Park a sziget közepén ♥

Vendég

A rám tört gondolatok, szinte villámcsapásként érnek, alig fülelek Honey szavaira, az iránta érzett szeretetem most minden egyes hangot elnyom körülöttem, csak zakatol és zakatol bennem.. Még sosem láttam ilyen elhívatottnak, ilyen határozottnak és erősnek s most döbbenek rá, hogy nélkülem is azzá tudott válni, nem kellett segítenem neki és nem kevertem ezzel így bajba sem, aminek azért tetszés jelét is adom, elmosolyodom - Szeretlek Honey! - szólalok meg, de nagyon halkan még is tudom Ő hallani fogja és odafentről mosolyog majd le, vissza rám azzal a csodás mosolyával, amit úgy szeretek tőle és amit sosem felejtek, ami a szívembe lopta magát, amit kitörölni nem lehet! - Ügyesen megoldotta! - nézek fel utána elmosolyodva, amikor kisebb fáziskésésem után Ő már a mennyekbe szállt - Remélem csak viccelsz! - fordulok Dex felé látva, hogy mennyire nem hatja meg az angyalok üres fenyegetőzései és akciójuk terve, miszerint véghez visznek mindent és vele végeztetik ezt be.. - Nem lehet ennek így vége! Nem engedem! Remélem megérted! - nézek rá jelentőségteljesen - Tudom Dex, tudom! - nyugtázom amikor közli, hogy Honeynak igaza van, bólintok is majd az égre nézek ahol egy csillag megcsillanni látszik - Vigyázz magadra Mézi! - jegyzem meg utolsó gondolatom, majd Dex felé botorkálok és karon fogva tartom meg - Én pedig majd rád, pajti! - kacsintok rá, azzal a semmibe tűnök el vele.. -

Szabad a játéktér!

Vendég

Honey & Chris & Dexter

Ha minden igaz most már Dexter is bízik bennem és ez jó. Van egy tervem és talán tudom is, hogy Gabrielt hol találom meg így minél hamarabb szeretnék odamenni. Most már tényleg nincs mit mondanom nekik, mert úgy érzem, hogy amit lehetett azt megbeszéltük. Csak annyit mondok nekik, hogy "Van egy tervem és megcsinálom, majd jelentkezem." Ezzel gondolom világossá vált a számukra, hogy én indulni készülök. Egy kis biccentéssel jelzem feléjük, hogy itt az ideje cselekedni és nem csak itt állni és várni a semmire. Már felvettem az angyali alakomat, kieresztettem a nagy szárnyaim és próbálkozom felfelé repülni. Felfelé mindig jobban ment mint lefelé ezt tagadni sem tudom. Lassan eltűnök a felhők közt és onnan hallatszik egy halk susogás, hogy "Megérkeztem."

Vendég

" Ha hinnék Istenben, ha hinnék a bűnben ez az a hely, ahonnan egyenesen a pokolra kerülnék. Ha hinnék a pokolban. "

Park a sziget közepén ♥ Tumblr_mi4a3jVeXB1rwponxo1_500

Csendbe burkolózva hallgatom a beszélgetést, gondosan odafigyelve rájuk, mint ahogy azt a legtöbbször tenni szoktam. Furcsa módon mégis mindig úgy éreztem, hogy kényszerű hallgatásommal is meg tudnak érteni engem, legalábbis bizonyos személyek igen. Gondolataim azon cikáznak, amiket mondanak, majd Chris-re nézve egyértelműen és határozottan kijelentem. - Nem érdekel. - utalok a korai mennybeli fenyegetésekre, majd az esetlegesen később bekövetkező halálomra. És valóban így van. Egész életemben a halál torkában táncoltam, a szele állandóan lengedezett, mivel temérdek ember életét oltottam ki és vettem el. Ha eddig meg akartak volna ölni, miért nem tették meg? Hiszen akkor nem kellett volna fintorogva végignézniük azt a sok rosszat, amit véghez vittem, bár a rossz megkérdőjelezhető például a lázadók vagy az angyalok esetében. Persze most szükségük van rám, ezt egyértelműen kijelentették, én pedig egyértelműen elmondtam, hogy nekik nem segítek. Gondolataimból feleszmélve pillantok újra rájuk, majd támogatva Harmony ötletét szólalok meg ismét. - Igaza van, Christian. Had keresse meg Gabriel-t, rá itt nagyobb szükség van, mint hogy odafent dekkoljon mellesleg megjegyzem feleslegesen, hiszen őt már oda nem fogadják be ezt jól tudjuk. Ahányszor kidobták onnan, csodálkozom, hogy az ajtóig képes volt elrepülni és hiába hívtam vissza, nem válaszol. Úgy tűnik mostanában az angyalok megsüketültek. - tör elő belőlem a kicsit fanyar és szarkasztikus énem, amely néha gyűlölködéssel is vegyül, ám aki ismer az jól tudja, hogy ez éppenséggel nem nekik szól, csupán ilyen vagyok és ehhez hozzá kell szokni, mert nem mindenki bírja ezt elviselni. - Hogy tudunk neked segíteni? - fordítom a fejem ezúttal a lányra koncentrálva, mert eléggé úgy tűnik, hogy angyal létére a repülés nem az erőssége, van még mit tanulnia, na de nem most, bár nem tudom mennyire jó ötlet egy kissé bénázó angyalt is a nyakunkba venni, de a királynő élete a tét és innentől kezdve semmi más nem fontos.

Vendég

Honey & Chris & Dexter

Már nem tudok mit mondani, hisz mindent elmondtam amit tudtam és már csak cselekedni kéne. Ha veszélyes ha nem, szeretnék nekik segíteni, már csak azért is mert így talán egyszer az éeltben valami jót cselekedhetek. Nem tudom, hogy mihez kezdjek de úgy érzem, hogy tudok vigyázni magamra így felmegyek oda, amúgy is ott lesz Gabriel és ő majd tud segíteni, mert ő erős. Ideje elmennem, bár most jöttem de mindössze pár napról lesz szó, amúgy is jól a háttérbe tudok szorulni, azt sem veszik észre, hogy ott vagyok. Most az egyszer nem hallgatok Chrisre és akármilyen veszélyesnek is mondja, akkor is megcsinálom és ezt közlöm is vele. - Figyelj Chris, én is tudom, hogy ez veszélyes de annyi rossz dolgot elkövettem már ebben az életben, hogy legalább egyszer, csak egyszer szeretnék végre valami jót csinálni és akármilyen veszélyes is tényleg képes vagyok rá! Akárki is turlál az Úr fejében megtalálom és megölöm! Tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű mint amilyennek elmondtam, de tudom, érzem, hogy meg tudju csinálni közösen és megmentjük Miát. Te boldog vagy vele és ő is veled így nem hagyhatjuk odaveszni őt és persze nem csak ezért hanem mert egy emberi életről van szó. Szóval tényleg, felmegyek oda és annak rúgom szét a seggét akinek kell és akkor amikor kell! Azt hiszem eléggé világos voltam, valami ellenzés? - Nagyon magabiztosan nézek rájuk, mindkettőre felváltva és mindig jó voltam abban, hogy meggyőzzek valakit, de ha azt mondják, hogy NEM én azt is IGEN-nek vezsem szóval igazából nekem most az egyszer tök mindegy, hogy mit fognak mondani rá. Lassankán elkezdek lépkedni és már jelzem, hogy szereték valahogy felmenni oda, bár a repülés az nekem talán nehezebb mint megtanulni a Kínait, ezért már újra Chrisre nézek aki már angyallá változott, én is felveszem az angyali alakomat és a szememmel már jelzem, hogy felmennék, de örülnék ha segítenének már valahogy, mert én egy született kis idióta vagyok...

Vendég

Amikor Dex belekezd a mondandójába figyelmesen nézek fel rá - Hogy.. nem időszerű?! - nézek rá furcsállva majd ahogy tovább mondja leesik a tantusz.. - Remélem sikerült neki, és marad egy kis időnk mire megtaláljuk és kitaláljuk a továbbiakat! Mi..a!? - döbbenek le és haragom csak tovább fokozódik, már fent az egekben is beszélni kezdenek.. - Ideje megint népirtást rendezni! - nézek felfelé már elsötétült tekintettel - Együtt megyünk és nem fogom hagyni, hogy ez rosszul végződjön, vagy meghalj! Hallod!? Megvédelek ahogy Miát is! Elpusztítom végre ezeket az álszenteket, ahogy mindig is kellett volna! - nézek rá újra határozottan majd amikor Honey megszólal, rátéved a tekintetem - Elrabolták?! Az nem lehet! - nem világos már ez az egész, kezd minden összefolyni én meg megrázom a fejem.. az ég pedig egyre jobban, hangosabban és haragosabban kezd zengeni.. - Először is NEM! Nem mehetsz vissza, túl veszélyes! Másodszor pedig Istent bárki is irányítja, mindkettő bukni fog! Ez nem mehet így tovább! Vagy normálisan, Miát békén hagyva éldegélnek, vagy az örökléten túl a teljes homályba, sötétségbe, fekete lyukba kerülnek, ahol nincs más rajtuk kívül, nincs semmi amibe kapaszkodhatnának! Nem hagyom terrorizálni azokat akiket szeretek! - nézek a szemébe ahogy felé fordulok - Gabe.. - megenyhül az elszántságom és a döntésem, miszerint jobb lenne ha a fenekén maradna.. de talán együtt többre mehetünk, mint egyedül - Nos ha ott van segíthet, de nagyon kell magatokra vigyáznotok! Veszélyes! De nem olyan mint itt mi lent! - változom át angyali alakomra, ahogy megállok előttük.. -

Vendég

Honey & Chris & Dexter

Annyi dolgot hallottam így egyszerre, hogy komolyan lesokkolt. Alig tudok egy szót is kimondani, mert nem gondoltam volna, hogy ilyesmi megtörténhet. Nem sokszor beszéltünk Miával viszont hallottam róla és kedves lánynak tűnik. Ő Chris barátnője ha jól hallottam. Próbálok tenni valamit azért, hogy a lány visszekerüljön ide közénk és semmi baja ne essen, így legalább Chris is örülni fog, meg Dex és a többi barátai. Lehet, hogy kiközösítettek odafent, de sok mindent hallottam jót és rosszat egyszerre. Beszéltek egy lányról, de a nevét nem mondták. Azt hiszem itt az ideje egy kis időre visszamenni és kideríteni néhány dolgot, valami olyat ami közelebb visz minket Miához. - Hűűha, itt aztán történt egy s más amíg távol voltam, de talán a hasznotokra leetek! Amig odafent voltam sok mindent hallottam, köztük egy lányról volt szó legtöbbször akit elraboltakvagy nem is tudom már, hogy mit mondtak, de semmi jót az már biztos. Talán ha visszamennék oda kideríthetnék néhány dolgot úgyis mindenkinek csak egy fölösleges angyalka vagyok, bár nem sokan vagyunk, de mostanában rengeteg angyal van odafent hiába nyírtátok ki őket. Isten meg ilyet soha nem tenne szóval valaki irányítja őt, valaki aki sokkal erősebb nála! Ok nélkül senki nem halhat meg, de van valkai aki Miát holtan szeretné látni valószínű azért mert nagyon erős, szóval én visszamegyek oda! - Ennél többet azt hiszem nem tudtam volna elmondani nekik, mindössze ennyi jutott most eszembe ami a hasznunkra válhat, de most eszembe jutott még valami. - Most hogy megemlítetted Gabe-t ő is fent van és ő volt az egyetlen aki észrevett engem. Nagyon kedves srác és ő is tudja mindezt amit én elmondtam. Talán ő is tud amjd segíteni nekem, hogy kiderítsünk minél több dolgot. Szeretnétek, hogy most menjek, vagy még várunk? - kérdezem tőlük és most már felállok, hogy ne valami lusta idiótának tünjek aki nem bír állni a lábán.

Vendég

" Ha hinnék Istenben, ha hinnék a bűnben ez az a hely, ahonnan egyenesen a pokolra kerülnék. Ha hinnék a pokolban. "

Még mindig csak állok előttük, ahogy hallgatom Christian szavait, látom rajta borzalmasan dühös és kétségbeesett. Láttam már ilyennek és most egy jó barátnak meg kellene nyugtatnia és azt mondania, hogy: " Minden rendben lesz! " De nem fogok hazudni neki, mert ezen az istenverte helyen soha semmi sincsen rendben, amúgy sem a jó barát fajta vagyok, inkább...nem is tudom milyen, mindegy lényegtelen is. - Nos úgy látom, hogy megbízol benne, így rád bízom a dolgot. - nézek a mellettünk jelenlévő lányre, majd a tekintetem Christian-ra vetődik ismét. - Amit mondani akartam, nyilván nem időszerű, de tudnod kell róla, hogy az ég tanácsosai szemmel tartanak, mert tudják, hogy keresem a lányt. Ők sem tudják, hogy hol van hiszen Miának meg van az ereje, hogy elrejtse saját magát a világ elől és szinte biztos vagyok benne, hogy tudja mire készülnek vele szemben, ezért meghúzódott valahol. Talán nem is olyan messze. Ha nem tudnám, hogy figyelnek engem talán egyedül is nekivágnék az útnak, de tudom, hogy figyelnek, mert rám untak odafent. - mondom ki egyszerűen jelezve, hogy talán megérti ebből, hogy szintúgy a halálomat kívánják, mint a királynőnek, azzal a különbséggel, hogy nekem csak szimpla halál van előírva míg Miának bizonyára egészen más. Nem hiába a sorozatgyilkosoknak ez jár. - Csak addig kellek nekik, míg megtalálom Miát, de ha így is lesz, ott kell hogy légy és megvédd őt tőlük. - mondom határozottan ahogy befejezem a mondatot, eddig nem igazán gondoltam bele, hogy én is egy legyek a sok hullám közül, de ha már meg kell barátkoznom ezzel, akkor inkább a saját kezem vessen véget ennek a borzalomnak, mint hogy ezek a mennyei alattvalók hozzám érjenek. Akkor inkább nyíljon meg a föld alattam és zuhanjak alá, de ezek hitvány férgek ugyan hagyjanak engem békén. Most és mindörökre.

Vendég

Mia tűnt el Honey! Emlékszel rá ugye!? Nem láttuk már egy jó ideje! - hangom rideg és még is fájdalommal teli - A Halál az Úrral ott fent pályázik rá! Nagyon sok mindenről maradtál le! Az időlordokról, Luciferékről, Mia haláláról! Majd amikor visszatért, a Halál hozta vissza! Azt hittem az égi angyalok után már senki sem fogja bántani, már az Úristen is megérti, hogy Rá itt van szükség, hogy nem veheti el tőlünk, mert ahogy most is, mindig küzdeni fogunk érte, ameddig világ a világ! De értetlen egy népség lakozik ott fent, sosem voltak igazságosak, mindig nehéz helyzetbe hoztak, és amikor arról volt szó, hogy segítsenek, elfordították az otromba képüket! Szóval ha azt kérdezed szükségünk van-e rád, azt mondom Igen! Te vagy az utolsó Gabriellel odafentről, akik segíteni tudnak, ezen hosszú harc alatt! Amikor Mia megtudta, hogy Lucifer köztünk van és megölte a testvérét, repedést hozott létre az idő burkán, ami következtében két időlord, egy testvér pár jött el hozzá! Az egyik segíteni akarta visszazárva a repedést, amit a fájdalom és az ereje hozott létre, míg a másik bántani akarta és elvenni az erejét, hisz Ő a kiválasztott, az a boszorkány, aki ősei erejével rendelkezve, a világ királynője is lehetne! De mint tudjuk Mia nem vágyik a hatalomra, ezzel ellentétben Lucifer, a Mesterrel együtt igen! Amikor Lucifer elbukott és megjelent ez a másik idióta Miát sorozatos csapások érték, bántalmazta ez az állat, testileg lelkileg egyaránt! Végül amikor nem sikerült a terve, megölte Miát! Mi próbáltuk bezárni egy másik repedésbe, lyukba vagy univerzumba, hogy soha többé ne tudjon ártani, de az égiek közül is szembe szálltak velünk, féltették a seggüket, amiért a Mester Mia hatalmát akarta, s rá pályázva pusztította volna el a földet, és uralkodhatott volna mindenek felett.. Szóval egy vérszerződést megszegve a Mester is pusztult, Mia az erejével győzte le, majd maga is belehalt, a Halál pedig kényszerítésre visszahozta őt, mellesleg nem is volt addig a listáján, szóval vissza kellett térnie! Aztán amikor Dexterrel és Gabriellel, Lucifer megtért angyalával kinyírtunk mindenkit odafent, minden egyes álszent szárnyas lényt, így maradva már csak hárman, Te, Gabe és én, nem volt senki sem akire úgy nézhettünk volna, mint lehetséges veszélyforrás! Egészen idáig, amikor megtudtuk, hogy Isten döntött és életét veszi, és kivel végezteti!? Magával a Halállal! - nézek a szemébe ahogy ezeket közlöm vele.. - Itt az ideje megtorolni az álszentségüket és végezni velük, mielőtt Mia vesz el végleg! Akkor viszont garantálom, hogy ezt a Csodás átkozott földet magam pusztítom el, fájdalommal telve, kínszenvedések közt, a porral sem lehet majd egyenlő! Felégetek mindent és mindenkit! Ezen ne múljék! - hangom durván, határozottan és bosszútól szomjasan csap fel, szinte ordibálva süvít ahogy a szél közvetíti a levegőben.. -

Vendég

Honey & Chris & Dexter

Az akadályok nem törhetnek meg; minden újabb akadály az elszántságomat fokozza.

Most már Chris is észrevette, hogy zavarban vagyok, de nem igazán izgat, inkább szeretném megtudni, hogy miről van szó és kit akarnak megkeresni, mivel fent eléggé kiközösítenek, az itteni eseményekről nem igazán tudok semmit, sőt egyáltalán nem. Itt az ideje, hogy mindent megtudjak, szeretnék segíteni ha már megváltoztam, lássa ezt más is. - Ohh most ne foglalkozz azzal, hogy zavarban vagyok! Ki tünt el és mi dolgod van nektek a Halállal? Tudok segíteni? - Csak úgy bombázom őket a kérdésekkel és felváltva nézek mindkettőre, arra várva, hogy magyarázzák már el, hogy mi folyik itt. Szerintem megvan az erőm ahhoz, hogy segítsek nekik és bármilyen gonosszal szembeszálljak így legalább Istennek és a többi angyalnak is bebizonyítom, hogy nem csak egy hülye csaj vagyok aki angyallá változott. Minden okkal történik így ennek is megvolt az oka, hogy átvltoztam, segíteni fogok nekik akár tetszik akár nem, még ha azt is mondják, hogy ne. Eléggé magabiztos lány vagyok és akkora változáson mentem keresztül, hogy a poffája leszakad annak az embernek aki már régebbről ismer engem, na de mindegy, remélem, hogy elfogadják a segítségem.

a kód a Wayfaring Stranger oldalról származik

Vendég

Amikor hátra nézek meglátom Dextert és a hullát kissé elfancsalodik az arcom - Mindennek vége szakad egyszer.. - sóhajtok mélyet majd ahogy tovább villámlik eszembe jut nagyon sok emlék, köztük a tengeren töltött, amikor csak a körülöttem lévő résztől távolabb lehetett igazi, hullámzó vizet találni, ahol magam "ültem" azon a részen szinte megszilárdult a víz, csak a mélyben hullámzott tovább, szinte minden ugyan az volt, csak Én nem! Ez manapság most sincs másként, néha már magam sem tudom mit csinálok, az érzések uralkodnak felettem és néha ez nem túlságosan jó, tekintve, hogy az erő amit képviselek mire is képes. Már értelmetlen okokat és összefüggéseket keresnem, az életem totál kisiklott a neki kijelölt vágányról. Az állomás már nem látszik, a cél pedig egyre csak halványodik, megszűnni látszik. Hogy hova tartok, azt már maga a jó Isten sem tudja, az infókkal a tarsolyomban pedig biztosra tudom, hogy a sorsom már az én kezemben van, ha ott fent megszűnik minden és kitör a háború, nem csak a természetfeletti lények nem lesznek biztonságban, de maga a földiek sem, az én kisebb családom sem, akik közül pár a világban egy bizonyos helyen tartózkodik most.. még sem velem.. amikor pedig Dex Miára utal, hogy nincs időnk konkrétan kitör az égi háború! Nem várhatok tovább, nincs mire várni! Ha megakarom őket védeni, most kell cselekedni! Nem fogok az égi tanács elé járulni, hiszen nincs is már kihez, de van két felettébb rokon szellemű "ember" akiket eljött az idő meglátogatni.. - Visszahozom! - nézek rá ahogy közelebb lépek felé, Honeyval az oldalamon - Eljött az idő, hogy szembe nézzünk a Halállal! - dörmögöm kissé bosszúsan, ahogy körbepillantok a parkon. -

Vendég

" Ha hinnék Istenben, ha hinnék a bűnben ez az a hely, ahonnan egyenesen a pokolra kerülnék. Ha hinnék a pokolban. "

Csak állok előttük csendben és hallgatom őket, ahogy egymáshoz intézett szavaikkal tisztelik meg a másikat, szinte akaratlanul is hátrébb lépek, mint egy amolyan felesleges harmadik. Végül is én nem ismerem a lányt. Vissza indulok a hullám mellé, hagyom had beszélgessenek, bizonyára régen találkoztak. Meredten bámulok a feldarabolt hullámra, majd egy a lábam elé eső megcsonkított kézfejbe belerúgok, hogy közelebb kerüljön a testéhez. Szép kompozíció, meg kel hagyni, Dexter jó munkát végeztél ismét, gyönyörűen festenek a széthullott darabok ebben a hatalmas vértócsában, akár egy csendélet. Sóhajtok egyet, ahogy az ég felé tekintek, amiket sötét felhők borítanak, talán ideje volna hívnom Gabriel-t, napok óta ugyanazt csinálja, lehet idelent többre mennénk vele, hiába az ő szentséges ura még sem olyan kegyes. Meg kell találnunk a királynőt, érzem, hogy fogy az időnk és nem akarok elkésni. A késemért nyúlok, majd visszasétálok hozzájuk. - Nem szeretnék belerondítani semmibe, de Christian, meg kell keresnünk őt. - utalok Miára, mert tudom, hogy a homokórából peregnek a percek és nem csak a királynő számára. Bár nem vagyok a Halál listáján, de az, hogy az égi tanácsosok vitatkoztak az életem felől, nem jelent túl sok jót. Nem mintha félnék attól, hogy elveszik az életem, hát vegyék, de előtte szeretném biztonságban tudni a királynőt, hiszen ezért vagyok itt, hogy őt megvédjem, bármi legyen is az ára.

Vendég

Zavarban vagy! - nyugtázom egy mosollyal, ahogy felállok és elindulok felé, majd felállítva odahúzom ahol az előbb térdepeltem - Miért?! Nem kell tartanod tőlem, tőlünk! - nézek rá - Miért volnál béna!? Megesik az ilyen! Én sem onnan fentről kezdtem, mindent csak szép sorjában! Megfogod tanulni, hogy hogyan ne ess le! Hogy hogyan is kell jól repülni, mindez megtanulható! Csak bíznod kell magadban és az egyensúly érzékedet kell fejlesztenünk, ennyi az egész! - simogatom meg az arcát - Rég láttalak Mézike! Hiányoztál! - ölelem meg, hisz valójában amikor utoljára láttam, magam is azt hittem az volt az utolsó.. reménykedtem benne, hogy nem így lesz, és ez teljesült! Legalább ezt nem vették el tőlem! - Tipikus Harmoney! - nevetek amikor mutogatni kezd.. úgy látszik alább hagy a mennydörgés, de még mindig villámlik! Ilyenre is csak Ő képes! Fura, hogy most, hogy látom Harmoney is ezt váltja ki belőlem! Meg kellene keresnem Zoe-t! - tör rám a felismerés majd szép sorjában eszembe jut Emily, Shay és a húgom Ade! A számomra legfontosabb 6 lányból most csak egyről tudok valamit és ez aggaszt! Bár utoljára nem éppen kellemesen váltam el Shaytől és Emilytől, még mindig érdekel mi van velük! A húgom pedig, ahogy Mia és Zoe, egyenesen a földig döngöl! Megöl a tudat, hogy nincsenek velem! Ideje volna összehoznunk a csapatot, a lányok mellett a fiúkat is megkeresni! - felerősödik a szél és újabb villám csap le, a határozottságom szinte az egekig szökell.. a régi Chris mellett most az új sem fél elő jönni, a gondoskodás sem szűnt meg az idő folyamán.. Igaza volt, még ha magam nem is látom a jót, még ha csak nem is érzékelem, Ők érzik, érezni fogják! Mert Ő általuk leszek jó! Nem pokolra való! Adtak nekem esélyt, és ez sokat jelent! Többet mint maga a létem, s az életem.. -

Vendég

Honey & Chris & Dexter

Az akadályok nem törhetnek meg; minden újabb akadály az elszántságomat fokozza.

- Én is örülökl neked Chrissey! - kezdtek újra beszélni, egy halvány mosollyal az arcomon. Nem igazán tudom, hogy most perpillanat mi folyik itt, de nem akarom megint úgy csinálni, mint egy kíváncsi kis szőke ribanc. Dexter még nem osztja meg velem, hogy mi is történik pontosan, de nem is várom el tőle, mivel nem ismerjük egymást. Közben Chris felteszi a kérdést, hogy hol jártam én meg természetesen válaszolok rá. - Ohh Chris, sok helyen jártam én, próbáltam megtanulni repülni, de mint látod nálam bénább nincs a földön, a legtöbb időt a felhők fölött töltöttem, de a részleteket nem mutatták meg nekem, mivel még kezdő angyal vagyok, most meg próbáltam a szárnyamat használni, de megint csak egy bazinagy esés lett belőle. - magyarázom neki, mikzben még mutogatok is, tipikus Honey dolog. Dexterrel nem igazán törődöm mivel halvány gőzöm nincs, hogy mi a rákot csinál. Mikor Christ látom általában valami olyasmi érzés folytogat, mintha zavarban lennék, szóval nehezemre esik egy szót is szólni, így újra visszaülök a fa alá és várom, hogy újabb kérdésekkel bombázzon.

a kód a Wayfaring Stranger oldalról származik

Vendég

A gondolatod ellenére, örülök neked Mézi! - mosolygok rá ahogy feleszmélek - Elég sok mindenről maradtál le, de hosszú lenne elmesélni.. én legfőképpen próbáltam magam visszafogni, de ha már ott fent voltál biztosan láthattad mi történt.. vagy nem?! - nézek rá érdeklődve, hiszen ha az Úr ezt nem mutatta meg nekik.. akkor nos tény, hogy van valami a háttérben.. Odafentről szinte minden eseményt jól be lehet látni..
Pár perccel később a fröcsögő vér hallatára nézem amit Dex csinál és kissé elmosolyodom, majd amikor látom felém igyekezni már tudatosan rábólintok arra amit mondani készül - Ahogy óhajtod! - nézek rá - Dex, ő Honey, biztos ismered! - szólok utána amikor hátrálni kezd - Honey, te hol jártál!? És te Dex, mióta nem öltél embert!? - kérdezem tőlük, hiszen jóformán mind a kettőről most hallok újat először és zavar a tényállás, hogy ennyire nem tudok nekik mit mondani.. Talán ennyire elveszett volna a köztünk lévő kapocs?! Már a szavak is üresen csengenek ezekben a beszélgetésekben!? Vagy átléptünk a gondolatok-, érzések olvasási szintjére, tudat alatt folytatjuk ezt a beszélgetést, jelekkel kommunikálva szavak nélkül értjük meg egymást!? Vajon ez mind jó, vagy valahol elkeserítően rossz és szomorú?! Kitudja.. jelenleg csak azt tudom, hogy bármi is legyen most a feléjük fűzött kapcsolatommal, reményt adnak, velük biztonságban érzem magamat! .. visszatérve a jelenbe csak pislogok rájuk várva, hogy mit reagálnak erre. -

Vendég

" Ha hinnék Istenben, ha hinnék a bűnben ez az a hely, ahonnan egyenesen a pokolra kerülnék. Ha hinnék a pokolban. "

Percekig csendben dolgozom a művem felett, mert ez olyan művészet, amit csak igazán kevesen érthetnek meg, de nem is várok el senkitől ilyen érzéseket. Elég ha én fel tudom mérni a vér gyönyörűségét, amely a felvágott mellkasból úgy tódul kifelé, mint a kitörő vulkán. Egyre több és több lepi el a lefejezett hullát, akinek már darabokban vannak a testrészei, csak a mellkasa van egyben. A mozdulataim egyre erőszakosabbak lesznek, ahogy egyre több végzetes szúrást mérek az élettelen testre, a dühöm lassan kézzel tapintható lesz, majd mielőtt teljesen elborulna az agyam, felállok és belerúgok a testbe, ami ettől darabjaira esik, akár egy kirakó. Bár ebből a jól megkomponált puzzle-ból még hiányzik az utolsó darab, a fej, amely valahol ott van Chris lába előtt. A késsel a kezemben sivár tekintettel indulok vissza majd pár lépésre tőlük, kicsit távolságtartóan megállok. Nem Chris miatt van, hanem a lány miatt, mivel őt gyakorlatilag egy futó találkozáson túl egyáltalán nem ismerem, így nem is bízok meg benne. - Még majd szeretnék neked valamit elmondani. - nézek egyenesen Chris szemébe, majd a lány felé fordulok. - Ne vedd személyeskedésnek, de téged nem ismerlek. - kezdek ismét hátrálni, majd felveszem a hullám fejét és meredten kezdem nézni, mintha farkasszemet néznék valakivel, aztán megfordulok és jól irányzott dobással a többi testrész mellé vágom, majd újra feléjük tekintek, jóformán már nincs olyan pont rajtam, ahol ne lennék véres, de a legkevésbé sem zavar eme másokat elrettenő és undorító tény.

Vendég

Honey & Chris & Dexter

Az akadályok nem törhetnek meg; minden újabb akadály az elszántságomat fokozza.

Komolyan mintha egy teljesen más univerzumba csöppentem volna. Christ még soha nem láttam ilyennek. Szomorúnak tűnik és szerintem most az helyett, hogy örülne tuti arra gondol, hogy mi a francért jöttem vissza. Azt hiszem, hogy rosszkor vagyok rossz helyen. Nem tudom, hogy mit csináljak, hogy megszólaljak-e vagy csak némán üldögéljek, rosszabb esetben meg eltűnjek innen. Hoszzú gondolkodás után mégis úgy döntök, hogy mindenképp meg kell szólalnom. - Miről maradtam le? Egyáltalán mi a jó büfdös francot csináltok most? - azt hiszem, hogy akaratom ellenére is előjön a régi Honey amikor meglátom, hogy mi történik. Komolyan nem tudom, hogy mi baja mindenkinek, amikor utoljára jártam itt a legtöbben jó kedvűek voltak, vagyis próbáltak annak kinézni. Úgy látom, hogy most tényleg valami olyan dolog történt ami miatt Chris tényleg szomorú. Ám én most sem tudok szomorkodni, nem szokásom szóval én szokásos módon ketelem az ilyen helyzeteket.

a kód a Wayfaring Stranger oldalról származik

Vendég

.. Először alig kapcsolok az eseményekre, ahogy Honey rám esik.. pár perc elteltével viszont már felnézek rá és tátogva egy Szia-t dörmögök neki - Mi.. micsoda ho-hogy!? - nyekergek, de épkézláb mondatot sem sikerül össze tennem.. pedig aztán lenne mit mesélnem.. - Sajnálom! - nézek rájuk elnézést kérve a viselkedésemért, ami tőlem kicsit sem megszokott.. a helyzet folytán nem tudok megmukkanni, nem tudok mit mondani.. de még így is elszeretném nekik mondani, hogy mennyire hálás vagyok nekik azért amiért itt vannak, ilyen helyzetekben is velem! - Köszönöm!- nyugtázom a gondolatot hangosan is, ahogy egyikről a másikra pillantok, míg Dex dolgozik és láthatóan jól elvan, addig Honey a szárnyait ülve próbálgatja, halványan de elmosolyodom. Ők olyan mások, olyan elevenek, amilyen én nem lehetek.. csak bambulva figyelem őket, hogy mihez kezdenek. -

Vendég

" Ha hinnék Istenben, ha hinnék a bűnben ez az a hely, ahonnan egyenesen a pokolra kerülnék. Ha hinnék a pokolban. "

Látom, ahogy Christian egyre dühösebb és dühösebb lesz és ahelyett, hogy lenyugtatnám csak állok előtte. Nem akarom, hogy lenyugodjon, hiszen igaza van, mert ezen az átkozott helyen csak hazudtak nekünk, főleg azok ott fent. A tekintetem az égi háborút játszó égre terelődik, amikor a semmiből hullik alá egy lány és egyenesen Chris karjaiba esik. Emlékszem rá, egyszer találkoztunk, sikerült neki is kellemesen bemutatkoznom, amikor az egyik hullámat ástam el a temetőben. Azt hiszem H betűvel kezdődött a neve, de megmondani már nem igazán tudnám, hogy pontosan mi volt. - Hello. - köszönök neki, hogy ha már köszönt, akkor ne tűnjek bunkónak, bár pont nem érdekel, hogy mit gondol. Miután elkezd beszélni, engem láthatóan kizár az egészből, hiszen végig Christian-hoz beszél és rá is néz, így egy vállrántással nyugtázva az esetet Chris-re pillantok, de aztán látom, hogy ő sem figyel, ezért pár visszakozó lépést téve indulok vissza a hullámhoz. - Én addig dolgozom. - mormogom az orrom alatt, bár az is kétséges, hogy ezt egyáltalán hallották, nem is olyan lényeges, biztos feldobja őket a viszontlátás öröme. Engem is feldobna ha láthatnám a királynőt, vajon hol a pokolban lehet most? A gondolataim egyre sötétebbek lesznek, ahogy letérdelek a hulla mellé és kirántom belőle a kést, melyről a vér egyenesen az arcomra fröcsög. Szeretem a friss vér illatát, nyugtatja a feldúlt lelkemet. Aztán egy erős suhintás, egy feszítés és a férfi immáron egy kézzel kevesebbet tudhat a magáénak. Megtámaszkodom a lábaimon, majd a levágott kezet magam elé emelem és a késsel levagdosom az ujjait, amik különböző helyekre lepotyognak a földre. Egy pillanatra Chris felé nézek, eszembe jut egy közös emlékünk, amikor " ajándékba adtam " neki egy megölt hullája ujját. Akkor minden olyan egyszerűnek tűnt, akkor ki akartam rángatni a sötétségből, de most nem akarom, nem akarom, mert tudom, hogy ezek átvertek minket és ezek után ha bosszút akarnak, akkor megkaphatják. Újra a hullára nézek majd suttogni kezdek a feltámadó szélben. - Ne aggódj nem fog fájni. - hajolok át a teste felett, majd levágom a másik kezét is.

Vendég

Honey & Chris & Dexter

Az akadályok nem törhetnek meg; minden újabb akadály az elszántságomat fokozza.

Sok minden történt mostanában az életemben, rossz és jó dolgok egyszerre. Őszintén megmondva hiányzott Grandview, az apró pici rejtélyeivel és az emberkékkel akikben van valami különleges. Mostanában sok időt töltök az egekben, az angyalok közt és kezdem őket megismerni. Chris is angyal mégsem találkoztam vele soha, bár szerintem jobb ez így. Mostanra már visszatértem Grandviewba, a repülést viszont soha az életben nem fogom megtanulni, talán azért is történik az, ami már sokszor megtörtént, hogy egyenesen Chrisre esem a felhők közül, majd szokásosan dühbe gurulok emiatt. - Basszus, már megint, komolyan nem hiszem el, amúgy szia Chris meg Dexter rég láttalak titeket! - bár mérges vagyok, nem bírom ki, hogy ne mosolyogjak. Chris hülyeségei már nagyon hiányoztak, Dexterrel még egyszer találkoztam, de akkor is tök szimpatikus volt nekem, szerintem ez nem változott most sem. Valahogy felszedem magam aztán csak nézek rájuk, azt hiszem valami fontos dolog közepedte zavartam meg őket, de nem ide akartam zuhanni szóval valószínű, hogy egyáltalán nem vagyok hibás ezért. - Bocsi, hogy megzavartalak titeket, de nem tudom irányítani ezt a két hülye, bazinagy szárnyamat. Szóval angyalkám megtaníthatsz rá! - mondom el az utolsó mondatot, miközben Chrisre kacsintok, majd leülök egy közeli fa alá.

a kód a Wayfaring Stranger oldalról származik

Vendég

Amikor elereszt üres tekintettel nézek a szemébe, azok az érzések amelyek belőle áradnak szabályosan megijesztenek! - Miért érzek benned gyűlöletet, dühöt, szomorúságot, kétségbeesést, és aggodalmat!? - nézek rá fürkészve, hiszen még sosem láttam ilyennek - Mit sajnálsz?! - furcsállom, hiszen ilyen sem sűrűn fordult elő velünk - Miért kellene bármiért is.. - akad el a szavam ahogy tovább mondja, hogy Luce-ról nem érkeztek hírek, és hogy Gabe a mennyek kapuját verdesi mindhiába.. ha valami történt és én nem tudok róla.. ilyen az a pillanat is, amikor közli, hogy Miára vadásznak! - Tessék?! - nézek rá idegesen, nem tudom hova tenni a helyzetet, már megint történt valami és én már megint nem voltam ott, mardos az ideg a gondolatra, hogy baja eshetett.. amikor pedig a listát említi.. megértem.., egyenesen lángolni kezd a testem, futó áram jár át és haragosan mennydörög, bosszúért kiált.. mérgemben és abban a kínzó, gyötrő fájdalomban, szemem a mély kék és az éj fekete közt játszik, tekintetem szinte Ő érte kiált, eltorzult, kiüresedett, haldokló szempár néz vissza már! Ez nem történhetett meg, Vele, Velünk NEM!!!! Nem játszhattak ki ennyire, nem lehet ennek ez a vége! - Őt SENKI SEM VEHETI EL TŐLEM!!!! - ordítok olyan túlvilági és olyan mennybéli hangon, hogy nem csak a föld, de még az ég is beleremeg! - És ha eddig nem volt apokalipszis, nem volt mitől rettegnie ezen sziget lakóinak, a Föld minden egyes átkozottjának, akkor MOST LESZ! Még nincsenek tisztában azzal, mit fogok én ezért visszafizetni nekik, de megígérhetem a jussuk nem marad el! Halál helyett is HALÁLT fogok rájuk hozni, és ez alól senki sem lesz kivétel! Egyszer az életben akartam felhőtlenül boldognak lenni, és ezt sem adják meg! "Egyszer mindennek vége szakad!" Nekik most lesz itt a vég, kegyetlen, véres vég, amelyet ÉN fogok rájuk zúdítani, tönkreteszem mindet, megtorlom engedetlenségüket és legyilkolok százakat is, amiért ellenem szegültek! Elkezdtem valamit amit ideje véghez vinnem! - testem a gondolatra egyenesen lángba borul, körülöttünk felkorbácsolja a szél a fák lombját, hangos, éles süvítés ami hallatszik már és a tűz ami elborít, lassan az egész parkon végig cikázz! A föld már hangomra megremeg, szinte meg is nyílik, ahogy fent az egek is, erős villámlások zajlanak, elsötétül minden, csak egy-egy villám fénye világítja meg a földet, a szigetet s a helyet ahol állunk - ELPUSZTÍTOM ŐKET! - hangom nem ismer kétségeket, sem könyörületet, nem ismer hangfrekvenciákat sem, egyszerre szól emberi s természetfeletti színen, szárnyaim pedig egy szemvillanás alatt csapódnak ki, s mély feketékké változnak - Le sem tagadhatnám vele származásom, holott ezeknek fehérben kéne úszniuk most még sincs így.. Tiszta angyal akartam lenni, új lappal kezdeni Lucifer után, de az angyalok, a Mester mindent tönkre tettek! És most ez, hogy a Megváltó az ÉN Miámat, az ÉN kicsi Miámat akarja elvenni tőlem.. ezzel telt be a pohár! Miért mindig Őt!? - nézek fel az égre bosszúsan, csillog reményvesztett szememben a könny, amikor pedig kibuggyan és végigfolyik arcomon, vérrel telve hullik alá.. Most valószínűleg úgy nézhetek ki, mint a rémálmainkban megjelenő egyik horror filmből vett alak, aki egy átlag embert, egyenes szívütéssel küldene a halálba! Azokat akik meg átlagon felül állnak végzetes erőm vesz célba, és küld a pokolra, minden egyes átkozottal együtt, akit valaha látott a világ! Eljött a bosszú ideje, a megtorlás ideje, könyörtelen véres leszámolás, amit ÉN viszek majd végbe! - térdre esem a "kisebb" apokalipszis közepette... ahogy meredek a semmibe... -

Vendég

" Ha hinnék Istenben, ha hinnék a bűnben ez az a hely, ahonnan egyenesen a pokolra kerülnék. Ha hinnék a pokolban. "

Ahogy megölel engem automatikusan emelem meg a kezeim, hogy rátegyem a hátára és megveregessem egy kicsit, ösztönösen viszonozva az ölelést. Christian a barátom és érzem rajta, hogy megint nem stimmel vele valami, nem használom a képességeim mégis egyszerűen érzem ,mert ordít róla, leginkább mikor elereszt és a szemembe néz. A tekintete az én üres szemeim mélyére lát és ahogy a szavakat kiejti, ahogy Mia nevét kiejti, egyszerre fog el a gyűlölet, a düh, a szomorúság, a kétségbeesés, az aggodalom. Érzések, újra érzések kerítenek hatalmukba, amiket utálok, undorodom tőlük, de ez más. Nem értem, akkor ő biztosan nem tudja és most nekem kell elmondanom.
- Christian, barátom. Én úgy sajnálom. - nézek rá meredten, ahogy átgondolom az elmúlt hetek történéseit és amiket néhány napja megtudtam. Vajon azért kértem most bocsánatot, amiért eltűntem vagy azért amit mondani fogok? - A szőrgombóc nem tudom hogy merre van, Gabriel pedig napok óta a mennyország kapuját veri, mindhiába. Az Mindenhatótok nem engedi be a bűnös lelket, ezért küldött ide, hogy keresselek meg téged. Már felforgattam a szigetet és hívtalak is, de bizonyára nem hallottad. - itt elhallgatok egy pillanatra mert ismét eszembe jutnak az események, hogy közöljem ezt vele én és miért nincs itt az a fura fazon a hülye listájával, a magasztos és pökhendi stílusával, a susogó kabátjával. Miért nem ő közli ezt vele, ha már ő a Halál vagy mi. - Christian, Mia... nem tudom, hogy hol van, csak azt tudom, hogy vadásznak rá. Néhány napja megjelent egy pasi, Gabriel ismerte, a Halálnak nevezte magát és azt hajtogatta, hogy a Mindenhatótok döntött a királynő sorsa felől és hogy felkerült arra a listára. Gabriel teljesen kiakadt, mert nem értette miért, én meg egy darabig azt sem tudta mi az a lista, de végül elmondták. Állítólag a Mindenhatótok valami közelgő veszélyt érez és szüksége van Miára és az ő halálára. - ahogy ezt kimondom ránézek, miért nekem kellett ezt elmondanom neki, hiszen annyira szereti őt, hogy belepusztul ha elveszíti. - Mindenható alkot és elvesz, de hogy miért pont őt akarja az homályos volt nagyon sokáig, aztán Gabriel csak kiszedte ebből a pasasból. A Mindenható tehát érzi a fenyegetettséget és a királynő nagy hatalmú, a mágia forrásának hordozója, de ezt egyedül birtokolja, viszont a halálával segítheti azokat, akik vele egy oldalon harcolnak, áldozatként akarják odavetni szétosztva az erejét. - mondom ki tehetetlenül a szavakat, mert napok óta ezen tanakodtunk a másik angyallal, hogy mi legyen. Abban a tudatban váltunk szét, hogy ha megtalálom Chris-t talán ő segíthet Gabriel-nek meggyőzni az Urat, hogy ne így döntsön. Ez az egész história egy jól megrendezett összeesküvés, ha eddig is a királynő halálára lett volna végig szükség, akkor miért csak most, miért csak most érzi magát és a világot ennyire veszélyben a nagy Mindenható? Fintor ül ki az arcomra, jól tudom, hogy ezt nem fogom hagyni, hiszen erre tettem le az esküt, bár soha nem mondtam ki. Életemet, véremet, lelkemet a királynőért. Chris-re vetődik ismét a pillantásom, tudom, hogy ő is hasonló dolgokat él most át, sőt. Rosszabbakat.

Vendég

A mocsaras, labirintusos eset után levegőre van szükségem, így a park felé veszem az irányt - Úgy érzem ez a sziget már megfojt, magával húz a gazba, a sötétségbe és nem hagy menekülő utat, nem hagy kapaszkodót, s nem hagy világosságot sem a számomra, mint ha csak ösztönösen el akarna távolítani, elnyomni vagy uralkodni felettem! Mint ha befolyásolni akarna, mint ha magamtól nem tudnék gondolkodni.. Ami persze közel sincs így, de még is ez a nyomás vasgolyóként nehezedik a lelkemre, a tetteimre, a gondolkodásomra......! Kiakarok szabadulni, de valami mindig visszahúz.. azóta, hogy nem láttam Miát, azóta, hogy vadidegenekkel kerülök szembe feszültebb vagyok, idegesebb, gyilkos kedvem sem hagy alább.. Valami azt súgja eljönnek értem, jók s rosszak egyaránt, még sem az, akiért szívem epekedik, aki lelkem tengerére nyugodt hullámokat tudna sodorni.. vajon hol lehet?! Biztonságban van!? Nem hallottam imádkozni már egy jó ideje, és Gabrielt sem láttam, akire pedig már számítottam volna, amikor a labirintus falai közé léptem.. Aki még is ott fogadott, közülünk való teremtés volt.. Még sem hatott meg annyira, hogy regénynek megfelelő hosszúságú szavakra, vagy pillanatokra méltassam.. nem tartott soká és különösebben nem is érdekelt, ha majd akar valamit, akkor a szavaim ellenére is meg fog keresni.. ha annyira szeretne a nyakára egy uralkodót! Nem vagyok hatalommániás, de szeretem azt az erőt birtokolni, ami megadatott nekem, azt amit el fogok venni, amit még meg fogok szerezni! Mert nem én lennék, ha nem így történne! Persze szeretnék átlagos is lenni, de néha az átlagos túl unalmas és ezt az a két találkozás is bebizonyította.. Hogy hogyan is lyukadtam ki ott, az megint csak egy jó kérdés amire feleslegesen is keresném a válaszokat, hisz nem tudom.. csak vitt a lábam az erdőből kifelé, ahogy Dominicon járt az eszem és legjobb barátomon Dexteren, akit már jó ideje nem láttam! Gabe és ő fontosak lettek a számomra, még sem tudok róluk semmit sem ahogy Luce-ról sem, így csak reménykedhetek, hogy Miával együtt nem esett bajuk! Ha még is, annak következményei lesznek, méghozzá Végzetesek! - gondolkodom nagyban ezeken, hisz tényleg mint aki zombi üzemmódra váltott a tengeren való ücsörgése után, teljesen elveszetten jár s kel az utóbbi napokban, sőt hetekben.. - Talán el kellett volna merülnöm, vagy most kellene hagynom, hogy magával vigyen a mélybe!? - töprengek, csak úgy zúg a fejem ahogy a füves területen lépkedek, majd a nagy sötétség közepette megállok egy fa tövében, mélyen magamba fordulva.. amiből egy ember jövetele zökkent ki; pár perc elteltével vérszagra leszek figyelmes, léptek zajára fülelek és egy hulla fejét kezdem bámulni, ahogy a lábaim elé gördül.. ismerős érzés kerít körül, mire felnézek meglátom a férfit, akitől bizonyára az áldozat származik.. a férfit, akit magam is jól ismerek, akit vártam és aki most a szemem előtt van, a szemem előtt bontakozik ki, s nem meghazudtolva magát súgja, hogy újra önmaga, legalább ez nem változott! - Dexter, barátom! - mosolyodom el szélesen ahogy kimondom nevét, ahogy közelebb lépek s ahogy férfiaktól nem megszokottan, de megölelem úgy mint még soha - Hiányoztál haver! - engedem kartávolságba, hogy megvizsgálhassam ahogy ránézek, most kicsit sem zavarnak a körülmények vagy az eddig történtek, most csak rá fókuszálok, ahogy a szemébe nézek - Hol jártál!? Már kezdtünk aggódni! Gabe, Luce!? Mia is eltűnt! - sorolom a kérdéseimet és közlöm a tényt, ami rettentően elszomorít és kétségbe ejt, várom, hogy válaszoljon, hogy biztatót mondjon, hogy legalább ő tudjon valamit, ha már én nem hallottam semmit.. magam hibája, hogy lekötnek ennek a balga szigetnek a lakosai.. de már nem sokáig! -

Vendég

" Ha hinnék Istenben, ha hinnék a bűnben ez az a hely, ahonnan egyenesen a pokolra kerülnék. Ha hinnék a pokolban. "

Hosszú ideje nem jártam itt és most is csak kiüresedett tekintettel vonszolom magam végig a kitaposott úton, amit már számtalanszor végig jártam. Nem csak a tekintetem üres, a mozdulataim is semmisek és elveszettek, leginkább olyanok, amilyenek Dexter mozdulatai mindig is voltak. Egyik kezemben egy még most is erősen vértől csöpögő nagy méretű kést szorongatok, ujjaim meredten tapadnak a foglalatra, amelyet egy kígyó díszít. Meredten bámulok magam elé, amikor határozottan rántom meg a másik kezem, amilyen erős a rántás, olyan hangos puffanással ér földet az általam cipelt még egyben lévő hulla. A szemei fent akadtak a félelemtől, amikor szíven döftem, ezért a rettegés még most is ott pislákol bennük, mert a fény abban a pillanatban meghalt, ahogy a teste fölé hajoltam, hogy kioltsam az életét. Mindezt mosolyogva. Isten tán a pokolra juttatna ezért, már ha hinnék Istenben, már ha hinnék a pokolban. Élveztem minden egyes percét ahogy kínlódott ez a szerencsétlen, úgy töltötte ki az üres lelkemet, hogy egy pillanatra nem éreztem könnyűnek, hanem valami nehéznek, amely rám telepszik és eme csodának a látszólagos érzete eltelített. Ahogy szemlélgetem a hullámat, nagyjából 30 év körüli, jómódú pasas lehetett, talán volt családja is. Most már nincsen. A gondolat élesen fúródik az elmémbe, ahogy a késem fölé emelem és egy határozott mozdulattal vágom át a torkát, majd kisebb erőfeszítéseket alkalmazva megtöröm a gerincét és az ijedt arcát eltávolítom a testétől. Sötétség van mindenhol mégis az erős és határozott mozdulatom kissé távolabb repíti a férfi fejét, egészen egy fa tövéig egyenesen valaki lábai elé. Tehát megláttak. Valaki figyelt engem én pedig nem szeretem a rendetlenséget, tehát a világ újabb hullával fog gyarapodni. Felállok és megragadva a kést indulok el, de még egy lépést sem kell tennem ahhoz, hogy felismerjem azt akivel csak távolról nézek egyenlőre farkas szemet. Ahogy az én mozdulataim, úgy az övé is mindig árulkodóak, így már nem kell gyilkolnom, mert tudom ki ő. Egy villanásnyi mosoly fut át az arcomon, majd a kést a hullámba vágom egyenesen a szívébe döfve és elindulok, majd a velem szemben álló férfire tekintek, ahogy pár lépésre megállok tőle.
- Christian. - ejtem ki a nevét, tehát Gabriel nem tévedett, ő akkor valóban itt tartózkodik, végre megtaláltam.

Vendég

A JÁTÉKTÉR SZABAD! Smile

Vendég

Nagyon kedves lány,és nem is ismerem még teljesen. Szimpatikus nekem,és szeretnék jóban lenni vele,mert a beszéde alapján közeledne felém. De mit szólna ehhez Isaac? Vajon bántané,hogy jóban vagyok azzal a nővel,akit mindennél jobban szeret,viszont ő okozta számára a legnagyobb fájdalmat?
Talán jól esne neki,hogy esetleg nap,mint nap beszélünk és megosztjuk egymásnak a titkainkat?
Örülne,ha mindent tudnék a kettejük kapcsolatáról? Borzalmas kérdések ugranak elő,amit így is úgy is le kell majd tisztáznom a lelkiismeretemmel. Egyszerűen nem tehetem meg ezt Issac-cal! Vagy mégis? Vagy mégis vidámabb lenne,ha tudná,hogy szerelme van kire számítson? Eltöltené egy kevés kis boldogsággal,hogy Mia sincs egyedül? Ezt majd vele is meg kell beszélnem,de most nem ő áll itt velem szemben. Most Miával beszélek,vele kell rendeznem ezt a viszonyt. Egy előre semleges szeretnék maradni,szeretnék kedves lenni vele,de nem akarom túl mélyre fűzni a szálakat. Amíg ezt Isaac-cal nem tisztázom le,addig teljesen közömbösnek kell maradnom a számára.
-Köszönöm a részvéted Mia,de nem igazán tudom teljesen őszintén fogadni. Nem akartam ezt elmondani,de ha már itt tartunk,akkor tudnod kell,hogy én már tizennégy éve nem találkoztam velük. Mindössze négy éves voltam,amikor a kocsival a folyóba zuhantunk,szóval nem sok emlék fűz hozzájuk. Sosem ismertem őket igazán meg,és az arcukra sem nagyon emlékeznék,ha nem lenn meg a három családi fotóm. -mondom neki köntörfalazás nélkül,mert ha tényleg jó barátok leszünk,akkor én úgy ítélem,hogy joga van tudni. Én is elvárom Hope-től,hogy megossza velem a gondjait,szóval most teljes őszinteséggel nyilatkoztam.
-Ugyan már,semmi baj! Nem haragszom,és tényleg nincs semmi égető problémám. Mia! Ígérem,ha gondom lesz,elsőnek neked panaszolom majd el! Rendben? Ez elég megnyugtató válasz volt? -kérdezem tőle közben pedig elmosolyodom.
-Egyedül indultam el,mert kellett a friss levegő,a csend,és,hogy átgondoljam a dolgokat. A szomszéd szobában,azt hiszem Chris alszik,és egész éjjel tombolt a zene. Nem vagyok teljesen biztos,mert nem igazán vagyok jóban a többiekkel.-mondom neki-Tényleg! Ismered Christian-t? Egyáltalán hallottál már róla?-kérdezem,közben pedig ma először kérdezek valamit teljesen felszabadultan.
Én tényleg szeretnék nyitni Mia felé,bár félek Isaac véleményétől.
Ma tényleg,a közömbösség embere maradok,aztán majd eldől,hogy miképp lesz tovább.

» † Skylar & Christian - Templom a sziget szívében
» Aiden & Adrianna ~~ park