Shay & Isaac ~ Főtér

Hallgatom ahogy válaszol a kérdéseimre,de ahogy mondja a szavaiból lejön hogy letört és magányos. Talán igaza van hogy ez a hely maga a Pokol,de maradnom kell hiszen ki kell derítenem hogy ki kért az álmomban segítséget. Ez a mai napig nem hagy nyugodni ,bár mióta itt vagyok olyan érzések vannak bennem amit nem tudom elmondani ,de azt érzem hogy csak negatív érzések. Ahogy Isaac szemébe nézek azt érzem hogy lehet miatta jöttem vissza,de nem tudom. Igazából semmit nem tudok az ég világon. Most hogy visszatértem majd én elérem hogy újra mosolyogj és boldog legyél, hiszen ez egy barát dolga nemde?!
Amit kimondtam teljesen komolyan is gondoltam hiszen az elmúlt hónapokban több embert öltem meg mint ahány kisgyerek született a világon.. de ők nem is emberek voltak és talán még jót is tettem ezzel hogy végeztem velük. Ahjj ! Annyi minden kavarog a fejemben és nem tudom mit csinálhatnék hogy ne gondoljak a múltamra vissza. Nem tudom hogy elmondjam-e neki az igazságot vagy hazudjak neki.. De nem, nem tudok hazudni . És neki nem is szeretnék hazudni.
Hogy hol is voltam? Lehet hogy most elszörnyedsz attól amit mondani fogok de,…- megcsuklik a hangom egy pillanatra majd folytatom ,de a fejemet lehajtom- Igazából nem is tudom hogyan mondjam el neked,de ki mondom nem fogok neked hazudni .. Európában voltam és különböző lényeket öltem meg és embereket. Annyira össze voltam törve és ő felkeresett és én nem mondtam neki nemet mert úgy éreztem hogy én nem vagyok gyenge és elkeseredett. De csak olyannal végeztem aki megérdemelte. – tördelem a kezemet és a földet bámulom- Tudom hogy szörnyű ember vagyok és nem kell elmondanod és azért jöttem vissza mert valakin segítenem kell,de hogy kinek?! Fogalmam sincsen és ezt akarom kideríteni.
Ahogyan szinte végig hadartam a mondanivalómat egy mély levegőt veszek és azon gondolkodom hogy ő most mire gondolhat ,de lehet már el is ment bár még a cipőjét látom ,de a szemébe nem vagyok képes bele nézni . Sajnálom Isaac..

Igazából nem tudom mit kezdjek magammal hogy most visszajöttem. Mintha senki sem lenne itt akit megismertem, kivéve egy pár ismerős alakot.. de az nem ugyanaz . Már vagy fél órája sétálok ,de idegennek érzem magamat . Nem tudom miért,de hiányzik az emberi ölelés az érintés és főleg mások őszinte mosolya. Ez az amit a legjobban hiányolok és lehet ebben én is hibás vagyok hiszen számtalan életet kioltottam ,de lehet hogy ők boldogok voltak én meg elvettem tőlük. Úgy érzem hogy ezen sosem fogom magamat túl tenni sohasem. Legszívesebben elcserélném az életemet egy olyan valakivel aki egyszerű ,de boldog . Erre vágyom és tudom hogy nem kaphatom meg most még. Jó lenne a jövőbe látni hogy kivel fogok találkozni mit fogok neki mondani hiszen akkor ha megbántom még változtathatok rajta. Hát igen elcsépelt vagyok egy igazi barom.. legszívesebben megpofoznám magamat hogy végre térjek észhez. De amíg ezt valaki nem teszi meg addig nem tudom mi a jó és mi a rossz. Ennyi elmélkedés után megint elfáradtam és a város főterére lyukadtam ki. Kerestem egy padot és leültem , mellettem állt egy fagyis bodé és annyit néztem hogy kaptam egyet az eladótól. Micsoda önzetlen emberek vannak és milyen aranyos volt a fiú. Lehet ő lesz a következő szerelmem. Nem , nem, nem és nem soha többé nem gondolok arra hogy szerelem vagy más iránti vonzalom, megpróbálok ezeken mind átlendülni és anélkül is boldog lenni . Nem tudom hogy ez sikerülni fog-e vagy sem ,de próbálom mostantól mindig a dolgok jó oldalát nézni.
Elkezdek magam elé bámulni mikor feltűnik valami ismerős ,de ebben nem vagyok teljesen biztos így csak sokáig nézem,de már közeledve felé. Elkezdek mosolyogni hát ha ezzel megyek valamire . Igen most már biztos vagyok benne hogy ő Isaac és nem egy idegen alak.
Közeledik felém és hitetlenkedik hogy én vagyok az ,de én csak mosolygok mert végre látok valaki ismerőset és nem olyant akit utáltam mindvégig. Nem is tudom hogy mit mondhatnék neki? Mondjam el neki hány ember vérét ontottam ki? Nem ezt nem fogom , nem tehetem
Én vagyok az Shay.- egyszerűen annyira örülök neki hogy elég megölelem szorosan és percekig nem is engedem el.
Nem akartalak ennyire megölelni csak már nagyon hiányoztak a régi arcok és hát .. tényleg hiányoztál.- mikor ki mondom ezt olyan érzések jönnek elő bennem hogy még a szemem is benedvesedett ,de hamar letöröltem.
Annyi kérdésem lenne hozzád ,de nem is tudom mivel kezdjem és nem is tudom mit mondhatnék neked ennyi idő után..- mosolygok rá halványan majd a szemébe nézek ami még mindig olyan szép.

[center]