Clary Turner

Clarissa Turner vagyok de mindenki csak Clary-nek szólít, mivel én a Clarissat utálom. Kedves lány vagyok, viszont ennek ellenére nem akarok barátokat, jobban szeretem egyedül, magányban élni az életem és mindenkit eltaszítani magamtól. A szüleim szintén vadászok voltak és egy nagy harcban mindketten meghaltak, azóta én folytatom azők munkájukat kisebb-nagyobb sikerekkel. Eléggé érzékeny természetű vagyok, de igyekszem mindig magamba folytani ha bánt valami mivel ezt nem szoktam senkivel megosztani. Nagyon harcias vagyok, és képes vagyok bárkit eltaposni csak azért, hogy minél több emberi életet megmentsek. Mindig az a fontos, hogy a gonosz elpusztuljon a jó meg tovább éljen. Az öltözködési stílusom egyáltalán nem úgy néz ki mint ha jó ember lennék. Legtöbbször fekete nadrágban és pólóban vagyok, erre rá meg egy szintén fekete bőrkabát. A magassarkú csizmámban kisebb kések meg fegyverek rejtőzködnek. Nagyon jól lövök íjjal meg mindenféle fegyverrel jól bánok, nekem ők a barátaim. A kezemen meg itt-ott kisebb féle tetoválások rejtőzködnek amik a nagyobb sikereim jelképezik, ezek olyan helyen vannak, hogy azért ne legyen túl feltűnő és mindenkinek ne szúrja ki messziről a szemeit. A hajam kiengedve, lófarokban vagy épp befonva hordom, ez attól függ, hogy milyen kedvem van épp. A továbbiakban is szeretném folytatni a vadászatot, addig amig csak tudom, amig a halál nem választ el ettől.

1989. március 18-ik napján láttam meg a napvilágot. Akkoriban semmit nem tudtam a természetfeletti világról, de az életem mégis egy tündérmesének számított. A szüleim sokat titkolóztak előlem, legtöbbször bébiszitterre bíztak és jó pár napig nem tartózkodtak otthon, mivel sok volt a gonosz. Mikor 18 éves lettem elmondták az egész vadászos sztorit és az elején nem is hittem el, napokihg bezárküztam a szobámba és csak sírtam, hogy ez mégis hogy lehetséges. Akkoriban voltak közeli családi barátok akikkel minden héten legalább egyszer találkoztunk, ők voltak a Cooper-ék. Királyi család voltak, és ilyenkor néha eljátszottam, hogy én is oda tartozom és egy hercegnő vagyok. Isaac Cooper... a fiú akit már születésem óta ismerek, és aki a legjobb barátom volt egész életemben ő volt az az ember aki jóban-rosszban mellettem állt akármilyen hülyeséget. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy egy férfi ilyen hosszú ideig a barátom tudjon lenni annélkül, hogy egy kicsit is beleszeretnék, szerelmileg, de ez soha nem fordult elő, még csak egy csoppnyi szerelem nem jött ki belőlem. Hamarosan eljött az az idő amikor a szüleim meghaltak, ekkor a Cooper család nagyon sokat segített abban, hogy talpra álljak. Mikor betöltöttem a 20 évet elköltöztem onnan és elkezdtem világot járni, többé nem is találkoztam velük, csak vadásztam és vadásztam egész addig amig meg nem öltem a szüleim gyilkosait, de ezután tovább folytattam. Sok trükköt kitaláltam amivel minden gonosz lényt simán elpusztítottam, és ez már a hobbimmá vált, semmi egyebet nem akartam csinálni csak ezt. Mintha valami átok szállt volna rám amitől nem tudok megszabadulni. Még a pizsamámban is fegyverek voltak, mert arra váltam, hogy mikor jön a következő démon akit majd megölhetek. Nagyon fura volt az egész és már belefáradtam, úgy éreztem, hogy nem fog tovább menni, de muszáj lesz folytatni. Egy nap meghallottam, hogy Grandviewban nem csak sok gonosz lélek tartózkodik, hanem a régi legjobb barátom Isaac is, talán sikerül újra helyretennie neki az agyamat. Rögtön siettem is a szigetre és most már ott vagyok, teljesen eltévedve, keresve Isaac-et. Vajon mi lesz ezután? Ez számomra a titok.