Nappali ♥

Éreztem hogy ha megcsókolom akkor rosszba fog fordulni a dolog , de hogy ennyire erre nem számítottam. Úgy érzem hogy zuhanok le a mélybe és nem tudom hogyan mászhatnék ki ebből. Tulajdonképpen fogalmam sincsen hogy pontosan mit érzek iránta csak az érzem hogy kedvelem nagyon , de talán ő azért kérdezte mert ő teljesen ki akar maradni belőlem. Le hajtom a fejemet és a lábamat elkezdem nézni most jobb nem jut eszembe mihez kezdhetném ... ha nem szólalok meg akkor elfog menni , de hazudni sem akarok neki sem magamnak , de ha ki mondom akkor talán az lesz a baj .. Nem tudom teljesen össze vagyok zavarodva. Talán végre készen állok elengedni , nem elengedem, és most már tudom új élet vár rám az út során . Mindig megérzem, melyik a helyes irány, úgyhogy ezúttal nem fogom elengedni a szerelmet. De ezt csak így is érzem vagy ki is tudom mondani végre amit már próbálok egy éve megtenni... Rá nézek majd magam elé és megszólalok . A szerelemhez sosincs túl késő.- veszek egy mély levegőt majd próbálom folytatni a mondanivalómat . Tévedsz ebben nagyon tévedsz , mert ez egyáltalán nincsen így.Tudod nem tudom hogy én éreztetem-e ezt veled vagy csak te gondolod így vagy én mutatom azt ,de tévedsz! Ha egy olyan lányt akarnék mint ő akkor talán egy olyan lányt keresnék mint ő , de te teljesen más vagy külsőleg és belsőleg is . - most már végig a szemébe mondtam majd elmosolyodom kínomba. Csak mondd azt hogy menjek el és többé nem kell látnod én sem akarnék egy ilyen alakkal bármit is csinálni . És sajnálom hogy megcsókoltalak az összeset.- megigazítom a nadrágomat idegességembe és inkább jobbak látom hogy felálljak és meg is tettem. Ha én most itt maradnék csak az utadba lennék. Szóval most én azt hiszem elmegyek . - mutatok az ajtó felé . De azt tudom hogy rád fogok gondolni még egy jó darabig.... - nem nézem hogy mit csinál nem vagyok rá képes remélem így jobb lesz neki hogy őt is elengedem .
Mindketten tudjuk hogy nem én vagyok akire szükséged van . - ahogy ki mondom ezt a mondatot úgy érzem összetört a szívem újra , hallom a hangját szépen lassan darabokra tör.
Remélem minden jót megkapsz majd az élettől amit kívánsz és akarsz hiszen tehetséges vagy és ha megmutatod mindenkinek sokra fogod vinni- mondom ezeket neki mindvégig háttal állva hogy ne lássa az arcomat . Hallom ahogy elkezd mozogni de nem fordulok hátra úgy még nehezebb lenne elmennem . Azt hiszem készen állok kimenni az ajtót a szívem úgy is darabokba szóval már teljesen mindegy számomra. Ha most nem szól semmit kilépek az ajtón és elmegyek.. hogy hová azt még én sem tudom..

Jól esik amit mondd, múltkor is csak miatta nyugodtam le . Talán ez egy jel Sarahtól hogy ő segíteni fog nekem és mellettem lesz mint akkor ő. Igen más magyarázat jelenleg nem jut az eszembe . Mikor megfogja a kezemet az nagyon jól esik . Annyira köszönöm hogy ilyen megértő vagy velem és hogy törődsz velem és segítesz rajtam , lehet már rég víz alá süllyesztettem volna ezt a szigetet ha nem gondolok vissza arra amit mondtál nekem , hogy nem vagyok szörnyeteg. - mosolygok rá majd hátra dőlök a kanapén és csak nézem őt percekig majd ő is hátra dől és elkezdem a haját szagolgatni mert mindig olyan elképesztő illata van.
Még mindig elképesztő vagy nem is tudom hol rejtegetek téged Paige vagy meg tudhatom a művésznevedet? Te mindig eltudod terelni a figyelmemet a rossz dolgokról . - figyelem ahogyan mosolyog majd megfogom az arcát és mélyen a szemébe nézek. Annyit tettél már értem most hadd tegyek én valamit érted , be akarom bizonyítani nem vagyok olyan rossz fiú tudok én romantikus , kedves és még érzelgős alak is lenni. - már szinte össze ér a szánk de nem csókolom meg de nem tudom levenni a szememet a szájáról .
És még tudok zongorázni és gitározni is ha ez számít neked.- most nem bírom türtőztetni magamat remélem nem fog felpofozni , nagyon remélem mi közben rá mosolygok szépen lassan a kezemet a dereka köré fonom és megcsókolom őt gyengéden.

Elmosolyodom azon hogy a barátnőmnek tartja magát és hirtelen le húz a kanapéra. Hallgatom és hallgatom , nem tudom hogy elmondjam neki ezeket a szörnyűségeket amik velem történtek az elmúlt időbe , de ő legalább meg fog érteni és biztos tud majd segíteni nekem . Igazad van te vagy az egyetlen barátnőm.- rá mosolygok majd megfogom a kezét és elkezdek neki mesélni , de előtte egy mély levegőt veszek.
Nem rég meghaltam , tudom hogy ez furán hangzik , de találkoztam egy lánnyal és hozzá értem mert segíteni szerettem volna neki, de áramütést kaptam . Azt hittem elpusztít ez a fájdalom és végül is úgy lett megölt és ... és ..és. - habogok mivel nem tudom hogy tényleg láttam -e akit láttam vagy ez is valami trükk , én már nem merek elhinni semmit sem senkinek , de lassacskán folytatom amit befejeztem.
És ezt hiszen hogy láttam Saraht , de én már tovább akarok lépni de ő nem enged nem tudom miért de úgy érzem hogy még nem engedd el .. pedig egy év sok idő. - nézek magam elé és nem is nézek rá . És majd nem elsüllyesztettem a szigetet mert nem tudom az erőmet az érzéseimtől szét választani , de próbálkozom és tudom hogy menni fog. Vagy is nagyon remélem . - mosolygok rá de az arcomon látszik hogy teljesen kétségbe vagyok esve.
Te vagy az egyetlen normális ember körülöttem azért is kerestelek meg hogy végre tudjak tisztán gondolkozni és csak te tudsz nekem ebben segíteni és remélem segítesz is nekem .- engedem el a kezét majd a lábamra teszem..
Tudod én sosem akartam ilyen életet magamnak , olyan életet akarok mint ami neked van mert az csodálatos . Remélem nem untatlak ezekkel a dolgokkal.- húzom el a számat de látszik rajtam hogy megkönnyebbültem.

Mikor közeledik felém tök kínosan éreztem magamat hiszen mi lesz ha nem is akar látni hogy itt hagytam őt szinte miután elaludt se puszi se pá nélkül.. de ahogyan látom nem haragszik, sőt boldog és ennek tudok most a legjobban örülni a legjobban majd rá mosolygok. Most nagyon boldog vagyok hogy megjelentél már vagy egy órája ültem itt és már nem tudtam mit kezdeni magammal így oda ültem . - mutatok a zongora felé. Nem az itteni barátnőmmet keresem .- megforgatom a szememet majd elkezdek röhögni. Hát persze hogy téged kereslek, múltkor csak úgy itt hagytalak és már ideje volt eljönnöm és megnézni hogy hogyan vagy mert érdekelt .
Próbálok nem olyant mondani ami nem olyan félre érthető mert múltkor nem csak egyszer csókoltuk meg egymást és ez még is csak valahol kínos , persze nem azért mert őt hanem mert , nem is tudom olyan fura ő és én és mi rázom meg a fejemet. Nem tudom hogy megöleljem -e vagy sem de sok gondolkozás után megöleltem majd hátrébb léptem. Kalandos napjaid hogy telnek mostanában?

A tengerpartról sétáltam egészen ide az iskoláig , nem tudom hogy ez az az iskola pontosan mert nem néztem meg hogy ide hoztam -e vissza Paiget. Felsóhajtok és azon töprengek vajon bemenjek-e? Emlékszik még arra ami velünk történt és hogy ennyi idő után keresem fel de talán most szükségem van rá és valakire aki boldog és feltud vidítani engem. Kinyitom az ajtót , körül nézek sehol senki sem , ilyen gyönyörű helyet még életembe nem láttam . Ide megérne járnom nagyon szép hely de hogy senki sincs itt az kicsit aggaszt lehet Paige sincs itt , sétálok a kanapéra és leülök hátha jön valaki és elgondolkozom ami velem történt a napokba. De a gondolkozásomat megzavarja egy idegen lány és rám mosolygok persze nem kérdezz semmit és én is hagyom hogy elmenjen .. Szóval még sem kihalt ez az iskola ennek nagyon örülök. Egy óra várakozás után fel állok mert a hátsóm teljesen bezsibbad és elkezdek fájdalmas arcot vágni de ha ezt valaki látná az teljesen kiröhögne, oda sétálok a zongorához és le ülök és becsukom a szememet és mintha csak az időbe mentem volna vissza és láttam hogyan zongorázott régen a papám és elkezdem úgy le nyomni a billentyűket ahogyan ő csinálta. Ez nagyon kellemes a fülnek , mosolyodom el közben és teljesen át élem magamat . Papám kedvence a spanyol altató volt minden éjszaka azt énekelte nekem amíg kórházba nem került és nem halt meg rákban , persze nem csak az vitte el öreg is volt 97 évesen hunyt el . Ahogy zongorázok az egész épületbe lehet hallani bár én nem gondoltam volna és közben halkan elkezdem dúdolni , bár egyáltalán nincsen spanyol akcentusom sem más milyen de szeretem ezt a dalt. Amikor kinyitom a szememet látom ott ott áll Paige és csak elmosolyodom majd leesik hogy itt van és azonnal lecsukom a zongorát és fel állok. Őőő. Szia. - tördelem a kezemet majd zsebre teszem mert nem tudom hogy nem -e haragszik hogy most kerestem fel.

A játéktér szabad!

Nem tudom mi ütött belé,de valami folytán nagyon unott lett,és látszik,hogy szaltót vetnek az agyában a gondolatok. Kínos,hogy nem bízik bennem,pedig én nem szolgáltam rá erre a bizalmatlanságra. Nem csaltam meg. És ha meg is csaltam volna,jogom lett volna hozzá,hiszen azt hittem elhagyott. Fogalmam sem volt,hogy mi történt,és egy SMS-t dobhatott volna.
Nem is telefonált,hogy esetleg jól van-e a szerelme.
Szerintem szakítani fogok vele,mert túl hamar történtek a dolgok. Második találkozásnál megfektettem,és ez sem volt helyes. Tetszik neki Beto,ez száz százalék. Biztos vagyok benne,hogy valamit eltitkol,és egyre inkább megbizonyosodik bennem,hogy ő igen is nem a nevelőnőjét ápolta.
-Na de miért mész? -fogom meg a csuklóját felállva és megcsókolom-látom tényleg fáradt vagy,menj akkor! Kellemes pihenést!-kacsintok rá aztán markolok bele a fenekébe.
Szexi csaj,ez kétségtelen.

Meglepődök. Menjek vele? Ez hülyeség. Ő magától nem kérne ilyet. Ismerem. De mennyire? Ez itt a kérdés. Lehet hogy igazából hülyeség volt ennyire gyorsan belevágni a kapcsolatba. Figyelem az arcát. Olyan mintha próbálna eltitkolni valamit. Már Beto neve hallatára is ideges lett. Lehet hogy Gracie-n vesztek össze? Feszülten felülök.
- Ne mondj olyat amit nem szeretnél-mosolyodok el idegesen- Nem megyek el, menj nyugodtan. Ez nagy lehetőség és te kaptad- lassan beszélek minden következő szót átgondolva. Ha bármi olyat szólok akkor ennek az egésznek vége.
- Hát ízlések és pofonok. Nekem tetszik a hangja...-nem tudom megmondjam e neki a gyanúmat. Aztán eszembe jut. Mi van ha féltékeny? Lehet hogy azt várja hogy én is utáljam Betot? Valahogy meg kell mondanom neki hogy nincs mitől félnie. Én nem akarom, és nem is fogom megcsalni. Saját magamban biztos vagyok. De hogy ő nem csalt e meg... Azt még nem tudom. Szaggatottan belekezdek.
-Semmi okod arra hogy aggódj. Van menyasszonya. És nekem is barátom- felállok és halkan hozzáteszem úgy hogy csak én halljam-Azt hiszem van...- kicsit csalódottan kezdem összeszedni a cuccaim. Most a legjobb lesz ha itt hagyom. Nekem pihennem kell... Neki meg úgy látszik van min gondolkodnia. Nem kértem hogy mondja el mi történt. De jól esett volna ha ennyire azért megbízik bennem. Nem kell az orromra kötnie, nem kértem ilyet. Csak úgy cikáznak a fejembe a gondolatok. Ameddig ide nem értem biztos voltam benne hogy szeretjük egymást. Most, az ő arcát elnézve ez most kevésbé biztos. Nekem is gondolkodnom kell. Lehet hogy nem is szeretem igazán, csak elakarom magammal hitetni. Lehet hogy soha nem volt több nekem mint barát... De nem! Én szeretem őt. De most úgy látszik muszáj elmennie nélkülem. Én biztos nem megyek vele. Gondolkodnunk kell. Ha vissza jött majd eldől...
- Felmegyek pihenni. Fáradt vagyok. Szia!- mosolygok erőltetve és a táskámat felkapom.Puszit nyomok az arcára.Elindulok lassan és fáradtan.

Látom rajta,hogy bizonytalan,hisz olyan grimaszokat vág,hogy elképesztő. Tudom,és gondoltam,hogy nem fogja támogatni ezt az ötletet. Pedig nekem most a jövőm forog kockán,hiszen ha énekes vagyok,és dalszöveg író,akkor a tánc talán teljessé tehetne a zenében. Nagyon szeretnék elmenni,hiszen ilyen alkalom nem adódik naponta. Túl fontos nekem a zene,hisz 15 évig arra építkeztem,és mindig a zenével képzeltem el a jövőmet. Számomra ő az igazi. Nagyon szeretem ezt a lányt,viszont nekem nem fér be egy csaj a zenei világomba. Lehet,hogy mégis szakítanom kéne vele? Nem jó,hogy ennyire ragaszkodik,ezt már túlzásba viszi.
Viszont,ha szeretjük egymást,akkor az lesz a leghelyesebb ha együtt maradunk,és minden akadállyal farkas szemet nézve szembeállunk. Azt hiszen,gyorsan el kell hessegetnem ezeket a negatív gondolatokat. Nem tudhatja meg,hogy mi jár a fejemben,és,hogy ennyire pesszimista hullámok merítenek el. Szeretem,és a zenét is. Talán az lenne a leghelyesebb,ha vinném magammal,és együtt tanulnánk meg táncolni. Próbálom kikapcsolni az agyam és válaszolni:
-Persze,hogy vártam rád!-mosolyodok rá kedvesen,aztán fölé hajolva lesmárolom-De neked nem kell én rám várnod! Gyere l velem Bern-be! Tanuljunk meg közösen táncolni!-biztatgatom,hogy hátha velem jönne,bár ennek az esélye egyenlő a nullával. Deana nem annyira önző,hogy az én pénzemre járjon tanfolyamra. Pedig én tényleg kifizetném neki. Aztán,ahogy hallgatom amit mesél,kezdek idegessé válni,és fogalmam sincs,hogy mit mondjak neki Betorol. És egyáltalán kavar-e vele?! Betobol bár mindent kinézek,totálisan kihasználja azt a szegény teremtést. És összeházasodnak!? Pont ezért vesztem össze vele,hisz beolvastam Gracenek Betorol,és Beto ezért próbált velem vitába kelni. De ezt így nem mondhatom meg neki,hogy konkrétan féltékenységi hisztit csaptam az iskola előtt. Most már tényleg nem vagyok jó véleménnyel erről a kapcsolatról,hiszen túl sok mindent titkoltam el. Azt hiszem hamar belevágtunk ebbe a kapcsolatba,még mindig nem ismerjük egymást eléggé. De ebből neki semmit sem mondhatok meg,hisz nem szakadhat meg a kicsi szíve!
Válaszolok valami kedveset,így talán oldódik ez az égő forró levegő.
-Összevesztem vele. Számomra nem szimpatikus! Tudod az alfa hímeknél,nem fér két dudás egy csárdába!-nevetek fel,aztán megölelem.-Nem tudom mi szép az ő hangjába! Én hallottam énekelni,és egyáltalán nem tetszett!-húzom el humorosan a szám-Te nem hallottál még engem énekelni,bizonyára azért mondod!-nevet,hogy kicsit lazuljon a megfeszített kötél...

Kicsit elkomolyodok. Elmegy. Ez nem lehet igaz. Most értem vissza.. Erre elmegy. Kicsit megszeppenve nézek rá. Mit mondhatnék erre? Igent nem akarok. Nemet meg nem lehet. A legtisztább az lesz ha elmondom mi a véleményem.
-Rossz lesz hogy most jöttem vissza és el kelll menned. Úgy hiányoztál pedig- megfogom a kezét és elgondolkodok a folytatáson- De te is vártál rám.. Szóval úgy fer ha én is várok. Megéri-puszilom meg az arcát és keserűen elmosolyodok. Neki így a legjobb. És az a lényeg..Azt hiszem. Azon gondolkodok, mi lett volna a helyes válasz. Ha azt mondom "mej csak örülök ha ilyen lehetőséget kaptál" az nem lett volna igaz. De ha azt mondom "ne menj nem akarom" akkor meg önzősèg. Erre nincs jó válasz....
-Össze vesztetek Betoval?-nevetek erőltetve. Próbálom elterelni a témát- Pedig aranyos srác, nagyon szép hangja van. Mi történt?- kíváncsiskodok

Örömmel áraszt el,hogy ennyire rajong értem. Nagyon ragaszkodom hozzá,akár a fiú az anyjához. Valahogy jól esik nézni őt minden mozdulatára reagálva. Szenvedélyesen megcsókolom,és megint,aztán megint,és újra.
Nem győzök betelni vele,minél több csók csattan el ajkainkon,annál inkább szeretem meg.
-Rossz fiús arc? Mivel érdemeltem ki ezt a rosszfiút? -nézek rá viccelődve,s közben próbálom terelni a témát a múltamról. Nem sötét az a múlt,hanem szomorú. Szomorú,hogy meg kellett szöknöm a szüleim akarata elől. Én nem akarok piszok gazdag lenni,én csak Dea-val akarok lenni.
Talán olyan nehéz felfogás ez?
-Velem?! Nos hát,semmi különös. Összebalhéztam Betoval! Te ismered? Összebalhéztam a menyecskéjével is..Nem volt zűrös az életem. Viszont elárasztottak minket az új diákok,melyekből páran már el is mentek innen. Viszont,amiről tudnod kell! Kaptam egy ajánlatot,mi szerint ingyen tovább fejleszthetem a tánctudásom. Viszont ezért Bern-be kellene utaznom. Beleegyezel? Elengedsz? Vagy ne menjek? Én szeretnék menni,és arra is lehet esély,hogy velem gyere..Gondoltam erről tudnod kell,hisz nem akartam csak úgy,egy üzenettel lelépni!-húzom el a szám,aztán megcsókolom.
Negatív gondolatok cikáznak a fejem legszűkösebb sarkaiban is. Fogalmam sincs,hogy elmenjek,vagy maradjak vele..
Imádom ezt a lányt,viszont fontos nekem ez az ajánlat. Ausztriában még úgy sem jártam,szóval semmi akadálya,csak Dea. Ha ő beleegyezik elmegyek arra a két hétig tartó tanfolyamra. Vagy elviszem őt is,hisz hozzám tartozik,s akkor bizonyára ő is megtanulhat ingyen táncolni!
Mindegy,nem kattogok ezen,már csak várom a nyomasztó válaszát. Ki tudja mit mond majd erre a sokkoló hírre...?!

Letörlöm a könnyeimet és sóhajtok. Elkéne fogadnom de nem megy. Ez ne menjen már ilyen egyszerűen.. Én is elmondtam, ő is mondja el. Megfordul a fejembe hogy azért ilyen mert rosz múltja volt és elakarja felejteni a múltját amit megértek hisz az enyémet én is elakarom.
-Arthur, megértelek és nem is kértem hogy játszd a lovagot. És arra se kértelek hogy mobd el a saját múltad. Nekem mindegy milyen voltál. Nekem az számít hogy most milyen vagy. Érted? Az se érdekelne hogyha kábszereztél volna. Én nem azért mondtam el... Hanem mert így volt tiszta a történet amiért elmentem-ölelem meg a hasát. És elgondolkodok a sajár szavaimon. Most ezt tényleg így gondolom vagy csak az illem miatt mondtam? Azt hiszem igaz. Végül egy embernek nem számít a múltja csak a jelene. És ameddig itt van mellettem addig mindent leszarok. Ránézek és elmosolyodok.
- Úgy hiányzott az a rosszfiúsan cuki arcod- nevetek. Nem gondoltam hogy ennyire ragaszkodhatok bárkihez újra. De úgy látszik az élet fintora hogy amikor már semmid sincs újra ad valakit. De őt már nem akarom elveszteni. Ha belegondolok hogy ő is eltűnhet elkap a rosszul lét. Még szorosabban ölelem át.
-És veled mi történt?- nézek rà őszintén.

Figyelmesen végighallgatom amit mond,s közben nagyon meghökkenek. Most már azt sem tudom,hova tegyem ezt a lányt,fogalmam sincs,hogy most ki is valójában! Egy életerős boldog nő,vagy egy teljesen elhagyatott magányos lány? Jár velem,és én ezt mégsem tudtam róla. Ez elgondolkodtató....
Nem is ismerem,hiszen most mondta,hogy nem ismerem az előéletét.
Szeretem Deanat,de rizikós lenne ezt titkok nélkül tovább folytatni. Látom,hogy rajong értem,hiszen mindent megbocsátana nekem. Ez nem túl biztató a számomra,hiszen én mindig is kedveltem a kihívásokat. Viszont szeretem,s ragaszkodom hozzá. Gyönyörű lány,viszont aggaszt az,hogy ezt miért nem mondta el előbb. Vajon van még valami?
Torkomban a gombóc,s nem tudom csak úgy lenyelni. Sok mindent megtűrök,de ez kissé sokként ért. Nehéz lesz ezt feldolgoznom,de érte mindent megtennék.
Most az lenne a helyes,hogy szépen mindent elmeséljek magamról,hisz joga van tudni. De nem akarom bolygatni a múltat,hisz végre leülepedett az iszap,amit magamon hordtam idáig. Mára sikerült legyűrnöm ezt a szégyent,és most nem szeretnék újra belemártózni.
Kattog az agyam,azt sem tudom,hova tegyem azt,amit mond. S mit tegyek,hogy helyes legyen? Joga van tudni,de én nem szeretném ezt most újra feldolgozásra váró témaként kezelni. Jobb,ha semmiről sem tud,és nem is muszáj megtudjon egy szót is.
Annak idején Candiciet el akartam vinni a szüleimhez,de ez más.
Végül válaszolok:
-Meglepő beszéded volt! Megértelek,de adj időd kérlek,hogy feldolgozhassam. Nem szakítok veled,de egyelőre nem tudok lovagként viselkedni. Most az lenne a helyes,hogy én is kiteregessek magamról,de nem akarok. Ugye megérted? Ne sírj,minden jobb lesz idővel!-vigasztalom a haját simogatva,közben pedig tovább pörög az agyam.

Nagyot nyelek mielőtt neki kezdek. Mivel ő még az előéletemet sem ismeri úgy döntök annál kezdem.
- Soha nem meséltem még mi volt velem mielőtt idekerültem. Nem voltam valami fényes helyzetben akkor. Apukám 10 évesen elhagyott minket. Volt egy nővérem... Ő volt a lelki támaszom. De öngyilkos lett egy pasi miatt. Anyukám emiatt felakasztotta magár és én árvaházba kerültem. Énis sokszor próbálkoztam öngyilkossággal.. Egy idő után az igazgató magához vett és lányaként felnevelt. De most beteeg lett-nem bírom visszaa fogni magam. Zokogva a mellkasára dőlök- sajnálom hogy nem tudtad... Hagytam üzenetet de az igazgató biztos kidobta.. Sajnálom Arthur. De tudnod kell hogy szeretlek. És ha ez részedről változott vagy van vagy volt valaki más nem haragszok. Csak kérlek..-ölelem át szorosan. A szavak csak úgy dőlnek a számból- ne hagyj el! Szeretlek!!

Fogalmam sincs,hogy hol járt,de nem győzött meg ez a "szédülés" story. Aggódom érte,ki tudja hol járt és mit tett?
Mi van,ha megcsalt!? Azt sosem bocsátanám meg neki,mivel egy szóval sem említette,hogy elmegy. Örvendek,hogy itt van,de újabb problémákat hozott magával.
Felülök az kanapén és hagyom,hogy nekem dőlve gondolkodjon kicsit,aztán nem tudok ellenálni a kísértésnek,megölelem és kérdőre vonom.
-Amúgy hol jártál drágám az egy hónap alatt? Semmit sem mondtál nekem erről,és még azt hittem bajod esett. Zaklatott voltam?-mesélek neki s közben rosszabbnál rosszabb gondolathullámok csapnak össze a fejem fölött.
Fogalmam sincs mi történhetett vele,de majd kiderül.
Ezt nem hagyhatom szó nélkül,ki kell derítenem.
Megcsókolom és türelmesen várom a nyugtalanító válaszát!

El sem akarom hinni hogy újra látom. Ez az egy hónap mikor nem volt mellettem szörnyű volt. Örömömben bekönnyezek de próbálok nem sírva fakadni. Még szorosabban átölelem.
- Igen. Mért nem úgy nézek ki?- kérdezem tőle. Egy kicsit félve ránézek. Mi van ha mióta elmentem megcsalt. Azt nem bírná ki a lelkem. Újból megölelem és az agyam közben ezerrel kattog. Nem akarok a legrosszabbra gondolni. Hiszen most jöttem vissza
- Mi a helyzet?- kérdezem tőle össze szorult torokkal. Ha kijelenti hogy megcsalt meg kell bocsánatom. Igen, megfogok bocsátani. De ez kizárt, hogy megcsalt. Hiszen olyan ártatlanul néz rám. A gyomrom elkezd görcsölni. Mi van ha megharagudott rám? Egyre több rosz gondolat cikázik a fejembe. Hiába próbálom kizárni őket valahogy nem megy. Az elmúlt egy hónap aggodalma most egyszerre tör rám. Neki dőlök Arthur mellkasának. A világ forogni kezd velem.
-Aú..-kezdek nyöszörögni. Próbálom rendezni a fejemben a gondolataimat hiszen biztos várja elmeséljem miért tűntem el. Elég gyorsan kellett távoznom ezért csak egy üzenetet tudtam neki hagyni papíron. Csak remélni tudom hogy a takarító nem dobta ki. Nagyot sóhajtok. Végre lenyugodtam és nem szédülök. Ránézek a fiú aggódó arcára.
- Minden rendben csak megszédültem- próbàlok mosolyogni. De látszik hogy nem győztem meg.

A nappaliban fekszem a legkényelmesebb kanapén. Mosolyogva alszom és valami gyönyörűt álmodom.
Álmomban Deana, a barátnőm van a karjaimban és csókolózom vele. Nagyon szeretem és pont ezért érzek bűntudatot,hisz Grace-re és Eve-re is ráhajtottam. Azt még hozzáteszem,hogy Eve-vel majdnem összejöttünk,mellesleg nem egyszer ütöttem ki magam a bárban Erik társaságában.
Nem csaltam meg Deanat! Nem csaltam Deanat!-erősítem magam s remélem,hogy egy-két csók nem számít megcsalásnak.
Egy édes és ismerős hangra leszek figyelmes,ahogy kinyitom a szemem a kedvesemet látom fölém hajolva.
-Deana?-lepődök meg-Deana te vagy az?-el sem akarom hinni,hogy végre itt van.
Fogalmam sincs,hogy hol kószált egy hónapig,de most őszintén szólva nem is igazán érdekel.
A lényeg,hogy itt ül velem szemben teljes életnagyságban. Ha tudná,hogy mennyire hiányzott..
Mindegy,hogy mi volt,a lényeg,hogy mi van! Megcsókolom és szorosan magamhoz ölelem várva,hogy mit mesél majd.

Hevesen berontok a nappaliba Arthurt keresve. Mikor meglátom a kanapén ledobom a táskát és odarohanok. Amíg távol voltam szörnyű bűntudatom volt hogy nem
tudtam neki szólni. Mielőtt még felébresztem ránézek és megállapítom hogy ugyanolyan rosszfiúsan édes. Közelhajolok és óvatosan megcsókolom.
- Jóreggelt édes!- ölelem meg. Már nagyon aggódtam hogy azóta lett másik barátnője.
-Ébresztő-szólok neki újra