Udvar ♥

Vendég

A JÁTÉKTÉR SZABAD!

Vendég

Totál felidegesedem,s már a szavakat sem találom.
-Egy értelmező szótár rád férne! Aki ribanc,nem biztos,hogy kurva! Hogy hol voltam? A telefon mögött,egész nap hívogattalak,ünetet hagytam Dexnél neked,és agyon aggódtam magam. Te meg hol voltál amikor leukémiás voltam? Tudod te milyen érzés a tizennyolcadik szülinapod a kórházban tölteni,és még csak meg sem látogatott senki! Hol voltál,amikor Dexxel körbe kutattuk érted a szigetet és betegre aggódtuk magunk? Akkor meg hl voltál,amikor szakítottam Deszkással? És akkor amikor találkozót egyeztem veled,te meg szartál eljönni? Rémesen vagdalózol a szavakkal Hope! Fogalmad sincs miről beszélsz..A tequliához meg semmi közöd nincsen,inkább menj pszihológushoz,mert a mai beszélgetésünk szerint,talán lenne mit kezeltetned! Azt viszek haza,akit akarok,majd várlak este,s újra nyits be hozzám!-kiabálok,aztán sietősen elrohanok

Vendég

Elnevetem magam
-Gyerekes vagy Camy. Ha azt mondod ribanc vagyok akkor hogy lehet hogy rég voltam férfivak? Gondolkozz el a saját szavaidon. Egy embert öltél meg miattam. Azt én egy idegenért is megtenném. Nem kelisérni a mosdóba. De akkor hol voltál mikor elhurcoltak? Akkor hol voltál mikor lmajdnem meghaltam? Nem tehetek arról hogy meg akartál halni Camy. Én is meghallgattalak volna. Csak úgy emlékeztetlek én kerestelek téged. És nem az zavar hogy Jasonnal taláy talak. Hanem hogy most itg pattogsz. Elhiteted magaddal hogy jó barátnő voltál. Leribancozol. Csak mert igazam van-mosolygok- menj igyál tequilát vigyél haza valakit egy éjszakára de rólam szálj le

Vendég

Teljesen felidegesedem,hogy mennyire könnyen veszi a dolgokat,azért utána rohanok,és nem tudom visszatartani magam. Elszabadul bennem a düh és pofon csapom.
-Azt mondod,hogy nem voltam melletted Hope?! Hogy mersz ilyet állítani? Miattad öltem embert,az pedig más,hogy nem megyek utánad a WC-ig! Nem a leukémiámra gondoltam,hanem mondjuk arra,hogy nem is oly rég arra kértem Isaac-ot,hogy öljön meg,mert sok ez nekem. Rajta kívül senki sem hallgatott meg,inkább más karjaiba rohantál,s hagytál idegeskedni ilyen félmondatok után!
Tehetek én arról,hogy anyád pontosan olyan ribanc mint te,és elhurcolt? Mond csak,mekkora a bőr a képeden? Azt hiszem,ez sok volt?
Azt meg végképp ne hánytorgasd nekem,hogy ágyban találtál vele,mondjuk azért,mert az a ribanc anyád nem tanított meg kopogni! Ha ilyet mondta volna,a föld alá süllyednék! Sehol sem vagy Hope,s nem mintha közöd lenne ahhoz,hogy hogy és mennyit iszom! Vidd csak Jasont,hiszen rég nem voltál már férfivel! Undorító vagy! Hányok tőled! -kiabálok s egyre ikább eluralkodik rajtam a düh. Én komolyan nem látom,hogy nem vettem ezt észre idáig? Vak voltam..

Vendég

Elnevetem magam. Gondoltam hogy ez egyszer ki fog belőle törni. Kíváncsi voltam mikor
--Camy nyugi. Egyrészt! Nem.mondom el mert minek? Már elmúlt. Nem akarom hogy utólag agyalj rajta. Az nem az én hibám hogy mindenhol találkozunk. Ezért nem kell kiakadni. De ha ennyire zavar akkor ezentúl ne dumáljunk ésn csinálj úgy mintha ott se lenék. Köszönöm a jó kívánságot de ha jól emlékszek nem te kkaptál engem rajta vele az ágyban. Ja hogy nem voltam melleted? Bocs hogy elhurcoltak. Te se voltál mellettem Camy. Csak nem veszed észre. Ha mellettem lettél volna akkor tudnád mi van... Volt velem. De nem. Jason volt mellettem. Az hogy leiszod magad a bárban az nem azt jelenti hogy mellettem vaagy. Hanem hogy önsajnálkozol. Szerintem Camy menj. Szia!-intek neki és megfordulok

Vendég

Camilla & Hope

Lassan sétálgatunk,bár nekem sietnem kellene. Elmosolyodom a szavai hallatán,s közben rájövök,hogy össze-vissza beszél.
-Mi az,hogy nem fontos Hope? Ha elkezdted,akkor fejezd is be ezt a gondolatot,s idegesíts azzal,hogy titkolózol. Nagyon szeretlek Hope,de kezdessz kissé idegesíteni. Mindenbe belekezdesz,aztán harapófogóval szedem ki belőled a szavakat. Minden hol ott vagy,és ha annyira érdekel,akkor nem tetszik nekem Jason! A tiéd lehet,remélem boldogak lesztek majd együtt! Ha nem haragszol most megyek Hope,mielőtt újabb hülyeségek csúsznak ki a szádon!-emelem meg egy kicsit a hangerőt,s fura módon de nem tud bűntudatom lenni. Jól esik kicsit leadni a feszültségből.
-Mindvégig próbáltam melletted állni,s a te oldalad erősíteni. De te sehol sem voltál,amikor kellettél volna,bármikor is kellett volna segítened. Rég nyomta már ez a szívemet Hope!-mondom neki,aztán sietős léptekkel elindulok,de ő utánam siet meglepetten..Mi a francot akar még?

Vendég

Elmosolyodok Dexter neve hallatán.
- Milyen rég találkoztam vele. Bevallom... Először őt kerestem. De mivel senki se látta sehol ezért indultam Jason keresésére. Ne haragudj de akkor.. Szóval ő...- megakadok. Hogy mondjam el neki. "szóval ő tudott volna csak megmenteni hogy átmutálódjak". Nem kell tudnia ami történt. Múltkor is miattam esett baja. Mert túl sokat tudott- Nem fontos- legyintek majd zsebre teszem a kezem. A tequilás dolgon kezdek gondolkodni. Már rég ittam. Ennek meg van az oka. De én akkor még jól bírtam az alkoholt- A hátam... A seb még ott van. De semmi több- ránézek- De neked tetszik Jason, Camy?- kérdezem őszintén a szemébe nézve.

Vendég

Camilla & Hope

Ahogy leszáll megölel,én pedig visszaölelem,nem mintha nem tudtuk volna kihagyni ezt az alkalmat. Hallgatom amit magyaráz,közben pedig teljesen felhúzom magam,mert miért nem érti meg,hogy minnél több bocsánatot kér annál jobban haragszom?
Ahogy gondolkodom,rájövök,hogy válaszolni is kéne,ezért minden kérdést megválaszolok,amivel megbombázott.
-Szerbusz! A parkkal szembeni konditerem elé kéne mennem,mert Dexxel megegyeztük,hogy találkozunk. Beszélnem kell vele,és ide kell adjon valamit. Én sem tudom mi az,de azt mondta nagyon fontos,és hogy vigyázzak rá. Komor lenne a képem drágám?-kérdezem nevetgélve,hogy leplezzem idegességemet,mondjuk nem ült ki az arcomra remélem.
-Igazából semmi sem történt,és nem haragszom Jasonért! Az csak egy este lett volna,ami jött össze,majd máskor,talán valaki mással. Tudod Hope,ismersz,ezek a kalandok nem jellemzőek rám,de akkor este rengeteg tequilát ittam. Nem voltam rendesen magamnál,és az az igazság,nekem az eddigi összes kapcsolatom így kezdődött. Mit szerettél volna mondani nekem,vagy Jasonnak?
Az azért fájt Hope,hogy először vele szerettél volna beszélni,de a te dolgod. -nézek a földre,közben pedig a lábammal,ide-oda söpröm a leszállt port.
-Velem tartassz a konditeremig?-kérdezem tőle,közben pedig most valóban jó lenne vele elbeszélgetni. Szóval nagyon remélem,ogy eljön.
-A hátad rendben van?--kérdezem tőle,akár egy aggódó anya. Lassan sétálni kezdek az uticél felé,ő pedig láthatóan velem tart.

Vendég

Boldogan leszállok a földre és csillogó szemekkel megölelem a lányt.
- Szia! Mizus? Olyan komor képet vágsz. Mi történt?- ülök le a talajra- Bocsánatot akartam kérni mert elrontottam az estéd. Nem szánndékos volt. Először Jasont kerestem aznap de mivel nem találtam utána téged. Nem akartyam kellemetlenséget- magyarázkodok

Vendég

Camilla & Hope

A kertben lépkedek sietősen,mert megegyeztem Dexxel,hogy a parkkal szembeni konditerem előtt találkozunk. Azt mondta,hogy valami fontosat kell ideadnia nekem,hogy vigyázzak rá,amíg elintézi az életbe vágó dolgát. Csak azt nem értem,hogy miért nem Hope--t kérte meg erre,hiszen ő jobban van vele,mint bárki más. De miért nem lep meg ez? Mostanában Hope körül forog a világ,s bevallom emiatt kissé irigykedem is rá. Nem értem,hogy tud mindenhol ott lenni,és hogy jön rá mindenre? Minden esetre,imádom-szeretem,de kezd kissé zavaró lenni. Szeretnék beszélni is vele erről,és arról is,hogy mit szeretett volna mondani. Bocsánatot kell kérnem tőle,bár mostanában az egész életem róla szól. Hope így,meg Hope úgy! Jason is azzal jött,hogy Hope nem tudhatja meg.
Lehet,alacsony IQ-val rendelkezem,viszont ezt már teljesen értetlenül kezelem. Nem tudom felfogni,hogy hogy lehet valaki ennyire a figyelem központjában. Folyamatosan érte aggódtam,és idegeskedtem,Jason mindent szeretne előle titokban tartani,Dex meg folyamatosan róla érdeklődik. Vagy mindenki túlságosan szereti,és aggódnak érte,vagy pusztán utálják,és csak infót gyűjtenek róla. Bár,ezt ne nézném ki Dexből,és hát lássuk be...Jasonból sem! Végül is teljesen mindegy,mert így is,úgy is minden róla szól! Nem is bosszankodom e miatt,azt hiszem inkább máson gondolkodom. Isaac-cal is beszélnem kéne,tőle is elnézést kéne kérnem,és még egyszer,utoljára meg kell kérem,hogy vegye el az életem. Nem fogja megtenni,de egy próbát megér a dolog,azt hiszem bajtársam,és teljesen átérzi,minden mozdulatom. Nagyon tetsik nekem,mindkét srác! Jason a teste miatt,és hát,mondjuk úgy,hogy nem szégyell velem lefeküdni. És Isaac? Az ő belsője,ami vonz,és talán ha a két egyéniseg egyben lenne,azt hiszem Seant is lekörözni. De minek is gondolkodom Seanról? Ő már a múlt szelleme..Nem találkoztam vele kábé két hónapja,és azt hiszem túl vagyok rajta.
Amint teljes búvárságot hajtok végre az elmémben a fejemet egy lógó valamibe ütöm. Először azt hiszem,egy ág,de amint felnézek kiderül,hogy egy emberi láb.
Hope? Te vagy az? -nézek fel súrolva a fejem,ami nagyon sajog az ütéstől. Na tessék! Itt is megjelent!

Vendég

Kár,hogy rövidre sikeredett a beszélgetésünk,de ha mennie kell,hát mennie kell.
Látom én,hogy szerelmes ez a srác,és nem igazán boldog,ezért eldöntöttem,amíg beszélt,hogy mindent megbocsátok neki,hiszen ki van bukva.
Őszinte leszek magamhoz,és elismerem,tetszik nekem. Nem hittem volna,hogy Sean után jöhet még valaki,valaki aki igazi nőies érzéseket vált ki belőlem. Korai ezt még szerelemnek nevezni,ugyan is nem csak ő tetszik nekem. Régen sok mindent hallottam róla,és teljesen másképp képzeltem el. Egy bunkó parasztnak tűnt a pletykák alapján. Kedvesen válaszolok neki és folytatást ígérek magamnak:
-Hát,kár hogy menned kell-húzom el a szám-de menj csak,ha dolgod van. Még biztosan találkozunk majd,és még beszélünk ígérem. Az őszinteségemet,meg ne köszönd,mindig is ilyen voltam-mosolyodom rá. Igazán remélem,hogy tudunk még beszélni.
Örömmel tölt el,hogy ebben a Pokol legmélyebb bugyrában-ahogyan ő mondaná-ilyen "ördögök is élnek. Minden esetre kiváncsi leszek a következő beszélgetésünkre. Udvariasan felállok a padról és a táskámat a vállamra véve elsétálok mosollyal az arcomom. Persze nem felejtek el inteni neki.
-Szia!-köszönök el tőle

Vendég

Rámosolygok, ahogy mondja a monológját
Igazad van! Nem ismerlek még, nem tudom honnan jöttél, ne haragudj! Én csak a magam bőrén tapasztaltam a dolgokat, ezért mondtam neked. Persze minden ember más és más, mindenkinek más a megfelelő! - bólintok kedvesen. Meglep a nagy őszintesége, de valahogy mégis tetszik, hogy nem köntörfalazik...ő nem olyan, mint itt sokat. Érzem, hoyg egyre hűvösebb van, kicsit meg is remegek a hidegben és az iskola felé nézek, majd az órámra. Nagyon elszaladt az idő...mosolyogva Camyre nézek:
Te jó ég, hogy elrohant az idő. Jó lenne még beszélgetni veled, de rohannom kellene! Mindenképpen beszéljünk még! Köszönöm, hogy őszinte voltál...rég volt részem már őszinteségben! - mondom kicsit elkeseredetten, de mégis mosollyal az arcomon.

Vendég

Elgondolkodom ezen a pesszimista életvitelen. A gondolatokba merülve megbizonyosodok,hogy itt nem csak nekem van rossz sorsom,hanem mindenki másnak. Isaac,azt hiszi valószínüleg,hogy elmeháborodott vagyok,és azt sem tudom mit hordok itt össze neki. Megnyugtatom,hogy semmi bajom.
-Száműzve vagyok,de nem egy király által! A nagynéném hozatott ide! Számomra meg ez a hely pokol,így igaz,de nekem ez az élet,ami itt van,a régihez mérve egy kisebb fajta mennyország.Nem akarlak megsérteni Isaac,de jól vagyok én itt. Mivel szinte semmit sem tudunk egymásról,nem tudhatod,hogy milyen életkörülmények közül jöttem ide.-mosolyodom el megnyugtatóan aztán tovább folytatom kizárólag nyugtató beszédemetJó itt nekem,és meg vagyok elégedve ezzel a pokollal,aminek a lángjai marcangolnak. Nincsenek barátaim,ami őröl belülről,de ez nem jelenti azt,hogy itt fogok majd meghalni. Köszönöm,hogy segítenél megszökni,de nincs erre szükség. Ha elmennék innen,hajléktalanná válnék. Bármennyire is nem ismerjük egymást,ezt azért te sem akarhatod.-azt hiszem kissé bunkó voltam. Nem kellett volna beolvasnom neki. Hogyan hozhatom helyre ezt az orbitális nagy hibámat? Nem akarom rá erőltetni magam,ezért jobb ha nem szépítek a dolgokon,és nyíltan vallok a gondolataimról. Jól jönne most egy barát,és itt az alkalom,hogy begyűjtsek egyet. Ezt most nem ronthatom el,mint Zoeval. Most nem hibázhatok!
Őszintének kell lennem,és nyíltan elmondani,hogy mi a véleményem róla.
Egy mosolyt azért mégis hagyok végig futni az arcomon,hisz nincs szükségem arra,hogy ő is beálljon az engem bunkónak tartó táborba!

Vendég

Elmosolyodom,miközben beszél. Jó neki, hogy még ilyen pozitívan tudja nézni a dolgokat. Én erre már hosszú ideje nem vagyok képes...
Kedves lánynak tűnsz Camy, ezért nem akarlak álltatni...ez a hely a Pokol legmélyebb bugyra! Itt senki sem az akinek kiadja magát, mindenki átvágja a másikat, játszik a másikkal...Ez a hely nem való egy ilyen kedves lánynak! Nem akarlak befolyásolni, se lelombozni vagy hasonló, de jobban tennéd, ha menekülnél erről a szigetről! -mondom komolyan. Sajnálom, hogy így kitárulkozom előtte a szigettel kapcsolatban, de jobb, ha időben szembesül az itteni élettel. Itt nem találhatja meg a boldogságot, ez egy elátkozott hely és ezt neki is tudnia kell! Ha mégis itt marad, akkor az egyik legvakmerőbb és legbátrabb ember, akivel találkoztam.
-Ha akarod segítek neked elmenni innen! Ahogy mondtad száműztek ide...nem kell így lennie! Kiszabadulhatsz ebből a börtönből! - mondom biztatóan. Komolyan már meg is bántam hogy próbálom elriasztani a helytől, de nem bírtam magamban tartani az információkat.

Vendég

Csodálkozom,hogy mennyire érzékies,és figyelmes srác. Bizonyára szerelmes valakibe,hiszen látszik,hogy minden mondatát a gondolataiban egy lányhoz köti. Gyorsan válaszolok a kérdéseire,mielőtt megunná nézni a képem:
-Ugyan már,dehogy fárasztassz!-mosolygok bíztatóan-De ha nem szeretnél erről beszélni megértelek. Bizonyára nem túl szép emlékekről van szó! Engem konkrétan "száműztek" ide. Mielőtt ide kerültem volna,álmaimban sem hallottam erről a helyről,de sikerült a nagynénémnek beszerveznie mindent! De igazából,nem tartom ezt fontosnak,és kellemesnek sem,ahogyan neked sincsenek itt imádott emlékképeid! Én szeretek itt lenni. Jó,vannak itt rossz dolgok is,például hazugságok,és átverések. De itt most nem ez a lényeg!-mondom neki terelve negatív gondolatit. Kíváncsian várom a válaszát,vajon mi a véleménye rólam.

Vendég

Meglepődöm ahogy bombáz a kérdéseivel, mégis jól esik a közvetlensége, ezért mosolyogva válaszolok
Több, mint egy éve itt vagyok! Régi motoros vagyok - nevetek és bálaszolok a többi kérdésére is:
Sajnálom, hogy eddig nem találkoztunk...kissé zűrös mostanság az életem. DDe eztán nyilván gyakrabban fogunk találkozni! Nem szeretnélek lefárasztani vagy lesokkolni a problémáimmal, na meg még nem is ismerjük egymást annyira, de köszönöm, hogy érdeklődsz! - mosolygok kedvesen és komolyan is gondolom. Komolyan jól esik, hogy érdeklődik, mint ahogy Zoe közeledése is jól esett. Úgy hiszem újabb barátra leltem, bár ezt egyenlőre korai lenne állítani, hisz csak most találkoztunk, nem tudom, hogy milyen is valójában.
De hogy tovább haladjunk az ismerkedéssel én is kérdezek párat tőle:
-És Te? Mi szél hozott a mi kis elátkozott szigetünkre? Lehet nem a legjobb döntés volt, hogy idejöttél, ezt jobb, ha tudod. Itt semmi jó nem történik az emberrel, csak hazugságok, ármánykodások és gyilkosságok tömkelege. - mondom elgondolkodva...elegem van már, hogy folyton eszembe jut...Ő...nem akarok rá gondolni, ezért megrázom a fejem és mosolyogva várom Camy válaszát.

Vendég

Kifejezetten felvidít,hogy nem bunkó. Értelmes srácnak tűnik,az viszont messziről kiderül,hogy nem lehet könnyű élete. Remélem,hogy életre szóló barátság jön létre ebből,esetleg szerelem. Nem állok készen még arra,viszont sosem lehet tudni,mi a sors. Próbálok imponálni vele így mosolygósan,mint akinek semmi problémája,így talán derűt csalhatok az arcára.
-Rendben Isaac. Nem,már rég ide járok,azt hiszem öt hónapja-mosolyodom el,de mivel nem akarok túl hülyének kinézni leállok a mosolybombákkal,és a szemébe nézek.
-Te? Te mióta vagy itt? -nézek rá kíváncsiskodóan,remélve,hogy ezzel talán barátként bevágódhatok nála. Rá fordítom tekintetemet,és érdeklődve tovább kérdezősködök.
-Jól látom,hogy gondjaid vannak? Tudok esetleg segíteni?-Kérdezősködöm,és a szívem mélyén megszégyenlem magam túlzott érdeklődésemért.
Félek,hogy mit válaszol,hogy mit reagál erre a túlzott érdeklődésre.
És most itt,szokás szerint elrontok mindent,elmegy és megint elronottam.
Bele kell nyugodnom,hogy esélytelen vagyok,de azért reménykedem kicsit,hogy talán mégsem veszett minden,hiszen a remény hal meg utoljára!

Vendég

Elmélázva sétálgatok az iskola területén, a gondolataim hadakoznak egymással, fogalmam sincs mit tehetnék... Kezdenek összecsapni a hullámok a fejem fölött, vívódom...
Hűvös szél csap meg, kicsit meg is borzongok a hidegtől. Egymást követik különböző képek és szavak a fejemben: Chris, Mia, Zoe, az apám, Alex.
Kezdem kicsit átértékelni az életemet, hogy mi a a fontos és mi nem.
Teljesen magam elé bambulok, amikor egy idegen hangot hallok, körbe nézek és meglátom a lányt, majd az udvaron nézek körbe, hogy vajon tényleg hozzám szólt-e vagy máshoz. Nem látok senki mást így odafordulok és halványan mosolygok.
Hello Camy! Isaac vagyok, Isaac Cooper. Valóban, mi azt hiszem még nem találkoztunk. Te is az új diákok egyike vagy? Örülök, hogy megismerhetlek! - nézek rá érdeklődően és közelebb megyek hozzá. Próbálom kontrollálni a gondolataimat. Ki kéne már jönnöm ebből az egészből. Itt van egy csomó új ember...meg kéne őket ismernem és nem a múlton rágódni, de egyszerűen nem megy. Kezdek befordulni, pedig én sosem voltam ilyen...úgy látszik változnak az időké s az idővel együtt én is. De megismertem Zoe-t és csak nyertem vele, így nyitottnak kellene lennem mások felé, ezért kedvesen mosolygós tekintettel figyelek a lányra.[/center]

Vendég

A kertben ülök egy padon az olvadó tájat kémlelve.A gondolataimba merülök,és a mai napra gondolva kissé elszontyolodom. Nem volt túl jó a találkozás Zoe-val,és az egészet én rontottam el. Szegény nemes lélek mindent megtett,hogy baráti viszont hozzon létre,de pusztán a makacsságomnak köszönhetően nem tudtunk közelebb kerülni egymáshoz. Azt hiszem túlságosan élénk a fantáziám,ami mindig bajba sodor.
Mindig mindent én rontok el,ami kissé zavaró. Furcsa vagyok,most már még inkább,mint amikor ide jöttem. Bánom,hogy minden első találkozást az önfejűségem ront el,de igyekszem változtatni.
Mintha kicserélődtem volna a kórház után,teljesen másképp látom a dolgokat. Egy hónappal ez előtt,még nem bántam volna,ha rosszul sikerül egy beszélgetés,sőt gonosz vigyorral az arcomon büszkélkedtem volna. Hibákat hagytam magam után. Hibát,hiba hátán,de a múlt már nem regenerálódik. Zavaró,hogy mindenki kibeszél,és nincs egy társ,egy barátnő aki megértene a mély pillanatokban.
Hidegen hagy,hogy régen nem voltak barátaim,itt meg egy bazi nagy szigeten,egy óriási suliban nincs egy ember akinek esténként befuthatnék a szobájába,hogy segítsen megemészteni az az napi bajokat. A gondolatokba merülve észreveszek egy fiút,akinek bánat ül az arcán. Egész szimpatikus,szóval azt sem tudom,hogyan szólítsam meg,hogy nehogy az első szavamból már előítéleteket szűljön.
Egy mosolyt dobok az arcomra és odaköszönök a reménytelenséget érző arcnak:
-Szia! Azt hiszem mi még nem igazán ismerjük egymást. Camilla Parker vagyok,de szólíts csak Camy-nek-mondom neki,remélve,hogy nem von rögtön következtetést. A rendes bemutatkozás egy barátság alapja!

Tárgy: Udvar ♥ Szomb. Jan. 04, 2014 8:43 pm

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

» Udvar ♥