Nevada Summer

NEVADA SUMMER

         21 - Miami - 1993.01.01 - Egyedülálló - Nevada - Telepátia - Ebba Zingmark - Természetfelettiek          

JELLEMEM

Sok ember a belsőt fontosabbnak vallja mint a külsőt. Mivel én is ezek közé az emberek közé tartozom azzal is kezdeném. Jellemző tulajdonságaim nem igazán vannak. Kinek hogy jön le a viselkedésem. Sokan bunkónak gondolnak mert általában amit gondolok azt kimondom. Valahogy sose hat meg ha ezzel valakit megbántok. Az érzelmeim a legtöbb ember felé közömbösek. Végülis mit vársz egy „bukott ördögtől”? Ha valaki iránt is érzek valami érzelmet azt rögtön lelehet szűrni a viselkedésemből. Sosem voltam olyan aki maszk mögé rejti az érzelmeit és erre büszke vagyok. Nem szeretem megjátszani magam csak hogy valami tömeg gyártmány legyek. Egyéniség vagyok belül is és kívül is. A külsőm… Elég égimeszelőnek születtem de gyorsan megálltam a növésben. Nem vagyok valami magas, de szőnyegcirkáló se. Az alakom úgy ahogy megfelelő. Magamat nem igazán szerettem sose bírálni külsőleg, hisz minden lány mániája hogy lerondázza magát. Mondjuk én ebben is eltérek a sokaságtól. Tisztában vagyok azzal milyen vagyok és hogy vannak hibáim. Viszont vannak olyan dolgok amikre azt mondom hogy ez jó. Mondjuk a vörös hajam. Nem mindenki mondhatja el magáról hogy természetes vörös. Igaz ebből sokan azt szűrik le legelőszőr hogy sunyi vagyok. De ez nem így van. Inkább találékony jellemnek hívnám magam. A szemem barna és ha belenézel, sokak elmondása szerint, mintha leesnél egy gödörbe. A szem a lélek tükre, mondják rengetegen. Szerintem ez nem igazán így van. A szemmel is lehet hazudni, tapasztalat. Külsőleg nem igazán vagyok nagyon érdekes, igazából. Maximum a vörös hajam. Ez bizarr természetemhez illik is. A stílusom valahogy leragadt a bakancs és rövidgatya divatnál. Nem számít hogy tél van, akkor is képes vagyok lejönni egy szoknyába vagy egy rövid gatyába. Alapból szemüveges vagyok de nem sokszor hordom hisz látok anélkül is. Többnyire…

TÖRTÉNETEM

Miami-ba születtem 1993. január elsején. Nem a legszerencsésebb időszak volt. Akkoriban mindenki éhezett és fázott. Sokak laktak utcákon. A mi négy fős családunknak szerencsére jutott hely egy puccos kis fogadó padlásán. Amit, hat éves koromban, apám megvásárolt. A testvéremmel, Sarah-val, Sokat ültünk ott és néztünk ki az erkélyről a nagyvilágra. Minden este más-más mesével szórakoztattuk egymást. Ezek a mesék, ki hitte volna, hogy valóra válnak… Én is, mint minden normális gyerek elmentem iskolába. Viszonylag jó tanuló voltam mondjuk a matematikát gyűlöltem. Az előbb tettem említést erről a kis mesékről. Ezekbe mindig beleszőttük magunkat és fantasztikus lényeket. Később a Halált és az Angyalokat is… Persze gimnáziumi korban ki szeret meséket mesélni? Mikor először vagy szerelmes? És a gyönyörű szalagavatódról álmodozol… Én is ilyen voltam. Bedőltem annak a cukormázas fedőnek amit látszatnak hívnak… Más néven a hazugságnak… És ha másik nap ittasan találod magad egy kocsi szélvédőjén törött csontokkal, úgy, hogy a saját barátaid vetettek oda, mert kellett egy áldozat… Igen… Az már a valóság. Iszonyatosan lüktetett a fejem és csak a nyakamat éreztem. Más testrészemet nem. Mindenki ott volt és keresztet vetettek… És akkor fogadtam meg ha kapok bárhonnan… bárkitől egy új esélyt kijavítom a hibámat. Nem dőlök be soha senkinek. Igen ám, de a mese, miszerint az ördögnek tettem ígéretet, amit a tesókám talált ki évekkel ezelőtt valóra vált. Egy nap… egy gyönyörű nap a kórház ablakában ültem és megfogadtam hogy bárkinek bármit megadok csak újra tudjak mozogni. Sose felejtem el azt a hirtelen szelet ami becsapta az ablakot. És az ajtón besétált valaki… Az arcát már elfelejtettem de azok a szemek életem végéig ott fognak élni előttem. Az a mosoly… Amikor rám nézett. És elmondta hogy ki ő… Ahogy kiejtette azt az egy szót… A halál… A hátamon végig futott a hideg. És már nem tudtam visszavonni a fogadásom. Ő segített… Kikerültem a kórházból, de lepaktáltam az ördöggel. Embereket kellett ölnöm. És inni belőlük mint valami vámpír… Sose felejtem el az undort amivel együtt ezt újra és újra megtettem. A szüleimtől elszakadtam. 15 évesen elszakadtam tőlük. Akkor a húgom 13 volt. Aligha foghatta fel mi történt. És ami a legszomorúbb… Sokáig nem is jutottam eszébe. Pedig én minden nap ott ültem mellette az ágyban és néztem ahogy alszik. És könnyek között mentem el, hiszen nem tud rólam semmit. És nem is tudhat. Aztán egy nap, mikor már két éve szolgáltam a nagybetűs GONOSZAT betelt a pohár. Megszöktem. Csak futni kezdtem. És mikor már éreztem hogy a nyakamba liheg a végzet valami felemelt. Akkor ismertem meg az Égiek Tanácsát. És akkor kaptam esélyt a javításomra. Azt mondták „Te nem akartad… De dicséretes hogy betartottad a fogadalmad”. Kaptam egy Mentort. Aki megtanított mindenre. Amit tudott átadott… ÉS amikor meghalt azt mondta most már a tudásával együtt ő is bennem fog élni. Ő volt első ember akit szerettem igazán, hosszú évek óta. Tizenkilenc voltam akkor. ÉS még tele lehetőséggel… Tele élettel. Vissza mentem a földre. És tovább gyakoroltam azt amit tudtam. Akkor már elég sok mindent tudtam. Teleportálás, repülés… mindent amit egy mesebeli angyal tud. És még többet. Tudtam ölni. Tudtam harcolni… Sokan úgy hívtak a mennybe szállt ördög. Amit megértettem. Aztán egy nap… A szívembe nyilallt egy éles fájdalom. És valami ismét felhívott az égbe. És az a valami a testvérem volt. 20 éves voltam, ő meg 18. És meghalt. Az a bánat ami akkor rám telepedet szörnyű volt. Nem tudtam hozzá érni se megölelni. Csak a hangjának csilingelését hallottam a fejembe. Soha nem hallhattam belőle többet… De őt ez nem zavarta. Három napon át mesélte a szívszorító történetét. Hogy mi történt miután leléptem. És megbízott egy feladattal. Hogy a fiút akit a világon mindennél jobban szeretett védelmezzem. És én megígértem neki… És be is kell tartanom.

GRANDVIEW FRPG