Amikor betértem a sziget iskoláinak látókörébe, még nem gondoltam, hogy egy szórakozásból indult, laza bemelegítésből, ekkora bulit fogok tudni kreállni, röpke percek teltek el a belépésem után, már is utamba akadt egy-két csinilány, akit megpörgettem, akikre mosolyogtam és, akikkel később szintúgy találkozhattam még, ugyanis bejöttek hozzám és csatlakoztak néhány társukkal, a végére pedig egész kis tömeg alakult, egy nagyon tehetséges, vérbeli banda, akikben a művészet minden egyes kis csírája megvan! Az énekeseken át, a táncosokig és a hangszeresekig mindenkit meg lehetett itt találni! Azt hiszem a zene volt a mérvadó, amiért feljöttek az aulából és a táncomon volt a másodszerep hangsúlya, amiért be is jöttek és mozgásba lendültek. Nem tervezett akció volt ez, de nem bántam meg, mert úgy hiszem ezzel is segíthettem rajtuk. A legtöbb gyerek gátlásos, még a tehetsége kimutatásában is szorong! Ez a kis összekoccanás által, képesek lesznek könnyebben beilleszkedni, összeszokni és megnyílni! A legtöbb sulikezdő félénk, magányos és kirekesztett, nagyon nehezen kezdi, de ettől eltekintve, sikeresen végzi! Viszont nem mindegy milyen az első éved, hogy kerülsz be egy számodra új és ismeretlen közösségbe! A gyerekek klikkesednek, jelzőket aggatnak a másikra, gyakran csúnyán, lenézően viselkednek, megvetik a másikat. Pedig ha nem a küllemet néznék, hanem a belsőséget, nagyszerű emberekre találhatnának rá, életre szóló kapcsolatok köttethetnének! Erre fókuszáltam rá, és azt hiszem sikerült feloldanom a szorongást, megtörni a jeget, akik egyedül érkeztek, most csapatban távoztak, akik maradtak szintén találtak maguknak társaságot, ismeretlen ismerősöket, ha nevezhetem így őket! Azt hiszem remek munkát végeztem, büszke voltam rájuk és egyúttal magamra is, mert újoncként nekem is sikerült mindenkivel összeismerkednem, ehhez pedig nem kellettek szavak, csak a zene szeretete, a mozgás, a verbális kommunikáció! Nagyon tanultak és gyakorlottak, elsöprő palánták, akikre még nagy jövő vár! Elsősorban a tehetségüket hívtam elő, amit be is mutattak, röpke percek leforgása alatt nagy sztárok születtek, akiknek a hangja, a legnagyobb felhőkarcolókat is leverné, csodálatos és minden műfajban járatosak voltak! Másod sorban a hangszerjáték is fontos, így aki ezeket műveli, szintén színre lépett! A fúvós hangszereken át, hallani lehetett itt ütős, pengetős, vonós hangszerek ezer és ezer fajtáját, amint alkalmazkodnak az általam betett zenére, nagyon szép és különleges hangot kölcsönöztek és mind, egy huzamra csendült fel, akár saját zenekarom is lehet eztán, amit nagyon szivesen vezetnék, mert kórusunk már van és táncosokból is akad elég! Akik a verbális kommunikációra tértek át, tehát a táncra, ők is oda tették magukat, a lábunk alatt csak úgy remegett a föld, a különféle mozdulatokat lánc és dominószerűen vették át, meghiszem, hogy már is tanultak egymástól, pedig még csak el sem mondták a másiknak, hogy, ki, miben a legjobb! Megpróbálták a tőlük távol állók műfaját is és újabb élménnyel gazdagodtak! A három csoportot ha részekre osztanám, világsikerű fellépőket tudnék megmutatni a nagy közönségnek, ugyanis a saját tehetségükben is több részre oszlanak ők is, rengeteg típust képviselnek, ha tudtak róla, ha nem, most akaratlanul vagy akarva is, de kiengedték és megbizonyosodtak, hogy már pedig ez nekik nagyon is megy! Tehát szorongás, tehetség kimutatása, ismeretek szerzése és baráti társaság, pipa! Jól szerepeltek, a vizsgámon is átmentek és a bábmester, most hihetetlenül elégedett ezzel! Le is ülök velük és úgy folytatjuk tovább az egészet, már éneklünk, zenélgetünk, néha még egy-két röpke táncra megpördülünk, de ennyi, összességében lehalkulunk és tovább beszélgetünk. Most már a kapcsolatoknak van itt az ideje, hogy a beilleszkedés sokkal lazább legyen, könnyebben sodródhassanak és az igazi nagy feladatukra koncentrálhassanak majd, a jövőjük kialakítására! Rám pedig a papírmunka vár, amit el is kellene intéznem, így ott is hagytam most őket egy kis időre, de hamarosan visszatérek, remélem addig is maradnak még! Szóval felálltam és a cuccaim felé mentem, de egy táncoslábú vörös magával ragadott és el nem engedett, végig roptuk az általa diktált ritmust, ami azzal zárult, hogy sikerült valakit feldöntenem.. Elengedtem a lányt egy - "Ne haragudj, igazán röstellem.. később folytatjuk ígérem, köszi a táncot édes, de valakit meg kell most mentenem.." - szöveggel és mikor az - "Bocsánat elfogadva, majd később bébi!" - szöveggel lelépett, a hanyatt vágódott csaj felé néztem, akinek szőke, színes tincsei vonták el először a figyelmemet, aztán meg az, hogy rám nevetett, így mozdulni sem igazán tudtam, nem, hogy még a szavaira is figyelni, csak azt vettem észre, hogy hegyet kezdett el mászni és a lábamtól egészen a felsőtestemig végig tapogat, aztán elenged és figyelmesen magyaráz, megemeli a hangját, amit ebben a zsivalyban nem is csodálok, olyan szinten pezsegtünk mint, ha valamiféle kisebb, de jóval hangosabb repteret hoztunk volna be a terembe, pedig úgy emlékszem lassabb, halkabb ütemre kapcsoltunk.. Hát nem igazán, de ezen nem segített más azt hiszem, így félre vontam a lányt és a szavaira visszaemlékezve, válaszolni kezdtem - Ne haragudj! Nem terveztem, hogy az első alkalommal hanyatt döntsek bárkit is! Kicsit furcsállom, hogy nem ordibáltál le és pofoztál fel, de ha minden rendben, nos nagyon örülök neki! Nem akarok senkit sem kórházba juttatni! - mosolyogtam rá - Kössz az elismerést! Én is élvezem! Ha van kedved, csatlakozz bátran! - mutatok körbe - Örvendek Zoey! Én Dorian Benjamin Cristóbal Gray vagyok, de egyszerűbben Dorian! Ha gondolod becézhetsz is, abból is elég sok van, ami azt illeti! - nevetek fel - Rian, Ben, Ray vagy Jay, amelyik tetszik! Most, hogy mondod, fogalmam sincs, de jó tudni, hogy ekkora hangoskodás közepette is van diri, mert én még vele sem koccantam, de akkor úgy látszik ideje lesz! Remélem nem bánják, majd ezt a kis előbuli, bemelegítés-szerű összeröffenést, nem arra ment ki az egész, hogy lebontsuk az iskolát, hanem, hogy jól szórakozzunk és ez mint látható, elég jól sikerült! - kacsintottam rá majd a többiekre - Szóval remélem, hogy nem fogunk ezért leszólást kapni csak azért, mert mertük kiengedni ami bennünk lakozik, végtére is, ez egy Művészeti suli, ez lenne a feladatunk, de, ha még is, felfogom vállalni, engem terhel a felelősség, én kezdtem! De támogatom az ötletet, tényleg ilyennek kellene lennie minden órának, amellett, hogy könyvek felett gubbasztanak, meg kell tanítani őket iskolán belül is szórakozni, kibontakozni, hogy kedvük legyen ide járni! Akkor ér valamit az egész! Na és Te!? Hogy keveredtél ide!? Tánc, ének vagy hangszer csábított, esetleg berángattak ide!? Mert ahhoz nagyon értenek! - nevetek - Amúgy miből gondoltad, hogy miattam van ez az egész!? Lehetnék én is egy egyszerű diák a sok közül, aki bevállalja ezt az őrültséget és becsatlakozik a buliba! - vontam fel kérdőn a szemöldököm egy mosoly keretében - Mint Te is, Miss Egzotikus nevű, Szivárvány lány, aki letapiz egy pasit és jobb mint egy tapasztalt hegymászó! Már is megtaláltam a nickneveid! - pörgettem meg nevetve, aztán kezet csókoltam neki, majd elengedtem - Szóval, ha már elbűvöltelek és hanyatt döntöttelek, lenne kedved velem táncolni!? - nyújtottam felé mosolyogva a kezem - Vagy, ha máshoz lenne kedved, én abban is benne vagyok! - kacsintottam rá, miközben vártam a reakcióját. -
Végre ideértem. El sem hiszem. Ennél eldugottabb helyre nem is tehették volna ezt az iskolát, de nem baj. Pont ezt akartam, hogy ne lihegjenek a nyakamban. ez a hely amúgy elképesztő. az iskola egy monstrum, amit mondjuk L.A.-ben elfogadtam, de itt, a semmi közepén...elég fura. Amint megérkeztem az igazgatóiba küldtek. egy élmény volt. na nem mintha bántam volna a szexi igazgató csacsogását, de azért ott kezdeni...cinkes. Meg is néztek egyből. Olyasmiket hallottam, mint "Nézzétek az új lányt!" meg hogy "Na ez máris a dirinél kezdett!", holott szerintem ez rutinszerű, hogy megkapom az órarendemet és hogy hol lesz a szállásom. Amivel amúgy kavar volt, mivel hirtelenjében nem volt szabad hely. Frappánsan felajánlottam, hogy beköltözöm a tiszteletreméltó igazgató úrhoz, de egy aprócska mosoly után inkább gyorsan keresett nekem egy szobát. Ilyen vagyok...ami a szívemen a számon. Ezért lehet utálni vagy szeretni, totál leszarom! Így az első napomon gondoltam körbekukkantok a terepen. Nem árt ismerni a helyet, ahol elkövetkezendő tanulmányaimat akarom folytatni. Természetesen Rory, a gitárom velem tart. Mondhatom, hogy egy lépést sem teszek nélküle, csak nagy ritkán. Először csak benézegetek a termekbe, van itt minden kérem szépen: kondi, színház, rajzterem...minden ami kell. Vajon merre van a wellness központ? A folyosón haladva zenére leszek figyelmes, na meg őrült ricsajra. Természetesen a zene magával ragad, nem is tétovázok, nyomban a hang irányába moccanok. Belépve elképesztő party hangulat fogad. Fel sem eszmélek és egy srác a terem felé pördít, de el is enged azonnal. Azt hiszem azt akarta, hogy beszálljak a buliba. Mosolyogva figyelem az őrületet és azt hiszem sikerült kiszúrnom a buli alapítóját. Egy srác tele tetoválva, nagyon nyomja a zenét, teszem hozzá nem is rosszul. A kevert számot felismerem és a lábam abban a pillanatban mozdul meg...a számmal egyetemben. Éneklés..igen...ez az én területem. Hangosan énekelem a számot. A hangulat fokozott, ez nem vitás. Ha jól számolom harmadszorra fogta meg valaki a seggem, de ilyen körülmények között, ez nem lehet probléma. Ahogy elveszek a zenében észre sem veszem, hogy olykor olykor helyet változtatok, míg végül hanyatt nem vágódom egy lábban. eleinte ijedten borulok a padlóra, majd felnézve a srác kissé meglepett arcára elröhögöm magam, jelezve, hogy kutya bajom. A srác nem más, mint aki a zenét szolgáltatja nekünk. Kedvesen mosolyog rám, de megmoccanni? Azt nem. Lazán a gatyájába kapaszkodom, majd szépen fel a ruházatán, így felhúzva magamat és még mindig vigyorgok. -Köszi, hogy felsegítettél! Hallod! Baromi jó ez a zene! Nagyon keményen tolod! - dicsérem meg, hisz ez az igazság. Egy átlagos DJ nem tudna ekkora flash hangulatot teremteni 15 perc alatt. Mosolyogva szólalok meg ismét: -Amúgy Zoey vagyok! Zoey Grant! - mondom már-már szinte üvöltve, hisz a zene végett semmit sem hallok. -Ebben a suliban van egyáltalán tanár? Mert a dirin kívül egy centi korosabb embert sem láttam! az az igazgató is új keletű darab, ha jól rémlik! Bár nem bánnám, ha ilyen lenne minden tanóra! - mosolygok és várom, hogy reagáljon nekem valamit.
Amióta megérkeztem a szigetre azóta van bennem, hogy pezseg a vérem. Már a landolás is zenére ment, a taxizásban sem volt ez másként és akkor sem álltam le, amikor egy Pubba mentem, hát az iskolába megérkezve sem szűntem meg táncolni, énekelni és mixelni! Minden egyes lépésemre nyomtam az ütemet mint, ha csak ezért élnék és valójában így is van, a zene az, ami meghatároz, éneklésre, mozgásra kényszerít! Sőt mondhatom, hogy egyáltalán nem kényszeresség ez, hanem szeretet, már-már szerelem! Oda vagyok érte és nem tudok leállni, még, ha rám is szólnának, ha kényszerítenének rá, én akkor sem fejezném be, mert ez a legjobb dolog a világon, amivel csak megismerkedhettem kiskorom óta! Ez az én ösztönöm és ez kering bennem, vér helyett is csak hangkulcsokat, dallamot, kottákat sugárzok, mint valami automata gép. Be is robogok a suliba, már a szembejövőket is táncra perdítem aztán felslisszolok a táncterembe, az egyik sarokba teszem a cuccom, kiveszem a fülemből az ipodom és zenét kapcsolok, belendítem az ajtót, aztán neki kezdek, mindent, amit tanultam, röpke órák leforgása alatt viszek végbe. Hallom, hogy nézőközönségem akadt odakintről, amit csak megmosolygok, de nem foglalkozok vele, aztán csatlakoznak hozzám és a végén már egy kisebb tömeg mozog együtt az ütemre, amolyan banda táncok és egyedi, saját szerzemények kerülnek előtérbe, de tanár híján tesszük ezt, így egészen bulis a hangulat, mindenki laza és vidám, sokak énekbe is kezdenek, mások a hangszereiket keresik elő, jóformán az egész iskola zeng tőlünk, a talpunk alatt a föld is megremeg - Ezaz! Gyerünk, így tovább! - felveszem a mix keverőmet és elkezdem az egyik kedvencemet játszani, amire még jobban felbuzdul a tömeg, kisebb flashmob alakul ki, mindenki jól szórakozik - Party van! - kiáltok fel, a zene, csak úgy dübörög és a társaság igyekszik felpezsegni, ahogy bennem is forr már régen a vér - Mutassuk meg kik is vagyunk mi! - kacsintok rájuk, majd beállok közéjük táncolni, amikor pedig lassan fáradni kezdenek lassabb ütemre váltunk és társasban fejezzük be, mindenkinek akad partnere, hozzám pedig egy barna lány csatlakozik, aki szűnni nem akarva mosolyog rám és úgy tűnik, csak nem akar elfáradni - Ügyes, nagyon jól csinálod! Ha gondolod találkozhatnánk később, jól működik ez köztünk! - mutogatok neki, majd a szám végeztével meghajolok és kéz csókot adok - Köszönöm a táncot, örömömre szolgált! - mosolygok vissza, aztán elengedem és a többiek felé fordulok, folytatom amiért jöttem, ők meg csak néznek, néhányan távoznak a többiek becsatlakoznak ismét - Nem vagytok semmik, büszke vagyok, habár nem én vagyok a tanárotok, de ennek örülni fog, tudom! Minden elismerésem a tiétek, megérdemlitek a sikert, küzdjetek érte! Sosem láttam még ilyesfajta megmozdulást, ez tényleg nagyszerű, kalapot emelek előttetek! - nézek körbe, végezetül pedig megtapsolom őket, éneklünk és zenélünk mint, ha valami tábor lenne és tűz körül ücsörögnénk a parton. - Ebben a hangulatban érzem otthon magam és jó itt lenni, remek társaság és baráti kör alakul így meg köztünk, a következő alkalomkor pedig, már fel is léphetünk! Nem sokára közeleg az iskola nagy bálja, amin mindenképp részt kell vennünk, és ezt a tánctanár is így fogja gondolni, legalábbis merem remélni, én benne lennék és buzdítanám őket, mert látszik mennyire szeretik csinálni, élvezik és remekek lennének, még nyernénk is, csak ne vesszen el belőlük a szellem! De ezen nem is kell rágódnom, úgy is tudom, hogy velem tartanak, szavak nélkül jöttek a zenére! -
Üdvözöllek itt Grandview-ban, a szigeten ahol semmi sem az aminek látszik. Természetfeletti lények járják be a mi kis világunkat, kevesen törőde az ártatlanok életével. Gyilkosságok, szerelmek, fájdalmak és minden ami egy élettel jár. Kezdetben a természetfelettiek meghúzodtak egy igen régi iskolában, de mára már annyian vannak, hogy ez lehetetlen. Persze itt nem csak természetfelettiek léteznek. Van itt egy másik iskola is, az Art Center művészeti iskola, ahol sok diák megcsillogtathatja a tehetségét. Természetesen nekik is megvan a maga problémájuk. Gyere csatlakozz hozzánk és érezd nagyon jól magad!
Kezdőlap
Azt hiszem a zene volt a mérvadó, amiért feljöttek az aulából és a táncomon volt a másodszerep hangsúlya, amiért be is jöttek és mozgásba lendültek. Nem tervezett akció volt ez, de nem bántam meg, mert úgy hiszem ezzel is segíthettem rajtuk. A legtöbb gyerek gátlásos, még a tehetsége kimutatásában is szorong! Ez a kis összekoccanás által, képesek lesznek könnyebben beilleszkedni, összeszokni és megnyílni! A legtöbb sulikezdő félénk, magányos és kirekesztett, nagyon nehezen kezdi, de ettől eltekintve, sikeresen végzi! Viszont nem mindegy milyen az első éved, hogy kerülsz be egy számodra új és ismeretlen közösségbe! A gyerekek klikkesednek, jelzőket aggatnak a másikra, gyakran csúnyán, lenézően viselkednek, megvetik a másikat. Pedig ha nem a küllemet néznék, hanem a belsőséget, nagyszerű emberekre találhatnának rá, életre szóló kapcsolatok köttethetnének! Erre fókuszáltam rá, és azt hiszem sikerült feloldanom a szorongást, megtörni a jeget, akik egyedül érkeztek, most csapatban távoztak, akik maradtak szintén találtak maguknak társaságot, ismeretlen ismerősöket, ha nevezhetem így őket! Azt hiszem remek munkát végeztem, büszke voltam rájuk és egyúttal magamra is, mert újoncként nekem is sikerült mindenkivel összeismerkednem, ehhez pedig nem kellettek szavak, csak a zene szeretete, a mozgás, a verbális kommunikáció! Nagyon tanultak és gyakorlottak, elsöprő palánták, akikre még nagy jövő vár! Elsősorban a tehetségüket hívtam elő, amit be is mutattak, röpke percek leforgása alatt nagy sztárok születtek, akiknek a hangja, a legnagyobb felhőkarcolókat is leverné, csodálatos és minden műfajban járatosak voltak! Másod sorban a hangszerjáték is fontos, így aki ezeket műveli, szintén színre lépett! A fúvós hangszereken át, hallani lehetett itt ütős, pengetős, vonós hangszerek ezer és ezer fajtáját, amint alkalmazkodnak az általam betett zenére, nagyon szép és különleges hangot kölcsönöztek és mind, egy huzamra csendült fel, akár saját zenekarom is lehet eztán, amit nagyon szivesen vezetnék, mert kórusunk már van és táncosokból is akad elég! Akik a verbális kommunikációra tértek át, tehát a táncra, ők is oda tették magukat, a lábunk alatt csak úgy remegett a föld, a különféle mozdulatokat lánc és dominószerűen vették át, meghiszem, hogy már is tanultak egymástól, pedig még csak el sem mondták a másiknak, hogy, ki, miben a legjobb! Megpróbálták a tőlük távol állók műfaját is és újabb élménnyel gazdagodtak! A három csoportot ha részekre osztanám, világsikerű fellépőket tudnék megmutatni a nagy közönségnek, ugyanis a saját tehetségükben is több részre oszlanak ők is, rengeteg típust képviselnek, ha tudtak róla, ha nem, most akaratlanul vagy akarva is, de kiengedték és megbizonyosodtak, hogy már pedig ez nekik nagyon is megy! Tehát szorongás, tehetség kimutatása, ismeretek szerzése és baráti társaság, pipa! Jól szerepeltek, a vizsgámon is átmentek és a bábmester, most hihetetlenül elégedett ezzel! Le is ülök velük és úgy folytatjuk tovább az egészet, már éneklünk, zenélgetünk, néha még egy-két röpke táncra megpördülünk, de ennyi, összességében lehalkulunk és tovább beszélgetünk. Most már a kapcsolatoknak van itt az ideje, hogy a beilleszkedés sokkal lazább legyen, könnyebben sodródhassanak és az igazi nagy feladatukra koncentrálhassanak majd, a jövőjük kialakítására! Rám pedig a papírmunka vár, amit el is kellene intéznem, így ott is hagytam most őket egy kis időre, de hamarosan visszatérek, remélem addig is maradnak még! Szóval felálltam és a cuccaim felé mentem, de egy táncoslábú vörös magával ragadott és el nem engedett, végig roptuk az általa diktált ritmust, ami azzal zárult, hogy sikerült valakit feldöntenem.. Elengedtem a lányt egy - "Ne haragudj, igazán röstellem.. később folytatjuk ígérem, köszi a táncot édes, de valakit meg kell most mentenem.." - szöveggel és mikor az - "Bocsánat elfogadva, majd később bébi!" - szöveggel lelépett, a hanyatt vágódott csaj felé néztem, akinek szőke, színes tincsei vonták el először a figyelmemet, aztán meg az, hogy rám nevetett, így mozdulni sem igazán tudtam, nem, hogy még a szavaira is figyelni, csak azt vettem észre, hogy hegyet kezdett el mászni és a lábamtól egészen a felsőtestemig végig tapogat, aztán elenged és figyelmesen magyaráz, megemeli a hangját, amit ebben a zsivalyban nem is csodálok, olyan szinten pezsegtünk mint, ha valamiféle kisebb, de jóval hangosabb repteret hoztunk volna be a terembe, pedig úgy emlékszem lassabb, halkabb ütemre kapcsoltunk.. Hát nem igazán, de ezen nem segített más azt hiszem, így félre vontam a lányt és a szavaira visszaemlékezve, válaszolni kezdtem - Ne haragudj! Nem terveztem, hogy az első alkalommal hanyatt döntsek bárkit is! Kicsit furcsállom, hogy nem ordibáltál le és pofoztál fel, de ha minden rendben, nos nagyon örülök neki! Nem akarok senkit sem kórházba juttatni! - mosolyogtam rá - Kössz az elismerést! Én is élvezem! Ha van kedved, csatlakozz bátran! - mutatok körbe - Örvendek Zoey! Én Dorian Benjamin Cristóbal Gray vagyok, de egyszerűbben Dorian! Ha gondolod becézhetsz is, abból is elég sok van, ami azt illeti! - nevetek fel - Rian, Ben, Ray vagy Jay, amelyik tetszik! Most, hogy mondod, fogalmam sincs, de jó tudni, hogy ekkora hangoskodás közepette is van diri, mert én még vele sem koccantam, de akkor úgy látszik ideje lesz! Remélem nem bánják, majd ezt a kis előbuli, bemelegítés-szerű összeröffenést, nem arra ment ki az egész, hogy lebontsuk az iskolát, hanem, hogy jól szórakozzunk és ez mint látható, elég jól sikerült! - kacsintottam rá majd a többiekre - Szóval remélem, hogy nem fogunk ezért leszólást kapni csak azért, mert mertük kiengedni ami bennünk lakozik, végtére is, ez egy Művészeti suli, ez lenne a feladatunk, de, ha még is, felfogom vállalni, engem terhel a felelősség, én kezdtem! De támogatom az ötletet, tényleg ilyennek kellene lennie minden órának, amellett, hogy könyvek felett gubbasztanak, meg kell tanítani őket iskolán belül is szórakozni, kibontakozni, hogy kedvük legyen ide járni! Akkor ér valamit az egész! Na és Te!? Hogy keveredtél ide!? Tánc, ének vagy hangszer csábított, esetleg berángattak ide!? Mert ahhoz nagyon értenek! - nevetek - Amúgy miből gondoltad, hogy miattam van ez az egész!? Lehetnék én is egy egyszerű diák a sok közül, aki bevállalja ezt az őrültséget és becsatlakozik a buliba! - vontam fel kérdőn a szemöldököm egy mosoly keretében - Mint Te is, Miss Egzotikus nevű, Szivárvány lány, aki letapiz egy pasit és jobb mint egy tapasztalt hegymászó! Már is megtaláltam a nickneveid! - pörgettem meg nevetve, aztán kezet csókoltam neki, majd elengedtem - Szóval, ha már elbűvöltelek és hanyatt döntöttelek, lenne kedved velem táncolni!? - nyújtottam felé mosolyogva a kezem - Vagy, ha máshoz lenne kedved, én abban is benne vagyok! - kacsintottam rá, miközben vártam a reakcióját. -
Így az első napomon gondoltam körbekukkantok a terepen. Nem árt ismerni a helyet, ahol elkövetkezendő tanulmányaimat akarom folytatni. Természetesen Rory, a gitárom velem tart. Mondhatom, hogy egy lépést sem teszek nélküle, csak nagy ritkán. Először csak benézegetek a termekbe, van itt minden kérem szépen: kondi, színház, rajzterem...minden ami kell. Vajon merre van a wellness központ? 
A folyosón haladva zenére leszek figyelmes, na meg őrült ricsajra. Természetesen a zene magával ragad, nem is tétovázok, nyomban a hang irányába moccanok. Belépve elképesztő party hangulat fogad. Fel sem eszmélek és egy srác a terem felé pördít, de el is enged azonnal. Azt hiszem azt akarta, hogy beszálljak a buliba. Mosolyogva figyelem az őrületet és azt hiszem sikerült kiszúrnom a buli alapítóját. Egy srác tele tetoválva, nagyon nyomja a zenét, teszem hozzá nem is rosszul. A kevert számot felismerem és a lábam abban a pillanatban mozdul meg...a számmal egyetemben. Éneklés..igen...ez az én területem. Hangosan énekelem a számot. A hangulat fokozott, ez nem vitás. Ha jól számolom harmadszorra fogta meg valaki a seggem, de ilyen körülmények között, ez nem lehet probléma. Ahogy elveszek a zenében észre sem veszem, hogy olykor olykor helyet változtatok, míg végül hanyatt nem vágódom egy lábban. eleinte ijedten borulok a padlóra, majd felnézve a srác kissé meglepett arcára elröhögöm magam, jelezve, hogy kutya bajom. A srác nem más, mint aki a zenét szolgáltatja nekünk. Kedvesen mosolyog rám, de megmoccanni? Azt nem. Lazán a gatyájába kapaszkodom, majd szépen fel a ruházatán, így felhúzva magamat és még mindig vigyorgok. -Köszi, hogy felsegítettél! Hallod! Baromi jó ez a zene! Nagyon keményen tolod! - dicsérem meg, hisz ez az igazság. Egy átlagos DJ nem tudna ekkora flash hangulatot teremteni 15 perc alatt. Mosolyogva szólalok meg ismét: -Amúgy Zoey vagyok! Zoey Grant! - mondom már-már szinte üvöltve, hisz a zene végett semmit sem hallok. -Ebben a suliban van egyáltalán tanár? Mert a dirin kívül egy centi korosabb embert sem láttam! az az igazgató is új keletű darab, ha jól rémlik! Bár nem bánnám, ha ilyen lenne minden tanóra! - mosolygok és várom, hogy reagáljon nekem valamit.
