Hope és Jason szobája

Játéktér szabad!! )

Nézem ahogy elterül az ágyon. Látszik rajta hogy már rég aludta ki magát. Ismerős érzés.
-Aludj ott nyugodtan . Majd alszok itt-fekszek el a másik ágyon. Egy ideje most érzem biztonságban. Eldőlök az ágyon és lekapcsolom a villanyt
-Jóéjt-mondom. Majd lassan elnyom engem is az álom.

Amíg lement én próbáltam találni valami jó ruhát de egyik sem jött be meg minek is öltözzek fel ha úgy is aludni akarok ezért csak egy alsó nadrágot vettem fel majd belefeküdtem az ágyba ami olyan de olyan kényelmes hogy szinte már elaludtam amíg be nem jött Hope és meg nem szólalt .MI?-riadok fel . A palacsintát szeretem.- mosolygok rá majd elterülök az ágyon . Kiszoritottalak maximum rám feküdhetsz de ha szépen megkérsz akkor kicsit arrébb csúszok vagy ott a másik ágy . Belegondolva már pár napja nem aludtam egy kiadósat lehet itt az ideje de akkor egy darabig fel sem kelek.

-Te is jó dolog vagy az életembe. Már egy ideje az egyik legjobb. Meg tudsz nevettetni... Meg folyton igazad van...-mosolygok. Mint most is. Felkapom a pólómat. Igaza van. Gondoljunk a jó dolgokra- A süti az jó dolog? Mert én most arra gondolok. Úgy ennék-nevetek-leszaladok érte,oké? Te addig öltözz fel nehogy megfázz-mosolygok-Amúgy ha kell ott vannak Dex ruhái is. Bocs a káoszért de sose szerettem a rendet- vonom meg a vállam és lesietek sütiért. Mikor meg van felmegyek és beviszem.
-Na jóétvágyat!- mondom mosolyogva és enni kezdek- A kedvencem amúgy a zserbó. Neked?-kérdezem mosolyogva

Végig hallgatom amint mond és nagyon nehéz élete volt nem tudom hogyan bírta ki nagyon erős egy lány igazán büszke lennék rá ha a lányom lenne . Felejtsd el a múltat bármennyire rossz itt vagyok én a legjobb dolog mindenki életébe . Hidd el én nem foglak bántani nem lesz egy rossz szavam se hozzád nem iszok se más egyéb káros dolog . Szóval felejtsük el a rossz dolgokat én is elfejetem te is fejtesd el és inkább mosolyogj úgy nagyon szép vagy.- simítom meg a haját majd a szemébe nézek és látom hogy elmosolyodik és kezd jobb dolgokra gondolni. Hiszen gondolj bele mennyivel több dolog van az életbe ami jó?! Például én és én és én na jó csak viccelek például hogy élünk és lélegzünk vagy hogy van tudunk beszélni bármire csak jó legyen . - nevetem el magamat majd rá mosolygok.

Öszeráncolom a szemöldököm.
-Az hogy lehet hogy nem tudod?-mikor hozzá ér a sebhez összerezzenek
-A hátamon... Az egyik szörny rám csapott ostorral. Mikor megakartam szökni-magyarázok- Ez meg...-nézeka másik sebemre- Ez...-mérlegek hogy elmondjam e az igazságot. De valahogy előtörnek belőlem- Meséltem hogy az elő életem nem volt fényes. Mielőtt kidobtak az utcára anyámnak volt egy alkesz pasija. És annak egy fia. Két évvel volt talán nagyobb... És hát... Elég csúnyán elbánt velem. Minden este megfenyegetett mikor nem voltak otthon a szülők... Hogy ha nem fekszek le vele akkor megöl. És beállítja balesetnek. Én persze ellenkeztem. De 15 évesen nem voltam izom kolosszus. Egyszer ideges kedvévében... Ès füvezett állapotban bejött este. Mikor megpróbáltam ellökni nekem vágott egy boros üveget. Nem is egyet. Legalább ötöt. Majdnem megölt-fejezem be a történetet- nem a legszebb esti mese-mondom a kezemet tördelve. Ráülök a mosógépre és hallgatok

Ahogy elkezdi törölgetni a sebemet elkezdek felszisszenni mert nagyon fáj de nem tudom hogyan és miért van ez a hátamon nem értem szóval még ha el is mondanám neki el sem hinni hogy igazat mondok. Nem tudom hogyan kerül ide és csak egy kicsit fáj de majd elmúlik. - mosolygok rá de közben még mindig takarom magamat. És ahogy végig nézem a testét és a sebeket rajta megdöbbentő de mielőtt bármit mondanék elveszem a törölközött és magamra teszem. De veled mi történt? - simítok végig a testén ahol a seb van

Kínosan elnevetem magam és odadobom neki a törülközőt. Hát ez... Egy vicces fura helyzet az biztos. Ma már a második. Màr mennék ki mikor a szemem sarkából meglátom a sebet a hátán amiből csöpög a vér. Teljesen felejtem ami előbb volt és oda lépek és hozzá érez a sebhez. Felszisszen. Letörlöm a vércseppet.
- Mi történt?- kérdezem nagy szemekkel. Ez hasonlít az én sebemhez. Nézem ahogy csöpög róla a vér. Kiráz a hideg. Gyorsan a kéztörlőért nyúlok és elkezdem róla letisztìtani a vért. Mikor végzek várom a magyarázatot. De mivel nem akar neki kezdeni rövid gondolkodás után hátat fordítok és leveszem a pólom. Megmutatom neki a sebem.
- Nekem is fáj. Mondjuk ez nem régi. De itt-mutatok a nyakamtól egészen hasamig futó sebre- ez három éves. Sose tudom elfelejteni hogy kaptam-mondom. Majd ránézek kíváncsian és váron hogy meséljen

Azon agyalok most kimenjek-e pucéran vagy ne mert hogy itt egy rohadt törölköző nincsen itt nevetni kezdek majd hallom amit Hope mondd . Gyere be kérlek és hozd be. Zárom el a vizet majd az egész testem tiszta víz de csak állok és várom hogy bejöjjön és végre benyit de csukva van a szeme és botorkál össze vissza. Nyisd már ki a szemed nem vagyok szégyenlős legalábbis én nem és ha így folytatod elfogsz szépen lassan esni és bevered magadat és már csak az kéne nekünk. Csak bátran. Szállok ki a zuhanyzóból de miatta eltakarom oda lent ne hogy zavarba jöjjön bár mér késő.

Felnevetek
- Ugyan kérlek, ne magadból indulj ki-mosolygok rá- Nagyon hiányozni fogsz!-dobok neki sgy puszit és nevetve végig dőlök az ágyon. A régebbi pozitív emlékeimen agyalok amikor meglátom milyen disznó ól van. Sose voltam rendszerető. De azért felállok és elkezdek rámolni. A cuccaimat visszadobálom a szekrénybe. Rájövök hogy Dex és az én cuccom teljesen összekeveredett és elkezdem szèt ràmolni. Vajon hol van most Dex? Jobb is hogy nincs itt. Hirtelen megakad a szemem az egyik törülközőn a széken. Ha ez itt van akkor a fürdőbe most nincs. Felnevetek és felkapom.
-Hallod!-kiáltok be neki- Nem zavar hogy kint maradt a törülköző?-nevetek. Nem is ő lenne ha ez most nem történt volna meg. Olyan szétszórt mint én.

Úgy érzem mint ha a húgom lenne így végre tudok valakivel törődni és beszélgetni és talán még több is lesz de nem akarok előre ugorni ne is gondolkodj ilyeneken Jason te hülye mosolygok rá. Ha gondolod itt is alszom csak végre lefürdök de aztán nekem ne kukkolj és még egy ágyba is alszom veled ne hogy baj legyem- Fel állok majd elkezdek vetkőzni a ruháimat rádobom mint a sztriptíz táncosok és még egy kis táncot is leejtek neki majd mielőtt a fürdőbe lépnék az első nadrágomat is rádobom. Csak hogy ne hiányozzak neked annyira. Engedem meg a vizet majd az egész testemen végig folyik perciekig csak állok a víz alatt a hátamon a több mint egy éves seb újra elkezd vérezni majd végig folyik az testemen és le a lefolyóba és közben azon gondolkodom hol a törölköző..

Egyre jobban kezdek kétségbe esni. Behunyom a szemem. Olyan végeláthatatlan ez az egész. De egyszer vége lesz. Igaza van.
-Igazad van. Egyszer vége lesz. Csak olyan mintha sose lenne vége . Néha olyan reménytelen-kicsit elmosolyodok-Vicces hogy pont ez a nevem. Igaz?--megfogom a karját-Itt tudnál velem maradni még egy picit? Nem kell ha dolgod van-mondom és betakarózok. Átgondolom amiket mondott. Azt hiszem mostmár van egy célom amiért jó harcolni-Köszönöm hogy segítettél- meg sem tudom számolni ebben a pár nappban hányszor mondtam neki hogy köszönöm.

Nem tudom még mint mondhatnék hogy hidjen magában de már kezdek kétségbe esni hogy nem hiszi el amiket mondok ha hallgatott rám a szörny akkor most egy ideig békén fogja hagyni amíg én felkeresem Miat és megbeszélem vele a dolgokat vagy talán Hope barátnőjét akivel már tudom hogy találkoztam valahol de nem emlékszem rá rázom meg a fejemet. Ne edd már magad ezért hidd el csak egy újabb mély pont de ez után már csak jó dolgok lesznek az életedben, rendben?Megígérem neked elviszlek majd motorozni elviszlek Dexhez a barátnőidhez és velük lehetsz- mosolygom rá és fel segíttem majd a szobában leül az ágyra. Magadra hagyjalak ? Aludni szeretnél , látom nem vagy valami jól.

A fejembe elhalnak a hangok. Mintha a szörny tényleg értené amit mond. Kimerülten ránézek
-Köszönöm!- sóhajtok-Rád...hallgat. Azt hiszem...- ölelem meg.-De... Nem tudsz mindig ott lenni mellettem.- kezdem el gyűrni a kezem. Nem tudom mi lesz ha nincs ott. Nem bírnék ki még egy ilyet.
-Nem értem...mért engem büntetnek ezzel. Nem...nem csináltam semmi olyat. Nem akartam soha olyat csinálni-rázom a fejem idegesen. Aztán eszembe jutnak az emlékek. Könnybe lábad a szemem
-Mennyiszer kaptam már új esélyt... És mennyiszer eldobtam- mikor kikerültem az utcára bármelyik nap újra kezdhettem volna. De öltem helyette- Szörnyű vagyok.Egy szörnyeteg... Amit régebben műveltem... És sose akartam változtatni... MEgérdemlem ezt...- letörlöm a könnyeimet- Nem hiszem el... Mindig csak magamra gondolok. Közbe körülöttem mindenki összetörik... Camy... Te... Biztos rosszul érzed magad emiatt ami egy éves történt És...- rádöbbenek eddig milyen rosszmájú voltam-Sajnálom- mondom neki őszinteséggel a hangomban. Nem akarok megint lesüllyedni. Mint régen. De ha így haladok...

Látom ahogy dől le és elkapom és behúzom a folyosóra majd leültettem . Hé minden rendben ? Ne csináld kérlek .- fogom meg az arcát majd a szemében nézek mélyen .
Szörny figyelj rám kérlek hagyd békén Hopet nem tett ellened semmit ígérem kiszabadítunk téged belőle és nem kell többet neked sem szenvedned! Látom ahogy Hope visszanyeri a színét és nem ül ki a fájdalma az arcára mint ha a szörny ott belül megértette volna amit mondok mint ha ő is érezne és hallana lehet ő is egy érző lény csak nem tud hogy kiszabadulni akkor egyszerre tudok segíteni mindkettőjükön kiszabadítani a szörnyet és ezzel Hopet megszabadíthatom a fájdalomtól de egyedül nem vagyok rá képes érzem.

Felnevetek. Olyan mint egy apuka
-Biztos nagyon kényelmesek. Bemehetünk ha annyira fázol-mosolygok- De én biztos hogy még nem fogok aludni-rázom meg a fejem határozottan. Ledermedek. Meghallom a szörny morgó hangját. A homlokomhoz kapok. A hirtelen mozdulattól csaknek kiesek az ablakon. Nem aludhatok el. Megölök valakit... Nem. Nem alhatok el. Kétségbeesve nézek Jasonra. Mintha ő kihúzhatná belőlem ami bennem él.
-Nem aludhatok el. Félek-vallom be nagyot nyelve- Kérlek maradj itt. Te megtudod akadályozni. Előbb is miattad nem változtam át. Tudom már annyi mindent kértem..és biztos van jobb dolgod hogy nézd ahogy szenvedek- összekulcsolom a kezem- kérlek- könyörögve nézek rá. Hirtelen minden erőm elhagy. Elvesztem az egyensúlyom és erőtlenül dőlni kezdek.

Mit is kérhetnék mikor nincs szükségem semmire sem csak egy jó kiadós fürdésre és egy hosszú alvásra csak ennyit de ezt megtudom adni magamnak szóval nem kell semmit sem kérnem . Semmit sem kérek hiszen mindenem megvan . - mosolygok rá . Nem fázol? Hiszen most fürödtél ne hogy megfázz . És ahogy láttam ott bent azok az ágyak nagyon kényelmessek.

-Ez a pozitív oldala a dolgoknak azt hiszem. Nem tudom de az biztos hogy nem bennem fog társra találni-mosolygok- Én is örülök neki. Nem tudom elképzelni mi lett volna ha nem segítessz. Nem tudom elmondani elégszer hogy köszönöm. És olyan rossz hogy nem tudom mivel viszonozni-húzom el a szám. Már egy ideje ezen gondolkodtam. De nem jutott eszembe semmi. És emiatt picit bűntudatom van
-Nem tudnék valamiben segíteni neked?-kérdezem a fejem még mindig a vállán tartva

Egy dal jár a fejembe és azt dúdolom amíg ki nem jön és rám hajtja a fejét majd megsimogatom a fejét . Örülök hogy jobb kedved van és végre mosolyogsz, ki tudja lehet az a szörny se rossz csak magányos volt mint te tudod mindenkinek van egy társa. - nézek a csillagokra majd elmosolyodom . Vajon mikor jön vissza Dexter ?! Talán akkor majd minden megoldódik? gondolkodok el és  a kezemet gyűrögetem. Örülök hogy jó barátok lettünk.

Nézem ahogy járkál majd beül az ablakba. Mellé ülök és a fejem a vállára hajtom.
- Elég élénk fantáziád van-mosolygok. Ránézek- Jól vagy?- kérdezem. Mármegint ugyan olyan képet vág mint tegnap mikor kint ültünk- és most mit csináljunk?-mosolygok rá- a közös fürdőn kívül-kacsintok majd elnevetem magam. Előre nézve elkezdek gondolkodni. Milyen rég volt hogy gondnélkül nevettem. Meg egyáltalán milyen rég voltam gond nélkül. Ez az egész egy horror filmnek is elmenne. A kérdés hogy kimarad életben. Behunyom a szemem és elképzelem ahogy legyőzöm őket. Bárcsak így lenne

Nem tudom hogy igazat mondjak-e neki vagy hazudjak , jobb elmondani neki amit tervezek vagy nem akkor is megkeresem még ha többet nem fog velem beszélni és ezzel véget szakít ennek a barátságnak. Nem, még nem tudtam letusolni de mehetünk együtt .- viccelődik csak és vár arra hogy kijöjjön és mondjon neki valamit . Telefonom sincsen ... nem hiszem el de csőd tömeg vagyok majd elkezdek járkálni és a folyóson találok egy ablakot amit kinyitok és kiülök az ablakba semmi félelem nincs bennem.

-De kicsit haragudtál rám, igaz?-kérdezem mosolyogva. Teljesen megértem. Èn is haragudtam volna magamra- Jason, ígérd meg hogy nem beszélsz Miával. Rendben? Ismerlek annyira hogy tudom mit tervezel-mosolygok rá. Hasonlít rám. Én is hasonlóan gondolkodnék főleg ha az élete forogna kockàn.
-Lefürödtél már? Mert ha igen én is elmennék ha nem baj-állok fel- amúgy.. Ha akarsz nyugodtan elmehetsz. Nem akarlak feltartani-mondom miközben besétálok a szobába

Akármennyire se akarja beszélni fogok Miaval és megkérdezem hogy tudna-e nekünk segíteni mert ketten ezt nem fogjuk túlélni vagy legalább is ő .Dühös én? Ugyan már csak azért voltam ilyen hogy ne add fel - mosolygom rá bár tudtam hogy ez nem igaz hanem ilyenkor mikor ideges leszek nem tudom irányítani magamat és ilyenkor nem lehetek emberek között hanem egyedül és ki kell magamat tombolnom de erről nem fogok neki mesélni bár ő elmesélte nekem ezt én ezt nem szeretném én ezen tudok változtatni ő pedig azon nem hogy mi lesz ..

- Őt ismerem. Nem mehetek hozzá. Így is elég baja lehet szegénynek. Ha megtudja ő is veszélybe van. Nem kockáztatom senki életét-rázom meg a fejem. A kezembe rakott nyakláncra nézek
-Köszönöm!-simogatom meg a hátát- Jason.. Minél előbb össze kell szeni a dolgokat. Anélkül nem indulhatok el. És kétlem hogy még két ilyet kibírok-mondom neki a szemébe nézve. Eszembe jut hogy tegnap milyen dühös lett.
-Dühös vagy még?-kérdezem. Eszembe jutott tegnap milyen megvetéssel nézett rám. És hogy milyen kemény volt.

Láttva a láttotakat teljesen ledöbbentem és nem tudom most mit is tehetnék ezzel a szörnnyel ki vagy hogy ki segíthet rajta. Talán akiről mesélt Dexter nem jut eszembe a neve Maya nem Mia ő biztos segíthet ha megkeresném akkor biztos tudja majd mit kell tennünk. Minden rendben? Láttam mindent és tudom ki segíthetne nekünk Dexter sokat mesélt róla Mia nem tudom milyen de a szigeten van és megtalálhatom csak egy szavadba kerül mert nem szeretném ha tovább szenvednél!- fogom meg a kezét amibe bele tettem azt a nyakláncot ami a barátnőmé volt . Ha újra ilyen lesz csak gondolj rám ha nem vagyok itt ez a nyaklánc megfog védedni engem mindig megvédett most téged is meg fog . Szavamat adom Hope. -nézek a szemébe bár eltakarja a szemét de tudom hogy fáj neki és hogy nem akarja ezt az egészet madj megölelem.