szélesen - Másfelől meg a barátnők.. - mindegyiknek az ismertető jelét a földre kotrom - A legjobbakat persze A végére hagytam! - füttyentek, mire két óriás fekete kutya sétál be, akiknek a legincsiklandozóbb részeket tettem félre, a kivályott szemű férfit az apjának fejét, a kutyáinak vetem. Míg az anyja fejét a kezemben tartom meg a maradék hajszálba kapaszkodva, ami már véres csomókban gomolyog a földön, így az éhes ebek már csak a megcsonkított, kifigurázott valaha élt királynő fejének cafatai után kapkodnak, ugrándozva nyúlnak izmok és hús darabkák után - Kár hogy nem kóstoltad meg, ezt a valóságos királyi vérből, nemzetségből származó tradicionalitást, amit a szolgálók, a barátaid és a kis volt lotyóid fűszereznek meg! - nevetek fel előtte állva - Szerintem egész finomra sikeredett! Igazi Bomer specialitás - Kacsintok rá- Végül is igaz, nekik már mindegy volt, a sikolyaik közepette élvezettel nevettem az arcukba, előre mondván, hogy ez téged úgy sem fog érdekelni, és lám igazat szóltam, mellesleg előszeretettel a küldtem őket túlvilágra! Én ugyan nem vártam tőled semmit sem, ahogy a rozoga kis kastélyotoktól sem, ami lángokban állt, miután a város, az ország totál elpusztult, kietlen hellyé vált! - nézek rá a tipikus mosolyommal - Szóval igen, én BOLDOG vagyok remélem te is! - kacsintok rá - A gyerekeid kis szívét pedig a szobádban az ágyadon találod! Van még valami?! - nézek rá - Ja igen, nos Mia engem szeret és Örökké együtt leszünk, ebbe még te sem rondíthatsz bele! -kacsintok rá - Nem vagy történelem könyv, hogy érdekeljen a szánalmas kis életed, másfelől meg még mindig ezt hiszed ezek után is?! - nevetek ahogy figyelem a kutyákat és őt..

Még mindig karba tett kézzel állok és kérdőn nézek rá - Csodálatosa monológ volt, köszönjük szépen. - tapsolom meg unottan. - Mit akarsz te tőlem? Felhergelni? Várod, hogy mikor akadok ki, attól, hogy sértegetsz? Nem érdekelnek a baromságaid Chris. - rázom meg a fejem és teljesen komoly vagyok. -Volt hogy minden szavadra neked estem volna, ha ezt az egészet elmondod...mondjuk úgy két héttel ezelőtt. De komolyan nem érdekelneka koholt vádjaid, meg a feltevéseid. Szidd a családomat, ahogy akarod. Jöhetsz nekem mindenféle vérfertőzéssel, meg lotyók százaival...nem izgat. - tárom szét a karomat. -Megdugtad Miát? Isten éltessen sokáig. Megérdemlitek egymást, komolyan. Olvadj el a karjában ahogy akarsz. Mondhatsz bármit, nem fogok dührohamot kapni, üvölteni veled, vagy neked esni. Erre vársz nem? - húzom fel a szemöldökömet kérdőn. - Amúgy semmit sem tudsz rólam. Mégis azt hiszed...bár nem tudom miért, de nem is számít. - indulok el az ajtó felé.

Legalább anyád mutatta az utat! - nevetek fel - Mert amikor túrázni indultam épp belé botlottam és mint segítőkész anyuka meg is tette a tőle koránt sem elvárható dolgokat, szóval azért annyira még sem néztem be! Amúgy meg ahogy mondod, nálam többet senki sem tud az itteni kis koszfészek alávaló csótányairól! - mosolygok rá - Kígyó mászik a nadrágodban, vagy a pörköltemre izgultál fel ennyire!? - nézek rá vigyorogva - Látom nem lankad a figyelmed! Ez csúcs, nem leszel a kizsigerlő kis iparos gyógyszergyárak kedvence, viagrára már úgy sem futná a királyság bukása után.. és ahogy látom impotens sem vagy bár kitudja, én kinézem belőled ahogy a homoszexualitást is, bár talán a vérfertőzés többet mond neked nem!? Szexuálisan túl fűtött vad kan és társai! - kacsintok rá - Ha már azt nézzük, hogy a temetésre képes vagy felizgulni csak ajánlani tudom a feszültség oldó utcai sarkiakat, akik most is itt tengetik a lábukat a környéken! Meglehet, hogy pont a temető környékén várnak rád vörös szőnyeggel! - kacsintok rá - Én a helyedben meg sem szólaltam volna! - mutogatok neki a mutatóujjammal - Kár, hogy te egyik kategóriának a mércéjét sem ütötted meg, bár ha rákérdeznénk apádnál, talán tudna mesélni egy két dolgot, hogy valójában ez hogyan is történt nálad, a nyálas szépfiút említve! - biccentek felé ahogy a lábost a tűzre helyezem - Amúgy meg mit aggódsz, ezen a világon mindenkinek meg vannak számlálva a napjai, nem is értem hova ez a nagy Nostradamus feeling, felcsaptál történésznek!? Jobb a múltban ragadni nem?! - fordulok felé ahogy tovább teszem a dolgom - Bár mit számít, te már nálunk is okosabb lettél 200 évvel, várj csak..! - veszem le a kötényem majd meghajolok előtte mélyen és meglengetem a kötényt mint egy bikaviadal során a torreádor - Vén róka vagy látod, nem fő a fogad az újdonságra, ezért ne engem okolj kedves! Te vagy túl maradi délceg lovag! Tiporni is kell, különben nem nő új! Látom nálad nem is következett ez be! - mosolygok rá - Szerintem elég érzékien tudja átadni ami megadatott neki, ez a nőiesség, hasonlóval még komolyan nem találkoztam! Esküszöm ember, a karjaiban olvadsz el, kár, hogy ezt Te meg sem tapasztalhattad! - csóválom a fejem elhúzva a szám - Isten a szárnyai alá vett!? Megesik, hogy benézi a listát mint télvíz idején a hírhedt Mikulás! - nevetek fel - Csak nem irigykedsz!? Kérdez meg bárkit, közöttünk ki a tökéletesebb! - kacsintok rá - Ó öcsi, tudtam hogy hiányzik valami, már értem mi, nem nyalták eléggé a talpadat a norvég.. hogyan is fejezzem ki magam!? - gondolkodom el - Talán a szarrágók még sem olyan durva, ezért azt vártad, hogy itt majd minden kislányt, és teremtést aki él és mozog a lábaid elé foghatsz, uralkodhatsz felettük és rajtuk, mert tegyük hozzá a húgomat is te tetted a csúcs fokára.. amit valljuk be azért visszagondolva Ő is nagyon röstell, mint valami fenséges rócsíld báró, de tudod minden királyság megbukik, közük a Cooper családé is, kérdezd meg a rokonaid, ha még találsz olyanokat, nem menekültek vajon el a hírek hallatára!? Én utána járnék! - bólogatok komolysággal ahogy pakolászni kezdek - Látod ez a különbség köztünk, és erről a Te megannyi kis lotyód is mesélhet, hogy mennyire jó ember is vagy igazán, többek között a leendő norvég hercegnő is, aki sajnos még sem lett hercegnő, mellesleg ő is nagyon érdekeseket mesélt! - mosolyodom el - Nem gyűjtök trófeát, bár ha királyi személyekről van szó, talán ezúttal kivételt tehetek! - kacsintok rá - Ja mellesleg, kutya pörköltről hallottál!? Úgy hallottam jó házőrzői vannak a királyságodnak! - nézek rá ahogy elsétálok mellette majd megállok a hely egy sarkában fürkészve. -

A fél szemöldökömet felhúzva figyelem, karba tett kézzel, majd jóízűen felnevetek. -Hát haver elbasztad, mivel norvég királyi családból származom, de legalább a szomszédunkat megtaláltad. Azt hittem onnan fentről olyan nagyon képben vagy, hogy csak na! - pattanok le a párkányról és föl le sétálgatok higgadtan - Féltékeny? Ugyan már kicsi puttó...azon már rég túl vagyunk. Mia tisztaságát illetően...hát... - húzom el a számat -Azért erős lenne így fogalmazni. Halomra halnak meg körülötte az emberek. ez azért jelenthet valamit. De Te tudod! - emelem fela kezem, mint aki megadja magát. - Mia nem azért nem foglalkozott velem, mert így vagy úgy áll a hajam, hiszen az ilyen nyálas szépfiúk inkább az ő zsánere, hanem azért, mert egy érzéketlen ribanc, aki kihasználja és széttiporja az embereket. Megesik az ilyen. Én is a csapdájába estem...öreg hiba. De mint látható túléltem és talpra álltam...hála Istennek, vagyis nem egészen Istennek, de majdnem! - vonom meg a vállam mosolyogva. -A tökéletesség amúgy tőled is kissé távol áll kisangyalom! Bár ilyen szempontból csodálatosan szép pár vagytok. Az egyik miatt halom számra gyilkolódnak le az emberek, a másik meg halomszámra gyilkolja őket. Míg az egyik kihasználja az embereket, addig a másik pöffeszkedik és fölényeskedik. - mondom még mindig teljesen higgadtan. - Fő hogy a trófeát megnyerted, bár tudom, te sosem tekintettél nyereménytárgyként Miára! - mondom sopánkodó hangon előadva -De a gyűjteményedbe legalább felrakhatod őt is. Elfér a többi meghágott kis szukád mellett még egy, nem igaz? - vonom meg a szemöldökömet és csak vigyorogva nézek rá.

Tetszik az előadás!? Eredeti svéd Ramsey öcsi! - kacsintok rá nevetve amikor belép, mint aki érezte, hogy valaki megfogja látogatni.. - Maradjunk a darabolónál, de ahogy mondod Mia ehhez tiszta teremtés és nem szeretném, ha beszennyezné a kezét, tudod a paprikalé eléggé fog! Te kóstoltad már!? Van még egy üveggel, félre is tettem! - mosolygok rá ahogy kiveszem a kép kis maradványait és rátéve újabb adaggal meggyújtom már csak attól, hogy hozzáérek nagyobb lánggal ég, szinte fájdalom nélkül, úgy a tűzbe markolva odasétálok hozzá és a kezébe nyomom - Rossz kisfiú, anyád nem tanított meg, hogy étel készítés közben ne piszkolj bele!? - nézek rá megrázva a fejem - Ó és nem csak vele feledtet majd el mindent! - kacsintok rá - Talán nem lesz olyan rossz mint gondolod, királyi vért írtak melléje mint összetevőt, valami olyasmit említettek, hogy ennél előkelőbbet és nemzedékről nemzedékre szálló húst nem igazán találni máshol, mint a te hazádban, Svédországban! Megjegyzem disznó és marha is, tehát vegyes vágott, de te vagy a szakértő, apád után legalábbis remélem! - vigyorgok szélesen ahogy tovább főzőcskézem - Féltékeny vagy!? - nevetek fel - Amúgy meg tökre megértelek, ahogy végig nézek rajtad és a lenyalt hajadon már értem Mia miért nem foglalkozott veled annyit! A hajadon nem volt semmi állítható, még csak nem is kellett hozzányúlni, megborzolni, vagy azzal a tinccsel játszadozni ami kiállt! Tökéletes volt, ellenben minden mással! - fordulok felé egy pillanatra - Kár, hogy nem voltál ott, amikor fodrász üzletet akartunk nyitni, jót tett volna a bozontodnak az igazítás! - keverem össze a pörkölt hozzávalóit tovább szedegetve a kis hajszálakat - Amúgy ha már itt tartunk, lehetsz te a kóstoló, kíváncsi vagyok mennyire vágtak át ezekkel a húsokkal! - biccentek a lábos felé, ahogy a pult előtt állok. -

Az iskolát járom pár órája. Leginkább a szobámban időztem, ahol még mindig ott vannak a Miával folytatott társalgásunk nyomai..a sok vér, az összetört fénykép és a darabjaira rombolt szoba. Már csak árnyéka volt önmagának az egész helység.  Ahogy a szobában botorkáltam belerúgtam a fényképbe. Ki volt lyuggatva a fejem. a képet kihámoztam a szilánkok mögül és azzal a kezemben indultam el az iskolában. Ahogy bolyongok belém csapnak az emlékek. Minden feldereng, ami akkor ott a szobában történt velem, majd később a járatokban és a szigeten lévő könyvtárban. Szabadnak érzem magam végre. A képet bámulva járkálok az iskola folyosóin, mint holmi szellem, aki keresi a helyét. Talán az is vagyok, hisz a szívem már régóta nem dobbant egy darabot sem, csak a sötétség él bennem, semmi más. Elhaladok több helyszín mellett is, amik valaha számítottak nekem. Milan egykori szobája előtt. Csak egy gúnyos vigyorral rendezem le a dolgot és továbbsétálok. Az iskolából kiérve a medence mellett is elmegyek, ahol először voltam együtt Alex-szel. Teljesen lazán a medencébe löpök és tovább haladok. Az udvaron a kulcs megjelenésének pillanata jut eszembe, de már ez sem jelent számomra semmit. Megvédeni a leszármazottat? Ó ugyan már...Minek és miért kellett volna? Kurva jól elvolt nélkülem is....Így az udvaron átvágva a konyha és az étkező felé veszem az irányt, ahova szinte néma csendben lépek be. A képet még mindig a kezemben tartom, magam sem tudom, hogy miért. A fotóról felnézve észreveszem Christ, aki nekem háttal állva beszélget egy...egy lábossal. De lehet, hogy a tűzhelyre rakott hússal diskurál. Nekitámaszkodom az ajtófélfának és vigyorogva hallgatom, ahogy a pörköltjéről, meg a Bomer specialitásokról elmélkedik. Idilli pillanat lenne, de valahogy mégis elfog a hányinger tőle. Ami étvágyam volt, most tuti, hogy elment. egy öngyújtót elővéve a zsebemből közelebb sétálok és a képet meggyújtva mellé lépek és egy üres teflonos serpenyőbe helyezem a képet és boldogan nézem, ahogy szénné ég. - Leszállt közénk Gordon Ramsey imitátora? Mi van angyalkám? Felcsaptál konyhásnőnek? Az asszonnyal összekaptatok és nem hajlandó főzni a kis Ken babájának? Ejnye, ejnye! - rázom meg vigyorogva a fejem és hátba veregetem - Előfordul az ilyesmi! De ez a kotyvalék majd biztos elfeledtet vele mindent....de az is lehet, hogy szimplán ételmérgezése lesz.-vonom meg a vállam lazán Amúgy a szöszke kis tincseidet te is visszafoghatnád, ha már főzőcskézni kezdtél. - mondom a képet figyelve, ahogy elég és így egy pillanatig sem nézek Chrisre -Csak vigyázz! Nehogy a kis tollaidat is leforrázd! - emelem rá kissé gúnyos tekintetemet, majd elsétálok mellőle és az egyik ablak párkányára ülök fel lazán és kifelé bámulok.

Sok éve már, hogy anyám meghalt.. számolni nem számolom már az éveket hisz minek!? Egy ócska nőszemély volt, akit a város előkelő férfijai, család apák, vad emberek szégyenítettek meg! Sok évig jártam utánuk információkért, amíg egy szép napon, ők kezdtek el hozzám járni, bocsánatért, és kegyelemért! Hogy miért!? Erről anyám is mesélhetne, de kezdem inkább az elején! Na szóval úgy volt, hogy az egyik este, az egyik előkelősége a városnak, ahol voltunk egy helyi kocsmában megvendégelte anyámat a hely specialitásával, csodálatos vadas pörköltjükkel, amit minden férfi és nő szeretett, aki csak megfordult azon a helyen.. na szóval visszatérve, anyám természetesen mint mindig magával vitt, ez akkor sem volt másként, csak egy boxszal arrább tett le, így nem lehetettem "jelen" nagyon a kis csevejben.. a lényeg, hogy az apuka egy kisebb affér után, anyám s magam életét megmentve, meghívta egy estére, a kis vityillójukba, a palotától nem messze, ahol a kis családja éldegélt, addig amíg az a mocsok hozzá nem ért az anyámhoz.. az ő felesége és gyereke boldogan aludt, hisz az őrült vad ember, aki sokszorosan bántalmazta őket, akkor azon az estén nem volt jelen! Aztán amikor eljött a hajnal és megtörtént a dolog, anyám magával ragadott.. jól emlékszem nem volt teje és főzni sem tudott, de egy pörköltet még valahogy csak-csak összedobott! Hogy miért is ez a kedvenc ételem!? - nevetek fel hangosan ahogy az étkezőben állok egy nagy lábossal, egy késsel és a hozzávalókkal - Mert ebbe tényleg mindent bele lehet főzni! Nem lehet elrontani, nem lehet mellé fűszerezni és nem lehet nem szeretni! Kiadós ha az ember jól csinálja, megfelelő adalékok hozzáadásával! - dörmögöm mosolyogva, mintha mesélném valakinek, de nincs mellettem senki sem.. így ezen a szép kis estén én is neki látok, tán emlékezni akarok, tán csak érezni azt a boldogságot amit akkor! - A lényeg, hogy elmentem oda, ahol a pörköltet először megszerettem és kis szuveníreket beszerezve főzni kezdtem.. - közben szorgosan takarítom is meg nem is a helységet, nagyon piszkos és a paprikalé is a földre fojt.. undorodva nézem és bele is taposok ahogy elhaladok mellette, még mindig csordogál az asztal felől, noha már elzártam az üveget fura, hogy még így is, ennyi van benne.. mert ha megnézem már a fele kifolyt.. na mindegy is, a lábosban már ott van az alapanyagok fele, már csak a többit kell bele tennem, így kezdem is, beledarabolom a húst, szépen felkockázva, centiről centire! - Kissé véres, de a főzés során ez el fog tűnni belőle, remélem! Ha meg nem, hát úgy is íncsiklandozó lesz! Már anyám után tudtam, hogy jó szakács vagyok, ez az évek során sem változott, és ha megnézem mindig jót mulattam főzés közben ahogy ügyködtem rajta, szóval ez valami Bomer speckó lehet, amit csak én készíthetek! Mellesleg fontos az alapanyagok minősége, és nem akár honnan hoztam, hanem a jó öreg havasok felől, svédből! Meg kell hagyni, az eladó árus szőke tincseket hullajtott nekem ide bele, nem tudta, hogy a pörkölt így romlandó lesz!? - morfondírozom és szedegetem kifelé, mint ha csak csirkét szabadítanék tollaitól, közben észre veszem, hogy egyre több került bele, amikor fölé hajolt.. Legalább használhattál volna haj hálót, ha már koronád az volt! Ostoba liba! - forgatom a szemem ahogy tovább ügyködöm ezen csodás estén, ebben a szép kis helységben. -

JÁTÉKTÉR SZABAD!

Nem tudom mit csináljak megtegyem vagy nem és ha megteszem és Hope is érzi akkor mit csináljak meg fog engem vetni de nem szeretném szenvedni látni becsukom a szememet majd teljes erőmből megütöm ami a falig csapja Hope-ot . Hope a falnak repül és a fal is megreped.Hope , annyira sajnálom nem akartam de nem tudtam hogy mit tehetnék . Kérlek bocsáss meg nekem amit az imént tettem. Nem tudom mit csináljak de érzem a büntödatott így olyan messzire megyek amilyen messzire csak tudok . Felültem a motoromra és csak mentem. Sajnálom .. ez volt az utolsó szavam amit még hallhatott.

Felordítok mert a fejembe erős fájdalom nyilal. Érzem ahogy elkezd kínozni belülről a szörny. Zokogva ráesek Jason vállára. Felordítok újra. A szörny most kínoz mert elmondtam. Leesek a földre és összehúzom magamat.
- Neee!-ordítok a fájdalomtól. Úgy érzem nem bírom tovább-Jason! Segíts. Mond meg hogy ne kínozzon...-össze szorítom a fogam. Egyre nagyobb a fájdalom ami a fejemben és a szívemben-Segíts!!- kérlelem. Próbálom irányítani a szörnyet de nem megy. Látom hogy Jason nem tudja pontosan mit tegyen-Üss meg! Üss képen amilyen erősen csak tudsz!-mondom neki. Ez máskor is segített. Most is be kell válnija-Nem bírom. Jason...kérlek- sírok. Olyan erősen szorítom össze a kezem hogy már fehér. Fáj...egyre jobban

Elgondolkodik minden egyes szaván és tudom mennyire fájdalmas lehet neki ez az egész de akkor is nem tehetem nem hagyhatom hogy fel adja mert ha nem lennék itt már régen véget vetett volna az életének. Megfordulok hallom hogy zokog de először hagyni akarom menni de aztán valamiért még is hozzá szólok . Holnap találkozzunk és megszerzem amik kellenek és te itt leszel megértetted? kapom el a karját hogy ne hogy elmenjen előlem majd de óvatosan és kicsit véres is lett. Nem akarok vele kemény lenni de ha csak így megy hogy ne adja fel .Éjszaka meg gondolj olyanokra akiért küzdenél és hidd el nem fogsz átváltozni és hiszek benned mondom mélyen a szemébe nézve

- Makacs vagy. Most gondolom nem akarsz hozzám szólni-megyek mellé. Mivel még rám se néz kétségbe esek- Ne csináld ezt! Könyörgöm-állok be elé. Nem bírom a megvető pillantását. Elakarom neki mondani a teljes igazságot- Megvetsz. Tudom. Hallgass meg. Nem voltam őszinte azt hiszem... Nem mertem elmondani az igazat mert... Akkor bajba kerülnél. Igen anyám a királynőjük.. És igen felakartak áldozni. De már megtették. Megtették. Kifeszítettek egy kőasztalhoz és belémeresztettek egy szörnyet. Ami a gyilkológép fajtájukkal egyesülve...elpusztíthatatlan. Minden reggel úgy kelek hogy véres vagyok. Az arcom..a karom... És tudom hogy a szörny este irányít. De mégcsak este tud. Mert még nagyjából tudom kontrollálni. De valamelyik nap...éjjel... Valamikor már ez elveszik. Harcolok. Nem akarok meghalni. Ő kényszerít hogy öljem meg magam. Nem tudom mit érzek már. De nem akarom hogy bárkinek baja essen. Tudom, szánalmas. De nem akarom hogy megsérüljön... Akár Camy akár Dex... Ők biztonságba vannak már. De a legfontosabb.. Nem akarom hogy neked bajod essen. Mert... Nem bírnám elviselni... Nem tudom mért. De tudom hogy itt vagy mellettem és tudsz mindent. Akkor inkább öljön meg engem a szörny minthogy téged. Azt hiszem ennyi-mosolyodok el bánatosan- Ez nem ok hogy megbocsáss... Vagy hogy szóba állj velem. De lehet jobb is így. Csak nem nekem-elfordulok hogy ne lássa ahogy sírni kezdek-Szia!-mondom halkan és elkezdek a kijárat fele sétálni zokogva. Mért mindig azt bántom meg akit szeretek...

Próbálom magamat lenyugtatni de ez nehéz a falnak támaszkodom és mély levegőket veszek és egy kis idő múlva teljesen lenyugszom és nem is érzem úgy hogy mondanom is kéne neki valamit én igyekeztem megmenteni de ha ő nem akarja én nem fogok neki könyörögni hogy éljen én is megküzdöttem saját magammal és a családommal és szinte mindenemet elvesztettem de nem adtam fel mert volt bennem annyi hogy ne tegyem . Még ha szörny lennék akkor sem adnám fel ! Nem tudom még mit mondhatnék neki hogy más képen lássa a dolgokat és csak a halált akarja. De nem érdekel nem szólok hozzá amíg jobb belátásra nem jut . Csinálj amit akarsz ! indulok el az ablakhoz és azon nézek ki

Oda rohanok és megfogom a kezét nehogy mèg nagyobb kárt tegyen magában. Belenézek a szemébe.
- Jason. Nyugodj meg-fogom meg az arcát- Ne büntesd magad miattam. Harcolok ellene. Minden percben. Érzem hogy bennem van még most is. Mintha kétszer annyi vért termelne a szívem. A vènáimban lüktet és nem ereszt. A fejemben van és olyan dolgokra akar kényszeríteni amiket nem akarok. Harcolok ellene érted? De nem bírom sokáig. Nem tudom milyen érzès. Sgörnyű lehetett- llassan és nyugodtan beszélek még mindig az aarcát fogva- Ha nem lennél...és nem találtál volna meg. És nem segítessz már rég a gigámba szúrtam volna egy kést-mondom őszintén. Felsóhajtok- Azt kéred mondjam ki? Kimondom. De én is kérek valamit. Ha tènyleg megakarod tenni... Csak akkor tedd meg. Rendben? Nem akarom hogy bűntudatod legyen amiatt hogy megöltél amikor nem akartad. Kimondom. Ölj meg... De csak ha nem számítok neked semmit ha teljesen érzelem mentesen teszed.-lehunyom a szemem és várom mit csinál.

Elnevetem azon magamat hogy hajléktalan voltam .Kondiztam sokat és még mindig igyekszem magamat formában tartani Veszem vissza a pólómat mert kicsit hideg van. Meghallom amit mond és elfog a harag és a düh és azon pillanatban felpattanok és elkezdek kiabálni .Te most ezt komolyan gondoltad? Nem érted hogy megmentelek vagyis megfogunk menteni nem adod fel megérteted ütök egyet a falba és elkezd vérezni a kezem . De rendben most mond a szemembe feladod és akkor itt helybe megöllek egy szó nélkül vagy folytatod és küzdesz mert nem adhatok fel ha már ennyi mindent kibírtál ez semmi lesz. Én meg öltem a családomat és már csak Dexter maradt nekem . Tudod milyen úgy élni hogy tudod hogy utál a saját családod nem ehetsz velük nem nézhetsz rájuk én kibírtam több éven át és nem adtam fel mert volt célom és küzdöttem érte Tör ki belőlem az őszinteség majd hátrálok mert tudom hogy nagy baj lesz ha ideges leszek mert akkor nem tudom kontrollálni se magam se az erőmet.

Felnevetek és végig húzom rajta a kezem
-Művészi. Nekem is van-húzom fel a pólóm- nem is hiszed milyen komoly ezdész egész télen az utcán trikóban és szoknyában. Ne nézz így-nevetek az arcát nézve- megfoghatod. Te amúgy kondizol vagy te is hajléktalan voltál? Jó mondjuk ezzel pont nekem nem kéne szórakozni-húzom el a számat- a tenger szétválasztás kicsit ideje múlt azt hiszem. Bár... Még sose láttam olyat. Megcsinàlnám én... Csak akkor megfulladnék azt hiszem. Mondjuk szebb halál mint szörnnyé vàlni-mondom és ökölbe szorítom a kezem. Még a gondolatra is képes lennék...megölni magam. Ránèzek- Jason. Ígérj meg valamit. Ez drámai lesz...de ha észre veszed hogy kezdek...átalakulni-nyelek egy nagyot- ölj meg. Oké!-nézek rá. Nem bìrnám elviselni ha bárkit megölnék akit szeretek. Reménykedve várom a válaszát- megtenném èn is... De nem hiszem hogy olyan állapotban megtudnám. Szóval ìgérd meg!-könnybe lábad a szemem. Nem így képzeltem a halálom.

Hope - nézek rá - Miért is lenne bármi bajom ?- mosolygom rá aranyosan- De közben a fejemben nagyon sok dolog jár hogy félnék tőle ugyan már csak egy ártatlan lány aki belekeveredett egy olyan dologba amiben nem kellett volna pedig szép lány nem kellene szörnyé változnia az már nem lenne valami jó mosolyodom el és ő megint nem tudja miért . Persze én szeretek úszni de ha nagyon ott szeretnél lenni velem akkor szét választom a vízét és kiszeded, de igazad van inkább legyen munka megosztás ha már egy csapat vagyunk Persze gondolom én amíg Dexter vissza nem jön és csodát tesz vagy valami mást hiszen ő mindenre tudja a választ az arcom kicsit komolyabbá válik. Nyugodtan fogdoshatsz - nevetem el magamat majd felhúzom a poklomat hogy lássa milyen kidolgozott testem van- majd a kezét a hasamra teszem Nagyon remélem hogy ezzel nem csinálok bajt bár az csak a testem mi baj lehet.

Szomorúan megrázom a fejem
- Tudod van egy olyan tulajdonságom-sóhajtok-hogy észreveszem ha valaki hazudik. De kérlek ne tedd. Bízz bennem. Legalább annyira hogy nem hazudsz-csóválom a fejemet- félsz tőlem?- lepődök meg egy kicsit mikor olyan hirtelen elrántja a kezét- Most nem fontos az. Majd holnap összeszedem. De az a baj hogy kellenek valami tengeri cuccok. Én meg nem tudok úszni. Abba majd segítenél?- meg sem várva a válaszát fojtatom- mond el mi a baj. Kérlek. Legalább annyit akkor hogy nem akarod elmondani- megint megfognám a karját de eszembe jut az előző reakciója. A levegőben meg áll a keszem majd gyorsan vissza húzom-bocsánat- mondom neki szomorúan.

Ahogy a kezemhez ér elhúzom a kezemet nem akarok senkivel sem közelebbi kapcsolatba kerülni és erre az a módszer hogy kicsit bunkó vagyok tudom hogy most megbántom de így legalább nem lesz kötödés ha valamelyikünkkel baj történne mert én ezt nem szeretném majd ránézzek . Hope nincs semmi bajom csak nem szeretek ülni - vakarom meg a fejemet - De tényleg nincs semmi bajom -mosolygom rá halványan- Köszönöm ezt a finom rántottát igazán édes vagy - simogatom meg az arcát Ezt nem kellett volna rántom el hirtelen majd figyelem a reakcióját de nem , nem is akarom látni hogy mit reagál többet nem érhetek hozzá igen majd próbálom elterelni a témát. Szóval mi is kell abba a báj italba vagy mi fenébe?

- A sütéshez nem kell erő. Egy rántotta nekem alap dolog. De egyébként mi volt a baj kint?-kérdezem hirtelen. Azóta agyalok mióta bejöttünk- Mért áltál fel hirtelen?-látom hogy habozik. Nem is értem mért érdekel ennyire hogy mi van de megakarom hallgatni. Közelebb ülök és a kezem a karjára teszem- Figyelj. Te is meghallgattál. Én is meghallgatlak. Èrdekel, komolyan. Ha velem van bajod akkor is mondjad!- a szememmel a szemét keresem- Mond kérlek!- mondom neki. Nem jó érzés hogy tudom hogy valamit elhallgat-

Szóhoz sem tudok jutni mint valami konyha tündér nevetni kezdek hangosan majd meggyújtom a kandallót majd rá nézzek elismerően hogy ennyi mindent készítettKöszönöm szépen de annyira nem vagyok éhes - mosolygom rá majd leülök és elkezdem enni a rántottát. Nagyon finom. Nem is tudom megmondani mikor csináltak nekem utoljára bármilyen kaját ami persze nem gyorsétteremi volt.. ez igazán elgondolkodtató de nagyon hálás vagyok azért Hopenak.Látom visszanyerted az erődet ennek nagyon örülök de remélem pihenni is elmész

Csukott szemmel fekszek Jason kkarjaiban. Érzem hogy megálltunk. Kipattanok a kezéből.
- Kérsz rántottát?- veszem ki a hűtőböl a tojást. Aztán meglepődve emelem ki a fagyis dobozt is-Van fagyi!- ujjongok. Elkezdem csinálni a rántottát- Jason... Begyújtanál a kandallóban-nézek rá szépen- az úgyis a te szakterületed-nevetek- te még nem is jártad körbe a sulit akkor?-kérdezem- mikor én megérkeztem az volt az első. Mondjuk nem akkora baj. Csak elég nagy ez az iskola hogy eltévedj. És az elég kellemetlen tud lenni-húzom el a szám. Mikor kész van a rántotta kiteszem egy tálba. Teszek mellé fagyit külön. Oda viszem az asztalhoz.
- Kérsz kenyeret?-nézek rá- Jóétvágyat-mosolygok

A játéktér szabad!