Nem is gondoltam volna, hogy Arthur egyszer idejön és bocsánatot kér, de bevallom azért egy kicsit jól esett, hogy a szemembe mondta, hogy igenis megbánta a dolgokat. Nem vagyok olyan szívtelen ember, hogy hagyjam most elmenni, bár még mindig meg vagyok bántódva, de nem vagyok haragtartó típus. Látom, hogy szüksége van most egy barátra, azok nekem is jól jönnek, de azt hiszem, hogy most nem ő az az ember akinek bátran tudok áradozni arról, hogy milyen jó volt az esküvő, a nászút meg, hogy milyen boldog vagyok. Nem igazán tudom, hogy mit mondahtnék neki, de nem hagyom elsétálni. - Várj! - szólalok meg. - Figyelj, tényleg nagy baromság volt amit csináltál és ezt soha nem fogom elfelejteni. Én nem vagyok senkivel haragtartó így veled sem szeretnék az lenni, de engem inkább az bántott meg amit a férjemre mondtál és nem azt amit az esküvőnkről. Azt te is tudod, hogy már semmi sem lesz a régi, nem áradozhatok neked arról, hogy milyen boldog vagyok meg ilyesmik, mert tudom, hogy ezt téged zavarna. Tudod én mindig is az a csajszi voltam aki hisz a fiú-lány barátságokban, de nem hiszem, hogy ez most létrejöhet köztünk. Én nagyon sajnálom Arthur és nagyra értékelem, hogy idejöttél és a szemembe mondtad, hogy sajnálod amiket mondtál és megbántad. Mivel egy suliban járunk nem mondhatom azt, hogy többé nem találkozunk egymással aztán előbb-utóbb elfelejtjük egymást, épp ezért mondom azt, hogy ne veszekedjünk és ne bántsuk meg egymást. - fejezem be a mondandómat ezzel, de nem tudom, hogy mit fog majd szólni hozzá.
Pont olyan rideg,mint amilyen a múltkor volt. Semmit sem változott,és ez mind Beto hatása miatt van. Mindegy,most ezt félre kell tennem,és nagyot nyelve el kell kezdenem. -Kérlek Grace hallgass meg! -mondom teljesen idegesen,közben pedig a kezem az ajtóra teszem,megelőzve azt,hogy rám csukja. -Én csak,azért jöttem,hogy elnézést kérjek! Nem voltam fer veled szemben,és megbántam a dolgokat. Igazából semmi közöm nem lenne a férjedhez. Gracie! Hiányoztál! Én nem gondoltam komolyan,csak nagyon zavart,hogy más boldog,én pedig szenvedek. Önző voltam! Nem így akartam ezt az egészet...én igazából,csak el szerettem volna mondani,amit gondoltam..de rosszul jött ki! Rosszul fogalmaztam meg a rossz gondolataim.Én szeretném,ha megértnél! De ha nem megy,akkor nem meg,nem tudok semmit tenni ez ellen. Sok boldogságot Betoval! -mondm kissé meghatottan,aztán lassan elveszem a kezem a fehér ajtóról,majd lassan megfordulok. Nagyon remélem,hogy van hozzáfűznivalója,és nem hagy elmenni,de ha ez kell,akkor én megyek.
Grace Anne - Santiago Admin
Hozzászólások száma : 33 Regisztráció ideje : 2014. Jan. 11. Kor : 32 Tartózkodási hely : ** Grandview or Paris
A barátok őszinték egymással, elsimítják minden vitájukat. Ha össze is kapnak, meg tudnak bocsátani. Egy igazi barát elássa a csatabárdot, mivel a barátság szent kötelék. A bizalomé.
Sok dolog történt mostanában, végigment rajtam egy autó, utána meg férjhez mentem és pár napja jöttünk vissza Grandviewba a nászútról. Minden tökéletes mostanra az életemben és ha lehetőségem adódna arra, hogy változtassak rajta, nem tenném. A boldogságom hatására a küldőm is más lett, sokkal nőiesebb vagyok, na meg a humorom az Beto hatására lett jó. Egy könyv olvasásába vagyok belemerülve, ami elég érdekes. Olyan mintha erről a suliról lett volna írva, mert néhány esemény pontosan olyan mint itt, köztük van a Betoval lévő kapcsolatunk, na meg az Arthurral való veszekedésünk amit azóta sem felejtettem el. Nagyon bánt ez az egész, de úgy gondolom ha Arthur igazán jó barátnak tekintett volna engem nem mondott volna ilyesmiket sem rám, sem pedig a férjemre. Nem tudom, hogy mi van vele, de nem is érdekel, nélküle is boldog vagyok. Halk kopogásokat hallok ami aztán egyre erősödik, felállok aztán kinyitom az ajtót és egy eléggé kellemetlen meglepetés fogad az ajtó előtt. Arthur áll ott és bevallom, hogy most pont ő nem hiányzott innen, nagy szerencséje van, hogy Beto nincs itt. Nem is tudok mit mondani neki csak állok, de aztán mégis megkell szólalnom így összeszedem a gondolatamat. - Te meg mit akarsz itt? - Kérdezem tőle, köszönés nélkül, mert igazából még azt sem érdemli meg, hogy ennyit mondjak neki. Soha nem voltam gonosz ember sem haragtartó de úgy tűnik mostanság sok minden megváltozott. Halvány gőzöm nincs róla, hogy mit keres itt, de ha van bőr a pofáján akkor talán bocsánatot kér ha meg nem, akkor nem tudom, hogy miért jött.
A folyóson megyek végig,s mivel az én szobám az utolsó,az összes ajtó előtt el kell mennem. Grace szobája előtt sétálok,amikor bevillan egy emlékkép,a lovardában. Nagyon rég nem találkoztunk,és haraggal is váltunk el. Ott állok mereven az ajtó előtt,aztán nagyot nyelek,majd lassan lecsúsztatom a kabátom cipzárját,és nagyot sóhajtok. Össze kell szednem minden gondolatom,hiszen itt a pillanat,amikor bocsánatot kell tőle kérnem. Megbántottam,és Beto-t is. Roberto attól még egy paprikajancsi,és ez nem fog változni,de Grace barátságát nem hagyhatom odaveszni. Amióta nem találkoztunk megérintette a halál szele,és utána összeházasodott Beto-val is. Én azóta Bern-ben is voltam,aztán szakított velem Dea. És a legrosszabb,hogy bár mindkettőnknek voltak boldog pillanatai a másik barátsága nélkül,mégsem volt teljes a boldogság a részemről. Nem állt mellettem egy igaz barát,és nem volt akivel végignevetni a történteket. Gracie nem lehetett ott az esti forrócsokizásoknál,és külön voltunk minden szomorú pillanatban. Talán én nem jelentek semmit a számára,sőt talán új barátot talált a helyemre. De muszáj megpróbálnom,kimosni a sárból őt,amelybe én löktem bele. Amint percekig állok az ajtó előtt,a kezem talán puszta reflexből az ajtóhoz emelkedik,és akaratlanul,de bekopogok. Várom a választ a halk kopogásomra,közben pedig a kabátom zsebéből egy tábla finom csokit húzok ki. Nehéz lesz elnézést kérni tőle,hiszen nem szokásom senki előtt beismernem a hibáimat,de talán a szakítás hatásának itt az eredménye.
Admin Admin
Hozzászólások száma : 118 Regisztráció ideje : 2014. Jan. 01. Tartózkodási hely : ^^ Grandview
Üdvözöllek itt Grandview-ban, a szigeten ahol semmi sem az aminek látszik. Természetfeletti lények járják be a mi kis világunkat, kevesen törőde az ártatlanok életével. Gyilkosságok, szerelmek, fájdalmak és minden ami egy élettel jár. Kezdetben a természetfelettiek meghúzodtak egy igen régi iskolában, de mára már annyian vannak, hogy ez lehetetlen. Persze itt nem csak természetfelettiek léteznek. Van itt egy másik iskola is, az Art Center művészeti iskola, ahol sok diák megcsillogtathatja a tehetségét. Természetesen nekik is megvan a maga problémájuk. Gyere csatlakozz hozzánk és érezd nagyon jól magad!
Kezdőlap
