Grace ♥ Beto // Hawaii

Beto & Grace

Míg Beto a cuccokat pakolja, én csak a szobát figyelem és lassan kipihenem az úttal járó fáradalmaimat. A pakolás közben egy számunkra kedves személyt varázsol elő. Szóval ez a kedves kis személy, az nem más mint Mackó uraság, aki már a kapcsolatunk elejétől köztünk van és én utálom őt, de tényleg, ki nem állhatom, pedig ő csak egy mackó, de nem bírom őt. Komolyan mint egy rossz horror filmben. Állandóan minket bámul még olyankor is amikor nem kellene és mégis elvittem őt az esküvőnkre, úristen. Mackóra mégis sokszor gondolok úgy, mintha a gyerekünk lenne, aki egyszer megszületik valamikor a jövőben (remélem). - Most elszomorítanálak ha azt mondanám, hogy nem örülök neki, de tudod, hogy milyen érzéseim vannak iránta! Van jó is meg rossz is, de legalább ő is különlegessé teszi a kapcsolatunkat. - továbbra is mosolygok miközben beszélek. Tudom, hogy ő vigyáz rám, talán ezért is nem félek már annyira a víztől, mert vele biztonságban lehetek, ebben biztos vagyok. Attól tartok, hogy egy féltékeny típus, ha már egy napbarnított szépfiúról beszél, akivel még nem is találkoztunk, de már előre aggódik. - Tudom, hogy vigyázol rám és nagyon köszönöm! Amúgy meg tényleg megnyugodhatsz, mert nincs szükségem napbarnított szépfiúra! Idővel majd te is az leszel! Mármint szépfiúnak szépfiú vagy már, csak egy kis napbarnítás kell, de az meglesz! -folytattam a mondandómat, miközben megcsókoltam őt, majd újabb meglepetéssel jött elő, mikor lefeküdtünk az ágyra. Valamit spanyolul mesélt nekem, amiből egy szót nem értettem, egy szót sem, de aztán szerencsére lefordította, ezek után már tényleg nehéz megszólalni. Imádom, ahogy minden egyes nap bebizonyítja valami apró, vagy épp nagyobb dologgal, hogy mennyire szeret, s a szemeim csillogásával ő már érezheti is, hogy én is ezt érzem iránta, amit ő irántam. Szeretem őt, annyira, hogy azt nem lehet elmondani. Már kezd rámtörni a sírógörcs, de nem akarok hisztizni, szóval visszafogom magam, amjd újra megcsókolom őt és csak azután szólalok meg.! - Szeretlek, ezt soha ne felejtsd el! Köszönöm, hogy minden nap bebizonyítod, hogy mit érzel irántam és remélem, hogy tudod, hogy én is pontosan így érzek. Nagyon örülök, hogy itt lehetek VELED!- fejezem be.

Miután elfoglaltuk a hotelszobánkat, Gracie az egyik ágyra huppan, hogy kiheverje az idáig tartó út fáradalmait, magam pedig a bőröndöt az ágyra helyezem mellé és elkezdek belőle kipakolni, közben széles mosollyal hallgatom, ahogy hozzám beszél és elmondja mennyire boldog. Ennél többet, pedig nem is kívánhatnék magamnak, mint hogy a nő, akit tiszta szívből szeretek csillogó szemeivel bizonyítsa nekem, hogy valóban azt érzi, amit mond és ahogy rápillantok, a szívembe valami kellemesen bizsergető nyugalom, béke és mélységes szerelem költözik.
- Nos señora Santigold - Rubio, örömmel tölt el, hogy boldoggá tehetem önt, de be kell vallanom, hogy tettem valamit, ami miatt elítélendő vagyok, de olyan szomorúan nézett rám, hogy nem tudtam megtenni, hogy otthon hagyjam. - biggyesztem le a számat, ahogy a nyitott bőröndöm tetejéről, előemelem Mackó uraságot és felé tartom, hogy ő is jól láthassa, miről beszélek. Ez a plüss állat, lassan úgy érzem, olyan mintha a még meg nem született gyerekünk lenne, hiszen minden egyes pillanatban belebotlom és nem tudok mellette szó nélkül elmenni, talán mert egy nagyon kedves emlékem kötődik hozzá. A macit Gracie mellé helyezem, a magunkkal hozott ruhákat pedig beakasztom a szekrénybe és szépen elrendezgetem, hogy ha keresnénk valamit, akkor mindig hamar és könnyedén megtaláljuk azokat, ezek után pedig a bőröndjeinket az ágy alá csúsztatom.
- Egyébként pedig, tudom, hogy nem vagy jó barátságban a vízzel, de én vigyázok rád, nem kell félned, egy pillanatra sem tévesztelek szem elől. - mosolyogva ülök le mellé, majd megsimogatom a kezét. - Még a végén elrabolna tőlem valami jóképű, napbarnított helyi szépfiú. - nevetem el magam, ahogy közelebb hajolok és ismét egy csókban részesítem, aztán végül elfekszem mellette, ugyanis szeretnék neki mutatni valamit, amit reményeim szerint még nem vett észre és ez nem más, mint a világító csillagok a plafonon, bár sötétben bizonyára szebben fognak csillogni, de azért most is nagyon szépek.
- Nézd csak! - mutatok fel a plafonra, ahogy elhelyezkedem mellette, mikor lefoglaltam a szobánkat külön kértem, hogy ezt a szívességet tegyék meg nekem, mivel hogy tudattam velük, friss házasok vagyunk és azt szeretném, ha ez mindkettőnk számára emlékezetes maradna. - Te is egy csillag vagy az égen, Gracie, az én csillagom. - nézek le rá mosolyogva ahogy végre sikerül biztos pozícióban megtámaszkodnom az ágyon, úgy hogy a plüss macira se feküdtem rá.
- A veces parece un momento de la vida, y si crees que vivimos en un nuevo momento! Un abrazo suave, una causa para olvidarse de todo, sólo viven para el momento en que la pena cada tesoro. - kezdek bele szinte önkéntelenül spanyolul a mondandómba és a végén ismételten elmosolyodom, bár ha jól sejtem ő ebből semmit nem értett, hiszen spanyolul azóta sem tanult meg, bár nem is várom el tőle, hogy megtegye. - Úgy értem... - nevetek rá, majd elmondom neki úgy, hogy most már értse is, mit szeretnék kifejezni. - Néha úgy tűnik egy perc az élet, s ha rád gondolok egy új percet élek! Egy gyöngéd ölelés, mely elfelejtet mindent, csak a pillanatnak élsz, mely megér minden kincset. - nézek rá és azt hiszem, ezúttal az én szemeim túlragyogtak minden csillagot.

Ha valaki nekem egy évvel ezelőtt az mondja, hogy a mai napra boldog házas ember leszek, aki megtalálta élete szerelmét és határtalanul boldog minden tekintetben, annak az illetőnek minden bizonnyal nem hittem volna. Az elmúlt időben az az igazság, hogy nagyon sok mindenen mentem keresztül és valóban nem hittem volna, hogy ez mind megtörténhet velem, de azt hiszem hogy jelenleg nálam boldogabb férfi nem is létezik a földkergeségen, azt hiszem hogy erre szokás azt mondani, hogy madarat lehet fogatni velem. Hawaii gyönyörű hely, azt hiszem Grace-szel sikerült a legszebb helyet kiválasztanunk, ahol a nászutunkat kívánjuk eltölteni és ahogy a szálloda felé sétálunk kézen fogva, mögöttünk a bőröndjeiket húzva, mindketten csak ámulunk és bámulunk a festői környezetben lévő tájon. Az emberek, akik velünk szemben sétálnak, nagyon kedvesen mosolyognak ránk, látszik hogy nyitottak és közvetlenek, kicsit emlékeztetnek engem az otthoni spanyol emberekre, ők is mindenkivel így viselkednek.
- Mit szólnál hozzá, ha miután kipakoltunk megnéznék a tengert? - pillantok Grace-re mosolyogva a napszemüvegem mögül, ami ezen a helyen szinte kötelező viselet, hiszen olyan erősen tűz a nap, hogy enélkül minden bizonnyal megvakulnék, vagy legalábbis annak igen közeli tájékára kerülnék. Gyönyörű ez a táj, de ahogy a feleségemre tekintek, percekig meg sem tudok szólalni, hiszen mellette minden más földi szépség eltörpül, az ő sugárzó gyönyöre a mennyországból pottyant egyenesen a karjaimba, amiért sosem lehetek elég hálás a Mindenhatónak és az én jó barátomnak, a már angyalként tevékenykedő, Yago-nak. Ha mindenkinek van egy őrangyala, aki egyengeti útját, aki segíti és vigyáz rá, akkor én biztos vagyok benne, hogy az enyém, Yago. A halála után is sokszor érzem a jelenlétét magam mellett, előfordulnak olyan esetek is, hogy látom őt és tudom, hogy nem képzelődöm és nem vagyok bolond, nem szorulok semmiféle pszichiátriai kezelésre. Nem igazán meséltem erről még senkinek, de azt hiszem nem is szükséges, úgy gondolom, hogy ez a mi örök titkunk Yago-val és én boldog vagyok attól, hogy ilyen formában itt maradhatott velem. Percekig sétálgatunk, míg végül megérkezünk a szállodához, mely kimondottan ízléses és gyönyörű épületként magasodik fölénk, majd mikor belépünk rögtön a recepcióhoz sietek, ahol egy kedves szőke hajú lánytól elkérem a szobánk kulcsait. Miután már előre lefoglaltam mindent, így rövid időn belül mindent el is intézek, a hölgy ugyan kedvesen megmosolyogja akcentusom, amely spanyol anyanyelvemből adódik, de minden jót és kellemes időtöltést kíván nekünk, én pedig birtokba véve a kulcsokat, visszatérek szeretett Gracie-mhez, eztán pedig együtt közelítjük meg a liftet, én pedig megnyomom a hívógombot.
- Azt szeretném, ha ez lenne életed egyik legszebb időszaka. - fordulok vele szemben, ahogy magam mellett megállítom a bőröndöt, majd a napszemüvegemet a fejem tetejére tolom és közelebb hajolva hozzá megcsókolom, közben fel sem tűnik, hogy az összes arra járó személy, minket bámul.