Hope és Jason szobája

Könnyek szöknek a szemembe. Érzem ahogy minden erő kimegy a karomból. Halkan suttogni kezdek a szörnynek.
-Hagyj békén. Kérlek. Hagyjál már. Nem engedlek a fejembe. Nem fogsz legyőzni hagyjál. A rohadt életbe hagyj békén- mintha kezdene visszahúzódni. Érzem ahogy megint erő van a kezembe. Hirtelen elkezdek fulladozni. Ráütök a mellkasomra olyan erővel ahogy csak tudok. És meghallok egy morgást a fejembe. Feladta. Nem elèg erős. A kezembe temetem az arcomat és kimerülve sóhajtok egyet.
- Nem tudom sokáig vissza fogni. Érzem.- morgom magamnak.

Bementem de csak felöltözni tennem kell valamit nem hagyhatom így nem szabadna szenvednie egy ilyen okos és szép lánynak csak van valami amitől enyhül a fájdalma és az a szörny megnyugszik vagy kiűzni vagy kiszedni belőle, ne mondja nekem senki hogy nem lehet ezt megoldani nincs olyan számomra hogy lehetetlen . Ki megyek halkan és figyelem mit csinál de nem szólalok meg csak az érzések kavarognak bennem .

Ránézek
-Nem nincs rendbe. De menj be nehogy megfázz. Fürödj le oké? Utána beszéljük meg-mosolygok és visszatessékelem a szobába.ajd ismét leülök a padra. Érzem ahogy a szörny mászkál bennem. Tegnap este nem tudott enni és ez felingerelte. Megremegek és erősen küzdök ellene hogy az agyamhoz férjen.

Hope várj nem akartalak zavarba hozni téged csak azt hittem hogy nem érsz vissza ilyen hamar - nevetem el magamat és a párna még mindig magam előtt van , de látom hogy nincs valami rendben vele és tudom is hogy mi lehet de nem fogom megütni . Hope , ugye minden rendben van? és kérlek ne hazudj.

Leértem letettem a tálcát és a poharat a mosogatóba. Ahogy elsétáltam egy tükör előtt megláttam a nyúzott képemet. Most először ezen a napon éreztem meg hogy valaki más is osztozik a testemen rajtam kívül. Sóhajtottam egy nagyot és felszaladtam. Gondolkodás nélkül beviharoztam a szobába
-Jaj bocsi!-mondtam és rögtön vissza is csuktam. Megáltam és nem tudtam sírjak vagy nevessek. Azért ez elég ciki helyzet volt számomra. Leültem egy padra és vártam hogy szóljon hogy bemehetek. Hirtelen iszonyatos szédülés fogott el.
-Hagyjál!-morogtam magamnak.

Miután kiment leültem az ágyra majd elkezdtem vetkőzni majd megláttam a tükörben a hátamon egy sebet ami már egy éve nem akar gyógyulni. Mi ez isten lehet ez? nézem és csak nézem majd tovább vetkőzöm alsónadrágra , de mielőtt elmentem volna tusolni előbb benéztem Dexter szekrényébe . Ez most komoly haver? Hát nem egy az ízlésünk ebben most már egészen biztos vagyok - nevetem el magamat majd találok valami amit felvehetek . Hope vajon szégyenlős na se baj veszem le az alsó nadrágomat és már teljesen meztelen vagyok mikor nyitódik ki az ajtó és hirtelen egy párnát teszek magam elé. Jajj, ne haragudj azt hittem tovább tart míg visszaérsz.

-Dehogy bánnám. Ott a fürdő!-mutatok egyik ajtó felé- viszont ruhám nincsen. De Dexéből vehetsz ha szeretnél. Gondolom nem haragszik meg érte. Majd utána azt hiszem én is elmegyek-mosolygok ès leteszem a tálcát. Jó kedvem van és nem tudom miért- Ezt gyorsan leviszem. Használd ami kell. Mintha otthon lennél-állok fel- Ha van kedved... Később kimehetünk sétálni ha gondolod

Nem köszönöm nem rég ettem és különbem is neked kell összeszedned magadat ha gondolod pihenj le én itt maradok addig gondolkodni - nézek rá miközben az ablakhoz megyek és becsukom az ablakot és a függönyt elhúzom hogy így is segítsem a pihenését . Nem bánnád ha letusolnék vagy valami?

Amint behozza nekem a tálcát elmosolyodok
- Köszönöm. Magadnak nem hoztál? Vegyél nyugodtan-tartom felé a tálat.

Elgondolkodom lehet még is jobb amit tettem de ki tudja nem fogom mindig megütni se sehogyan bántani ez nem én vagyok aki nőket út még ha egy szörny is lakik benne akkor sem . Persze hozhatok neked valamit de akkor feküdj le - ahogy bejeztem a mondatot indultam le a konyha felé bár majdnem eltévedtem de épségben leértem a konyhára és még ott vannak a falmaradványok nem tudom mit fognak szólni itt a többiek de remélem nem is jönnek ide mert nincs kedvem magyarázkodni és akkor is csak maximum ideges leszek és annak sosincs jó vége . Kinyitom a hűtőt majd elkezdek hangosan gondolkodni . Vajon minek örülne? főzni nem tudok úgy hogy bekell érnie valami mással Találtam pár frissen sült péksüteményt rátettem egy tálcára nekik , de akkor valaki járt már itt jobb lesz ha vissza sietek veszek még neki ki egy narancslevet és indulok fel a szobájába majd benyitok az ajtón és majdnem rám borul a narancslé miivel ő már fekszik így ágyba reggelit adok neki majd leülök az ágy végére.

-Nem. Jobb ha nem tudja meg az igazat. Jason. Ugye nem mondod el senkinek?- nézek rá kicsit ijedten. Nem akarok több embert bajba sodorni-Nem amiatt. Hanem mert falhoz vágtál. Elájultam a szörnnyel együtt. Ezért nem változtam át. Köszönöm!- állok mellé-Ne legyen bűntudatod amiért megütöttél. Én kértem. És ha nem bánod... Kérhetek még valamit?- nézek a szemébe-Tudnál nekem valami ételt hozni? Megpróbáltam kimenni de azt hiszem jobb ha most nyugton maradok...- mondom nevetve-Azért nem tudtam megmosni a hajam se. Nem akarom eröltetni magam.- tapintom meg a vért  fejemet.

Amikor mondja hogy jól van teljesen megkönnyebbülök és rámosolygok halványan , mikor megpuszil akkor kicsit meglepődök nem számítottam erre de jól esett a törődés percigik nem tudom mit is mondjak neki nem hiszem hogy hallani akarja hogy mit csináltam tegnap és főleg hogy nem tudom kontrollálni az erőmet mikor ideges vagyok de már dolgozom rajta sok sok éve de ami az utóbbi időben történt nem nagyon ment. Az ablakhoz sétálok és kicsit kinyitom az ablakot hadd jöjjön be egy kis friss levegő. Nagyon örülök hogy tudtam segíteni bár nem akartalak megütni és többet tőlem ne kérj ilyent, esetleg nincs olyan barátnőd aki ezt megtenné ő talán még is csak kisebbet üt . Például az a lány aki eltűnt hirtelen mikor megtámadtak. Azóta nem is láttam pedig voltam a szigeten motororral és gyalog is . Látod Hope csak hinned kell ebben hogy te nem vagy szörny és minden megoldódik fordulok felé majd biztatóan rámosolyogok

Boldogan megpuszilom
-Ne sajnálj semmit. Inkább nekem kell megköszönnöm. Ha nem vagy ott azt hiszem....-elhallgatok. Szerintem mindkettőnk tudja mire gondolok-Este nem változtam át. És... ez miattad van. Köszönöm. El sem hiszed milyen sokat segítettél... De ugye te jól vagy?- nézek rá. Olyan ijedt az arca. Nem tudom mit mondjak. Leülök az ágymra és magamra húzom a takarót.
-Mért rohantál el úgy tegnap?- nézek rá kíváncsian

Egész vita után lementem a partra és próbáltam összeszedni neki a dolgokat bár nem tudtam hogy mik kellenek csak nem akartam arra gondolni hogy megütöttem de az még nem lenne semmi hanem ott volt egy lány aki kis híján elvérzet nagyon ideges lettem és egyben be pánikoztam mert nem tudom mit kell ilyenkor csinálni én erre a helyzetekre nem vagyok felkészülve. Miután kijutottam vele a kórházból a motoromon toltam el azt Art iskoláig és út közbe persze eltévedtünk. Miután a lány biztonságban volt gondolkodtam hogy most mit csináljak visszamenjek-e Hopehoz vagy ne de mire eltudtam volna dönteni már itt álltam a suli előtt és lassan elindultam őt megkeresni remélem hogy a szobájában van mert oda indultam először . Óvatosan bekopogtam hallatom hogy nem akarja hogy bemenjek elindultam a nappali felé de vissza fordultam. Akkor is megfog hallgatni engem! jelentem ki miközben lépek be a szobába őt meglátta. Ahogy beléptem a nyakamba ugrott örültem hogy nincs semmi baja és én is vissza öleltem . Örülök hogy jól vagy Hope és nagyon sajnálom tényleg ami nem rég történt. ölelem még mindig magamhoz.

Fekszek a félsötét szobában az ágyamon. A tegnapi nap jár a fejembe. Az utolsó emlékem az hogy Jason azt mondja "Sajnálom". Meg akartam mondani neki hogy nem kell. Nincs mit sajnálnia. Nekem kell megköszönni. A fejemhez nyúlok és megtapogatom a sebet a fejemen. Ebben a pillanatba elkezd vérezni. A vér a hajamra tapad. Én csak fekszek mozdulatlanul. Nem bírom tovább ezt a szenvedést. Ráadásul aggódok Jason miatt. Mi van ha tegnap eltűnt és nem látom többé? Lehet hogy ez így jobb. Hallom ahogy megkordul a gyomrom. Nincs erőm enni. Nem érdekel az evés. Fekszek az ágyon nyakig betakarózva. Múlt éjjel nem lettem szörny. De most gyengének érzem magam. Ahogy gondolkodok egy könnycsepp gurul le az arcomon. Hirtelen meghallom hogy kopognak. Nincs kedvem senkihez.
- Most ne kérlek!- kiáltom ki. De kinyílik az ajtó és Jason sétál be. Minden bajomat félretéve felpattanok és a nyakába ugrok. Nem tudok semmit mondani. Csak megölelem ahogy tőlem telik.
-Szia!-mondom neki még mindig átölelve. Nem tudom mit kéne mondanom.