Deana és Arthur szobája ♥

A JÁTÉKTÉR SZABAD!!

Visszafordulok,ahogy hallom a csacsogó hangját. Velem akar jönni? Valahogy le kell ráznom! Vagy inkább mégse,inkább jöjjön velem,és majd megkeserítem a napját.
-Persze,gyere csak ha gondolod! Tarts velem!-mondom neki,aztán intek neki,hogy indulhatunk. Ahogy kilépünk az ajtón "véletlenül" a sarkára csukom az ajtót.
-Óhh,ne haragudj Dea! Nem akarattal volt,gondoltam nagyobbat lépsz!-mondom neki megbánó arccal,pedig a szívem mélyén röhög bennem az ördög. De nem vagyok én már kisgyerek,nem azzal bosszúlom meg,hogy eltöröm a ceruzáját,vagy meghúzom a haját. Ennél sokkal jobb tervett szőttem percek alatt,majd ott ütök,ahol a legnagyobbat csattan az ostor vége.
Ez vegye csak a kezdetnek,ennél rosszabb dolgok várnak majd rá!
-Akkor irány a táncterem Deana! Menjünk táncolni! Versenyre készülök egyéni balettben,és rengeteget kell táncolnom. Társas balettban is indultam,de azt valaki mással táncolom majd. -mondom neki,közben pedig mosolygok és ahogy betérünk a lépcsőn,beszélgetünk. Remélem ettől a perctől kezdve,minden mozdulata rosszul sűl majd el!

Nézem ahogy maszk mögé próbálja rejteni az érzéseit. Látszik hogygondolkodik valamin. Csak nem akar bosszút állni? Azért annyira nem süllyedne le. Bàr lehet mégis. A legjobb lesz ha mindenre fel leszek készülve. Érzem a hangjàban a gúnyt. Nem fogok kötődni hozzá többet.
-Elkísérlek, oké? Még úgyis van időm-indulok utàna mosollyal az arcomon. Kíváncsiság vezérel csupán. Még hogy számíthatok rá... Persze... Egy ribancnak gondol biztos. Higyjen amit akar. Nem feküdttem le senkivel. Ennyi.

Szánalmas,ahogyan azt hiszi,hogy szeretem még. Perceken belül ez a szerelem gyűlöletté vált,és szívem szerint itt helyben küldeném el a büdös francba,s a lehető legrosszabbakat kívánnám neki.
De ennél furfangosabbnak tartom magam,s jó bosszút forraltam ki ellene. Nem tudhatja,meg,hogy legbelül hányok ettől a ribanctól.
-Nem csaltál meg? Tényleg? Komolyan mondod?-mondom neki haraggal teli vigyort vágva,hogy érezze nem találom viccesnek. A gyomrom forog tőle,s undorom iránta írtó mély gyökereken alapszik.
-Kár vitáznunk! Elfogadom a döntésed,és tiszteletben tartom!-mosolygok neki,közben pedig belül ízekre szedem.
-Lehetünk barátok,rám mindig számíthatsz!-mondom neki.
-De ha nem bánod,nekem mennem kell próbálni,mert egy proiecten dolgozom. Légy jó Dea!-puszilom meg a homlokát,mintha nővéremnek gondolnám,aztán a gitárom a tokjába teszem,és kimegyek az ajtón.

-Àllj le Arthur. Nem bújtam ágyba senkivel. Sem mikor itt voltam sem mikor elmentél sem mikor elmentem. Nem tettem semmit ami miatt bűntudatot kéne éreznem. Nem szarvaztalak fel. De igen van igazgató. És hagytam üzenetet. Arthur... Attól még hogy már nem téged szeretlek ne kezdj el hazugnak hívni. Sajnálom hogy összetörtem az álmod-nézek a gyűrűre- de ez így jó. Nem tudtunk volna együtt lenni. Ezt értsd meg!-mondom- Épp ezért költöztem ki. Hogy könnyebb legyen ez az egész-dobom oda neki a gyűrűt-Akarsz még valamit? Mond nyugodtan-mosolygok rá. Nem csaltam meg. Nem!

Nem engedhetem el az nélkül,hogy bűntudatot érezne. Egyszerűen ezt nem úszhatja meg szárazon.
-Deana! Kid van? Ki az a csávó,aki miatt tönkre ment a szépen megtervezett jövőm? Megcsaltál ugye? Ugye megtetted? Kár tagadnod,kihasználtál engem Dea! Azért nem akartál velem tartani a táncoktatóra sem! Igaz? Az a hét alatt akár ezerszer is ágyba bújhattál mással,míg én tartottam magam érted. Csak úgy elhúztad a csíkot,egy üzenettel,amit állítólag az igazgató dobott ki. Itt persze igazgató sincs,szóval nem kell a mese. -állok fel az ágyról dühösen és fel alá járkálva keresem a válaszokat.
-Mond csak,nincs benned szégyenérzet!? ÉN tényleg szabad szellem vagyok viszont sosem csaltalak meg. Én sosem tettem volna meg ezt veled.Én nem..-nézek a szemébe szúró szemekkel,közben pedig őszintén remélem,hogy többé már nem vet ezekkel a szemekkel pasira tekintetet.
-És nem! Nagyon nem lehetünk már barátok! Becsaptál..És mikor mondtad volna meg,ha most nem vagyok itt? Mekkora átverés ez Dea?-emelem fel a hangot vitát generálva-válaszolj ha kérdeztelek! Most ne hallgass ott,inkább mond,hogy kivel szarvaztál fel engem? Ki volt jobb nálam az ágyban,akiért ezt kaptam?-kérdezem tőle teljesen felhábborodva.

-Arthur. Ne csinàld. Ha megkérnéd a kezem az nem te lennél. Naaa!-ülök mellé és megfogom a vállát- miattam ne változz meg. Maradj az a pimasz nőcsábász akinek ismertelek. Jó?-mosolygok rá- Csak furcsa hogy szakítottak veled szerintem. Van valaki más Arthur de miután elmentél... Sőt miután aznap felmentem a szobába tudtam hogy vége. Ezt elhiheted nekem-mondom és a dalra nézek-szép! De most ha nem bánod megyek- minél hamarabb beeakarom ezt fejezni. Lezárni az egészet

Amit hallgatom,a vállára teszem a kezem és nem engedem kimenni válaszok nélkül. Ezt tudnom kell,jogom van hozzá,s neki kötelessége ezt elmondani.
-Deana! Neked van valakid? Egy pasi áll a háttérben?-kérdezem kissé naívan,bár belátom,hogy tényleg tudnom kell.
Ezt nem titkolhatja,azt hiszem két hónap után megérdemlem,hogy tisztában legyek a dolgokkal. Az az igazság,hogy velem sosem szakított még senki. Minden ujjamra tíz nő jutott,és szabadon választhattam. Sosem voltam igazán szerelmes,de most azt hiszem teljesen beleéltem magam. Leülök,hogy össze ne essek,aztán a szövegem kezdem olvasni. Hisz,bár ezt senkinek sem említettem,én már megvettem a jeggyűrűt. Én szerettem volna feleségül venni őt,és amikor már a daltvolt hátra pusztánn kikosarazott.
Aztán kezdek idegessé válni,és szörnyű bosszúhadjárat kóvályog a fejembe. Meggondolom magam,és úgy döntök,hogy megmutatom neki a szöveget.
-Látod ezt Dea?-dobom oda neki-Én ma akartam megkérni a kezed! Én szerettelek..-mondom neki,aztán végső bánatomban lehajtom a fejem és próbálok higgadt maradni

- Nem te rontottad el. Ott rontottuk el hogy meggondolatlanul jöttünk össze-amikor észre veszem a könnycseppet a szemében kicsit elvesztem a fejem. Már szinte oda megyek megölelni de leállítom magam- Arthur. Ne keseredj el. Szerintem jobb ez így. És te úgyis szabad szellem vagy. Nem jó lekötni magad egy valakinél. Hidd el-eszembe jut Derek arca és minden kétség eloszlik bennem. Igen, nekem nem Arthur mellett a helyem- Arthur. Mennem kell azt hiszem. De... Ugye még jóba maradunk?-kérdezem. Aztán rájövök ezt nem kellett volna- Szia!-mosolygok rá. Aztán észre veszem.az egyik sporttáskámat amit régóta kerestem. Gyorsan felkapom és készülök kifele

Teljesen ledöbbenek,a szavai hallatán. Izzadok és kezdek félni.
Fogalmam sincs mire véljem amit mond,vagy.hogy mi történt. Hol rontottam el?
-Mi történt kedvesem? És miért van vége? Elrontottam?-kérdezem tőle,közben pedig a felépített jövőm több milliárd darabra törik. Ezt valahogyan nem tudom elfogadni,ezért nagyot nyelek.
-De..de én bocsánatot kértem tőled! Nem értem mi a probléma? Azt tényleg nem gondoltam komolyan,a fáradtság hozta ki belőlem!-magyarázok,amikor egy könnycsepp "sikítozik" a szemem sarkában. Próbálom neki megparancsolni,hogy kotródjon,de nem lehet neki parancsolni,ezért teljes sebességgel gördül le az arcomon.
Egyszerűen nem tudom felfogni,hogy mi miért történik,de magyarázatot követelek
-remélem,azért elmondod,hogy miért! Ennyit megérdemlek Deana! Azt azért köszönöm,hogy nekem áldoztál két hónapot az életedből! Öröm volt veled járni!-mondom neki közben pedig a szomorúság mellé gyűlölet társul. Én sosem csaltam meg őt,és hűen vártam rá. Ha mindezt tudom előre ráhajtok Evere,és ha egyebet nem is megfektetem.
Egyre zűrösebb gondolatok csaponganak,és forr a levegő. Már majdnem hozzáütök a lányhoz,amikor elmében leállítom magam,és teljes értetlenséggel a szemébe nézve hallgatom az elkeseírő válazsát.

Ma hallottam a tanártól hogy Arthur visszajött. Idegesen sétálok a szobája fele. Belépek és látom az ágyon gitározik. Meglepve tapasztalom hogy már nincs olyan hatással rám mint régen. Mikor odajön és megcsókol akkor se érzek többet barátságnál. Gyorsan ellököm.
- Arthur-sóhajtok egy nagyot- Vége- nézek rá. Nem akarok magyarázkodni feleslegesen. Ha kéri elmondom. Gyorsan túl akarok lenni rajta.

Az agyam kozepen ulok a gitarommal az olemben. Dudolgatok es jegyzetelek,mert egy dalt szeretnek irni Deanak. Remelem igy rendbe jon majd a viszonyunk es rendezodnek a dolgaink. Kint gyonyoru a taj,nagy pelyhekben hull a ho en pedig kozbe kinetem elmosolyodva. Az viszont aggaszt,hogy Gracievel sem alakultak jol a dolgaink! Fura modon de ma jo kedvem van, s ahogyan gitarozgatok es dusolgatok,Deana lep be az ajton. Elegge idegesnek latszik,es valosznuleg nem szamitott arra,hogy itt talal. Ahogy beront,rogton felallok,leteszem a gitarom es megolelem. Megcsokolom,nem is egyszer. -Hali Deana! Kerlek ne haragudj ram,nem volta veled igazan kedves. Nem gonoltam komolyan- nezek ra megbanoan atan furkeszem minden gondlatat.