Medence ♥

Magamra veszem a pulcsit.
- Jaj hogy ez téged idegesít apu!- nevetek- jól van abba hagytam bocsi. Amúgy ezt én nem sértésnek szàntam. Díjjazom hogy így törődsz az imunrendszeremmel- mosolygok. Felszállok mögé a motorra és átölelem- de ha nagy teher vagyok szegény bőrig ázott szerelmednek mehetek gyalog is. Én ráérek- vonom meg a vállam. Felnézek az égre. Ezek szerint ez csak egy futóvihar volt. Nagyot szippantok a friss levegőből. Már jó pár hete nem volt eső. De ez most jól jött
- Akkor most megyünk vagy mi van?- kèrdezem.

Tudod erős az imun rendszerem sokszor aludtam kint a hideg éjszakában szóval megszoktam már nem fázom . -megyek oda hozzá és oda adom neki a pulcsimat ami már megszáradt hála istennek . Már megint apunak hív ennyire apáskodó vagyok na ne ezt nem hiszem el .Muszáj mindig apának hívni? - ülök fel a motorra mivel már elállt az eső és még a nap is kezd kisütni és beindítottam a motort. Felszállsz még ma vagy gyalog mész tovább?-fordulok hátra egy pillanatra majd vissza

- Azon meglepődnék- nevetek. Mondjuk elég sok a hasonlóság köztünk. A végén még kiderül hogy engem csak örökbe fogadtak. Vacogva hagyom hogy átöleljen- Jól van apu!- viccelek nevetve majd felállok. Dideregve a motorhoz sétálok. Hátra nézek. Ő egyáltalán nem fázik. Sőt, ha nem esne az eső lehet még élvezné is a hideget- Lehetetlen hogy nem fázol. Vagy eszkimó vagy, vagy jó színész- mondom neki. Én világéletemben nem bírtam a hideget. És mindig túl gyorsan lettem beteg. Mondjuk ezt az utcán töltött évek alatt sikerült valahogy kinőnöm- Amúgy mióta motorozol?- nézek az elázott járműre

Hogy jobban tudnám használni az erőmet? Hát évekig gyakoroltam és nem sikerült sokáig mindegyik elemet elsajátítanom de mostanra már sikerült teljesen .Csak sokat gyakoroltam és igen meglepő hogy ugyan az az erőnk lehet testvérek vagyunk csak viccelek.- kezdek el nevetni majd látom hogy ő teljesen fázik majd oda mentem és megöleltem . Lehet bekéne mennünk és enned kéne egy tányér levest és lefeküdnöd aludni és le is tusolhatnál mert az felmelegítene. - várom a válaszát mert tényleg nagyon didereg

- Igazából nem tudok. Csak sejtek- mondom és elkezdem tépkedni a füvet- mindennek megvan az oka. Biztos úgy gondolták szükséged lesz rá. Egyébként tök furcsa hogy ugyan az az erőd mint nekem. Bár te jobban tudod használni szerintem- felsóhajtok. Kezdem én is unni az esőt. Eleinte még vicces de utána egyáltalàn nem. Főleg hogy már kezdek fázni. Tüsszentek egyet- Túl sok volt ma a víz azt hiszem- nevetek.- szerintem holnap szép kis megfázásra fogok kelni- mondom ès az égre nézek- másnak lenni szerintem jó. Én mindig imádtam kilógni a sorból. Legalább bárki aki megismert nem felejtett el. Kivéve azokat akiket megöltem- mosolygok szomorúan- Furcsa visszagondolni milyen voltam. Miért kezdtél el ölni?- nézek rá kíváncsian. Furcsa hogy mindenkivel ide jukadok ki sokszor. Az ölés. Ránèzek a kezemre. Milyen érdekes hogy mennyien haltak meg miattam.

Igen a családunk fura és átlagos kivéve pár embert vagy is engem meg Dexter mert mi teljesen mások vagyunk különben nem is tudom hogyan és miért kaptam ezt az erőt- vonom meg a vállamat majd próbálok vissza gondolni arra a lányra egy biztos jól nézett ki azt meg kell hagyni talán Caroline nem és eszembe jutott .Katynek hívták de utána el is tűnt többet hűlt helyét sem láttam de te tudsz valamit ugye bár? -nézek rá kérdően és közben észre veszem hogy kezd elállni az eső de még mindig esik de még jobb itt maradni vagy is én nem akarok megázni Hoperól fogalmam sincsen.

Nevetni kezdek
- Làtom nem szereted az esőt. Fura én egyszer se láttam körözést róla- mosolygok- de így már érthető- nagyot sóhajtok és vissza gondolok a napra mikor először láttam Dexet- hát nem minden napi. Főleg az hogy imádkozott. Az nem volt mindennapi- nevetek fel- neked se lehetett könnyű gyerek korod. A családotok elég érdekes felfogású volt. Már amiket hallottam azokból ítélve- magyarázok- mondjuk arra rájöttem hogy itt senkinek se volt könnyű gyerek kora. Itt a legtöbben kitaszítottak azt hiszem. Kikkel találkoztál eddig?- mosolygok- akik valami "rejtélyes okból" nem tűntek el- nevetek. Azért sejtésem van róla mi volt az a rejtélyes ok.

Persze hogy tetszett nekem gyönyörű volt nem mindennap látok olyan szép lányt mint ő volt.- mosolygok rá majd rázom a fejemet mert még jobban elkezdet esni az eső. Még mindig utálom az esőt és sosem fogom szeretni és fázom is teszem zsebre a kezemet.
Ohh, Szóval Dexel beszéltél először hát nem mindennapi pasas. Mikor elkezdem keresni segített nekem az anyaföld meg több helyen kint is van a képe mint körözött személy és csak követtem a nyomokat ami ide vezetett én itt először egy Katy nevű lánnyal találkoztam aki el is tünt de semmi közöm sincs hozzá - mosolygok rá mert szeretek ölni de csak olyanokat akik megérdemlik bár nem kell erről tudnia . Vele sosem volt unalmas az élet kiskoromban is nagyon szerettem csak eltűnt egy ideig nem értettem hogy miért de aztán később elmesélték és utána engem is hozzá hasonlitotak .- vonom meg a vállam

Érdeklődve hallgatom. Amilyen átéléssel mesèli , gondolom sokat jelentett neki az a lány. Kicsit elszomorodok. Nekem soha nem volt ilyen ember az életembe. Soha nem tudtam szórakozni igazán senkivel
- Látszik hogy nagyon szeretted- mosolygok rá- tetszett neked?- kérdezem. Felnézek az égre. Még mindig zuhog- Azt hiszem itt maradunk egy ideig- nevetek- és hogyan találtad meg Dexet? Nem hiszem hogy ez a sziget lenne a legegyértelműbb hely...- nevetek- amikor ide jöttem utáltam. Olyan fura volt. Erre szerintem rátett hogy nem ismertem senkit. Az első ember aki szóba àllt velem az Dex volt. Akkor jöttem rá hogy ez a hely nem is olyan unalmas- mosolyodom el.

Meséljek Sarahról vajon készen állok hogy beszéljek róla nem tudom vele mindig olyan jó volt és egyszerű és csodálatos . Bár sose mondtam el neki de ő volt nekem az első szerelmem pedig még csak egy éve halt meg és ezt sose tudtam neki elmondani ha még egyszer találkozhatnék vele elmondanám neki de sajnos ez már nem lehetséges sóhajtok fel . Mit szeretnél róla tudni? Hát nagyon szép volt szőke hosszú haja és barna szeme volt elképesztően szép hangja volt , mindig dalokat irtunk egymásnak és elrejtettük s volt mikor napokig kerestük de még volt sok szokásunk.- mosolyodom el a nagy beszélésbe. Volt mikor reggelig énekeltünk és senkit sem hagytunk aludni és ő tanitotta meg nekem hogy ne féljek megmutatni hogy ki vagyok. Ő segített nekem fejleszteni az erőmet. Mikor hozzám ért ezt az érzést nem tudom elmondani neked .- hirtelen abba hagyom a mesélést mert látom rajta hogy valami baj van

Szomorúan elmosolyodok és leülök a fübe. Felhúzom a térdeim és rájuk teszem az állam. A szememmel követem a mozgását. Látom rajta hogy nyomasztja valami.
- Baj van?- kérdezem tőle- Nekem bármit elmondhatsz szívesen meghallgatlak- mosolygok rá. Lehúzom a kapucnim hisz itt már védve vagyunk az esőtől- mesélsz Sarahról?- kérdezem. Nem lehetett neki könnyű mikor elvesztette. Érthető hogy megkereste Dexet- Az ének hangomat inkább hagyjuk... Nem akarlak megsüketíteni- nevetem el magam.

Érzem hogy rám esnek az eső cseppek nem szeretem nem fűz semmi jó az esőhöz engem , de ahogy látom Hope nagyon élvezi míg ő élvezi az esőt én addig a motorrommal bemenekültem egy fa alá és nevetek amit csinál mint egy kis ovis olyan de szép lassan oda jön hozzám csúron vízessen és rám mosolyog . Látom szereted az esőt , Sarah mindig azt mondta nekem hogy ha esik az eső akkor oda fent sír valaki mert a családja vagy éppen barátja szomorú . Ki tudja lehet hogy igaza van .- nézek a fa alól az égre majd neki támaszkodom a fának és próbálom valamivel elterelni a témát. Szeretsz énekelni?- mosolygok halványan

-Vissza jövök- ismétlem meg magamnak még utoljára- Ne érezz bűntudatot. A véleményem meg az hogy te tudod mit akarsz. Én meg nem dönthetek helyetted- mosolygok kedvesen- és attól még maradunk barátok gondolom- lepattanok a motorról- nem cipeltetem magam inkább. Te is fáradt lehetsz. De azért megtaníthatnál majd olyat szaltózni mint a medencénél- gúnyolódok. Ezt az eseményt biztos még párszor felemlegetem. Nagyon viccesen néztt ki ahogy vízbe pottyant- De gondolom már nem vagy részeg- teszem még hozzá. Majd elnevetem magam. Zsebre teszem a kezem. Hirtelen megérzem ahogy pár csepp víz ráesik a karomra. Felnézek és nagyot sóhajtok- Jason... Azt hiszem esik!- mondom ki tényként. A mondatom megerősítésére dördül egy hatalmasat az ég. Felteszem a kapucnim- Úgy szeretem az esőt. Megnyugtató- mosolygok

Érzem a szavaiból hogy megbántottam és most eléggé fusztráltam érzem most már magamat és tudom hogy nem lesz a kapcsolatunk már ugyanaz de én ezt nem akarom csak felsóhajtok. Persze ,szívesen tollak ha gondolod csak aludj majd lefektetlek a és szobádba éa ha majd felkelsz akkor megteszem és tudom hogy visszajössz.- mosolyok rá és elkezdem tolni a motort szép lassan. De szeretném ha elmondanád hogy mi a véleményed erről én nem azt mondtam hogy felejtsük el mert nem kérem azt mert én akartalak meg csókolni...

- Azért remélem nem akarsz öngyilkos lenni. Lehet egyszer még jól fog jönni a segítséged- nevetek. Hátha megint megszál valami. Mondjuk akkor tényleg rekordot döntenék a szerencsétlenségből- Egyébként röhögj ki nyugodtan. Megengedem- nézem ahogy magyarázkodik. Őszintén szólva gondoltam hogy ez lesz. Nem vagyok csalódott- Értem én nyugi. Felejtsük el. Nem akarlak bezavarni. Meg tőlem a szerelem elég ritka. Még életemben nem voltam szerelmes...- gondolkodok el. Eszembe jut mennyit értetlenkedtem régen Camyn. Azon hogy mennyire bánja Sean. Mikor oda sétál én felpattanok a motorra- Remélem nem baj ha cipeltetem magam. Kicsit elfáradtam- nézek rá.- amúgy... Ettől függetlenül még meg ölsz,ugye?-- jut eszembe. Eléggé elfelejtettem hogy min kell még túl esnem. Nem tudom milyen lesz "meghalni". Nm a fájdalomtól félek. Hanem amitől ő is tartott az előbb. Hogy mikor kelek fel. Azt csak azért mondtam hogy ne izguljon. De nekem sincs erről tippem. Csak remélni tudom hogy úgy lesz amit mondtam.

Elkezdek nevetni ahogy szerencsétlenkedik a törölközővel de csak magamban nem akarom hogy bénának érezze magát . Majd nézem és csak nézem a motoromat és azon gondolkodom miért nézz ki ilyen jól mosolyodom el .Mindent ki kell próbálni az életben nem?!Én nem félek a kalandtoktól és a haláltól sem legalább akkor találkozhatnék valakivel aki nekem sokat jelentett.- nézek rá és közben eszembe jut a csókunk és ezt még tisztáznunk kell .Hope beszélhetnénk még valamiről? nézek rá majd folytatom a mondanivalómat . Tudod az iménti csókunk lehet hiba volt nem tudom mert megismertem egy lány és nem tudom olyan fura most és teljesen össze vagyok zavarodva és nem akarlak megbántani se őt sem téged és még dolgoznom kell ezen hiszen már egy ideje senki iránt nem érzek semmit sem és így most bajban vagyok szóval érted.. -hajtom le a fejemet majd megfogom a motoromat és oda tolom hozzá hogy elindulunk -e vagy sem

Miközben törlöm a hajam felnevetek.
- Szegény! Segítek rajta várj!- sétálok oda. Ráteszem a kezem a motorra és nézem ahogy párolog el róla a víz
- És jó érzés másnaposan motorozni?- nézek rá gúnyosan. Majd felnevetek- Szerintem máskor ne próbáld ki. Mert akkor màr nem lesz előtted medence. És fájni fog- kacsintok és leveszem a kezem a már száraz motorról- És kár lenne szegény motorért- mosolygok majd vissza sétálok a törölközőért. Elkezdem tovább szárítani a hajam- Urálom a vizet- morgolódok. Sosem szerettem. Egyrészt az úszástudásom miatt másrészt azért mert víz! Meg kell utána szárítkózni. És csak bosszúságot okoz. Idegesen ledobom a törölközőt- Na jö feladom!- nevetek. Majd odasétálok a motor mellé- szerintem a szerelmedet bevihetnéd a nappaliba a kandalló mellé. Nem gondolod?- mosolygok.

Hogy egy teljes napig? Most vajon hazudok nekem vagy tényleg komolyan mondja nem tudom de úgy érzem kell nekem ehhez még egy kis idő , fogom meg a fejemet és közben majd nem elmerül a vízbe Hope de még gyorsan elkapom majd kiültettem a medence szélére és én is kiszállok és elkezdek egy törölközött keresni majd felé fordulok és percek múlva megszólalok .Megteszem de nem itt és nem most , a szobádban mindkettőnknek kényelmesebb lenne nem gondolod?- próbálok mosolyogni de olyan hülyén nézzek így ki de mindegy is mert nem érdekel engem majd a medencéhez megyek és közben az erőmmel kiemelem a motoromat mert még se hagyhatom itt a szerelmemet ugye bár. Látom hogy szárítkozik és készen áll hogy megöljem de vajon én ha már ott fogunk tartani biztos megfogom tudni tenni?! Nézd meg szegény szerelmemet hogy elázott .- elkezdek nevetni hogy még is csak oldjam a feszültséget s ő is elkezd nevetni

-Dex se tudna mit tehetünk màsként. Ez az egyetlen lehetőség. Hidd el. Én se azt választanám hogy kinyíratom magam- minél többször kimondom hogy meg kell halnom annál viccesebbnek hangzik- Nyugi Jason. Nem leszek kómában. Ne úgy képzeld ezt el mintha tényleg meghalnék. Hanen mintha... Erősen fejbe vágtak volna. Alig pár óra. Maximum egy nap. Hidd el nekem se tetszik ez az egész. Ha tudtam volna ez lesz ha ide jövök maradtam volna az utcán.- mondom. Mondjuk akkor sokk embert nem ismertem volna meg. Mondjuk Dextert. Vagy őt- Nekem aztán jól nézne ki az önéletrajzom. "Szakmai tapasztalatttal nem rendelkezik de egyszer majdnem szörnnyé változott"-nevetek. Lehet mégis jobb hogy itt vagyok. Ha otthon maradtam volna munkám nem lenne.

Amit kicsit mondd szíven vágott és nem tudom hogy most készen állok hogy meg tudom-e ölni őt hiszen kedvelem és amúgy sem tudom hogy tényleg képes lennék-e rá és ha csak be etet hogy visszajön közbe pedig majd a kezemen szárad a vére. Hope . nyelek egy nagyot majd tovább próbálom mondani . Megígérem de ide kéne Dexter ő tudná hogy mit tegyek most és mikor jössz vissza egyből? vagy talán hetek múlva?- esek kétségbe és azért még több gőzt csinálok hogy ne látszódjon az arcom hogy aggódok .

Megsimogatom az arcát
-Hogy ne jönnéék vissza? Szerinted itt hagynálak a sok normálatlan között?-mosolygok és újra megcsókolom- mostmár van miért vissza jönnöm-mondom nevetve- De Jason. Figyelj. Addig szúrod belém a kést amíg teljesen meg nem halok. Nem gyengülhetsz el közben. Mert...-itt elhalkulok. Nem akarom megijeszteni- mindegy. De rted igaz? Amíg teljesen meg nem halok. Amíg ki nem megy belőlem az utolsó lehellet. És utána ott maradsz velem Jason... Ígérd meg!- mondom határozottan. Nagy kő esik le a szívemről hogy megteszi. És mostmár lesz erőm visssza térni. Ő fog erőt adni hozzá. Körül nézek és nagyot sóhajtok- Nem kell most rögtön kinyírnod. Túl idilli a pillanatat ahoz,nem?-mosolygok

Meglepődök hogy megcsókol de nagyon jó érzés volt de ami utána következet az már annyira nem volt kellemes mert belerántott a vízbe ahogy ő is bele esett és még mindig a csókja hatása alatt vagyok és percek múlva szólalok meg. Most úszni? Szerintem tudnánk jobb dolgok is csinálni .- mosolygok rá és a szemébe nézek. Megfoglak ölni ha megígéred hogy vissza jössz rendben? Mert nem hagyhatsz itt mert akkor elpusztítom az egész szigetet, Megérteted?-fogom meg az arcát és választ várva nézek rá

Állok és nézem ahogy hátat fordít. Nem ezt akartam. Most mi szart csináljak? Nem haragíthatom magamra az utolsó embert is akit szeretek. Még hogy taszít. Ez nem igaz. Pont hogy vonz. Remegő térdel elé állok és megfogom a kezét.
- Nem úgy gondoltam. Nem taszítassz. Szeretlek-nyelek egy nagyot- nem vagyok a szavak embere-mosolyodok el. Elengedem az egyik kezét és meg fom a nyakát. Azt hiszem még ezt meg bànom,gondolom magamba. Majd határozottan megcsókolom. A másik kezemmel is átkarolom a nyakát és hátralépek egyet.. Amilyen szerencséttlen vagyok megcsúszok és beleesek a medencébe. A kezénél fogva őt is rántom magammal. Elnevetem magam és a lábaimmal átkarolom a derekàt
-Akkor megtanítassz úszni?-nevetek rá csillogó szemekkel

Kérlek ne gondolj ilyen dolgokra megmondtuk hogy ez csak egy éjszakás kaland nem?! Hope ne akarj mindent túl spilázni nem történt köztünk semmi mert jöttél te.-mosolygok rá majd elgondolkozom azon hogy rossz ember lennék hiszen úgy nézz rám mint valami rossz emberre aki leakarja fektetni. Egy szóval nem mondtam hogy leakarok veled feküdni itt és most csak megcsókolni akartalak de látom taszítalak téged szóval akkor lelépek. - viszem ki a karjaimban a vízből ő csak remeg és nézz engem de én inkább nem szólok hozzá ezek után nincs mit neki mondanom úgy érzem mint akibe belerúgtak pedig azt hittem hogy más jelezz hogy meg akar csókolni de akkor erről is lehetek de se baj . Oda sétálok ahol a pólóm van majd mellette van egy törölköző azzal elkezdem törölni magamat majd egyet oda dobok Hopenak is de hátast fordítok neki még mindig. A motoromat is ki kell hoznom a medencéből szegény szerelmem nézek a gőzölgő medencére

Körül nézek és próbálok lenyugodni. Ahogy abbahagyom a remegést mégjobban belékapaszkodok. Nem tudom most mit kéne mondanom. Az igazság, amit most gondolok, lehet rosszul esne neki.
- Most nem tudom mi van- nézek a szemébe őszintén. Jobb ha tudja a véleményem- Azt hittem.. És ezt ne sértésnek vedd.. De azt hittem az olyanokra buksz mint Camy...- nagyot nyelek. Most hogy fojtassam? Nem akarom megbántani- Az olyanokra akik... Akiket egy szavadba kerül megkapni. Ne vedd sértésnek. És nem Camyt becsmérelem... Csak ő az a lány aki szereti az egy éjszakás kalandokat. Èn meg nem- vonom meg a vállam. Lesütöm a szemem. Úgy érzem magam mint egy iskolás aki most mondta el az apjának a rossz jegyeit