Grace & Lucas-Nappali

Már vagy egy napja itt vagyok, de még mindig úgy érzem, hogy nem adhatom fel. Beszélnem kell vele mindenáron. De mit is mondhatnék neki?! „szia Grace én vagyok az Luke tudod, aki első látásra beléd szeretett, de tudom hogy neked ez semmit sem jelent, de most már egy iskolába járunk és remélem a barátnőm, leszel „ – Nem ez képtelenség és baromság. Ha ilyent mondanék szerintem, kiröhögne és visszautasítana, de legalább hozzám szólna. Mindennek a pozitív oldalát kell néznem. De egy valami még mindig agasszt hogy itt elég sok a jó csaj. Akár hányszor körbe nézek, jön egy újabb lány, és rám köszön szóval észre, vesz. Ha Grace-nek nem kellek, akkor tudok majd válogatni. De én nem is ilyen vagyok, de ha újra összetöri a szívemet, akkor nincs más választásom. Már oly régóta futok utána, és azt akarom, hogy szóba álljon velem, de még mindig semmi. De abban is biztos vagyok, hogy az iskolába is szerelmes lettem, hiszen elképesztően szép. Sőt ilyen szép helyet még nem is láttam, azt hiszem. De van valami, ami még szebb itt és az nem akármi, hanem ez a gyönyörű zongora.
Ahogy a szívnek van jobb és bal kamrája így az én szívembe is két dolog, van egy lány és a zongora. Oda sétálok, és végig simítom. Kiráz még a hideg is ez egy olyan érzés, amit nem tudok szavakba önteni csak annyit, tudok, hogy le kell ülnöm, és játszanom kell. Fel nyitom az óriás zongorát, majd lenyomok egy billentyűtIgen ez az az érzés, amire már olyan régen várok. – kívánkozik ki belőlem ez a mondat. Nem is tudom, mit játszhatnék. Talán egy klasszikus darabot, de nem is tudom vagy valami mostani számot. Elkezdem játszatni az egyik kedvenc előadómtól. Mozart igen ő egy fantasztikus alak volt. Ha akkor élhetem, volna akkor biztos, megkerestem volna őt és a tanítványa lettem, volna, de sajnos ez sosem fog megtörténi, de talán nem is bánom, hiszen akkor nem lehetnék itt. Már vagy 6 órája itt ülök a zongoránál és már az egész iskolában sötét, van és én meg éhes, vagyok. És igazából nem is tudom, hol van a szobám csak. Szóval még egy piros pont az okosságomnak. Nem ám megkérdeztem volna valakit, hogy hol van. Nem baj valaki majd csak meghall, ha hangosan kezdek el zongorázni. Lenyomom a billentyűket egymás után majd egy gyönyörű dallam, jön létre. Mikor elkezdem játszani, kizárom a világot és nem is veszem észre hogy valaki belép az ajtón akitől talán még segítséget is kérhetek. Mikor már ez a dallam folyamatos lett elkezdem dúdolni azt a dalt amit mindig énekelt Grace.