KEdvesen mosolygok továbbra is. -A kocsim még új, úgyhogy még nem találtam ki mi legyen a neve. Biztos haragszik is ezért rám. Ha lenne ötleted, csak szólj! - mosolygok, majd felállok Akkor szerintem menjünk és költöztessünk át téged hozzám. Segítek összepakolni és akkor el is fuvarozlak. Meg elő kell keresnem a kulcsokat is. - gondolkodom el, hogy hova tehettem, de nem foglalkozom vele. Megfogom a kezét és felhúzom a padról -Akkor induljunk! - mosolygok és együtt kimegyünk a teremből.
- Hát én inkább nem játszom el hogy feldühítelek...-húzom el a szám- Igen azt nagyon jól tudok. Kis konyha tündér vagyok egyébként szóbval ha kell majd főzök néha-kacsintok rá- Igen, mindenki azt hiszi egyébként. Nem tudom, igazánól vannak dolgok amiket szeretek mint ez a tengerpart. Meg az eső. De vannak amiket utálok. Azok a romantikus filmer... Fújj!- fintorodok el- tudom ez nem valami lányhoz illő... Tudom hogy vanak szabàlyok,persze. Nem lenne jó ha miattam vennék el a jogsid. A bűntudatom megjárná. Meg szegény Faye is jól meg járná rólad már nem is beszélve. Egyébként a kocsidnak adtál nevet?-kérdezem kedvesen
Simán fel lehet dühíteni. Ahogy minden embert, engem is könnyű kihozni a sodromból és sajnos igen...olyankor ordítok, nem szép látvány, de hát ez az élet rendje. - vonom meg mosolyogva a vállam -Te aztán tudod, hogy vegyél le a lábamról...palacsinta...hmmm.... - mosolygok Deana-ra és ismét leveszek a csillogó szempárban...-Öhm...igen..a part...biztos szép hely. Nem vagy romantikus? Pedig bevallom azt hittem! A verseny meg..hát h a lesz itt valami jó, akkor majd szólok neked. A városban való száguldozással nem játszanék...itt is megvannak a szabályok, nem tenne jót, ha bevonnák a jogsimat! De kitalálhatunk majd valamit!
- Juj az nagyon jó lenne. Itt úgy sincs nagy forgalom mehetnénk ezerrel. A szigeten a kedvenc részem a part. Az olyan szép. Nem vagyok az a nagyon romantikus természet de azt imádom. Megnéznélek egyszer hogyan versenyzel. Olyan jó hogy ilyen sok mindenbe egy hangon vagyunk. Nem?- kérdezem- Egyébként nem tudom mennyire vagy édes szájú... De olyan finom palacsinta tortát tudok csinálni. Ha akarod majd csinálok. Ennyivel tartozom. Jól lekajáltatlak-nevetek- Én meg vagyok a mars királynője akkor. És van egy Griffem. Na, ennyit erről- viccelődök- mázlisták lehetnek a diákaid. Fel szoktak dühíteni? Olyankor ordibálsz? Megnézném milyen ha dühös vagy. Mert olyan embernek tűnsz akit nehéz felhergelni. Ha érted mire gondolok.
Felnevetek igen hangosan a szavai hallatán. Bevallom...kiborg vagyok! Az ufók raktak össze és tettek le a Földre. És igen..éjjelente repkedek az égen...Superman piskóta hozzám képest. A viccet félre téve...mivel fiatal vagyok ezért könnyebben megértetem magamat a diákokkal. Még nem vagyok az az öreg, otthon könyvet bújó professzor típus. Ugyanúgy szeretek szórakozni, mint más értelmes ember. - mosolygok - Nos a mai napig szoktam versenyezni, de már nem olyan aktívan mint régebben. Imádtam csinálni, de jött az utánpótlás, így dobtak. De hétvégenként még néha versenyezgetek. - nosztalgiázom egy kicsit, majd rápillantok -Szívesen elvinnélek motorozni, ha van hozzá kedved. Megmutathatnád a szigetet!
Hangosan felnevetek. Ilyet a filmekbe látni hogy az ember egy motornak nevet ad. De ez tök aranyos. Ráadásul motorversenyző volt. Imádom azt a sportot. -Ez olyan cuki. Mármint hogy a motorodnak nevet adtál-nézek rá boldogan- nem tudtam hogy versenyeztél. De ez tök jó. Egyik kedvenc sportom. Legalábbis nézni szeretem. És díjjaid vannak? Majd megnézhetem őket?- kérdezem izgatottan- te aztán elég különc tanár vagy. Segítessz a diákokon, ex motor versenyző vagy akinek van egy Faye nevű motorja. Kondizol és sörözni viszed a diákokat-hosszan elgondolkodok- te egy képregényből jöttél valld be! Este pedig kirepülsz az ablakon és szuperhőősködsz. Lebuktál- nézek rá viccesen.. Egy kicsit belelökök a vállába- ne tagadd le. Én meg vagyok a csaj akit megmentessz és befogadod. Jó történet. Már csak egy Happy End kell. Nincs igazam?-nézek rá kedvesen. Hogy lehet az hogy csak áll és szó nélkül hallgat? Mások már félbe szakítottak volna. Vagy rám szóltak volna hogy ne beszéljwk baromságról.
Akkor nem kell zárra költeni! szuper! :)Ugyan már, nem tartozol semmivel. Nem azért segítek, hogy viszonozd, hanem mert ilyen jófej vagyok! - vigyorgok. Nézem a boldog arcát, jó érzés ilyet látni. -Igen motorral voltam, de megérkezett végre a kocsim is, úgyhogy azzal is tudok furikázni és abban jobban elférnek a csomagok is, ha már költöztetővé avanzsálok! Úgyhogy motor is kocsi is van. Én is a motor pártján vagyok amúgy. Biztos nem tudod rólam, hogy motorversenyző is vagyok. Imádom...sok éves szerelem ez már köztem és Faye között. Öhm Faye a motorom neve...igen nevet adok a motoromnak! - nevetek fel, mikor látom, hogy kicsit meglepődik, de mosolyog.
Megrázom a fejem -Nem kell zár. Megvagyok én anélkül is. Max sikítok- mosolygok és leülök a padra--Mért lenne baj? Mármint... Én köszönöm hogy megengeded hogy ott lakjak. Nem akarok hajléktalan lenni és nagyon kedves vagy hogy megengeded. Most tartozok neked eggyel.- kacsintok. Aztán emgpróbálok vissza emlékezni a múltkori találkozásunkra. Mintha akkor motorral lett volna - Múltkor nem motorral voltál? Az olyan jó volt. Imádom a motorokat. Sokkal jobbak mint a kocsik. Mondjuk lehet hogy azért is gondolom így mert picit klausztrofóbiám van...De olyan jó száguldozni egy motorral. Kár hogy nincs meg rá a jogsim- húzom el a számat. Ránézek és kicsit zavarba jövök- Bocsi a világért se akarlak untatni. Csak egyszerűen rám jön és mondom. Elég rossz tulajdonságom hogy túl sokat beszélek- magyarázok zavartan. Mért jövök ilyen gyakran zavarba. Nem értem. Lehet hogy a jelenléte miatt? Nem, kizárt. Remélem hogy nem. Csak egyszerűen olyan jól el lehet vele beszélgetni hogy ha itt van mindig rám jön a beszélhetnék. Lehet hogy erre rátesz az is hogy csak néz és mosolyog és várja hogy én mondjam, olyan aranyos. Megrázom a fejemet. Hülye vagyok, kétségtelen.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Konditerem ♥ Kedd Jan. 21, 2014 10:37 am
Elnevetem magam. -Nem, nem kell aggódnod, tudtommal nem vagyok alvajáró, de a biztonság kedvéért csináltatunk kulcsot a szobádhoz! - nevetek. -Igen, akár már ma is beköltözhetsz, ha szeretnél. Végre megérkezett a kocsim is, szóval el is tudlak majd fuvarozni! - mosolygok és ahogy a nyakamba ugrik, meglepődöm, de örülök, hogy örül. -Az igazgatóval nem kell foglalkoznod, amiről nem tud, az nem fáj neki, de ha mégis kiderülne, hogy nálam laksz, megmondjuk, hogy csak átmenetileg, amíg nem találsz jobbat és kész. amúgy elég laza ember és rugalmas. Nem hiszem, hogy balhézna azért, mert segítek neked. - legyintek mosolyogva. -Én nem vagyok aranyos, szimplán emberbarát. Ha tudok segítek. És most épp tudok, így meg is teszem. Kedves lány vagy és azt hiszem semmi probléma nem lesz abból, ha egy ideig meghúzod magad nálam. Vagy nem? De ha gáznak éreznéd, vagy mégsem lenne hozzá kedved, akkor csak szólj bátran! Nem erőltetném rád magamat! - mondom zavartan.
Elgondolkodva bólintok - Ha ennyire szeretnéd!-mosolygok- de előtte... Én is kávézok reggelente. Nekem 15 perc kéne mert hajat is mosok. És a legfontosabb... Remélem nem vagy alvajáró... Mert elég kellemetlen lenne. Nagyon megijednék azt hiszem-nevetek- Nagyon köszönöm! Ha kell még segítek is kijavítani a dolgozatokat. Bár a színészet nem az erősségem!- mosolygok-Akkor akár már ma?-nézek rá izgatottan-úristen ez de király. Juj hát ez nagyon jó lesz!- ugrok a nyakába izgatottan. Kis híjján fel is dőlünk. Aztán gyorsan ráeszmélek mit csinálok és elpirulva nézek- bocsi csak elkapott a hév. Olyan jó lesz- ujjongok. Ennyire még sosem voltam izgatott semmi miatt. Senki miatt. Elképzelem ahogy minden reggel behoz suliba és mosoly ül az arcomra. - De... Az igazgatónak nem fog feltűnni? Nem rúgnak érte ki?-sápadok el hirtelen- akkor meg mondhatod hogy én akartam vagy valami. A világért sem akarom hogy te is eltűnj az életemből- húzom el a számat. Leülök mellé és a félhomályos kondi termet nézem. Az agykerekem csak úgy kattog. Egy kérdés zakatol a fejembe. - De mivel érdemeltem ki hogy ilyen aranyos vagy?- kérdezem nagy gombóccal a torkomban.
Elnevetem magam Milyen magánéletre gondolsz? Mert azt hiszem a dolgozatokat kijavítani a társaságodban is tudok és ez nemörökre szólna! Csak addig, amíg nem találsz mást. Szívesen segítek neked! Saját dolgok? Igen azok vannak, azokból nem engedhetek sajnálom! - mondom komolyan - Mint például a reggeli kávém és a 10 perc a fürdőben! ezekhez ragaszkodom! Naaa! - megyek közelebb hozzá és megfogom lazán a kezét -Ne utasíts vissza! Nem viselném el! Komolyan szeretnék segíteni és ezzel azt hiszem tudok is! Tőlem akár már ma beköltözhetsz! - mosolygok rá kedvesen. Nagyon tolakodó vagyok azt hiszem, de nagyon beindultam a témára! Tényleg poén lenne, ha nálam lakna. Jobban megismerhetnénk egymást!
Elkerekedett szemekkel figyelem amit mond. Mikor megkérdeztem nem pontosan erre gondoltam. De így mégjobb lenne. Minden nap együtt reggeliznénk meg filmeznénk meg ilyenek. De a gyors válaszomat hirtelen lenyelem. Teljesen megbolondultam? Hiszen már így is annyit segített. Én meg bunkó módra beakarok tolakodni a magánéletébd. -Jó lenne de nem lehet-mondom zavartan- nagyon jó lenne de nem akarok beletehénkedni a magán életedbe. Meg vannak a saját dolgaid biztos, én ebbe nem akarok beleszólni se semmi. Azért nagyon köszi.. Vagyis tök rendes vagy meg jó lenne de így is sokat segítettél- magyarázok elpirulva. Olyan jó lenne. Elkezdek tervezgetni. Milyen jól éreznénk magunkat. De annyira nem akarok beleszólni a magánéletébe. Kicsit szaggatottan veszem a levegőt. Remélem nem érti félreés nem arra gondol hogy nem akarok vele lakni. Pont az ellenkezője. De nem lehetek olyan tapintatlan.
Átkarolom a boxzsákot és hallgatom őt. -Hát nálam van egy üres szoba, de lehet kellemetlen lenne, ha ott laknál. Mármint szívesen felajánlom, ha csak átmenetileg is, amíg nem találsz más megoldást! Nem túl nagy a lakás, de elférnénk egymás mellett. - vonom meg mosolyogva a vállamat. Lehet, hogy ez túlzás lenne? Lepereg előttem sok kép...hogy ott lakik...reggel együtt kávézunk, behozom a suliba....megrázom a fejemet kicsit. Nem lenne szabad ilyenekre gondolnom, de egyszerűen lehengerel ez a lány. Nem tudok mit csinálni. Lehet, hogy tolakodásnak veszi és mindjárt felképel, hogy mit képzelek magamról, de egy próbát megér.
Nagy levegőt veszek és elkezdem ütni a zsákot. Oda képzelem Arthur arcát. Agresszívabban és egyre erősebben ütöm a zsákot. Megérzem hogy Derek picit megtántorodik. Leállok és falhoz dőlve megtörlöm a homlokom. -Bocsi. Gyakran oda képzelek valakit és olyankor kicsit agresszívabb leszek!-magyarázom. Közbe kinyitom a vizes üveget és picit kortyolok belőle. - Hát stressz levezetésére tökéletes. A régi rajztanárom amiatt ajánlotta hogy erősödjön a lábam ésa kezem. Elég kellemetlen tud lenni mikor a színpadon bedurran a vádlid-emlékszek vissza a csúnxa emlékemre- gondolom néha jól jött hogy megtudod védeni magad. Sok a bűnöző-törlöm meg a számat és rànézek- én itt lakok a suliban. Eddig a barátommal... Volt barátommal laktam de szerintem kiköltözök. Nincs üres szoba. Vele meg egy légtérbe-elhúzom a számat- elég kellemetlen. Csak még nem tudom hova. Mire haza jön már elszeretnék tűnni-felállok és újra a box zsákhoz megyek -nincs ötleted?kèrdezem miközben újra neki állok ütni a zsákot
Felállok és odasétálok hozzá. -A boxban lehet a legjobban levezetnio a feszültséget! Ezt magam is tudom! 10 évig jártam boxra! Mindenféle önvédelmi sportot kipróbáltam! szeretem is! Na lássuk, mit tud a mi kis Picassonk! - nevetek, majd megfogom a zsákot és várom, hogy ütni kezdje, közben beszélni kezdek -A szüleim úgy érezték, jó, hogyha meg tudom magamat védeni, ha szükségem lesz rá. Szerencsére nem fordul elő olyan szituáció, ahol hasznát venném, de stresszes időkben, vizsgaidőszakokban, szakítás után, mindig jót tett egy kicsit ütni a bőrt! Otthon volt is egy zsákom! Talán ide is beszerzek egyet! Jól jöhet! Te amúgy itt laksz a suli környékén? Vagy a belvárosban? - nézek rá mosolyogva.
Fel nevetek és oda rohanva felkapom a súlyzót. - Ha téged nemis a színház macát igen. Táncolok, igen. Ez talán még jobb is mint a rajz. Táncolni akkor is tudok ha dühös vagyok. Rajzolni kevésbé mert azt a papír bánja. Ha akarod majd egyszer bejöhetsz a próba terembe. Hátha még meg is tanítom az alapokat- mosolygok- boxolni csak akkor szoktam ha túl sok bennem az indulat...-elgondolkodok miközben figyelem amit csinál- a véleményem meg van rólad. De nem rossz értelemben- magyarázok miközben elkezdem bekötni a kezem. -Segítessz?-nézek rá. Majd a boksz zsákra- megfognád? Nem akarom hogy vissza fele orrba csapjon. Vagy lerepüljön. Nem valami erős ez a lánc-nézek a boksz zsákra kritikusan. Ezzel igazából csak indokot kerestem hogy ide jöjjön. Nem tudom mi ütött belém. Azt akarom hogy itt legyen mellettem.
Mosolygok rá továbbra is...el vagyok szinte bűvölve. -Hát ez tényleg vicces! De csak nem öntenél le! - vigyorgok rá és a súlyokhoz lépek -Nos! Akkor edzünk egy kicsit! Boxolsz? Kemény sport egy nőnek. Amúgy nem is tudtam, hogy táncolsz is! azt hittem, hogy csak a rajzért vagy oda! szívesen megnéznélek egyszer! Mindig is csodáltam a táncművészeket. A kecsességüket, a pontosságot a precizitást és mindent, ami ezzel a szakmával együtt jár! - mondom őszinte csodálattal és emelgetni kezdek egy súlyzót, közben őt figyelem...olyannyira elbambulok, hogy észre sem veszem, hogy kicsúszik a kezemből a súlyzó, ami kis híján a lábamon landol...még épp időben elkapom a lábamat -Jesszus, de béna vagyok. Na most aztán meg lehet rólam a véleményed! - jövök zavarba kicsit. Mi lehet ebben a lányban, amivel zavarba tud hozni?!
- Elképzeltem hogy felbukkanok a vörös szőnyegen és leöntelek kólával- nevetek ismét. Ő meg tud nevettetni már azzal hogy itt van. Furcsa. Én rendszeresen szoktam edzeni-intek a box zsák elé- de nem olyan keményen. De a tánchoz elengedhetetlen ez. És én alapból ilyen túlbuzgó vagyok szóval így legalább levezetem a fölös energiámat- magyarázok gesztikulálva. Most hirtelen megeredt a nyelvem. Az ő társaságában felszabadultabb vagyok. Ès ez tetszik. -Apropó... Edzünk együtt? Társaságban sokkal jobb. Meg hát azért vagyunk itt. Nem?-tekergetem az egyik hajtincsem elpirulva. Furcsa nekem hogy egy tanárral vagyok ilyen viszonyban.
Rámosolygok. Örülök, hogy sikerült egy kicsit jobb kedvre deríteni. Na ezt már jobban szeretem! Én vörös szőnyegen? Hát ez kedves, de én inkább a színházi színészetre specializálódom...de a filmezést sem dobnám el magamtól. A csinos színésznők...hát...nem az én típusaim. A legtöbbjük el van szállva magától...találkoztam pár ilyennel sajnos...meg is jártam velük. - emlékszem vissza a csalódásaimra. Edzeni? Hát, ha időm és kedvem engedi, akkor kicsit mozgok, de nem vagyok az a testépítő alkat. Nem vagyok egy izomagy. Szeretem kondiban tartani magamat, de nem ez az elsődleges az életemben. - mosolygok. Tetszik, hogy így bókol nekem. Mi lehet ebben a lányban? Alig ismerem pár napja, mégis...nem is tudom...olyan fura. -És mégis mi ennyire mókás? - mosolygok szélesen és még mindig gyönyörű szemeibe nézek. Varázslatosak ezek a szemek.
Megkönnyebbülés fut át rajtam. - Köszönöm. Jól esik hogy ezt mondod azért egy kicsi bűntudatom még van-sóhajtok egy nagyot- de most sokat segített hogy ezt elmondhattam- mosolygok rá. Nem tudom miért foglalkozik velem ennyire. De nem is számít. A lényeg hogy itt van. Megkönnyebbülten ölelem át még mindig. Hallom ahogy dobog a szíve. Behunyom a szemem és hagyom hogy lenyugodjon az én szív verésem is. - Gyakran szoktál edzeni?- kérdezem rá nézve. Aztán hozzá teszem- látni egyébként. Ilyen fitt dráma tanár nem sok van. Azok általában faarcok. Vagy dilisek-nevetek- legalábbis a filmekben. És mért a színészetet választottad? Illik hozzád. Simán eltudlak képzelni egy mozi vásznon. Meg hogy mászkálsz vörös szőnyegen. Elegáns ruhák. Egy csinos színésznővel az oldaladon. Passzol- kacsintok nevetve. Valóban elképzelem a jelenetet ahogy kiszáll a limuzinból és a vaku áradatban beül a filmjének a premierjére. Elnevetem magam egyre hangosabban. - Bocsi. Nem téged nevetlek ki. Csak...-mosolygok. Aztán legyintek- inkább hagyjuk.
Átölelem, mert tudom, hogy most erre van szüksége. Kitör belőle a sírás, ahogy a vállamra hajtja a fejét. Annyira sajnálom szegényt. Nem lehet könnyű most neki. -Jajj Deana! annyira sajnálom. De ne érezd így. Az élet néha elvesz az embertől, de aztán hoz valami jót is. Csak hinned kell benne. Én is örökbefogadott gyerek vagyok. 15 évesen tudtam meg az egészet. Dühös voltam a világra, hogy miért nem kellettem a szüleimnek, de cserébe kaptam egy csodás szülőpárt, akik felneveltek. Tudod miért jöttem a szigetre? Mert van egy húgom. Érted? Az élet elvette tőlem a saját családod, de adott helyette egy másikat. Te is meg fogod találni a boldogságot, ebben biztos vagyok. - megfogom az arcát és letörlöm a könnyeit -Más nem én itt vagyok! Ha bármire szükséged lenne, én itt vagyok és meghallgatlak! Bármit elmondhatsz nekem, oké? Tudom, hogy alig ismerjük egymást, de így van! - mosolygok rá, hogy egy kis bíztatást adjak neki.
Ahogy elkapja a kezem meglepődök. Figyelmesen halllgatom a szavait. Úgy érzem hogy tényleg érdekli mi van velem. És nem csak amolyan színjáték. Deana vigyázz. Ő egy tanár. Nem lesz ez így jó. De mégis olyan törődő velem. Nem tudom mit cselekedjek. De valahogy akaratlanul kitárom a karom és átölelem. Így törnek fel belőlem a könnyek. - Mindenki akit szerettem elhagy. Nem tudom mi a baj velem. Anyukám és a tesóm meghaltak. Öngyilkosak lettek. Ha tényleg szerettek volna nem tették volna. De az én hibám. Nem voltam mellettük eléggé...-szipogok- az igazgatónő...az árvaházé... Végig néztem a szenvedését. Olyan volt mikor üvegesen rám nézett mintha azt kérdezné "mért nem voltál itt?" Szörnyű volt. Mikor vissza jöttem Arthur a barátom... Olyan volt velem mint egy idegennel. Titkolózott hazudott... Nem hittem el. Ès elment Bernbe. Úgy èreztem mintha menekülne előlem. És ami Betoval történt... Pszihiátriára került. Ő volt mellettem csak. Mindenkit elveszítek. Mit rontok el ennyire?- nézek rá kisírt szemekkel
Ahogy feláll én is felállok és elkapom a gyorsan a kezét és visszahúzom...kissé közel állunk egymáshoz, úgyhogy mélyen a szemébe nézek. -Mondd el mi a baj! Látom, hogy bánt valami, belülről felőröl Téged és ezt rossz nézni. Bízhatsz bennem! Talán iskolai problémák? Vagy barátok? Esetleg pasi ügy? - mondom halkan és nyugodtan és komolyan nézek rá. Derek...vigyázz! Nem lesz ennek jó vége...engedd el a kezét és lépj hátra... - a hangok a fejemben hangosan kiabálnak, de nem így cselekszem. Továbbra is közel állok hozzá és a kezét fogom. Lehet, hogy túlzás ez neki? Én nem akarok rámenős lenni, pláne, hogy az iskola tanára vagyok, ő meg egy diákunk, de...valamiért ez egyáltalán nem érdekel...meg akarom hallgatni, azt akarom, hogy beszéljen hozzám, hogy figyelhessem szája minden mozdulatát, szemének rezdülését. Tudom, hogy nem helyes ez az egész, de valami erő vonz felé.
Nem tudom mit csináljak. Rosszul érzem magam hogy minden második ember előtt sírok. De nem tudok mást csinálni. Nem az a fajta vagyok aki a szobájában jól kisírja magát hogy mindenki előtt mosolyogjon. Nézek Derekre és megnyugtat hogy ilyen kedves. Letörlöm a könnyeimet. - Csak mostanában minden ellenem van. És kicsit kiborultam. Enyyi az egész- sóhajtok. Nem tudom mit mondhatnék neki. Ülök csendben és a termet vizsgálom. Kezd kínos lenni a csend. - Drámatanárokat elég ritkán látni itt- mutatok körbe. Mondjuk ő elég izmosnak tűnik szóval, biztos gyakran jár edzeni. Most először mérem végig részletesebben. Be kell vallanom hogy tanárhoz képest elég helyes... Deana miket beszélsz? Hiszen van barátod... Vagyis volt. Csak volt. Keserű ízt érzek a számba. Azt hiszem elegem van Arthurból. Legalább egy üzenetet küldhetne. De nem. Mért emésztem rajta magam? Ő se szomorkodott amikor elmentem,gondolom. - Akkor edzünk?- állok fel mosolyogva. Elegem van.
Üdvözöllek itt Grandview-ban, a szigeten ahol semmi sem az aminek látszik. Természetfeletti lények járják be a mi kis világunkat, kevesen törőde az ártatlanok életével. Gyilkosságok, szerelmek, fájdalmak és minden ami egy élettel jár. Kezdetben a természetfelettiek meghúzodtak egy igen régi iskolában, de mára már annyian vannak, hogy ez lehetetlen. Persze itt nem csak természetfelettiek léteznek. Van itt egy másik iskola is, az Art Center művészeti iskola, ahol sok diák megcsillogtathatja a tehetségét. Természetesen nekik is megvan a maga problémájuk. Gyere csatlakozz hozzánk és érezd nagyon jól magad!
Kezdőlap
