Könyvtár ♥

A reag Camillanak lett íródva, 202 szóban.

Még mindig nem vagyok barátkozós kedvemben és nem nagyon bírom ha még kíváncsiskodnak is mellé, de gondolom velem van a baj és nem Camillával. Azt hiszem jobb lesz ha eltűnök szépen mintha itt sem lettem volna, mert így is szétmegy a fejem a lány gondolataitól és érzelmeitől. Egyszerűen nem tudom hogyan irányítsam ezt a hülye képességet, hogy állandóan ne más miatt fájjon a fejem, de remélem valahogy találok majd rá megoldást, mert különben ebbe fogok belehalni. - Figyelj nem akarok gonosz lenni vagy ilyesmi, de jobb lesz ha közlöm veled azt amit gondolok. Én nem vagyok az a lány akivel lehet barátkozni, nem akarok barátokat magamnak, megértem ha te szeretnél, de én nem, nagyon sajnálom. Azt hiszem jobb lesz ha most elmegyek, ne haragudj. - Mikor befejezem a mondandómat neki, felállok, majd az egész nagy kupac könyvet felveszem és valahogy elindulok. Sebes léptekkel köszönés nélkül távozom, és bár tudom, hogy ez nagy szemétség volt tőlem, de ilyen a személyiségem. Engem soha senki nem tudott megváltoztatni, még a legjobb barátom Isaac sem mert ő elfogadott olyannak amilyen vagyok, és talá ha majd idővel Camilla is elfogadna akkor talán lehetnénk barátnők, de így egyelőre még biztos nem amíg  nem ismerem meg őt jobban.

A reag Camillának lett íródva, 373 szóban, hangulata pedig kissé szomorkás.

A könyvek mégis érdekesnek bizonyulnak, elég sok mindent megtudtam a képességeimről, ezt több mint gondolatolvasás, érzem amit az emberek éreznek, egyetlen pillantással, vagy gondolattal beleláthatok a belsőjükbe és mindent megtudhatok róluk. Ugyan úgy tűnik, hogy egyáltalán nem figyelek a lányra, de az eszem félig mégis ott jár az eszem a lányon. Érzem ahog yszimpatikusnak tart és barátkozni akar velem, de a barátságtól félek, mert utálok pofára esni. Nem barátkozni jöttem ide, vagyis csak félig, mert meg akartam keresni Isaac-et, aztén meg vadászni akartam, most meg az új képességeim után nyomozok. Látom, hogy akár mennyire is próbálkozik azzal, hogy ne legyen kíváncsi a szemét igencsak kiszúrja, az aranyló könyv címe amin az áll, hogy a "Misztikumok könyve" itt valóban szinte minden jól ismert természetfeletti képesség fellelhető és eléggé jól informál. Nem szeretném őt megbántani és bár nem tudom mit mondhatnék neki, még sem ülhetek itt szótlanul, egy csöppet sem törődve vele, hisz tényleg próbálkozik. - Igen, szeretem az ilyen dolgokat, mert leköt. - a fejem ugyan nem emeltem fel, sőt még csak az egyik szememmel sem néztem rá, de mondtam valamit, szóval remélem megelégszik vele. Lehet, hogy most azt hiszi, hogy valami gonosz kis idióta vagyok, de nem ám, én egész kedves vagyok mindenkivel, csak ezt máshogy mutatom ki, de amúgy tényleg nagyon igyekszem. Szerintem tud valamit a természetfeletti világról, nekem meg szétmegy a fejem, mert a fülemmel hallom, mások gondolatait, mintha valaki a fülembe súgna minden egyes apró szavacskát amire más gondol. Rémisztő ez az egész, soha nem gindoltam volna, hogy egyszer ilyen lesz, de az biztos, hogy sokáig nem bírom mivel ha valaki nem hagy békében olvasni, eléggé rámtör a düh. Komolyan már kezdem azt hinni, hogy ezzel a lánnyal való találkozás sem volt véletlen, hanem ez is a sors keze és akarta, hogy találkozzunk. Úristen hová jutottam, igaza volt Chrisnek talán tényleg el kellett volna mennem innen, mielőtt ezek a dolgok megtörténtek volna. Ahogy Camilla gondolatai végigfutkosnak az agyamon teljesen beleborzongok, végigfut rajtam a hideg és enyhe fájdalmat érzek ami egyre erősödik. Azt hiszem, hogy nem sokáig fogom bírni az emberek közelében, bele fogok halni abba, hogy gondolkodnak. Már az is fura, hogy miért pont most jelentkeztek ezek, amikor idejöttem. A fejem mindjárt szétmegy, valamit tennem kell, szükségem van valaki segítségére...