Hope Cox ♥

TELJES NÉV: Hope Cox
KOR: 20
NEM: nő
SZÜLETÉSI HELY, IDŐ: Florida, 1994 12.15.
ERŐ Az elemek irányítása

ILYEN VAGYOK: Ha egy ember meglátna az első benyomása az lenne rólam hogy "milyen aranyos,biztos kedves". De mielőtt bárki elkönyvelne bárminek elmondanám milyen vagyok. Tipikusan annak a fajta lánynak vallom magam aki mellett ha elmész az utcán két perc múlva elfelejted. Külsőleg nemigen vagyok egy nagy megjelenés. És nem is akarok az lenni. Mindig is gyűlöltem plázákban lófrálni. Már a sok ruha látványától is rosszul lettem. Sötétbarna rövid hajamat hál' istennek könnyű kezelni. A szemem is barna. Nem vagyok az a barátkozós tipus. Mindig is elvoltam magamban. Eleinte még zavart a csend ami általában körül vett de kezdtem megszokni. A múltban történtek egyre zárkózottabbá tettek... Ha felidegesít valaki elég agresszívvá tudok válni. A múltban történtek eléggé megedzették a lelkierőmet. Megtanultam hogyan kell kitartani akkor is ha azt érzed hogy meghaltál. Elég megértő személyiség vagyok és ha tudok szívesen segítek a problémákon.Ha bárkit megszeretek az onnantól kezdve ő az én részemmé válik. Ragaszkodónak vallom magam de a régi életem miatt ez elég kevésszer fordult elő eddig. De ha valaki igazán fontos nekem amellett ott maradok örökre és ezt szeretem is éreztetni.

AZ ÉN KIS TÖRTÉNETEM: Floridában születtem egy viszonylag átlagos családban. Ez egy ideig így is maradt. Eleinte szerettem sokat otthon lenni. Kicsinek rengeteget játszottam anyukámmal. Apukám eléggé küzdősport párti volt ezért 5 évesen beiratott Judo-ra. Három évig jártam oda. Nagyon élveztem mert így letudtam vezetni a feszültséget úgy hogy nem teszek kárt senkiben. 8 éves koromban a szüleim egyre többet veszekedtek. Kicsi voltam de még mindig tisztán látom magam előtt ahogy apám megüti anyukám. Én ezekben az években legtöbb időmet a barátaimnál töltöttem vagy az edző teremben. Akaratlanul is eléggé elridegültem a szülőktől... Ezen mindig is próbáltam változtatni de abból csak újabb balhé lett. 14 éves lehettem mikor apukám úgy döntött neki elege volt. Egy reggel arra keltem hogy anyám egy idegen pasival toppan be. Még apukám távoztáról se tudtam, így ez egy nagy ütés volt a szívemnek. Emlékszek mennyire mosolygott anyu. És hogy én akkor mennyire gyűlöltem. Aztán a pasi odaköltözött a két gyerekével. Én csak néztem ahogy anyámmal egyre többet isznak. A suliban minden nap felröppent egy pletyka... Hope anyukáját a mentők vitték el, kihívták a rendőröket olyan hangosak voltak stb.,
Én már idegileg kivoltam. Egy tizenévesnek ez már pont elég teher. De úgy látszott az égiek tesztelni akarják a teherbírásom. A mostoha apámnak a fia, aki eddig észre se vett, különös módon kezdett velem jóba lenni. Viszont pár hét múlva az egyszerű beszélgetésből szexuális zaklatás lett.Úgy éreztem magam mint a sakkban egy kiütött paraszt. Hiába ordítottam segítségért, hiába mentem anyukámhoz, tanárhoz...bárkihez mindig én vesztettem. Ez a szakasz az életemben két évig tartott. Viszont ezek az emberek úgy mentek ahogy jöttek. Egyik este úgy mentem haza hogy már hűlt helyük. Úgy megkönnyebbültem, vagy ezerszer megköszöntem istennek. A családi béke megint vissza állt valamellyest. Mikor már úgy gondoltam nem ér több bűnhődés ismét jött a kés a szívembe. Anyukám ismét részegen jött haza és csak egy levelet nyújtott át. Az a hír, ami a levélben állt, végleg padlóra küldött. Apukám elhunyt. És ismét megindult a lavina. Ivászat, minden napos verések. A suli menedékként szolgált egy jó darabig de aztán ott is felreppent a pletyka. Az anyukám egy alkoholista. Az anyukám minden nap mást visz haza. Én is ilyen leszek... Ilyeneket hallottam mindenfele. Én ezeket, 16 éves fejjel elég nehezen viseltem. Sosem gondoltam hogy ennél valaha lehet rosszabb. De mindig van az alsó szint alatt egy plussz szint. Itt is volt. Tudtam hogy a sok harag amit magamban tápláltam a világ iránt egyszer kirobban. Igazam lett. Emlékszek arra a tizedmásodpercre mikor a gyerek szemébe néztem. Az utolsó másodpercben mikor kilehelte a lelkét. Miattam. Ekkor csúszott ki a lábam alól a talaj. Eddig tudtam valamelyest irányítani magam. Mostmár nem. Vérszemet kaptam és gyilkoltam. Gyilkoltam tömegével. Mindenki rettegett tőlem. És én ezt élveztem.Mindig sikerült kicseleznem a zsarukat és az újságok címlapját is elfoglaltam egyszer kétszer. Néha elgondolkodtam a tetteimen és rájöttem lekéne állni de nem voltam ura önmagamnak. Kellet valami ami leállít. Ez a valami a részeg anyám lett. Egy nap kihívta a zsarukat. A saját lányára. Àllította hogy kést fogtam rá. Tudtam magamról hogy ártatlan vagyok. Ès valahogy megkellett őriznem a becsületem így hát elszöktem. Hajléktalan lettem. Először bokrokban rejtőztem a hatóság elől de utána befészkeltem magam a csatornába. Ennit és innit rendszerint a piacról tudtam lopni. De ott is elkaptak és keményen a körmömre vágtak. Egy szép napon... Pontosan a 18. születésnapomon úgy döntöttem haza megyek. Két évig éltem az utcákon. Ez nekem pont elég volt az észhez térésre. Anyukámnak kevésbé. Mikor beállítottam nem ismert meg. Utána letagadott. Majd eldöntötte megszabadul tőlem örökre, ami végül sikerült is.


PLAY BY: Cher Lloyd