Killian & Lucifer - A Temető

Vendég

Killian & Lucifer

Word: My Secret.. | Song: All I feel is pain.. | Message: -

Szenvedés, kín, fájdalom, gyötrelem, hazug szavak, hamis remények, látszat kép, és csalók kik a lelkedbe gázolnak. Elfelejtett suttogások, leíratlan tettek, és felesleges imádkozások sorra. Ez jellemzi, és jellemezte mindig is a földet, amelyen élnek annyian. Nem is csodálom, hogy sokan az Isten ellen fordultak, avagy nem kedvelik az égieket, hisz valljuk be, amit oda fentről nyújtanak, nos.. nem sok, de hát több, mint a semmi - szokták mondani. Ha bárkinek az életét alapul veszem, akkor biztos, hogy megtalálható benne a fájdalom érzete, mely örökösnek mondható, de még senki sem élte meg azt a poklot, amelyet majd én szabadítok erre a földre, és minden egyes Isten imádó térden állva könyörög majd az életéért, ahogy ajkain leperegnek az utolsó imái. Gyűlölöm a mindenhatót, ki tönkre tett engem, ki kárhozatra, szenvedésre, magányra, és legfőbb képen bukásra ítélte a létem, de mégis hatalmat adott a kezembe azzal, hogy azt hitte meghalhatok. Mostan, ami rá fog várni; az maga lesz a kínzó óráinak megszámolhatatlan sorra. Azt hitték meghaltam, mi? Azt hitték eltűntem az idők végezetéig? Azt hitték engem csak úgy félre lehet dobni, mint egy jelentéktelen személyt? Ugyan már! Ott fogok fájdalmat okozni, ahol a legjobban kínoz, és ottan csapok le, ahol a legjobban üt eme lételemi érzés. Mosolyra húzom ajkaimat, ahogy az előttem álló Halállal nézek farkasszemet. Kettőnk közül én tudom a legjobban, hogy milyen évmilliókig érezni a magányt, az örökös rablánc súlyát, mely leköt. Egykor a leghűségesebb főangyal voltam, míg mára a leggonoszabb teremtményt tudhatja be maga ellen az Istenke, ki oly annyira szent, és mindenek felett álló. Ő az, ki segít minden rosszban, nem? Ő az, ki megment, ugye? Oh, de hogy is! A fenéket segít, inkább hátba támad azzal, hogy meg sem hallgatja a neki szánt imák sorait, de nem kell sokat várni, s mindenki szenvedni fog általam.. Egyetlen egy ki út van ebből, és még hozzá az, ha az adott illető mellém áll.. Megingatom a fejemet, ahogy hallgatom Killiant, mert nos hát ez a becses neve eme ifjú léleknek.
-Mindegy is.. nem az a lényeg, hogy miért, avagy minek kell meghalnia, mert nem érdekel.-Szögezem le halálosan komolyan a tényt, ahogy tekintettem megvillanva élesen a Halál szemeibe néz. Sohasem érdekeltek az indokok, avagy a miértek, és ha rosszul is voltam informálva az sem számít, hisz Mia Salvatore, ha törik, ha szakad, de meg nem hal! Bár nem mintha épp a kedvenc személyeim közé tartózna a kislány, de az, amit véghez készülök vinni jelen esetben; az mindenkinek bajt okozhat, és ha pluszba a mennyei szentatya eléri a célját az nekem semmit sem kedvez, sőt romba dönti a terveimet, avagy a felállított kártyalapjaimat.-Igen, igen..-Legyintek a kezemmel jelezve, hogy ezzel tovább is léphetünk ezen.-Bár.. el kell mondjam ne számítsanak az égiek túl sok jóra.-Mosolyodom el ravaszul, ahogy a biztos tervemre gondolok, mely már napok óta készen áll. Nem lesz olyan egyszerű a tett, mint azt gondolom, de biztos nem fog megszakadni a szívem a sok idiótáért.. Különben is kérem; Lucifer vagyok, és nem pedig jó tevő lélek!
Keresztbe fonom a karjaimat a mellkasom előtt, ahogy hallgatom a kérdését, nos ezt még úgy igazán nem gondoltam végig, de minden bizonnyal jobban járna velem, mint a fent ülő szentségekkel. De rühellem azt, amikor nekem kell magyaráznom, de hát nem hibáztatom, hisz egykoron ő is a por nép közé tartozott; halandó lélek volt, és egyben ember. Annyira gyűlölöm ezen teremtményeket, és néha már magam is bánom, hogy egy-kettővel összekerültem, de hát.. a játszadozásért mindent, hisz biztos tervre készülök már oly sok éve.-Engem ugyan ez a test már rég nem érdekelne, de mint tudható előzőleg megöltek, vagyis azt hitték.. egyszóval amiért elpusztult a drága testem, ezért új kellett.-Mutatok magamon végig.-Én pedig nem kifogásolom Milan testét.. eléggé hasznos számomra.-Kacsintok pimaszul, és finoman közelebb lépek hozzá, ahogy bizalmasan megérintem a vállát a jobb kezemmel. Indokot akart, és gondolom bizalmat, ezért ahelyett, hogy magam ellen terelném, inkább magam mellé állítom. Ebből neki is csak haszna lehet!
-Killian, kérlek..-Kezdek bele suttogva, ahogy komollyá válik a hangszínem.-Te sem gondolhatod komolyan, hogy egy életen át csak lebegni akarsz?-Vonom fel a szemöldököm.-Nos tehát, ha újra emberré válsz, akkor megérinthetsz tárgyakat, öltözködhetsz, járhatsz, s kelhetsz a földön, beilleszkedhetsz az embertársaid közé, miközben így uralnád most már felettük az uralmadat. Tudom, hogy csábít a hatalom, és én biztosítom neked, hogy az emberi éned garantáltan halhatatlan legyen. Ígérem, hogy nem kell pár ezer év múlva váltásra kerülnöd, nem kell elviselned oly sokáig már az égi tanácsot, nem kell lista szerint haladnod majd, és nem kell megszűnnie a létednek. Korlátlan hatalmad lesz, emberi éned, és rettegni fog tőled minden földi halandó. Nem kellesz magányban élned.-Nézek a szemeibe mélyen.-Lehetnek barátaid, szeretteid, avagy egyszerűen szerelmes lehetsz, vagy én már tudjam mit akarsz.. Olyat biztosítok, amit más nem, Killian.-Hangom komolysága jelzi a szándékot.-Mond csak ki pártján állsz.. az Istenén, ki önmagát dicsőítve hagyja elpusztulni a világot, vagy az enyémen, ki mindent helyre állíthatna?-Teszem fel roppant egyszerűen a kérdésemet, miközben felrémlik valami..
Egykoron én sem voltam gonosz, egykoron én is tudtam mi a jó, és mi a rossz, s tán bennem él még az a személyiség, de amióta tönkre tettek nem érdekel az egykori önmagam.. az a fránya múltbéli jellemem.

Vendég

Lucifer &

Killian

Elhaló csendesség csap fel kettőnk között, ahogy hallgatom fennhőkölt szavait, mely legalább olyan pöffeszkedő mivoltából adódik, mint a sajátom, ettől pedig alig látható mosoly kerül az arcomra, mikor is végre befejezve mondandóját és megteszi ajánlatát. Az arcom vonásaiból ugyan semmit sem lehet leolvasni, hogy mit gondolok az ajánlatáról, amely akár kedvezőképpen is hathatna rám, de miért akarnék én újra élő lenni? Nekem teljesen megfelel a jelenlegi állapot és már megbékéltem vele, hogy néhány ezer év elteltével, egyszer csak megszűnök létezni, nem úgy mint más személyek, akik meghalnak és a túlvilágra kerülnek, hanem egyszerűen megszűnök, mintha soha nem is léteztem volna, kitörölnek és eltávolítanak.
- A lány halála, nem azért szükséges, hogy az erejét szétosszák. - kezdek bele a mondandómba, vagy az ő információja rossz vagy pedig félreértett valamit, ami Lucifer estében akár végzetes hiba is lehetne, hiszen lássuk be így nem abba az irányba indulhat el, ami felé lehetséges, hogy adott esetben szeretne és bizony igen könnyen megeshet, hogy a cél, amit a szemei előtt lát, az fals és hamis, valamint lehet, hogy nem is létezik. - De mint, azt említettem, el lett napolva, amíg nem találunk... bár én biztos nem keresem erre a problémára a megoldást. - magam ugyanis jól ismeri az ezzel együtt járó gondokat és miután volt szerencsém már ezen egyszer túlesni, nem örülnék neki, ha újra én lennék, aki mindenki nevetséges viselkedéséből " profitálna. " Bár ha jól belegondolok és megpróbálom ép gondolatok között átforgatni az információkat, melyek az elmémben pattognak, akkor ezt az eshetőséget bizonyára ki is zárhatom.
- Mond miféle hasznom származna abból, ha élőként lennék a Halál, ha mennyei port lopnék neked, mitől lenne nekem akkor jobb, mint most? - nézek óhatatlanul is körbe a terepen, ahogy szemeimmel pásztázom a tömegével felsorakoztatott sírokat, melyekben a szél sírdogálva szaladgál, tán ő az egyetlen gyászoló, ki minduntalan visszatér ide. Ez a temető a legsivárabb, legkihaltabb terep ahová valaha is betehetnénk a lábunkat, hiszen nincs itt már semmi, igazán semmi.
- Milan testére visszatérve pedig, szerintem felesleges ebben tetszelegned, nem hiszem, hogy ezzel elnyernéd a szeretetét. - fogalmazok egészen kétesen, hiszen valljuk be bizonyára Lucifer nem erre készül, de ez amolyan metafora volt, ha úgy tetszik. Tekintetem megakad egy bizonyos helyen, amelyet jól ismertem, hiszen egy egészen erős emlék köt oda.
- Nos egyetlen indokot mondj Lucifer, ami miatt nekem jobb lehet élve, mint holtan és annyi mennyei port kapsz, amennyit szeretnél, azonban ha a lány halálára sort kell keríteni, azt csak az én kezem által történhet meg. - lépek feléje egyet határozottan és kötöm ki a saját feltételeim, neki ez ugyanis nem kerül semmibe, hiszen ha csak a porra van szüksége, igazán nem tart semeddig, hiszen azt, akár most azonnal is előtudnám neki teremteni, nem hiába a Halállal üzletelni, kimondottan jó dolog.

Vendég

Killian & Lucifer

Word: Rejtély.. | Song: Tears of an angel.. | Message: Remélem megfelel =)

Egy ésszerű gondolat hozott el eme temetőbe, és nem más, míg végül magát a Halált kértem magam elé, és hogy miért is? A segítségemre lehetne egy jó pár ügyben, ami minden bizonnyal számára is kedvezne, de ezt még ráér kibontakoztatni, hisz én nem rohanok sehová, és egyúttal ő sem rohan, hisz előlem senki sem mehet el, amíg én azt nem mondom, hogy távozhat. Dicsőíthetném magamat, de nem fogom, hisz tökéletesség nincs, és egyúttal én sem vagyok az, szóval.. én nem Isten vagyok, hogy megteremtek pár millió bábot, akik értem, sőt én nekem imádkoznak, de amikor kérnek valamit, akkor a hátamat mutatom nekik, hogy nesze nektek ez a segítség.. én nem ilyenek ismertem meg, mint főangyal, de mégis csalódnom kellett, amikor a nyálas társaság mind be hódolt, csak én nem.. de nem megmondtam? A földi pokol, nos már rég elkezdődött, de Mia halála nem lenne jó.. mármint nem, mintha érdekelne engem az a lány, csupán jó lenne tudni az életben, ha már a drága Istennel ezzel keresztbe teszek. Magára hagyta a nőt, és én pedig kapok az alkalmon, hát nem csodás? Valamit, valamiért uram.. Oh, hogy a magam úrra vagyok? Nos igen, és ezt senki sem változtathatja meg rajtam kívül; csak én.
-Mert például a semmit nem lehet látni, csak azért.-Jegyzem meg a hang irányába tekintve, míg nem sokára a bájos őkelme is megjelenik. Minő csodálatosság, hogy a halállal nézhettek farkas szemet, de én úgy sem halok meg sosem.-Amúgy is ez a legkevesebb tőlem, hisz ha dühös leszek, akkor ennél durvábbat teszek.-Hangom kellően rideg, ahogy szemeibe nézek, majdan az ifjú Paolo nevére. Nos igen kegyetlen vagyok, na meg szívtelen, de ne szabja már meg nekem egy halott, hogy hol ülhettek, sőt nem is él.. illetve a fiacskája teste tökéletes alak hozzám, nem de? Elmosolyodom végül sejtelmesen, és fejemben egyetlen gondolat fut át, amit le sem tagadhatnék, nos.. igen. Egyszer minden eljön, és ennek is meg kell hát történnie, de hogy is kezdjek vajon hozzá? Jó, meg van, persze ha ez nála beválik, de ez szerintem egy remek ajánlat, ha cserébe megkapom tőle azt, ami számomra szükséges, és onnantól fogva végeztünk is, hisz egyezkedni velem tökéletes. Vagyis ez nem egyezkedés, hanem kölcsönös segítés, és erről ennyit.
-Kiemelt hely?-Gondolkozom el, ahogy rémlik pár szó..-Ez a kiemelt hely azért kell, hogy Mia halálával az erejét szétoszthassák? Mert ugyebár az a Mindenható Úr érzi, hogy veszélyben van, de már rég megkezdődött a földi életek tönkre tevése.. hol él ő álomországban tán, hogy a lány ereje segíthet?-Vonom fel a szemöldökömet.-Tudod.. van egy roppantul érdekes kitétel.-Kezemet az ég felé emelem.-A lány a földi mágia hordózója, és nem az égi tanácsé, avagy nem is az enyém.. hisz én nem földi lélek vagyok, mint tudod.. kivétel Milan teste, de az más eset.-Mosolyodom el, ahogy felállva elé sétálok.-Szóval azért sem halhat meg, mert kár lenne érte.. van egy tervem, amivel minden megoldható.. gondolom te sem szeretnéd a lány halálát, szóval segíthetek.-Az arcomon még mindig ott ül ugyanaz a mosoly.
-Szóval felajánlom neked, hogy feltámasztalak az élők sorába.-Mutatok körbe a terepen.-Nem hulla lennél, avagy lebegő szellem, hanem emberi lélek, és ezek után halhatatlanná tennélek. Az erőd ugyanúgy megmaradna ne félj..-Mondom bizalmasan, és már-már suttogva a szavakat.-Viszont az én kérésem nem ilyen egyszerű.. tudom, hogy bejutsz az égi tanácshoz, szóval kellene nekem egy bizonyos dolog onnan..-Válik hangom sejtelmessé.-Mennybeli por.. csak egy fiolával, cserébe pedig megkapod mindazt, amit mondtam.-Teszem még hozzá, majd elindulok előre végig nézve a sírokon.-A legjobb döntés az, ha megléped. Nem nagy kérés, és hidd el.. nem váltom meg vele a világot.-Fordulok felé, és a szemeibe nézek végül.

Vendég

Lucifer &

Killian

Tekintetem élesen hatol át a messzeségben, ahogy lépteim előtt sötét füstfelhő gomolyog, a talaj sírva könyörög hagyjam el őt, miközben nem marad más utánam csak kiszáradt talaj, elhalt növények, sivárság és élettelenség. Lassú szellő lengedez körbe, miközben elfojtott lélegzetek törnek ki a semmiből, eltitkolt szavak suttogása hangzik két pecsétgyűrű összemordulása mentén, minden ami él, könnyektől és kínoktól szenvedve tiltakozik lényem ellen, pedig csak egy álom képében szököm elméjük egy eldugott pontjába. Elmélyült pillantások és érzések csapnak fel, akár a lángok és bár megpróbálják aurám határait megfeszegetni, kemény pajzs vesz körbe, mely erősebb, mint bármely kőszikla ezen a pusztuló világon. Angyalok. A kapcsolatunk értelmezhetetlen, a gyűlöletük mindig is erős volt irányomba, azért mert az elődöm valamivel kimondottan csúnyán fölbőszítette őket, így aztán úgy határoztak, hogy akkor már engem is utálni fognak még néhány ezer évig. Nem bánom, az ő szegénységi bizonyítványuk, bár az, hogy valamelyik folyton fülsüketítően ordibáljon, miközben itt állok már percek óta mellette, az már kissé bántja az én önérzetemet is.
- Lucifer, miért üvöltözöl, miközben itt állok melletted? - hangzik fel a hangom, majd egyre erősebben tör utat magának a semmiben, végül halványodó alakom is megjelenik mellette, ahogy fekete füst csap fel, akár egy erős tűz, melyben szemcsényi aranypor ragyog még az ébenfekete éjszakában is. Úgy trónol Paolo Salvatore sírjának tetején, mintha egy egyszerű széken ülne, a Pokol urát is elkerülte a szégyenérzet, bár valahol érthetőek a megnyilvánulásai, bár a legkevésbé sem érdekel mit tesz vagy sem, hiszen valószínűsíthetően hajtja a bosszúvágy és ez a mondanivalójából le is szűrődik.
- Sejthettem volna, hogy ezért kívánsz engem látni, keserűségedre azonban a lány a lista kiemelt helyén áll. - rugaszkodom el eddigi mozdulatlan pozíciómból és lassú léptekkel fordulok vele szembe, hiszen végszóként ajánlatot kíván nekem tenni. Okos húzás Lucifer, tudod, hogy melyik szót gyűlölöm a legjobban és meg is van rá bőven az indokom, azonban erről nem szükséges senkinek sem tudnia. - Azonban a halála bizonyos okokból el lett napolva, ha úgy tetszik. Tehát hallgatlak, mond mi hasznosat tudnál felajánlani a Halálnak? - vajon az eszébe juthatott, hogy ha Mia Salvatore meghal, akkor az ő hatalmaskodásának is vége? Szörnyű lehet feldolgozni, hogy annyi idő után a Mindenhatónak ésszerűségből van biztosítéka arra, hogy amit teremtett azt egy pillanat varázsa alatt el is pusztítsa. Mit mondhatnék, én sem kimondottan lennék boldog, ha egyszer csak elvesznék a semmiben, 261 évem alatt ugyanis már annyira hozzászoktam a szerepemhez, hogy egészen kedvelhetővé vált számomra. De a döntés joga nem az enyém, soha nem is volt, ugyan szavam sokat számított egy - egy tragikus alkalommal, azonban az utolsó szó jogán, soha nem az én hangom zárta le az általában kellemetlen beszélgetéseket az égi tanácsosok között. Meredten bámulok továbbra is Lucifer irányába, aki minden bizonnyal éppen azon elmélkedik, hogy hozzá képest senki sem érhet fel és hogy ő majd apokalipszist szabadíthat a világra. Rossz hírem van azonban a Pokol urának, hiszen az, már elkezdődött.

Vendég

Killian Ray Jones & Lucifer

"A világ összedőlhet, a vár leomolhat, az élet megszűnhet, de én akkor is létezni fogok, míg le nem győztem őt; őt, ki szenvedést hoz.."

Ha azt mondom, hogy pokol, akkor mi jut eszedbe? Egy elképzelt hely ahol "rossz" emberek lelke gyülekezik, és mindegyik egyed a tűzben ég.. lángok lepik el a testét, és kínok közt ordítozik az örökké valóságig? Szerinted is ilyen hely az ahová kerülnek ezek az emberek? Nem, kérlek szépen.. sokkal rosszabb odalent, mint az bárki is hinné, de ne rohanjunk ennyire előre! Ott tartottam, hogy ez a fogalom, amelyet az emberek többsége megfogalmaz önmagában már-már utal egyfajta pokoli érzetre, de nem az alvilágot tükrözi eme tény, hanem magát a világot; a Földet, ahol él annyi ember, annyi szánalmas por nép.. és ahová én is képes vagyok a lábamat tenni. Ezen szánalmas világba voltam hajlandó jönni, ahol annyian dicsőítik őt.. Istent, hát mégis ki mást? De hát nézzünk már szét, kérem szépen, eme átkozottnak vélt világon! Én vagyok a rossz, nem de, amiért voltam hajlandó az Úr ellen szegülni? De mi van magával ezzel a mennyei Mindenhatóval? Mit ad a drága báránykáinak, avagy talpnyalóinak? Semmit, avagy várjunk ad valamit mégis.. kínt, fájdalmat, szenvedést, gyötrelmet, bosszút, haragot, csalódást, szánalmasságot, földre esést, és onnan nem felállást, öngyilkosságokat, avagy gyilkos hajlamú embereket. Tesz ő egyáltalán valamit? Szerintem nagyon nem, hisz magára hagyott minden olyan személyt, aki számít rá.. számított rá. Sokan ellene szegültek, és még többen ölnek az akaratom miatt, mert amit én elhozok erre az átkozott helyre az maga lesz a rémálom! Kezdjük talán az egészet ott, hogy nem Isten megölése a cél.. ez már rég tudatosult az elmémben, ahogy jobban fontolóra vettem egy-két dolgot, ezért is van jelenleg azaz álláspontom, hogy a földre költözzek.. már irtózom is a gondolattól, na de ezt a helyet csak úgy lehet tönkre tenni, ha vannak bábuim, vagy megtiszteltetéskép legyen a nevük az, hogy; embereim. Nos ők segédkeznek a tervem alatt, míg én egyre több Isten mellett álló, és hatalommal rendelkező egyedet szerződtettek le magamhoz, hisz hát miért is ne?! Alku.. ugyan, kérlek, ez nem az, hisz olyat sosem tartok be! Most elszóltam magam, pedig nagyon nem akartam.. szóval ezért is járkálok éppen az erdő legmélyén. Ruházatom egy fehér póló, és egy fekete nadrág, míg ehhez társítottam egy egy fekete laza dzsekit, de csak azután, hogy előtte emberi módon megfürödtem.. vagyis lezuhanyoztam, vagy hogy mondják ezt itten. A pokolban sok minden van, és sok minden nincs, nos maradjunk ennyiben, és akkor bárki rájöhet egy-két feltételezhető dologra, amely rögtön leszűrhetővé válik. Lassú léptekkel haladok egy adott célállomás felé, míg ezen lépteim zaja töri meg a beállt csendet, mely akár egyhangú, sőt már-már unalmas hangforrás is lehet. Kezemet megemelve végig húzom az egyik fa mentén, ahogy nem sokára megállok egy rögtönzött, mégis határozott mozdulattal, és előttem elterülő temetőt szemlélem át alaposan. Lám, lám, de rég jártam már itt.. ja, hogy soha? Milyen síri csend honol a tájon.. Röhögve megindulok előre, és elérve az első sír mellé ismét megállok, és jobban szemügyre veszem a temető okozta látványt. Pont, mintha nekem való hely lenne.. a síron eközben virágok vannak, emlékkép, és gyertya ég..
-"Sebastian Wood."-Olvasom a nevet cinizmussal a hangomban, ahogy egy finom, de mégis könnyed mozdulattal lehajolok mellé, majd kezemet gyengéden végig húzom a neven.-Mond csak barátom.. kérsz egy feltámasztást a halotti sorból?-Teszem fel költőien a kérdést, bár nem is tudom, hogy minek, mert választ egy holtesttől biztosan nem fogok kapni.. A vázára siklik tekintettem, és alaposabban szemrevételezem a benne lévő virágokat, míg nem kiszedek belőle egy szál fehér rózsát, amelyet az orromhoz emelek, majdan beleszippantva megérzem a kellemes illatát. Egy könnyed mozdulattal állok fel, ahogy kezemben a virággal játszadozom, és nem sokára megközelítek egyetlen egy sírt, vagyis inkább családi sírhely ez.. Kegyetlenül áttetsző mosoly ül ki arcomra, ahogy végig fut a három neven a szemem.. Mia Salvatore anyja, apja, és ikertestvére.. avagy Paolo Salvatore, és felesége; Barbara Rossi, míg nem messze mellettük az egyik gyermekük; Milan Salvatore, és lám, lám ott van egy üresen álló sírhely még, ami Miára vár. Mily kegyetlen az élet, nem de? S mily kegyetlen vagyok én! Ezek közül egyetlen személyt megöltem én, hogy fájdalmat okozva neki a földre kényszerítsem azt a nőt, hisz tudtam jól, hogy bajt jelen számomra, de az idő megváltozott, és már belátom őrültség volt félnem, hisz Halhatatlan vagyok.
-Suttogd Halál ama nevet, aki a következő lesz ebben a temetőben.-Hangom halk suttogása töri meg a csendet.-Killian Ray Jones!-Üvöltök immár fennhangon neki.-Jelenésed van előttem, és nem szeretem a várakozást, szóval ne késlekedj!-Hangom ellenmondást nem tűrően tölti be a teret, ahogy finoman ráülök Paolo sírjának a tetejére. Kegyetlen lennék, megsértek egy halottat, de ez a halott nem fog feltámadva nekem esni ezen tettemért, szóval mindegy, nem?-Killian... ugye nem igaz a hír, amely belengi az egész földet?-Kérdezem még mindig a semmitől, de tudom jól, hogy itt van, és nem sokára minden bizonnyal meg is jelenik majd.-Mármint, hogy Mia Salvatorénak meg kell halnia? Mert hát ezt nem engedhettem..-Teszem még hozzá viszonylag halkabban.-S ha volnál szíves megjelenni, akkor ideje lenne megvitatni a témát, mely szerint lenne számodra egy egyezségem, avagy mondjuk egyszerűen úgy, hogy.. mindkettőnk számára kedvező dolog, miszerint mindketten jól járunk. Te is, és én is.. hidd el nem bánod meg!-Pillantok egy adott irányba, és ahogy várakozom, és ha erre nem jelenik meg, akkor semmire..

Vendég

» Temető ♥
» Erdő ♥
» Labirintus ♥
» ł Lucifer - Bukott Angyal..
» Emma ○ Killian ** Erdő