Camilla szobája

Meglepve nézek Camy után.
-Szia!- ordítok utána. Majd az orrom alatt morogva hozzáteszem- egy egyéjszakás kalandban mit lehet elhibázni?- érthetetlenül megrázom a fejem és ismét Jasonra nézek.
- Bocsi hogy elszúrtam az estéd- úrrá lesz rajtam a bűntudat- csak... Rád gondoltam először. Nem akartam balhét-rágom a szám- Camy... Camy nem tudom... Nem tudom meg csinálná e. A másik lehetőség még maradt. De őt sehol sem találtam. Szóval csak te tudnád megtenni...- mondom- Komolyan mondom Jason- mondom. Látszik rajta hogy nem akarja- Mindegy- legyintek. Mosolyt erőltetek az arcomra- Menj utána- intek arra amerre Camy sétált. És elkezdek lefele sétálni a lépcsőn. Egész életemben osztoznom kell magamon. A gondolat is megrémiszt. Mikor már a lépcsőfordulóban vagyok visszanézek. Megbizonyosodok arról hogy senki se lát leesek a fölldre és sírni kezdek. A könnycseppek égetik az arcom. Érzem hogy kezdem elveszteni a fejem. A kezemből kicsap egy lángcsóva. Uralkodj az érzelmeiden, suttogom magamnak. Nem megy. Olyan erő üt a mellkasomba hogy megtántorodok. Majd oda megyek a falhoz és dühösen beleverek. Leülök a sarokba és a fejem a falnak döntve kezdek agyalni a dolgokon. Nem lehet hogy most kiakadjak. Nem veszthetem el most a fejem. De ez maga a lehetetlen... Megkell haljak. És aki megölhet nem akarja megtenni. A másik ember aki megteheti,Dex, meg sehol sincs. Ökölbe szorul a kezem. Kell nekem megbíznom mindenkiben. Ráadásul pont én vagyok olyan hogy rájuk nyitok pont akkor... Ez kész

Fel se tudom fogni mit mondd de még is van ebből ki út de pont én? Én nem is vagyok annyira erős mint hiszi én nem tudom megtenni azt hiszem de még is meg kéne . Nézem a könyvet amit mutat és elmosolyodom . Hogy én öljelek meg? Ezt te sem gondolhattad komolyan?- ijedek meg és ez kis is ül az arcomra . Majd azon gondolkodom hogy Camy esetleg és ez az egész úgy áhh fogom a fejemet.
És ha Camy ölne meg? - ugrok hirtelen elé és megfogom mindkét kezét

Figyelem ahogy próbálja magát kimagyarázni.
- Végre nem én vagyok miattad zavarba- lököm meg a vállát viccesen- Jaj Jason nyugi. Mondtam hogy nem az én dolgom. Semmi közöm hozzátok. Akkor se ha futó kaland, akkor sem ha komoly kapcsolat- abba hagyom a tűz pattogtatást- Megcsináltam. Kinyírtam őket- mondom büszkén. De utána eelkomolyodok- Azt hittem ezzel vége lesz.. De nem. A démon amit belém varázsoltak még mindig itt van- mutatok magamra- úgy látszik mégis meg kell halnom- látom az ijedt arcát ezért gyors magyarázkodásba kezdek. Még a könyvet is elő veszem hozzá és kinyitom a témába vágó oldalon- Itt azt irja... Úgy kaphatom vissza a testem és a lelkem ha valaki aki elég erős és nagy a hatalma... És tényleg szeret... Hátsószándékok nélkul... Kinyír. Akkor.. Ha elég erős vagyok újra éledek- becsukom a könyvem és elteszem- Csak megakartam ezt mutatni. Mondjuk nem ilyen helyzetbe... Lehet reggel kellett volna megkeresni-mosolygok és elteszem a könyvet- A szörny dühös mert nem kap vért. Én meg gyengülök. Valamikor meg kell halnom- vonom meg a vállam. Majd felállok- Akkor.. Vagyis... Megyek...-intek neki

Nem tudom hogy most itt maradjak Camyval vagy Hope után menjek egyik lányt sem szeretném megbántani az lenne a legjobb ha lelépnék. Camy csak áll és nézz mint ha lefagyott volna , nem tudom hogy most mit csinálhatnék.
Camy menj be a szobába mindjárt jövők azt hiszem.- nézek rá majd elindulok Hope után majd leülök mellé és ránézek majd amiket dobál kis fényekre és elmosolyodom.
Örülök hogy jól vagy és hogy nincs semmi bajod bár nem is lehetne mert a szörny megígérte hogy megpróbál nem elő jönni és hát sikerült neki azt hiszem.- mosolygok rá megint és nagy levegőt veszem és próbálom magamat kimagyarázni ebből a kínos helyzetből.
Tudod hogy ez csak egy éjszakás kaland semmi több pasiból vagyok ennyi kell nekem és téged még is csak nem kérhetlek meg hogy feküdj le velem nem de?- próbálom el viccelödni de kínos ez az egész helyzet

- Ugyan már. Alapból nem lenne jogom tudni. Meg úgy is most min változtat ha tudom? Jaj Camy nem fogok haragudni. Neked meg ne legyen bűntudatod- mondom felé se fordulva- Sziasztok!- intek nekik egyet és elsétálok a lépcsőig majd leülök. Most hogy vissza tért az erőm elkezdek fénycsóvákat pattogtatni le a lépcsőn. Most mit csináljak? Előveszem a nyakláncot amit kaptam Jasontól és szorosan a tenyerembe zárom. Azt mondta ez majd segít hogy ne hagyjam a szörnyt felül kerekedni.
-Mért van ez?-motyogom magam elé- Megöltem őket!! De nekem is meg kell halnom- morgok. A mai napon végeztem anyámék életével. De csak akkor hal meg bennem a démon ha megöl valaki. Aki erős. És önzetlenül szeret. Akkor újra éledek.Legalábbis a könyvben ez állt.
- Mért csinálod ezt?- nézek az égre. És megjelenik egy könnycsepp a szemem sarkában- Elegem van!- morgok és megint lefele bámulok. Mi van ha nem kelek fel mégse? A hajamba túrok idegesen

Ahogy kilep teljesen elsapad en pedig szohoz sem jutok. Ezt nem igy kellett volná meggtudnia,hogy rank nyit. Szornyen szegyenlem magam,csak nagyokat nyelek. Azt hiszem ezt mar nem tudnam fojtatni ekkora eltezettel. - Haragudj rank Hope ezt nem igy kellett volna megtudnod-sohajtok. Kozben pedigg eszeveszetten kattog az agyam

-Hé ugyan már-fogom meg Camy kezét mielőtt kiszúrná a szemem. Olyan vadul gesztikulál- Nem az én dolgom mi van köztetek. Nem kell bocsánatot kérni!-mondom neki. Mondjuk tényleg jobb lett volnaa ha nem így tudom meg. Kicsit keserű szájízzel elmosolyodok- Én kérek bocsánatot.
Mikor kilép Jason és köszön elnevetem magam
-Helló! Bocsi neked is- majd halkan hozzá teszem- veled nem tudom elkerülni a kínos szitukat- emlékszek vissza a két nappal ezelőtti malőrökre
- Majd beszélnünk kéne Jason!-mondom neki komoly arccal- segítség kell- Camy felé fordulok- Látom megúsztad a múltkorit- mosolyodok el- Na menjetek folytassátok. Nem zavarok- fordulok meg. De mozdulni még nem tudok. Össze rándulnak bennem az érzések. Kéne a segítség. De az bunkóság lenne ha miattam nem fojtathatnák amit elkezdtek

Mikor meglátom hogy Hope az teljesen elszégyelltem magamat és felöltöztem egyből azon gondolkodtam hogy hogyan fogok tőle bocsánatot és hogy egyáltalán hozzám fog -e szólni mert a legjobb bartánőjé éppen lefektetni készülöm azért ez nem a legjobb dolog most kimenjek-e vagy ne azt sem tudom mit mondhatnék nem foghatom semmire sem.
Rávettem magamat és kinyitom az ajtót de csak annyit tudok kinyögni Szia Hope. Ügyes vagy Jason vakarom közben meg a fejemet.

Ahogy belépett azt hittem káprázik a szemem. Hiretelen eltűntek a lángok én pedig eltakarva magam a takarómmal felülök.
-Hope? Várj meg! Azt hiszem Jason igazad volt,a hotel jobb választás lett volna-mondom a fiúra nézve aztán egy köntöst magamra tekerve kilépek az ajtón dideregve.
-Sajnálom Hope! Ezt én akartam elmondani neked. Bocsánat! Ugye nem haragszol?-kérdezem tőle boci szemekkel.
-Ma a bárban voltam egész nap részegen ott talát rám..-mondom neki a bocsánatért esedezve

Már az egész iskolát felkutattam Jasonért meg Camyért. A mai napom szinte másból se állt csak keresgetésből. El akartam nekik mondani a jó hírt. Az utolsó lehetőségem fele tartok. Camy szobája. Megállok az ajtó előtt és kettőt kopogok de semmi válasz ezért benyitok. Amit látok ledöbbent. Nem így gondoltam hogy megtalálom őket. Nem tudom mit csináljak csak állok földbe gyökerezett lábakkal. Majd hirtelen feleszmélek
- Bocsánat!- mondom és gyorsan kiugrok a folyosóra. Nem tudok mit csinálni. Csak állok az ajtó előtt és nèzek

Fogalmam sincs mire véljem a lángokat de örömmel tölt el,hogy ilyen pasik is léteznek.
Közben felülök és kinyitom az éjjeli szekrényem.
-Szezám tárulj!-mondom vigyorogva,hisz minimum 5 óvszer hevert a fiók alján.-Vegyél csak,amennyire szükséged van,csak csináld már!-mondom neki nevetve közben pedig a mellkasát puszilgatva mély levegőket veszek.
-Tudod amikor találkoztunk csókkirálynak tartottalak,de látom másban is tehetséges vagy!-nevetek fel-De ne beszéljünk!-mondom,közben pedig megfordulok és rá fekszem. Már semmi sincs rajtam,anya szűlt mesztelen a testem. A lángok hatására már egy cseppet sem fázom,sőt izzadni kezdek,de csak tovább folytatjuk.
Egyre többször csókolom meg,közben pedig egy egy elvétett hang csúszik ki a számból.
Nagyon jól csinálja,de bennem sem csalódik!

Ahogy beérünk elkezd vetkőzni majd az ágyra huppan le én is leveszem a kabátomat és oda megyek és rá fekszem közben csókolgatom ő közben kiveszi a fülbevalóját és tovább vetkeztet engem leveszem a pólóját és közben kigombolom a nadrágját és levsezem róla majd a melltartót is és az egész testét elkezdem csókolgatni ő csak nyögdécsel.
Meg mutassam hogy mit tudok akkor figyelj. hirtelen a kezemmel láng csóvákat csinálok ami az ágyat körül veszi de nem gyullad meg kicsit meglepődik de élvezi ahogy tovább csókolgatom majd szépen lassan lecsúszik a kezem a bugyijához és leveszem róla majd eldobom. HIdd el nem fogsz csalódni de nem gumid mert gyereket nem szeretnék.- mosolygok rá cukin

Ahogy belépünk a szobába levetem a kabátom feldobva a fogasra. Az ágyra huppanok,gyorsan leveszem a karórám,amíg becsapja maga után az ajtót és ledobja a kabátját. Az ágyra fekszem ő meg rám,és megcsókol. Leveszem róla a pulóvert ami rajta volt,és ledobom az ágy mellé. Kiveszem a fülbevalóimat,hogy ne idegesítsenek,aztán megcsókolom. Több csók is csattan ajkainkon,ő pedig leveszi rólam a felsőm. Látja,hogy lúdbőrös leszek,azért ő is leveti a sajátját és ránk teríti a takarót.
Igaza volt tényleg feletethetetlen lesz,hisz csak csókolom és csókolom. Közben pedig kigombolom nadrágját,és lassan lecsúsztatom a farmert,amit később szintén a pulóvere mellé dobok. Ott hevernek a ruháink a földön,csak vetjük le őket,közben pedig nem tudok gondolkodni.
-Most bizonyíts Jason! Most mutasd,hogy legjobb éjszakám-e!--mondom neki cinikusan,mert tudom,hogy nem tud haragudni érte.